"Legszebb öröm a söröm" - szokták emlegetni a sörkedvelők.
A régi idők sörfogyasztói nemcsak mámorító hatása miatt itták e becses nedűt, hanem felismerték gyógyító erejét is. Többféle betegség kúrálására használták, sőt Hippokratész, Szent Hildegard és Paracelsus is gyógyszerként alkalmazta.
Már a korai civilizációk is ismerték a "sör növényét", a komlót; vadon nőtt a fák közt, mint ahogy a "farkas a bárányok között". Ezért is hívták a rómaiak - akik egyébként a fiatal komlóhajtásokat főzelékzöldségként is fogyasztották - Lupus salictariusnak.
A VIII. A csehek 859-ben említik feljegyzéseikben először a komlótermelést, s a XI-XII. században a kolostorok feladatai között szerepelt ugyanúgy, mint a sörfőzés. Sok mai sör címkéjén és reklámfilmjeiben is kolostori apátok láthatók.
A növény illóolajat, cseranyagokat, keserűanyagokat (humulonok), flavonoidokat, poliszacharidokat tartalmaz. Sörfőzésre a nőnemű, meg nem termékenyített komlótobozt (virágzat) használják.
A komlóban fellelhető xantohumol jótékony hatással van a vér koleszterinszintjére, a humulonok pedig szabad gyököket kötnek le. Kvercetin (fenolos vegyület) tartalmának köszönhetően a komlónak tulajdonítanak egy olyan hatást is, hogy gátolja a tumoros sejtek elszaporodását a szervezetben.
Tudományosan bizonyított, hogy a sörök jelentős mennyiségű antioxidánst tartalmaznak, amelyek között a maláta eredetű fenolsavak, melanoidinek és a komló bioaktív polifenoljai találhatók. A sör ugyanis vitaminban gazdag, ami a malátának köszönhető.
A sör ásványi anyagokat is tartalmaz, nevezetesen: káliumot, nátriumot és szelént. A szelén hatásosan védi a sejteket, szöveteket az oxidatív károsodástól.
A sörben lévő mikroelemek jelentősége szintén nagy: a vas és a réz a vérképzésben vesz részt, a cink pedig szintén nélkülözhetetlen a szervezet számára.
A szeszesitalok közül a sör tartalmazza a legkevesebb etil-alkoholt, átlagosan 3-6%-ot. Élettani szempontból az alacsony energiatartalmú (light) és alkoholmentes sörök is kedvező hatásúak.
Biztonság és alkohol lebomlása: mikor ülhetünk volán mögé?
Sokan nincsenek tisztában azzal, mennyi időnek kell eltelnie egy ital elfogyasztása után, mielőtt újra volán mögé ülnének. Az alkohol lebomlása egyénenként eltérő, és számos tényező befolyásolja, mikor vezethetünk biztonságosan.
Egy pohár bor, egy doboz sör vagy egy kupica pálinka után meglepően sokan gondolják úgy, hogy simán el tudják vezetni az autójukat. Pedig az alkohol hatása jóval tovább tarthat, mint azt elsőre gondolnánk, ráadásul a lebomlás üteme számos tényezőtől függ, például a testsúlytól, az elfogyasztott ital mennyiségétől vagy akár attól is, hogy ettünk-e előtte.
Ha autót vezetsz, tilos az alkohol! Magyarországon teljesen egyértelmű a szabály: vezetés előtt és közben tilos alkoholt fogyasztani. Nincs megengedett határérték, a legminimálisabb mennyiség is büntetést vonhat maga után. Ez azt jelenti, hogy csak akkor szabad volán mögé ülni, ha a szervezetben nincs alkohol.
Az alkohol lebontását főként a máj végzi, és ez egy viszonylag lassú folyamat. Átlagosan óránként körülbelül 10 gramm alkoholt képes feldolgozni a szervezet, ami nagyjából egy egység italnak felel meg.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
- 1 pohár sör (2-3 dcl) : kb. 50-90 perc alatt ürül, de egy fél liter sör elfogyasztása után 2,5-3 óra is kellhet a teljes tisztuláshoz
- 1 pohár bor (2-3 dcl) : kb. 1,5-2 óra, de deciliterenként nyugodtan számoljunk egy kerek órát, sőt, minél többől van szó, annál magasabb ez a határ.
