Immár második alkalommal választotta ki a Vörös Borkiválóságokat az Országos Borszakértő Bizottság (OBB). A Földművelésügyi Minisztérium által támogatott kötet várhatóan 2015 tavaszán kerül az olvasók elé. Idén a bizottság nem választott rozéborokat, így valamivel kevesebb volt a nevezett tételek száma, mint tavaly. A 321 tételből összesen 185 bor kapott „csillagos” minősítést és kerül bele a Vörös Borkiválóság 2015 kötetbe. A csillagok megoszlása a következőképpen alakult: 3 csillagot 140 bor, 4 csillagot 42 bor, 5 csillagot pedig összesen 3 bor kapott (Fekete Borpince Szekszárd Mókamester 2011, Vesztergombi Birtok Szekszárd Turul 2012, és a Wassmann Pince Villány Cabernet Franc 2012).
A legegyszerűbb összefoglaló szerint a legidősebb nevezett bor 2006-os, a legtöbb tétel 2011-es évjáratú, majd ezt követi a 2012-es év. Ami a fajtaösszetételt illeti, a házasítások dominálták az összképet, ezt követte hazánk legtöbbet telepített szőlőfajtája, a kékfrankos, majd pedig a világfajták, illetve a kadarka. A tavalyi mustrákra beérkezett összes fehér, vörös, rozé, aszú és pezsgő tétel elérte az 1100-at, a kiadványokból pedig több mint tízezer példány került a fogyasztókhoz.
Június 16-án került sor a borok bírálatára a Pécsi Tudományegyetem Hunyor Vendégházában, a tizenöt tagú szakmai zsűriben volt többek között Romsics László, Árvay János, Kántor Endre, Mikes Márk és Vesztergombi Ferenc. A beküldött borok közül huszonötöt választott ki a zsűri, a TOP 25-ös listát pedig június 20-án fedték fel díjkiosztó formájában. A csúcsborok közé tizenegy szekszárdi, öt villányi, négy pécsi, három balatonboglári és két tolnai bor került. A díjakat Schmidt Győző, a Pannon Borrégió elnöke, dr. Gábriel Róbert, a Pécsi Tudományegyetem rektora, Sárdi Árpád, a Somogy megyei Közgyűlés alelnöke és a Regionális Idegenforgalmi Bizottság elnöke, Heimann Zoltán, a Szekszárdi Borvidék elnöke és dr. Varga-Sabján László, a Paksi atomerőmű törzskari igazgatója adta át.
A pécsi Cella Septichora Látogató Központban délelőtt tíz órakor került sor a ceremóniára, délután három óra után pedig a nagyközönségnek nyílt lehetősége a nyertes borok megízlelésére. A szervezők úgy nyilatkoztak, hogy a kóstolóról mintegy másfél száz érdeklődő vett részt. Míg a többség a régióból érkezett, voltak célzottan csak erre az eseményre Budapestről érkezők, valamint véletlenül arra járó és betévedő külföldiek is. Bár nem minden borász tudott megjelenni a helyszínen, ott volt többek között Dúzsi Tamás, a mostanában borversenyeken kiemelkedően jól szereplő svájci-siklósi Heumann házaspár és Konyári Dániel. A Lisicza Borházat szinte az egész család képviselte.
Az alábbiakban pedig következzenek az eredmények és néhány fénykép a verseny helyszínéről:
- Aranyfürt Mg.
- Aranyfürt Mg.
- Bock Borászat Kft.
- Danubiana Bt.
- Eurobor Kft.
- Hárs Pincészet Kft.
- Hilltop Neszmély Zrt.
- Lisicza Borház Kft.
- Lisicza Borház Kft.
- Lisicza Borház Kft.
- Szekszárd Zrt.
- Szent Gaál Borászati Zrt.
- Szent Gaál Borászati Zrt.
- Takler Pince Kft.
- Takler Pince Kft.
- Vylyan Vinum Kft.
