Sört már 1842 óta főznek Pilzenben, de abban az évben, zseniális módon, sikerült kombinálni a felső erjesztésű sörök és a barna lager sörök készítésének néhány fázisát: a végeredmény egy alsó erjesztésű, világos sör lett, amely a mai napig reprezentálja ezt a sörfajtát. A szakértők szerint az érzékszervi emlékezet nagyjából három-öt évig tart egy embernél. A Gambrinus esetében azoban megfigyelhetőek olyan sajátosságok - a sör színe, habja, telítettsége, keserűsége - amelyeket képesek voltak korábban rögzíteni. E tény alapján biztosan állítható, hogy a jelenleg is tesztelt Gambrinus nagyjából ugyanaz, mint a 19. Miből igyuk?
A Különleges Sörök Boltja nem vállal felelősséget a termék túlfogyasztásából keletkező kellemetlenségekért. Az információ az oldalon csak tájékoztató jellegű. A csehországi sörfőzést említő első írásos emlék a břevnovi kolostorral kapcsolatos. 993-ban, amikor Vojtěch cseh püspök felszentelte a kolostort, megtiltotta az ottani Benedek-rendi szerzeteseknek a sörfőzést. Ezt a tiltást IV. Ince pápa oldotta fel a XIII. század közepén, amit I. Valószínű, hogy Csehországban kolostorok egész sorában főzték a sört már jóval korábban, mint Břevnovban, csak ezekről nem maradtak fenn írásos emlékek. Egyes szerzők szerint az 1118-ban Cerhenicében alapított uradalmi sörgyár volt a legrégebbi nem kolostori sörfőzde Csehországban, és valószínűleg Európában is. Biztos, hogy voltak azonban ennél régebben is sörfőzdék cseh földön, hiszen a legrégebbi forrás, amely a komlót említi, a XI. század első felében keletkezett.
Ez a Stará Boleslav-i káptalan 1039-es alapító okirata, amely tizedet vetett ki a žateci, a stará és a mladá boleslavikomlótermésre. Még ugyanabban az évszázadban, 1088-ban II. Vratislav cseh király megalapítja a vyšehradi káptalant, és ebben rögzíti, hogy a kanonokok jogosultak a komlótermés tizedére a sörfőzés miatt. A városi lakosság is harcolt azonban a sörfőzés jogáért, és az uraságok, uralkodók is szerették ezt az italt. Legjobb példa erre: a sörfőzési joggal felruházott személyek és települések a legrégebben a XIII. és XIV. században alapították meg a városi sörgyárakat olyan csehországi településeken, mint Teplá, Hodonín, Olomouc, Německý Brod, Vodňany, Jilemnice és Třeboň.
A XVI. században csupán Domažlice városában öt sörgyár volt nyilvántartva. Ezekben a századokban a sört gyógyításra is használták; az Orvosi Kézikönyv 1580-as megjelentetése például a sör gyógyhatásait sorolta. Az U medvídkůban gyógyhatású ürmös sört is főztek, és a Karlovy Vary-i hévizeket is felhasználták sörkészítésre. A sörfőző céhek aktív érdekvédelmi és szakmai tevékenységet folytattak. 1518-ban például cseh nyelven jelentették meg a Frantovy prava-t, a sörfőző ceh törvénykönyvét. A sörgyártás egyik legjelentősebb rendeletét 1516-ban a bajor uralkodó hozta Reinheitsgebot néven. Ezt a törvényt a csehek is alkalmazták. A XVIII. és XIX. század fordulóján megszülettek a cseh sörszakmai irodalom első tudományos művei, például František Ondřej Poupě sörfőző könyve.
A német nyelvű Karel Napoleon Balling jelentős sörfőzéssel kapcsolatos munkákat publikált a XIX. század közepén Prágában. Balling fokban meghatározza az alkoholtartalmat. 1873-ban a cseh sörfőzők rendszeres szakmai folyóiratot alapítottak Kvas néven. A XIX. és XX. század fordulóján már sörtörténeti művek születtek Otakar Zachar tollából, és a sörfogyasztás a szépirodalom részévé vált. A XIX. század első felében és az Osztrák-Magyar Monarchia idején a városi polgárság körében elterjedt a sörfogyasztás, így 1839-ben megalapították az első nagyobb sörgyárakat: Prazdroj, Staropramen, Velké Popovice és Budvar. Egy 1864-es statisztika szerint 1026 sörgyár működött Csehországban.
A 1871-es törvény új mértékegységeket vezetett be, és a söröspoharakat kiszélesítették. A Monarchia sörgyártása jelentős volt: 1899-ben a 21,3 millió hektoliter sörből csak 7%-ot főztek a magyar koronához tartozó területeken, míg Ausztria és Csehország területén közel 20 millió hektoliter sört főztek. A sörgyártás térszerkezete a mindennapi élet részévé vált; a sládek, vagyis a sörfőző mester középkori tiszteletet élvezett. A sörmérföld intézményének köszönhetően a városi sörgyárak maradtak lokálisak, bár egyesek exportra is termeltek. A nagyobb gyárak persze már régen exportálnak, de a mamut cégeken kívül ma is csak néhány kisebb gyár teheti meg.
