Változatos okokból indulunk útnak, a felfedezés öröme pedig a legkülönbözőbb célpontokra fókuszál.
A kulturális turizmus mellett létezik az üdülő-, a gyógy-, a sport-, a kaland-, sőt a hivatás-, egészségügyi és bevásárló turizmus is, és igen: napjainkban virágkorát éli a borturizmus is.
De mit is jelent ez pontosan, és miről szól?
Erről mesélt nekünk Jánosi Csilla borturisztikai szakértő a Hilltop Online Borklubban.
Jánosi Csilla borturisztikai szakértő, a Neszmélyi Borút Egyesület tagja, 2014. óta foglalkozik bortúrák szervezésével.
Csilla nemcsak lelkes felfedezője, de ismerője is a legjobb nedűk forrásainak, hozzájárulva ezzel a hazai borkultúra fejlődéséhez és a magyar borok ismertségének növeléséhez a világban.
Úgy tartja, hogy a kikapcsolódásnak ezen formája az ember és természet kapcsolódását segíti, hiszen a borászatok többnyire csodálatos fekvésű területeken találnak otthonra.
A szőlőnek megvan a maga spiritualitása, összeköti az eget a földdel, miközben folyamatos gondoskodást igényel, ha úgy tetszik: szimbiózisban él velünk.
A belőle készült ital pedig szakrális jelentőségű, nem véletlenül jelképezi a bor Jézus vérét.
Utazzunk az ízek szárnyán!
Maga a bor a 70-es évek második felében vált turisztikai „célponttá” - Amerikában, de a franciák által.
Ugyanis a kaliforniai tételek olyan jól szerepeltek egy párizsi borbírálaton, hogy mindenki kíváncsi lett az eredetükre.
Innen már csak egy lépés volt, hogy egész ágazat épüljön a hirtelen támadt érdeklődésre, és majd 50 évvel később évente 27 millió embert vonzzon az USA-ba.
Természetesen Olaszországban és Franciaországban is hamar meghonosodott borturizmus intézménye, Ausztriában szintén nagy hagyománya alakult ki a nyitott pincéknek.
Bár hazánkban csak az utóbbi években vált igazán népszerűvé, tulajdonképpen az 1905-ben alapított Esterházy Pezsgőgyárban már szervezett formában zajlott a kóstolás, amely a lóversenyek és fényűző bálok mellett népszerű programlehetőséget kínált az előkelő látogatóknak.
Vagyis a Neszmélyi borvidék mondhatni a mind népszerűbb desztinációvá váló hazai borturizmus bölcsője.
De mi is számít borturizmusnak?
A bortúra érdeklődéstől függően lehet szakmai vagy szórakozás központú, célját tekintve ismeret- vagy élményszerzésre irányuló, de akár kiegészíthet egy régiólátogatást vagy kulturális körutazást is.
Legfőbb célja, hogy megismerjük a borokat, azok gyökereit, vagyis szűkebb pátriájukat, a pincészetet, ahol, és a módszereket, amikkel készültek.
Ideális esetben találkozhatunk magával a borásszal is, akinél autentikusabban senki sem tudna mesélni az egyedi nedűk történetéről.
És ha már történet: úgy kerek, ha a szőlőt is megízlelhetjük, ami egy hosszú utazás végén a poharunkba kerül.
No de ez még csak a kezdet, hiszen ebben az inspiráló környezetben számos lehetőség rejlik még: felfedezhetjük a környéket két keréken, bekapcsolódhatunk magába a szüretbe, belekóstolhatunk a helyi gasztronómiai vonatkozásokba például egy főzőkurzus alkalmával, kreatív vagy rekreációs programokat, a pince különleges akusztikáját kihasználó koncerteket, csapatépítőket vagy workshopokat szervezhetünk… határ a csillagos ég.
A teljesség igényével Ugyan maga a borkóstolás felnőtteknek szól, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne családi időtöltéssé varázsolni, hiszen a legtöbb helyen már felkészülten várják a gyerekeket is: animátorok, természetes gyümölcsszörpök és helyi ínyencségek kíséretében.
