Mező Sándor felidézte több Balaton-felvidéki borász, köztük Jásdi István aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy csökken a szőlőterület, sokan - jogszabályellenesen - nyaralókat építenek a termelőktől megvett ültetvényeken, ami az árakat felveri és a területbővítésben gondolkodó borászoknak esélyt sem ad vásárlásra.
Az átlagos termésmennyiség 60 mázsa körül alakul, a felvásárlási árak pedig nem érik el kilónként a 100 forintot. Idén a szőlő egyharmadának a pincékbe kerülése után látható, hogy a mennyiség átlagos lesz, és bár az indián nyár javíthatja a minőséget, az árak nyomottak: az illatos fajtáknál és a szürkebarátnál a nagy felvásárlóknál 100-130 forint közé esik a maximális ár, a kevésbé kurrens szőlőfajtákért pedig 70-80 forintot adnak.
Ezek alapján számos gazda tervezi az ültetvények eladását, de előfordul, hogy tőkéket vágnak ki vagy egyszerűen magukra hagyják a területeket. Ez utóbbi a legrosszabb, mert a gondozatlan ültetvények növényvédelmi problémákat és ezzel többletköltséget okoznak a szomszédos területeken szőlőt művelőknek - mondta Mező Sándor.
Az építési tilalom bevezetése ugyan mezőgazdasági hasznosításban tarthatná a területet, de a művelés problémáját nem oldaná meg - tette hozzá a Balaton-felvidéki borászok korábbi javaslatát Mező Sándor. Ezeket a területeket meg is kellene művelni, ellenkező esetben néhány éven belül erdők lesznek a szőlők helyén. A borász szerint ahhoz, hogy gazdaságilag fenntartható legyen a hegyi szőlők művelése, sok változásra lenne szükség: intenzív, nagyobb hozamú és nagyobb méretű ültetvényekre van szükség a hatékonyság növeléséhez. A Balaton déli partján megmaradt az üzemi szerkezet, ott nagyobb területeken, jobban gépesítve gazdálkodnak.
Fontos tény, hogy félreértés, hogy csak alacsony tőketerhelésű ültetvényeken lehet minőségi borokat előállítani: ezt az elméletet az öregedett területek magyarázzák, de a jó tőkekondíciójú szőlők nagyobb terhelés mellett is képesek kiemelkedő minőségre, ha gyors ütemben telepítenek új ültetvényeket. Saját bevallásuk szerint a telepítés csak támogatással lehetséges, így gyors fluktuáció helyett lassú megújulás jellemzi a termőterületek megújulását.
Az idén 25 éve annak, hogy Varga Péter privatizálta az egykori Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincészetét. Az évforduló kapcsán beszélgettünk arról, hogy milyen körülmények között indult a Varga Pincészet. A privatizáció idején a ma Törley Pincészetként ismert egykori Hungarovin gazdasági igazgatója voltam. Eredetileg az Egri Borvidéken szerettem volna pincészetet venni, de a badacsonyi táj annyira megfogott, hogy inkább ebbe a privatizációba kapcsolódtam be. Persze a barátok figyelmeztetése nem volt alaptalan.
A hátrányok között elsőként említeném, hogy az üzem évek óta veszteségesen működött, ráadásul a privatizáció miatt még jobban szétesett. Az átvétel után két héttel már egy korábbi vezető sem dolgozott a cégnél, mert vagy elment, vagy én küldtem el. Százhúsz embert kellett átvennem. Különösen a nyelvtudás hiánya volt gond, mert senki sem beszélt nyelvet vagy tudott gyorsan gépelni. A pincészetet 1991 végén, vagy 92 elején hirdették meg, a pályázat 92 nyarán zárult. A versenytárgyaláson egy olasz cég és hat magyar indult. Az Állami Vagyonügynökségnek (ÁVÜ) kellett kiválasztani a legígéretesebbet. Az októberben ismertté vált döntés szerint a mi 176 millió+áfás ajánlatunk volt a legjobb, mert mi nyertük el a pincészetet.
A külső piacok elvesztése mellett nehezítette a helyzetet az, hogy az előd üzem, a Badacsonyi Állami Gazdaság vezetősége korábban alapított egy kereskedelmi vállalkozást, és azt saját maga privatizálta a 400 ezer palackos felvevő piaccal együtt. Szerencsére nem ért készületlenül a dolog, mert optimista voltam, és már a privatizációba való bekapcsolódás idején elkezdtem borkereskedelemmel foglalkozni. Az orosz piac kapcsán mesélve elárultam: az orosz piac nem működött úgy, ahogy sokan gondolták, mert az ország szétesett és a logisztikai problémák gyakoriak voltak. A gyakorlatban a szállítmányozó cégek intézték az ilyen ügyeket, mi a vevőkkel voltunk kapcsolatban, akik maffiózók voltak.
