SRM (Standard Reference Method) - Amerikai szabvány a sör színének mérésére; EBC (European Brewery Convention) - európai szabvány a sör színére; Lovibond - eredetileg maláta színének mértékegysége, még mindig gyakran hivatkozott a gabonára vonatkozóan.
Az italok színét már régóta próbálják különböző eljárásokkal meghatározni; a három fő rendszer a SRM, az EBC és a Lovibond.
A SRM eljárás lényege, hogy a vizsgálandó folyadékot 1 cm×1 cm-es átlátszó hasábba töltik és 430 nanométeres fénynyalábbal átvilágítják; a kilépő fény mennyiségét spektrométerrel mérik, majd ezt összevetik egy konstanssal, és a számítás logaritmikus módon adja meg a színt.
Az SRM-nél a konstans 12,7, az EBC-nél pedig 25; a közismert konverzió alapján SRM → EBC és visszafelé is számolhatunk.
Az EBC ugyanezen eljáráson alapul, csak más konstansszal (25-ös állandóval) végzik a számítást.
A Lovibond rendszer tovább élt a malátamuzeumokban és a maláták színének megadásában, ugyanakkor az SRM sokkal egyszerűbbé és gyakorlatiasabbá tette a sörszín meghatározását a vizsgálathoz, mert a 1×1 cm-es próbatestet és 430 nm-es fényt használják.
Ray Daniels Designing Great Beers című könyvében a konverziót a 25/12,7 arány alapján 1,97-es váltószámra vezetik le; a gyakorlatban azonban gyakran a 2-es értéket használják.
A Ted Goldammer The Brewers Handbook című könyvéből származó képlet is létezik, és a Weyermann cégeknél is felbukkanhatnak olyan átváltások, amelyeket marketing és gyakorlat alapján használnak.
A régi EBC-számítás a 530 nm-es hullámhosszal dolgozott, amit 1991-ben váltottak a könnyebb átválthatóság érdekében a 430 nm-es mérésre.
Érdekesség, hogy a SRM maximális értéke 40, az EBC max értéke pedig 80 lehet; ez gyakorlati szemszögből majdnem feketére utal, de néha ennek fölött is kategorizálnak söröket.
Három adat szükséges a sör színének kiszámításához: a használt maláták színértéke és mennyisége, valamint a kész sör térfogata literben; a mért értékek átváltásához angolszász mértékegységekre van szükség (font, gallon).
Az MCU (Malt Colour Units) kiszámítása a malátákból indul ki, majd ezek összege adja meg a teljes főzet színbeli kiindulópontját.
A színt befolyásolja a cefre érintkezése a hőmérséklettel, a főzés során a cefre cukrai lebomlanak és karamellizálódnak, amelyek a sör színéért felelősek.
A szemünk által észlelt szín azonban függ a tisztaságtól, a habtól, a világítástól és a pohár formájától is.
Az SRM és EBC skálák a sör színének mérésére szolgálnak; a Lovibond skála pedig régebbi, főként maláták megadására használt egység maradt meg.
Általános megfigyelésként a világos lager sörök tipikusan 4-16 EBC értéktartományban mozognak, míg a sötétebb sörök magasabb értékeket érhetnek el.
A három rendszer közötti összefüggések segítenek a sör színének összehasonlíthatóságában nemzetközi kontextusban, és lehetővé teszik a receptúrák témáinak összehangolását különböző piacokon.
Összefoglalva: a sör színének meghatározásakor a leggyakoribb folyamat a próbasíkra történő mérés, a 1X1 cm-es hasábba töltés és a 430 nm-es fény átsugárzása, majd a bejövő kilépő fény abszorbanciájának kiszámítása, amely alapján meghatározzák SRM értékét; ezt konvertálják EBC értékre, és a Lovibond skálát pedig a gabonák jelölésére használják a beszállítók részéről.
Amennyiben szükséges, a sör színét befolyásolja a maláták típusa és aránya, a cefre végső sűrűsége és a főzés során a komló hozzáadása, tehát a szín mellett ezek a tényezők is hozzájárulnak a végső megjelenéshez.
Öszegezve, a különböző konverziós képletek és skálák lehetővé teszik a sör színének pontos összehasonlítását különféle piacokon, és segítik a sörfőzőket a kívánt szín elérésében a recept és a főzési folyamat során.