Mindez jól példázza, hogy a borturizmus maga után húzza a többi ágazatot is, egyre újabb fejlesztéseket életre hívva.
Ha egy pincészet forgalma megnő, szinte gombamód szaporodni kezdenek körülötte a kézműves pékségek, cukrászatok, sajtműhelyek, sonkaérlelők, pálinkaházak, tovább növelve a környék idegenforgalmi értékét.
Ahogy nőnek az elvárások és igények, úgy szélesednek a lehetőségek, és persze ez visszahat az adott borászatra is: minél ismertebbé válik a régió, annál ismerősebben cseng a márkanév.
„A kecskeméti ivási ideje a nyár és a koraősz. Iható egész nap, munkához, evéshez, társaságban, még reggelire is.
Hamvas Béla: A bor filozófiája (140. Az Alföld, de egyben Magyarország legnagyobb borvidéke.
Neve félrevezető, ugyanis nem az egész Kunságot foglalja magába, hanem csak a történelmi Kiskunság vidékét.
A vidék bortermelése már a XI. században oklevéllel adatolhatóan megindult és a szőlészet-borászat, - főként kiegészítő foglalkozásként, saját fogyasztásra, de részben kivitelre is -, az egész középkor és a török háborúk során is folyt.
Nagyobb mérvű szőlőtelepítés a XVIII. század végén kezdődött és folytatódott a XIX. században.
Ennek fő célja az volt, hogy a szőlő és gyümölcstelepítéssel megkössék a futóhomokos területek talaját.
A homoki szőlők jelentőségét nagyon megnövelte a filoxéravész idején kialakult helyzet.
Míg az ország hegyvidki szőlőterületeinek csaknem 90%-a tönkrement, addig a filoxérára immunis homoktalajokon háborítatlanul folytatódhatott a szőlő és bortermelés.
Ez átmenetileg nemcsak megnövelte a homoki szőlők eszmei értékét, de a filoxéra által sújtott versenytársak „kihullása” miatt jelentős anyagi haszonnal is járt.
1892.
A Kunsági borvidéken termelik az ország áruborának a zömét.
A terület ún. "homoki borait" különböző szőlőfajták igen gazdag palettájából állítják elő.
Általában könnyűek, lágyak.
Zamatanyagokban szegényebbek, nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki borvidékek borai, gyorsan öregednek, többnyire asztali, kommersz borok.
A vidék fehérborai a talajnak megfelelően általában lágyak, gyakori a magas cukor- és alkoholtartalom.
Az itteni vörösborok egysíkúak, hiányzik belőlük a komplexitás.
Az egykori Alföldi borvidékből vált ki 1990-ben, annak a mások két hasonló eredetű borvidékhez viszonyítva jóval nagyobb arányú területét örökölte.
Talaja többnyire dunai eredetű meszes homok, amely különböző vastagságú rétegekben telepedett a réti és mezőségi talajokra.
Helyenként vékony lepelként fedi (lepelhomok) a kötött (vályog- és agyag) altalajt, más helyeken buckákat hordott a szél belőle.
Vannak világos, humuszban és tápanyagokban gazdagebb, szelíd és lösszel keveredett, sötétebb homoktalajok is.
Kisebb részben tiszai eredetű savanyú talajokra is települtek szőlőültetvények.
A talajvíz a sík területeken általában magasan (2-3 m-re) található.
Klímája évente elég váltoatos és szélsőséges.
Az aszályos nyarak, fagyos hideg telek, a tavaszi és őszi fagyok is elég gyakoriak.
A forró napokon gyakori a lombozat napperzselése és hőütése.
Sok éves átlagban mintegy 100 mm, de egyes években ennél több csapadékhiány fordul elő.
Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. (257.
Ha megkérdezzük az utca - bort szerető - emberét, milyen gyakran fogyaszt móri bort, a válasz lehangoló.
