A pécsi borvidék a Baranyai-dombság a Mecsek és a Mórágyi-rög déli lejtőin terül el. Közigazgatásilag Baranya megyében fekszik. A Pécsi Versendi és a Szigetvár körzetében található települések szőlőkataszter szerinti I. osztályú kategóriába tartoznak. A Pécsi borvidék teljes termőterülete 6998 ha amelyből 6416 ha az I. osztályú kategóriába sorolható. A Mecsekalja hazánk szubmediterrán jellegű legmelegebb, leghosszabb tenyészidejű borvidéke. Éghajlata csak a Villányi-hegységhez hasonlítható. A forró napsütéses nyarat általában enyhe tél követi, ritka fagyokkal. A déli lejtőket az északi szelektől a Mecsek hegylánca védi.
A pécsi körzetben perm korú vörös homokköveken negyedidőszaki löszön tipikus barna erdei talajok alakultak ki. A versendi és szigetvári körzetek szőlőhegyeinek magját a Pannon-tó agyagos-homokos üledékei építik fel, amelyben lösz települ. A borvidék borai lágyak, teltek, sokszor mediterrán jelleget öltenek.
A Szekszárdi borvidék a Tolna-Baranyai dombság és a Duna-menti síkság között terül el, a Sárköztől nyugatra. A Szekszárdtól-Bátáig követhető észak-déli irányú vonulat keleti oldalán húzódnak azok a szőlőtermő dűlők, amelyek oly híressé tették ezt a tájat. Ezen a keleti lejtőn találjuk a híres öcsényi, decsi, sárpilisi szőlőhegyeket is noha a névadó faluk 3-5 km-rel arrébb a Duna egykori árterén terülnek el. A borvidék közigazgatásilag Tolna megyében található. Alsónána, Alsónyék, Béta, Bátaszék, Becs, Harc, Medina, Mórágy, Öcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba, településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei alkotják a borvidéket. A szekszárdi borvidék teljes termőterülete ma 6001 ha amelyből 3789 ha I. osztályú besorolást kapott.
A Szekszárdi borvidéken mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik: a telek enyhék, a nyarak melegek. Nagy a hőösszeg és a napbesugárzás, ezekkel szemben kevés a csapadék. Emiatt kedvezőtlen években helyenként az aszály káros hatásával kell számolni. A meleg éghajlatra való tekintettel a tavaszi és az ősszi fagyok ritkán tesznek kárt az ültetvényekben. Ez az olyan fagyérzékeny szőlőfajtáknál, mint pl. Kadarka és a Merlot rendkívül fontos szempont. A viszonylag enyhe, száraz éghajlat miatt az ősz hónapok melegebbek, szárazabbak, és a szőlőfürtök sem olyan könnyen rothadnak, ami különösen a vörösbort adó szőlőfajták termesztésében rendkívül nagy előny. A tél sokkal rövidebb és kevésbé zord, mint a kontinentális klímájú Alföldön.
A szekszárdi dombság vastag lösztakarója kitűnő alapot biztosít a vörösbortermelésre, kedvező talajok képződésére. A löszön mintegy 10 000 évvel ezelőtt a halocénben löszvályog, homokos kőzettörmelékes vályogtalaj, kisebb részben pannon homokkal kevert lösz alakult ki. A szőlőtermelés szempontjából rendkívül szerencsés, hogy a lösz mindig tartalmaz legalább 5-7% aktívmeszet, de előfordulnak talajok akár 10-30% mésztartalommal is. Ez lényegesen gazdagabb, komplexebb ízvilágot kölcsönöz a bornak, mint pl. a mészben szegény homokos talajok.
A területet elsősorban vörösbora tette és teszi híressé. Savainak élénksége és eleganciája sok hívet szerzett már a szekszárdi boroknak. A hagyományosan könnyebb, fűszeres ízű kadarka mellett a kékfrankos, a merlot, cabernet fajták már bizonyítottak. Talán klimatikus adottságok miatt a cabernet sauvignon kevésbé érzi jól magát e tájon, bár figyelemre méltó kivételek minden évjáratban adódnak. Sima struktúra, barátságos tanninok, sok gyümölcsösség, ezek a fő jellemzők. A táj fehér borai lágyak, teltek, néha kissé lomhának tűnhetnek.
Magyarország déli részén a Mecsek hegység lejtőiről délkeleti irányban az országhatár mentén fekszik a Villányi hegység déli és keleti lejtőin. Siklósi körzet: Bise, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kistótfalu, Mánfa, Nagytótfalu, Siklós, Szava, Tórony, Vokány településeknek a szőlőkataszter szerint I. Jammertal, Ördögárok, Csillagvölgy, Kopár, Konkoly, Zuhánya, Imre-völgy. Szőlőtermelésre alkalmas terület a borvidéken a termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint összes lehetséges telepítési terület: 1522 ha ebből I. osztályú 2911 ha.
A szubmetiterrán mikroklíma jellemzi a környéket, ez az ország tavasszal legkorábban felmelegedő tája. A napsütéses órák száma rendkívül magas (2100 óra is lehet), a nyár forró, a tél enyhébb. Annak ellenére, hogy Villányt mindenki igazi vörösboros tájnak tudja, és tartja számon, a legnagyobb területen telepített szőlőfajta az Olaszrizling (360 ha). A fehér fajták közül a Chardonnay, Rajnai rizling, Hárslevelű, Rizlingszilváni, Tramini, telepítései jelentősek. A kékszőlők közül a Kékoportó, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet Franc és a Merlot vannak jelen. Újabban a Pinot Noir és a Kadarka valamint Csókaszőlő ültetvényekkel is találkozunk. A fehér és vörösborokat adó szőlőfajták aránya majdnem kiegyenlített a borvidéken, de körzetenként eltérő fehérborokat adó fajták inkább Siklós, a kékszőlők pedig Villány környékén dominálnak, ennek ellenére az uralkodónak mégis a vörösborokat tekintjük.
