Magyarország északi részén, a Bükk hegység déli lejtőin elterülő Egri borvidék területe mintegy 22 ezer hektár, amelyből jelenleg körülbelül 5 ezer hektáron folyik aktív gazdálkodás.
Az ültetvények talajai változatosak: mészkő, dolomit, agyagpala, és mindez a borok sokoldalú arcát alakítja ki.
Az egri borvidék klímája mérsékelt, de az évek óta tartó melegedés hatására a borászok feladata a termelés optimális beállítása a jövő generációi számára.
Riolittufa pincékben és Eger föld alatti labirintusaiban érnek ma is a neves egri borok, amelyeket az összenyitott pinceágakon keresztül a város föld alatt szinte teljesen átjár.
Történelem és kulturális hátter
Eger a X. századtól lakott, a XI. század elejére jelentős méretet ért el, és az első püspökségek egyike Szent István király kezdeményezésére itt alapították. A tatárjárás megtizedelte a lakosságot, IV. Béla a helyére vallonokat telepített, akik a szőlőtermesztési és borkészítési ismereteket meghonosították.
A XIII-XIV. században az Eger környéki dombokat szőlővel telepítették be, a város szerepe pedig a magyar középkor első századaiban kiemelkedő volt. Az egyházi központ hatásának köszönhetően a szőlőművelés fejlesztése és a bor szertartásokhoz szükséges kelléke is megerősödött.
1596-ban a törökök elfoglalták az egri várat, és 91 évig tartották felügyelet alatt, de a szőlőtermesztés megmaradt. A XVII. században a vörösborszőlő-fajták egyre nagyobb teret nyertek a fehérborszőlők rovására. A törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját és a kadarka fajtát is.
A XVII. század végén és XVIII. században megjelent a filoxéra, amely szinte teljesen kiirtotta a szőlőket. A visszatérésnél végrehajtott rekonstrukció során új fajtákat is meghonosítottak.
Terroir és fajták
Az Egri borvidék a Mátra és a Bükk hegység között helyezkedik el, az északi szelektől a Bükk védő vonala megteremti a kedvező mezo- és mikroklímát. A terület éghajlata hűvös, a tenyészidő viszonylag rövid, és a tengerszint feletti magasság 160-180 méter körül van a kelet-nyugati völgyeknél, a Nagy-Eged-hegy pedig akár 500 méter fölé is emelkedik.
Az ültetvények többsége fennsíkokon és déli, illetve nyugati fekvésű lankákon található. A Bükk vonulata védi az északi szelektől, így a borvidék mérsékelt szárazvidéki jelleggel bír, ahol a fő csapadék május-júniusban érkezik, a nyár pedig viszonylag száraz.
Az alapkőzet változatossága miatt kiválóan alkalmas vörös- és fehérborok egyaránt. Riolittufától a triász és jura mészkőig, dolomitig, agyagpalaig terjed a talajadottságok palettája. A riolittufa által létrejövő pincerendszerek és a gránitok, kőzetek mind hozzájárulnak az egri borok jellegzetes profiljához.
A fehér borok esetében két stílus különböztethető meg: karcsú, magas savtartalmú és a fahordós érlelést követő, magasabb alkoholtartalmú, esetleg kevés maradékcukorral palackozott tételek. Az egri vörösborok közepesen testesek, tanninban gazdagok, a hűvösebb évjáratokban pedig savdominánsak.
Fajták és borok
Az Egri Bikavért hagyományosan több vörösborszőlő- fajta házasításából készítik, és a történelmi alapok szerint kadarka is fontos szerepet játszott, ma pedig gyakran kékfrankos kerül előtérbe. Az eredetvédett borok között az Egri Bikavér az első volt kiemelten védett termék.
Az Egri Borvidék két fő részre osztható dűlői szerint: keletre és nyugatra elhelyezkedő dűlők, közöttük az Eged-hegy a Bükk déli nyúlványa. Az Eged-hegy triászkori mészkője és a környező talajadottságok különleges mikroklímát teremtenek a dűlők számára. A Nagy-Eged évi középhőmérséklete 10°C körül van, de a vegetációs időszakban meghaladja a 17°C-ot; a napsütéses órák száma kb. 2100, a maximum hőmérséklet gyakran 25°C körül alakul.
A legfontosabb dűlők közé tartozik a Sík-hegy (a Nagy-Eged tömegéről visszaverődő meleg hatásával a borvidék egyik legmelegebb dűlője), Pajados, Nyerges, Mész-hegy és Áfrika-dűlő. A Nyerges például déli kitettségű, tufás és köves talajú, és a nevét egy nyereg alakú áldozókőről kapta. A Mész-hegy neve a riolit váza ellenére a méz szóból ered. A Grőber dűlő Grőber Jenő nevét viseli, míg a Noszvaji Tekenő-hát kis méretű, körülbelül 20 hektáros dűlő.
A város nyugati oldalán Egerszólát és Egerszalók jelentős községek, ahol számos kiváló adottságú dűlő található. A Kántor-tag a korábbi Tagi-dűlőből származik, nevét egy kántor-tanító és egy 2008-as felfedezés ihlette.
Az Egri Bikavér szabályozása hosszú útját járta be: 1997-ben született az Egri Bikavér Szabályzat, 2002-ben a FVM rendeletben hivatalosították, majd 2011-ben bevezették az Egri Csillag és Grand Superior kategóriákat. 2016-ban módosították a szabályokat, és a dűlőnév használatát megerősítették a superior boroknál. 2023-ban pedig újragondolták a szabályozást, létrehozva önálló OEM-eket az Egri Bikavér és Egri Csillag számára.
Kortárs értékelés és kulturális hatás
Az Egri borvidék továbbra is a magyar borvilág zászlóshajója, ahol a bikavér megkomponálásába fektetik a legtöbb energiát. A piacon elérhető bikavérek között ma már számos szép tételt találunk, és az optimizmus növekszik mind a hazai, mind a nemzetközi színtéren.
Az Egri Csillag, az egri fehér párja 2010-ben került először bemutatásra, és egyre több borász hozza létre ezt a fehér különlegességet, amely az egri terroir szépségét és sokszínűségét hivatott közvetíteni.
Gyakorlati adatok és helyszínek
Az Egri Borvidék területe mintegy 5400 hektár a Bükk déli lankáin, ahol a város és környéke számos pince- és borospince található. Az Egri Vinotéka és kutatóintézet (Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) itt működik, és eredményesen dolgozik rezisztens szőlők nemesítésén és a barrique hordók hatásának kutatásán.
Az egri bikavér elnevezés történelmi kötődését Garay János 1846-os szekszárdi bordalában írta le először, később Egerhez kötötték a nevet, amelyet a kommunista időszakban részben kisajátítottak, majd a bikavér újjászületésének útját a 20. század végén és a 21. század elején megkezdték a fentebb részletezett szabályozásokkal és minőségi lépésekkel.
Egri Bikavér Borlovagrend: hagyományőrzés fiatalítással
Ízprofilok és példák
- Egri vörösborok: közepesen testesek, tanninban gazdagok, hűvös évjáratokban savdominánsak; a fiatalabb tételek gyümölcsösek és savhangsúlyosak.
- Egri fehérborok: karcsúak és kívánatos savakkal, valamint fahordós érlelést követő tételek, amelyek magas alkoholtartalommal és esetleg maradékcukorral készülnek.
- A Bikavér piramisa: alul a sima és olcsó Egri Bikavér, középen a Superior, és a Grand Superior, amely a legtöbb fajtát tartalmazza és hosszabb érlelést igényel.