Két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik meg a festői szépségű Móri árok.
A honfoglaláskor már lakott település volt a mai Mór helyén, utóbb ide telepedett le Árpád törzse.
A XIV. századi iratok már rendszeresen említik a szőlőt, Mór község nevével pedig a XV. századtól találkozni.
A kódexek tanúsága szerint a vidék szőlőkultúrája a XVI. századig szépen fejlődött, ezt a folyamatot a török hódoltság akasztotta meg.
A XVIII. században újabb gazdasági fellendülés következett be, valószínűleg ekkor találkozott és forrott össze a borvidék és az ezerjó története.
A múlt században a borvidék jelentősége egyre növekedett.
Volt időszak, amikor a nagy külföldi kereslet folytán a tokaji borok után a móri borokat vásárolták a legmagasabb áron.
A móri borvidék a Vértes és a Bakony-hegység között húzódó Móri-árok területén fekszik.
Kavicssapkás tanúhegyek, hosszanti, széles dombhátak, lankás hegylábak jellemzik.
Az állandó légmozgás irányát a Vértes és a Bakony vonulatai határozzák meg, ami nagyban segíti a borász munkáját a gombabetegségek elleni küzdelemben.
A borvidék talaja változatos, a lösz, az erdőtalaj és a homok is megjelenik.
Klímája kedvező, bár hűvösebb az átlagnál.
Enyhe a tél és sok a légmozgás, utóbbi megakadályozza a betegségek kialakulását.
A nap sugarai nyáron a szőlők nagy részét egész nap érik.
A móri borok kemények, alkoholban gazdagok, szépsavúak, lassan öregednek.
A fehér fajták aránya eléri a 96%-ot.
A vidék jellemző fajtája az ezerjó, amit Erdélyben fehér bakatorként tartanak számon.
Ezt a chardonnay és a tramini követi, de találkozni még a királyleánykával, a rajnai rizlinggel és az ezerfürtűvel is.
Az ezerjó korai érésű - a globális felmelegedés miatt ez mind előbbre tolódik - bőtermő fajta.
Érzékeny a fagyra, a kevéssé széljárta területeket rothadással „bosszulja meg”.
Mindez markáns savakkal, fanyar ízekkel és az átlagosnál magasabb alkohollal párosul.
Ez az oka annak, hogy az itteni borászok nagy része a korai biztonsági szüretet részesíti előnyben, amikor még kevesebb a szőlőszemben a cukortartalom, ami viszont agresszív savakkal társul.
Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II.
A község fölötti várat valószínűleg a tatárjárás után építették.
A múlt században eklektikus stílusban átalakított kapucinus templomot a XVIII. század elején, a Lamberg kastélyt és a Láncos kastélyt ugyanennek a századnak a második felében építették.
Figyelemre méltó még a két barokk szobor, az egyik Nepomuki Szent Jánost, a másik Szent Sebestyént ábrázolja.
Árpád-kori falu.
A temetőben XIII. századi templomrom található.
Indíthatjuk gondolatainkat a borról azzal az elcsépelt közhellyel, hogy már az ókorban is milyen fontos volt ez az ital.
Mivel jelen esetben a közhely maximálisan megállja a helyét, röviden érdemes visszanyúlni a bor, a borkultúra ókori gyökereihez, a kiindulás időpontjához és helyeihez.
A bor az ókorban is a folyadékbeviteli fiziológiás szerepén túl fontos gazdasági, társadalmi és vallási szereppel bírt.
Folyadékbevitel szempontjából az európai civilizáció embere „rászorult” a borivásra, mivel kevés volt az iható vizű kút vagy folyó, és egészen a XIX. vagy inkább XX. századig nem volt széles körben elterjedt az iható vezetékes víz.
Érdemes elöljáróban kiemelni, hogy a bort az ókori görögök vízzel keverve itták, hogy ne részegedjenek le túl hamar, és véleményük szerint, aki nem így itta, az barbár volt.