Gambrinus (Cseh: Gambrinus) egy népszerű cseh sörmárka, amelyet 1869 óta gyártanak. A sört élénk sárga-arany szín és bőséges hab jellemzi; Gambrinus a habos ital legendás királyának neve, és a sörfőzők védőszentjének tisztelete évszázadokra nyúlik vissza. Eredete a 13. században élt I. János brabanti herceg személyéhez kötődik, aki kiváló politikus és hadvezér volt. A későbbi legendák Gambrinus nevéhez kötődnek, és a sörfőzés mítoszával összemosódtak. Ma a Gambrinus nevet Ausztriában, Németországban, Franciaországban és más régiókban is használják különböző sörfőzdék. A leghíresebb ital a cseh Gambrinus sörfőzde által készített markája, a Plná 12 világos lager. A furcsaságok szerelmeseinek helyi sörfőzők alacsony alkoholtartalmú italokat kínálnak citruslévekkel kevert formában.
Az osztrák sörök nagy része a német tisztasági törvény alapján készül. A törvény lényege, hogy sör készítéséhez csak maláta, víz, komló és élesztő használható. A Reinheitsgebot kifejezés az 1516-os bajor törvényre utal, amelyet később az Európai Unió használt. Ein Weitra városa az osztrák sörkultúra történetében fontos helyet foglal el, elsőként kapott sörfőzési jogot. Weitra település a sörfőzés és városi jogok korai példája. Az Unterradelberg-i Egger sörgyár három testvér tulajdonában van; termelésük nagy része az Egger Naturbräu. Zwettl sörgyár a Schwarz család tulajdona, a ciszterci rendi kolostor 1708-ban hozta létre Zwettlben az első sörfőzdét, a Stiegenbrauereit. A Schwechat melletti Schwechat-i sörfőzde Dreher családi vállalkozásként folytatódik, és a Kaiserbier előállítása jelentette a kezdetet.
Napjainkban Ausztria legnagyobb sörgyártó vállalata az Österreichischen Brau Union AG., amely Linzben található. Olyan márkák kapcsolódnak ehhez a csoporthoz, mint a Puntigamer és a Gösser. Zipfer Original az 1516-os Német tisztasági törvény szerint készül, és jellegzetes üvege a márkát jelzi. Az Ottakringer és a Gambrinus sör is Ausztriában készül. Stieglbauerei zu Riedenburg a Salzburgi tartományban működik; a Stiegl és Gaudi sörök itt készülnek. Ausztriában rengeteg kisebb helyi sörfőzde működik, amelyek a régiókban kiváló söröket készítenek. A fesztiválokon kóstolható osztrák sörök között megtalálhatóak a Bludenzi Fohrenbrau és a Freistadt által készített nedűk is.
A csehországi sörfőzés története gyakran visszatér a kolostorokhoz és a városi sörgyárakhoz. A 993-es év és a Břevnov kolostor tevékenysége a sörfőzés kezdeti példái közé tartozik; IV. Ince pápa feloldotta a tilalmat a XIII. század közepén. A komló első írásos említése a XI. század elején történt. A Stará Boleslav-i káptalan 1039-es adózási gyakorlata és a vyšehradi káptalan 1088-as alapítása is a sörkultúra korai dokumentumai közé tartozik. A sörfőző céhek megerősítették jogait és szigorú szabályozásaikat, például Reinheitsgebot és Frantovy prava említéseivel. A sör mint kultúrális jelenség végigkísérte a századokat, a polgárosodás és az iparosodás során pedig a városi sörgyárak fejlődése indult meg és diverzifikálódott.
- Gambrinus történetét és a cseh sörkultúra eredetét összefoglaló áttekintés
- Ausztria sörkultúrája: történetek, cégek és regionalitás
- A Reform- és tisztasági szabályozások hatása a sörfőzésre
Az osztrák sörfőzés részletes példája a Weitra és Zwettl környéki sörfőzdék bemutatása, valamint a Dreher és a Stiegl hagyományai. A csehországi és osztrák sörfőzés összefonódása a kontinensen megfigyelhető volt és ma is érzékelhető a márkák és típusok sokféleségében. Gambrinus márkanév a középkori legenda nyomán született és ma is sok helyen használják különböző sörváltozatok alatt. A Plná 12 egy fajta világos lager, amely a klasszikus ízvilágot képviseli. A furcsa ízvilágok és gyakori márkanév-kavarodások az elmúlt évek árkategóriás vizsgálataiban is felbukkannak.