A villányi vörösborokat a kékoportó lágysága teszi közkedvelté, ennek a fajtának a borai a szüretet követő évben elfogyasztandók. A jóval magasabb sav és tannin tartalommal szüretelhető fajták borai alacsony tőketerhelés és nagy koncentráció mellett hosszas fahordós érlelést igényelnek, valódi értékeiket 5-6 éves korukban kezdik el megmutatni. Az átlagosnál hosszabb érlelési idővel kell számolni az új égetett kishordókban tartott cabernet alapú boroknál, melyek a fogyasztó türelmét meghálálják. Ezek a borok nagytestűek, az 1997-et követő évjáratokból származó borok várhatóan 15-20 éves korukban élvezetesek lehetnek majd. Ezeknek a leginkább Bordeaux-i stílusú boroknak némelyike a világ legkeresettebb vörösborai mellett is megállják a helyüket.
A Siklósi fehérborok savakban viszonylag szegények de alkoholban és extrakttartalomban gazdagok. Bennük elsősorban ne üdeséget, hanem a teltséget keressük.
Elsőként az országban, Villányban borvidéki szintű bortörvény született. Itt többek között meghatározásra kerülnek a borvidéki kategóriák: Villányi Védett Eredetű Classic Bor, Villányi Védett Eredetű Prémium Bor, Tájbor, Asztalibor.
A Tamási körzet: Aba, Felsőnyék, Hőgyész, Igar, Iregszemcse, Magyarkeszi, Nagyszékely, Nagyszokoly, Ozora, Pincehely, Seregélyes, Simontornya, Szabadbattyán, Szabadhídvég, Tamási, Tolnanémedi településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. Teljes termőhelyi területe 11324 ha amelyből 7362 ha I. osztályú. Mérsékelten kontinentális éghajlatú terület. A szekszárdi borvidékhez mérten a nyugatabbra fekvő Völgység és Észak-Tolna valamivel hűvösebb és csapadékosabb éghajlattal bír, míg a Mezőföld déli része melegebb, szárazabb, hangsúlyosabban kontinentális klímájú, az Alföldre emlékeztető.
A terület geográfiája jellegzetes: a löszön holocénban löszvályog vagy barna erdei talaj alakult ki; a tolnai vörös borok zömében lágyak, kedvesek, sima struktúrának és visszafogott tannin tartalmúak. A régió talajai gazdagok a mészben és aktív meszet tartalmaznak, ami összetett, gazdag ízvilágot kölcsönöz a boroknak.
- 4.1. A dunántúli kistájok és öveik
- 4.2. A dombvidéki kultúrtájok és vegetáció
- 4.3. A védett területek és klímai hatások
- 4.4. Összegzés a táj és borvidékek kapcsolatairól
4.1. A terület növény- és talajtakarója változatos, a löszön aktívmeszetben gazdag talajok találhatók, amelyek különböző borvidékeknél is meghatározzák a szőlőfajták megítélését. A balatonfelvidéket és a Dunántúl délkeleti részét érintő területeken a mediterrán hatások is érezhetőek. A Balaton környéke só- és vizes élőhelyekkel tarkított, a nádasok és mocsárrétek sokféle fajjal gazdagok. A földtani és éghajlati adottságok összességében hozzájárulnak a borvidékek egyedi karakteréhez.
Mastering Air Conditioner With This 5 Minutes Animation
4.2. A természetes erdők és kultúrerdők állapota
4.2.12. Jelentős mértékben átalakított, töredékesen fennmaradt félszáraz és üde tölgyesekből, mocsarakból, rétekből, löszgyepekből, döntő részben mezőgazdasági kultúrákból és faültetvényekből álló dombvidéki kultúrtáj. A lösz alapkőzeten kialakuló talajok kiváló adottságainak és a kedvező relief viszonyoknak következtében az erdők aránya évszázadok óta alacsony. A terület nagyobb része a zárt tölgyesek övébe tartozik, a keleti, észak-keleti szélen, délies kitettségben az erdőssztyepp-jelleg felerősödik.
4.2.11. A kistáj potenciális erdőterülete. A természetes erdőtársulások megmaradt állományai nagyobb részben gyertyános-tölgyesek, északias kitettségű völgyekben bükkösök. Ritka fajok és orchideák megtalálhatók: például piros madársisak, Cephalanthera rubra. A déli lejtőkön mészkedvelő tölgyesek fejlődnek, gyepszintjükben bajuszoskásafű növekszik, míg a hegyek déli oldalain xeroterm elemek dominálnak.
4.2.12. Jelentős részben átalakított fél-száraz és üde tölgyesek, mocsarak és rétek, valamint mezőgazdasági területek és faültetvények jellemzik a tájat. A természetes erdőtársulások helyén gyakran akácosok és kultúrerdők találhatók.
Mastering Air Conditioner With This 5 Minutes Animation
4.3. A klíma és talajhatások összefüggései a borokra
A klímazonalitás és az extrazonalitás fontos szerepet játszik a különböző borvidékek tónusainál és a szőlőfajták megválasztásánál. A tolnai és baranyai kistájakon a lösz- és mésztartalmú talajok különleges ízprofilt adnak a boroknak, a mediterránhatások pedig a déli lejtőkön planárisan érvényesülnek.