Ismerték ugyan a sört is, ami a Közel-Keleten igen elterjedt volt, viszont a Mediterráneumban és Dél-Európában sosem örvendett nagy népszerűségnek ez az ital.
A ma elterjedt röviditalok és párlatok az ókorban pedig még ismeretlenek voltak.
A közgazdászok a legutóbbi időkig a rációra tettek fel mindent, s nem sok helyet hagyva az érzelmeknek, élményeknek, hangulatoknak.
A marketingszakembereknek nem újdonság, hogy a fogyasztó a kézzelfogható javakat is főként az élményekért keresi, amint azt az Izsó Lajos és Becker György által szerkesztett, lebilincselősen érdekes könyv számtalan "ütős" példával igazolja és elemzi.
Nomen est omen!
A szerzők maguk is élménybe csomagolva nyújtják át Termékélmény című könyvüket.
Izgalmas esettanulmányaikat - a Melba csokoládétól az Oakley napszemüvegig - nemcsak a marketingesek forgathatják haszonnal.
A Termékélmény különleges termékélményt nyújt minden olvasónak, dolgozzon akár a marketing, a design, a kommunikáció vagy a kutatás területén, avagy legyen a könyv kíváncsian érdeklődő olvasója.
Segítségével saját termékélményeinkre is rácsodálkozhatunk: miért esünk hasra a Starbucks méregdrága kávéjától, miért lelkesedünk annyira egy bizonyos szignóval ellátott bőrtáskáért és fizetünk érte erőnkön felül?
A turisztikai fogyasztók elvárásai azonban folyamatosan változnak, illetve szélesednek.
A keresleti oldalon egyre jobban nő az érdeklődés a szinte érintetlen természeti kincsek és tájak iránt, melyeket élményszerűen szeretnének felfedezni a látogatók az aktív-, öko-, fenntartható és vidéki turizmus résztvevőiként.
A Tokaji borvidék esetében nem kizárólag a bor a legnagyobb hívószó, hanem az aktív, a kulturális és a természeti turizmus élményelemei és kincsei.
Kulcsszavak: bor- és gasztroturizmus, látogatói elvárások változása, minőségi vidéki turizmus, Tokaji borvidék turizmusa
- Bevezetés
- Szakirodalmi áttekintés és helyzetelemzés
- A borturizmus hazai és nemzetközi összefüggései
- A borvidékek jellegzetességei és turisztikai vonzereje
- Tokaj-Hegyalja és a minőségi vidéki turizmus kapcsolata
Vonzó képi és videó elemek
Az olvasó számára a vizuális támogatás segítheti a tájékozódást és az élmények átélését.
WSET Borszerviz Sorozat - Pezsgők felszolgálása
Az infografikák és térképek a borvidékek földrajzi elhelyezkedését, talajtípusait és fajtáit szemléltethetik.
A borutak és helyi rendezvények reprezentációja vizuálisan is kiemelhető, kifejezetten a Tokaj-Hegyalja környék programjait kiemelve.
Az alábbiakban táblázatban összegzem a fő pontokat a borvidékek jellemzőiről, a szőlőfajtákról és a turisztikai attrakciókról.
| Borvidék | Főbb fehér fajták | Főbb vörös fajták | Jellemző |
|---|---|---|---|
| Kunsági | Cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, Olaszrizling, Chardonnay, Ezerjó | Kékfrankos, Zweigelt | Hozzájárul a vidéki gasztro és borturizmushoz |
| Móri | Ezerjó, Chardonnay, Irsai Olivér, Rajnai rizling | Kékfrankos, Cabernet Sauvignon | Fehérborai különösen illatosak; erős napsütés |
| Tokaji borrégió | Híres tokaji aszú alapfajtái | Híres tokaji aszú és egyéb édes borok | Világszínvonalú turisztikai vonzerő |
Az őszinte vendégszeretet, a helyi hagyományok és a természeti környezet összekapcsolása adja a borturizmus értékteremtő erejét a vidéken.
tags: #borturisztika #borvidek #minosegi #elvaras