- 1 feles: akár 2-3 óra vagy annál is több idő alatt szalad ki
Fontos hangsúlyozni, hogy minden elfogyasztott ital összeadódik, tehát több ital esetén az idő is jelentősen megnövekszik! A lebomlás ideje egyénenként rendkívül eltérő lehet, éppen ezért nem szabad azt gondolni, hogy attól, hogy valaki magas és jelentős a testsúlya is egyértelműen előnyösebb helyzetben van e területen.
A pohár és a fogyasztás élménye
A sörivás egy összetett élmény, amely nyilvánvalóan nem a szánkban vagy torkunkban kezdődik. A pohárba töltött aranyló vagy sötétebb színben játszó nedű arra készteti az agyunkat, hogy kísértést érezzünk magunkhoz venni azt. A korsóba vagy pohárba töltött sör illata nyilvánvaló okok miatt jobban érezhető, mint üveges, netán dobozos társaié.
A sör illata nagyban hozzájárul a fogyasztás élményéhez, a söröspoharak száját pedig úgy alakítják ki, hogy koncentrálják ezeket az aromákat. A pohárba vagy korsóba csapolt sör a fajtájára jellemzően erősebben vagy gyengébben habzik, a buborékok szálldosnak, sörgyűrűk keletkeznek az üvegen, vagyis pontosan minden szempontból úgy néz ki, ahogyan annak mai tudásunk szerint lennie kell.
A pohár eltérő alakja összegyűjtheti az ízeket is, más lesz az első korty íze, mint az utolsóé. A sörivás erős a közösségformálásban és a kapcsolatok fenntartásában.
Poharak és korsók típusai
Az Élesztőházban gyakran halljuk egy-egy elkapott beszélgetésfoszlányból, hogy a vendégek arról tanakodnak, hogy mi a fontossága a kimondottan erre a célra készült söröskorsónak vagy söröspohárnak, illetve olykor felmerül az is, hogy egy-egy típus miben nyújt mást. Természetesen a történelmi időkben sokféle alkalmatosságból itták a sört.
Az iparosodás ugyan sok esetben uniformizálta a sörgyártást, de azt is lehetővé tette, hogy az üvegmegmunkálásnak hála olcsón, nagy mennyiségben és egészen elképesztő változatokban szülessenek meg az emelgetni valók. Az üveg sérülékeny és törés esetén javíthatatlan anyagnak bizonyult, amely ráadásul egyben drágának is számított, így a 19. században a gyártás és formák fejlődése jelentős változást hozott.
Elterjedt típus, ha Közép-Európában valahol lagert rendelsz, akkor jó eséllyel (de nem minden esetben, lásd a pilseni söröket) ebben szolgálják fel. Szintén strapabíró eszköz, de az illat és az íz is szökni kíván belőle, tehát nem tartogatni való.
- A pintes pohárhoz hasonló alakú, ám szájánál kissé újra elkeskenyedő forma jellemzi, így tovább benntartja a szénsavat és az illatokat.
- Hosszú, magas, vastag talpú pohár, amelynek a szája éppen a vége előtt kissé összeszűkül.
- Ovális, széles szájú kehely széles talppal és vékony szárral.
- A neve is árulkodó, a füles korsók után talán a leggyakoribb típus.
- Széles talp, fogni való vékony derék, majd öblös alak, amely a szájhoz közel összeszűkül, megidézve a névadó virág formáját.
- Nem ivósörökhöz való, sokkal inkább magas alkoholtartalmú, ízlelgetni való nedű kerül bele.
- Formája miatt könnyű tartani és forgatni is, hogy megidézzük a sörgyűrűket vagy az aromákat.
- Már-már egy likőrös pohárra hajaz, a tulipánnál általában kisebb űrtartalmú.
- Lagerhez való erős, vastag falú alkalmatosság, amely készülhet üvegből és kerámiából is.
Természetesen a poharat meghatározzák olyan nagyon gyakorlatias szempontok, mint a súly, a méret, a tárolás körülményei, de nem utolsó sorban az is, hogy egyes helyeken mekkora űrméretben szolgálják fel a sört. Utóbbit meghatározhatja az ízlés, a divat, a tájra jellemző szokás, az adott nemzet sörkultúrája, az egyén kapacitása, illetve a sör fajtája is.
A pohárba töltött sör illata és habzása, a pohár formája és anyaga együttesen alakítják a fogyasztás élményét, amit a sörfajta, a tálalás módja és a fogyasztás környezete csak tovább fokoz.