Az Alettától a zöldvelteliniig ma Magyarországon 114 fehérszőlő kapott telepítési vagy ideiglenes telepítési engedélyt. A legnagyobb felületen olaszrizling található. Magyarország szőlőtermő területeinek 70%-a fehér szőlő, ami 40-45 ezer hektárt jelent. Rengeteg az egyedi, helyi fajta, amit a világon máshol nem termesztenek. Számos változáson ment keresztül a fajtaszerkezet, a rezisztens szőlőfajták teret hódítottak, míg a hagyományos fajták közül a cserszegi fűszeres, a furmint és az olaszrizling a legtöbbet telepített fehérszőlő-fajta. Magyarország (és a Kárpát-medence) fehér fajtákban tehát különösen erős, sokkal könnyebb egyediséget adni a világpiacnak, mint a vörösek esetében.
Az egyik legszélesebb palettájú és stílusú borfajta vitathatatlanul a fehérbor, amely rendkívüli változatosságot mutat színében, illatában, aromáiban és ízében egyaránt. A fehérborok többnyire - de nem kizárólag - fehér szőlőfajtákból készülnek. Elenyésző azoknak a boroknak a száma, melyek kékszőlőből készülnek, de a fehérborra jellemző feldolgozással nyerik el végső formájukat. Az így készülő fehérborok esetében a feldolgozás során a lé nem találkozik a színanyagokat tartalmazó héjjal, csupán a bogyók levét nyerik ki a szemekből, amely minden esetben világossárga vagy szalmasárga színű, tehát fehérbort eredményez.
Fehérbor-fajták és stílusok
A fehérborokat két fő csoportra osztjuk. Az egyik a mostanság nagyon divatos friss, üde, könnyű gyümölcsös illat- és ízjegyekkel rendelkező borok világa. Ezek a borok nem igényelnek érlelést, általában a szüretet utáni első-második évben elfogyasztjuk őket. Erre a fajtára jellemzőek az illatos, aromagazdag típusok, mint pl. az Irsai Olivér, a Sauvignon Blanc, a Királyleányka vagy a Cserszegi Fűszeres. Aromájukat az erős, szőlőből származó jegyek határozzák meg. Gyakran érezzük bennük a citrusokat (Rajnai Rizling), az egrest, a zöld almát, Chardonnay vagy akár a vágott füvet (Sauvignon Blanc) karakterét. Ezek többnyire lendületes borok, melyek gyorsan elkészülnek és fiatalon jó őket meginni. A friss, ropogós, gyümölcsös borokat legtöbbször a reduktív eljárásnak köszönhetjük. Ennek a borkészítési eljárásnak a célja az elsődleges gyümölcsaromák, a frissesség megőrzése.
A másik fehérbortípus a fahordós érlelésű borok csoportja. Ennél a fajtánál a levegő oxigéntartalma kerekebbé, barátságosabbá teszi a borokat. Fontos tudni, hogy a túlzottan karcsú borok nem fogják jól hasznosítani a hordós érlelést. Ezekben a borokban gyakran érezzük az érett körte, őszibarack, alma, mézdinnye vagy éppen a csonthéjas gyümölcsök aromáit. Ezek a borok nálunk gyakran készülnek olaszrizlingből, juhfarkból, furmintból vagy hárslevelűből. Jóval tovább érlelhetők, mint a tartályban érlelődött társaik.
A fehérbor optimális fogyasztási hőmérséklete fajtától és típustól függően 8 és 12 Celsius között van. Fogyasztásához szűkebb szájú poharat használunk. Mint minden bornál, a fehérborok esetében is fontos, hogy milyen szőlőfajtából készülnek, hiszen mindegyik szőlőfajta más és más tulajdonsággal rendelkezik.
Gyakori szőlőfajták magyarországon
- Chardonnay: az egyik legváltozatosabb szőlőfajta.
- Cserszegi Fűszeres: laza, homokos, löszös talajon terem jól. Savában élénkebb szőlőfajta.
- Hárslevelű: ezt a szőlőfajtát Magyarország minden borvidékén termesztik.
- Irsai Olivér: korai érésű csemege- és borszőlőfajta. Húsa ropogós, lédús, húsos, muskotályos ízű. Fiatalon érdemes fogyasztani.
- Juhfark: valódi értékeit a vulkáni, ásványos talajokon mutatja. Bogyói fehéres zöldek, hamvasak.
- Kéknyelű: rusztikus fajta, ősi magyar fajta, kimondottan Badacsonyi és Balaton-felvidéki termelés.