A növekedés organikusan indult, majd a palackos értékesítés volumene is nőtt: 10 millió palackra nőttünk 20 év alatt, az utolsó öt évben 10-ről 15 millióra. Az értékesítés ugrását elsősorban a Varga-palack bevezetése okozta: saját betétdíjas üveg, amelynek betétdíja 100 forint. Másrészt a rozé divatba jövetele és a vörösbor iránti kereslet növekedése tovább gyorsította a növekedést. A Balatonnál pedig a kékszőlő vásárlása Egri Borvidékről segítette a rozé előállítását. A termelés rubrikájában a rozé a 10 évvel ezelőtti 3%-ról 30% fölé nőtt, és 2014 tavaszán Feldebrőn kezdték el egy új pincészet építését.
Az értékesítés kapcsán kiemelik, hogy a saját palackos borok hosszú ideje az első helyen állnak; a nemzetközi díjak és elismerések mellett a hazai elismerések is fontosak. A Vinitaly különdíja például 2014-ben jelentős visszajelzést adott róluk, hogy a magyar pincészetek között a Varga Pincészet szerepelt a legjobbak között. A közönség visszajelzése szerint a Balaton régióban a rozé és a fehérborok fejlesztése kulcsfontosságú, és a minőség stabilan kiváló marad. A cég ezzel párhuzamosan a jövőben 1-1,5 millió palackra növelné a primőr jellegű borok mennyiségét, és továbbra is a Badacsonyörsi fő üzemet tartja a központban, miközben a Feldebrői pincészet méretei lehetnek nagyobbak a jövőben.
Figula Mihály borász szerint az ingatlanpiaci spekuláció érdemi veszélyt jelent a Balaton-felvidéken: a nyaralók és a gazdasági épületek álcázott hasznosításai torzítják a területet és drágítják a földet, a belterületi tilalmak pedig nem mindenhol érvényesek egyenlően. A Balaton-felvidéki borászok egyetértenek abban, hogy azonnali építési tilalom szükséges a külterületeken, a szőlőkataszterben szereplő területek művelésének korlátozásával és a történelmi dűlők védelmével együtt. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Csopaki Kódex támogatását is megkapták, hogy a borvidék egységes stílusban tudjon megjelenni a piacon, és a balatoni olaszrizlinget BalatonBorként tudják értékesíteni a térségben.
A Jásdi István szerint a partnerség és közös munka eredményeként létrejött projekt, amely organikus, alulról jövő szerveződésként igyekszik megtartani a balatoni termelőket, amelynek fő célja, hogy a balatoni olaszrizlinget, BalatonBort a térségben értékesítsék több vendéglátóegységben. A bírálók garanciát nyújtanak a termék minőségére, és a balatoni borturizmus növekedése mind a gazdaság, mind a kultúra területén hangsúlyos.
Balatoni borvidék és környezeti kihívások infografika
A Balaton-felvidék LEGJOBB bringás útvonala - egy retro országútival
Videó a balatoni borászatról és a földtulajdon-tilalmakról
| Terület és termés | Jelentős adatok |
|---|---|
| Szőlőterület | Hektárok száma nem teljesen nyilvános; gond a telek-spekuláció |
| Ár**(literára lebontva)** | 1 liter bor ára körülbelül 100 forint szőlőhöz képes |
Az MTÜ támogatási körképe és a közbeszéd körüli botrány kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az 1,5 milliárd forint körüli összeg az 40 tagú Balatoni Kör és SVÉT projekt finanszírozásában érintett, s a Balaton Kör elnöke, Laposa Bence, a támogatási sorsolásban kulcsszerepet játszott. A balatoni borászok közös álláspontja szerint azonnali lépésekre van szükség a terület megőrzése érdekében, és a helyi önkormányzatok is aktívan részt vennének a szabályozásban.
Az elmúlt időszakban tehát a Balaton-felvidéki borászok több fronton is küzdenek: a szőlőterületek megőrzéséért és megújításáért, a piacokon való versenyképességért, és az ingatlan- és területfelhasználási szabályok szigorításáért, hogy megőrizzék a régió egyedi borászati arculatát és a környezeti értékeit.