A nyár kétségtelenül a könnyedebb italok terepe, amikor az ízélmény mellett az sem árt, ha valóban frissítő élményben van részünk.
A sör pedig egy olyan nyári klasszikus, ami nem hiányozhat a hűtőből, hiszen akár egy nehezebb nap végén is jólesik egy jéghideg, frissítő lager vagy éppen gyümölcsös sör.
A sörök nagy előnye, hogy a választék óriási, legyen szó akár nagyobb gyártók termékeiről, akár az itthon is egyre inkább megbecsült craft szcéna valamelyik különlegesebb képviselőjéről.
A dobozos és üveges - illetve csapolt - sörök állandó témát jelentenek a sörkedvelők körében, elsősorban abból a szempontból, hogy melyik verzió kínálja a legautentikusabb, legjobb minőségű élményt.
A dobozos sörök egyik legnagyobb előnye, hogy praktikusak.
Az alumíniumdoboz ugyanis nemcsak strapabíró, de a hűtőben, hűtőtáskában is hatékonyan elraktározható, akár nagyobb mennyiségben is.
A nagy nyári melegben ráadásul könnyebben is hűthetők, a vékonyabb, fém burkolat miatt.
A dobozos sörök pedig a kínálat szempontjából is rendkívül széles skálán mozognak, hiszen a nagy gyártók mellet a craft főzdék is ezt a kiszerelési formát preferálják.
Ha utazunk, akkor kétségtelenül ilyen sörökből érdemes betárazni, hiszen a csomagtartóba is könnyen bedobható 1-2 tálca.
Az üveges sörök kedvelői bizonyára hosszan tudnák sorolni a kiszerelés előnyeit, és tény ami tény, a sörfőzés kezdetei óta ez az egyik legelterjedtebb, ezáltal legtradicionálisabb tárolási - sőt esetenként érlelési - mód.
Egy jéghideg üveg sör kétségtelenül rendkívül csábító opció nyáron, így sokan kifejezetten ezt a kiszerelést keresik.
Ha a cél a praktikum, akkor érdemes lehet a kisebb, 0,33 dl kiszerelésű üvegeket választani, hiszen ezek akár egy hűtőtáskában is egyszerűen elférnek, a kisebb adagnak köszönhetően pedig alacsonyabb az esélye annak, hogy az ital felmelegszik a napon.
A csapolt sörök világa szintén külön szót érdemel, hiszen a hozzájuk kapcsolódó technológia és csapolási lehetőségek miatt egészen más élményt kínálnak, mint a dobozos és üveges társaik.
Nyáron pedig sokan kifejezetten a csapolt változatokat keresik, hiszen ezek jellemzően könnyedebbek, jó értelemben vizesebbek, így egy alacsonyabb alkoholtartalmú, de frissebb élményt jelentenek.
A party hordó pedig egyfajta átmenet a csapolt és dobozos sörök között.
Az ötliteres mini hordók akár a hűtőben is elférnek, ezután pedig mi magunk csapolhatunk ki néhány korsó sört, ezzel új szintre emelve a baráti összejöveteleket.
Nyolcvan éve, 1935.
Az újszerű csomagolást Amerikában fejlesztette ki az 1858-ban alapított newarki székhelyű Gottfried Krueger sörfőző vállalat, az American Can csomagolóanyag-gyártó cég közreműködésével.
Az ötletből nem könnyen lett valóság, mert a konzervgyártás ugyan akkor már létezett, de mégsem ugyanaz zöldborsót és sört tenni a fémdobozba.
A sör ugyanis reakcióba lép a fémmel, így íze megváltozik, azaz semleges belső borítást kellett kifejleszteni, ráadásul az oly kedvelt nedű szénsavas is, vagyis a gyártónak a nyomással is meg kellett küzdenie.
A dobozos kiszerelésű sör csak két évvel később, 1935. január 24-én került kereskedelmi forgalomba.
Kruegerék annyira bizonytalanok voltak a sikert illetően, hogy a sört üzemüktől jó messze, a Virginia állambeli Richmondban kezdték árulni, hogy egy esetleges kudarc esetén se csorbuljon a sörfőzde hírneve.
Az újítás azonban hatalmas siker lett, aminek nem csak a vevők örülhettek.
Az első dobozos sörök kinyitása még nem volt egyszerű, két lyukat kellett a sima tetőbe vágni (az egyiken a folyadék ömlött ki, a másikon a levegő áramlott a dobozba), és akinél nem volt erre alkalmas szerszám, könnyen szomjan maradhatott.
Más cégek olyan dobozokat választottak, amelyek kiemelkedő tetejéről kupakot kellett lefeszíteni vagy lecsavarni.
Az eldobható nyitófület csak 1959-ben találták fel, az ötlet egy piknikező amerikai férfi fejéből pattant ki, aki jobb híján egy kődarab segítségével törte fel a dobozt.
A dobozos sör 1936-ban már Európában is forgalomba került, a következő évben Nagy-Britanniában 23 sörfőzde bizonyult elég bátornak ahhoz, hogy pléhdobozban kínálja az italt.
A dobozok először fehérbádogból készültek, súlyuk mintegy tíz dekagramm volt.
Az amerikai mintát követve az európai dobozok űrtartalma is 0,355 liter (12 amerikai folyadék uncia, OZ) lett, és csak 1971-ben tértek át a 0,33 literes dobozok gyártására.
Az italdobozok igazi karrierje a világháborút követő évtizedekben bontakozott ki, a napjainkban is használt alumínium italdoboz elődjei a 60-as években kerültek forgalomba.
Az alumínium italdoboz világszerte elterjedt, kis sűrűsége, megfelelő szilárdsága, gyors hűthetősége és közel teljes, 100 százalékos újrahasznosíthatósága miatt kedvelt csomagolóeszközzé vált.
Újrahasznosításának legnagyobb előnye az energiamegtakarítás, mert az újra feldolgozott alumínium gyártási költsége a bauxitból készült alumíniuménak alig 5 százaléka.
Egy jéghideg üveg sör csábító opció nyáron, így sokan kifejezetten ezt a kiszerelést keresik.
Ha a cél a praktikum, akkor érdemes lehet a kisebb, 0,33 dl kiszerelésű üvegeket választani, hiszen ezek akár egy hűtőtáskában is egyszerűen elférnek, a kisebb adagnak köszönhetően pedig alacsonyabb az esélye annak, hogy az ital felmelegszik a napon.
A sör tisztasága sok fokozatban mérhető, és az üveg alján található sörseprő és élesztő befolyásolja a szemléletet.
Az élesztő ülepedése típusonként változik, és az ökölszabály szerint 1 hét elsődleges, 2 hét másodlagos és 3 hét palackban érlelést javasol.
Az ilyen szabályok persze csak tájékoztatás jellegűek, és a sör stílusa legyen az irányadó.
A sörök tisztasága érdekében érdemes kipróbálni különböző élesztő altípusokat, mert egyes törzseken belül is vannak jobban ülepedő változatok.
Megoldásként megvizsgálhatók a másodlagos erjedés plusz előnyei és kockázatai, például a buborékok zavarossá tehetik a sört.
A sörfőzés hobbyja sokak számára hozzászokott a kristálytiszta tükrös sörhöz, ezért az átlagos palackozásnál érdemes figyelni az üledéket és az élesztőt is.
tags: #dobozos #sort #atfogo #dekor #szivacsbol