- Királyleányka: magas mustfokú fehér borszőlőfajta. Házasításokhoz gyakran használják, illatos, ezért fiatalon érdemes elfogyasztani.
- Olaszrizling: hazánkban szinte minden borvidéken megtalálható. Késői érésű, bőven termő, kiváló minőségű, meleg fekvést igénylő fajta. Meghálálja a késői szüretet. A hosszabb fahordós érlelés ízeit nemessé teszi, érdemes rá időt szánni.
- Ottonel Muskotály: savait illetően inkább lágy és száraz iskolázásban mutatja legszebben értékeit.
- Rajnai Rizling: alkoholtartalom tekintetében sokoldalú fajta.
- Rizlingszilváni: korai érésű, bőtermő fehér borszőlőfajta. Könnyen érzékeny a gombabetegségekre és a rothadásra, ezért gyakran korai szüretet igényel. E bor illatos, könnyed és gyorsan érő, de viszonylag gyorsan hanyatlik is.
- Sárgamuskotály: az egyik legrégebbi a Kárpát-medencében. Bármilyen talajon jól érzi magát.
- Sauvignon Blanc: jellegzetes illata és íze miatt kedvelt fajta. A reduktív erjesztés számára a legmegfelelőbb.
- Szürkebarát (Pinot Gris):
A Móri borvidék borai jellemzően fehérborok. A meghatározó fajta Ezerjó mellett a Leányka, a Tramini, a Rizlingszilváni, a Zöldveltelini és az Ezerfürtű a leggyakoribb szőlőfajták. Az Ezerjó - amely ma már a hungaricumok közé tartozik - a 19. századi filoxéra-vészt követő újratelepítések során lett a fő szőlőfajta a borvidéken. A móri bor, így az Ezerjó is kemény, későn érő borfajta. A szüret utáni harmadik évben fejlődik ki teljes erejében, és ekkor érződik igazán egyéni íze. Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek. Különösen jó idő esetén a töppedt szőlőszemekből aszúbor készíthető, amely a hozzáértők szerint ízben és minőségben a tokaji aszúval vetekszik. „a móri bor meszes, aki issza eszes” tartja a mondás, pedig valójában a móri borok mésztartalma semmivel sem nagyobb, mint más magyarországi borvidékeken termett boroké.
Rövid élettartamú. Mik a legelterjedtebb fehérszőlő fajták itthon? Mi okozza, hogy egy bor savas, könnyed vagy épp illatos? A fehérborokat a világ minden táján jellemzően, de nem kizárólag, fehér szőlőfajtákból készítik. Léteznek azonban olyan ritka „blanc de noir” borok, amelyek kékszőlőből készülnek, de a fehérborokra jellemző feldolgozási módszerrel készülnek. Ezeket a borokat nem hagyják együtt-erjedni a szőlő héjával, így a bogyók nem adják át színüket.
1. Az első csoportba tartoznak a ma divatos, üde, friss savú borok, amelyek gyümölcsös illat- és ízjegyekkel rendelkeznek. Ezeket a borokat érlelés nélkül, a szüretet követő első-második évben fogyasztják. Jellemző szőlőfajtáik az illatos, aromagazdag fajták, mint például a Sauvignon Blanc, az Irsai Olivér, a Cserszegi Fűszeres, a Királyleányka és a Muskotály. E borok aromáját erősen meghatározzák a szőlőből származó jegyek, például a zöld alma (Chardonnay), az egrest, a spárga (Sauvignon Blanc), vagy a citrusfélék (Rajnai Rizling) karaktere. Ezek az élénk, lendületes borok gyorsan elkészülnek, és fiatalon a legélvezetesebbek.
2. A második stílus a fahordós érlelésű száraz fehérborokat foglalja magában. A hordós érlelés során ezek a borok melegebb, kevésbé élénk karaktert kapnak, mivel az oxigén kerekebbé és barátságosabbá teszi őket. Itt a borászoknak már a szőlő koncentrációjára is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk, mivel a túlzottan könnyed borok nem alkalmasak a hordós érlelésre. Az ilyen borokban gyakran fedezhetők fel az érett alma, körte, őszibarack, édes mézdinnye vagy csonthéjas gyümölcsök aromái. A hordós érlelés során tejszínes, vajra emlékeztető illatok és ízek is kialakulhatnak. Ezek a borok gyakran furmintból, hárslevelűből, olaszrizlingből, juhfarkból, a nemzetközi kínálatban pedig Chardonnay-ből vagy VIognier-ből készülnek. Kedvet kaptál a kóstoláshoz? Szeretnéd tesztelni a tudásod? Itt a lehetőség!
tags: #feherbor #szolofajta #borvidekke