Kevés olyan magyar borász van, akinek neve oly szorosan összeforrt volna nemcsak a boraival, de egy komplett borfajtával is. Márpedig Dúzsi Tamás neve (ma is) egyet jelent a rozéval, s nem hiába a jelző: a rozékirály. „Az a jó bor, ahol egy pohár elfogyasztása után az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy meg kellene inni még egyet” - szól Dúzsi Tamás borkészítési filozófiája, amit gyakran idéz vendégeinek is.
Dúzsi Tamás története a szekszárdi dombsághoz kötődik, ahol gyermekkorában a gazdálkodó paraszt emberek szőlő és bor iránti szeretete ragadta meg. Így középiskolába szülei ellenzése ellenére az akkori gimnáziumban induló szőlész-borász osztályba iratkozott be. A Dúzsi pince története 1994-ben kezdődött, amikor a nagyszülők munkája után 3,3 hektár kékfrankos szőlőt vásároltak kárpótlási jegyen Sióagárd-Lányváron. Az első boruk az 1992-es évjáratú Kékfrankos-Merlot Cuvée volt, mely az akkor nagy jelentőségű Országos Borversenyen 1994-ben aranyérmes lett.
„Ezt az innovatív vonalat az óta is követjük, rengeteget fejlesztünk, kísérletezünk mind a borászat, mind a szőlészet terén a még kiemelkedőbb minőség elérése érdekében” - meséli Dúzsi Tamás. A rozékészítés egy későbbi történet, szinte a véletlen folytán kezdtek bele. „Az 1996-os szüret idején a leszüretelt szőlő mennyiségéhez az erjesztő tartály túl kicsinek bizonyult, és ekkor engedtünk le először a kékfrankosból a mustot rozénak. Ez, a piac számára addig ismeretlen ízvilágú rozé annyira jól sikerült, hogy sorra nyertük vele a teszteket, borversenyeket” - emlékszik vissza a kezdetekre Dúzsi Tamás.
Napjainkra a rozé teszi ki forgalmuk jelentős részét. A birtok alapját 3,3 ha Kékfrankos ültetvény képezi, amelyet az első kárpótláson őseink munkája nyomán sikerült megszereznünk. Viszonylag sok szőlőfajtával dolgozunk, szeretünk kísérletezni, újabb és újabb házasításokat kipróbálni. Az épület 3 löszpince elé épült, amely rendkívüli klímájával kedvez a hordós vörösborok érlelésének. Sióagárd egyedülálló pincefaluja érdekes látnivalót tartogat az ideérkező borturistáknak.
A pincék körül ölelik a löszdombot, és több emeletnyi magasságban adnak otthont a helyi gazdák borainak. Szekszárd városában a Kadarka utcában egy szép, kb. 150 éves pincét mentettünk meg az utókor számára, amit régi mivoltában őriztünk meg, és hozzáépítettük a tanyaépületet. Ezen a helyen is szakmai borkóstolókra várjuk a hozzánk látogató borturistákat.
Érettségi után a Gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskola szőlész-borász szakán folytatta tanulmányait. Középiskolás korában még a szőlő, mint növény érdekelte komolyabban, majd a főiskolán fordult komolyabban a borászat felé. A gyöngyösi évek meghatározóak voltak számára, itt kötelezte el magát teljesen a borászat irányába. Az első munkahelye a szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát volt, ahol a pincét vezette, majd újabb kihívás jelentkezett életében.
Borkészítésünk: Elsősorban vörösborokat készítettünk, és azt is Kékfrankosból, mivel ezzel a fajtával rendelkezünk. Szortimentünket a Kékfrankosok és a Kékfrankos alapú cuvée-ek alapozták/alapozzák meg. Induló borászati filozófiánk az volt, hogy a meglévő alapanyagból kell a fajtaválasztékot produkálni, és a maximumot kihozni. Innen született meg az első rozé borunk is 1996-ban. Azóta már 10 különböző rozé bort készítünk, melyek mára a pince termelésének a 70%-át teszik ki.
