Zana Zoltán, vagyis Ganxsta „Döglégy” Zolee a péntek esti, Kartellel közös veszprémi koncertjük előtt adott egy igazán őszinte interjút a Vehírnek. Amikor ’95-ben elindult a Ganxsta Zolee és a Kartel, hogyan fogadott titeket a magyar hip-hop szcéna?
Elemző részletként fogalmazva: Eleve más közegből jöttünk. Az akkori - finoman szólva - óvodás hip-hop nemzet, azok, akik már sokkal régebben foglalkoztak ezzel a műfajjal, nem szívesen láttak. Engem már a 80-as években is érdekelt egyébként a rap, még amikor a rockzenét sem csináltam. Csak szerettem a rockzenét, tanulgattam dobolni, előtte basszusgitározni, gyűjtögettem mindenféle zenét, ami bejött. Nyilván nem a mainstreamre gondolok, rádió még életemben nem játszott olyan zenét, amit én szeretek. Mindig a periférián keresgéltem. Grandmaster Flash, Kurtis Blow - K-val, nem a Curtis, bár Atikámat amúgy imádom - The Sugarhill Gang, ez volt a rap legeleje. Blowfly például, ahonnan a nevemet is loptam, a Döglégy. A műfaj nagyon tetszett, de nem gondoltam még akkor rá, hogy ezt magyarul is meg lehet csinálni.
Amikor heavy metal, meg dirty rock dobosként működtem - ez volt a Sex Action korszak - akkor jött a második hullám, és újból rátaláltam erre a vonalra, a gengszterrapben. N.W.A., Ice Cube... Ez egy teljesen új dolog volt itt Magyarországon?
Igen, de rapper már volt egy csomó. Például a pécsi Megasound System, szerintem ők a legelső ilyen underground rapbanda. Nem a genszter-féle, de nagyon underground, New York-i stílusúak. Nagyon tetszett, amit csinálnak, többször találkoztunk velük Pécsett, mindig mutogatták, hogy éppen miket írtak. Voltak más pesti srácok, például a GYöReMiX!, akikkel azóta már amúgy tök jóban vagyok, de akkor nagyon fújtak rám. Ájöttem a rockzenéből, és nem értették, mit keresek én ebben a világban. Azt gondoltam, itt ez a kicsi ország, milyen gáz, hogy így egymás torkának esünk emiatt.
Az óvodás hangú kisgyerekektől valóban kevésbé hiteles, mikor olyanokról rappelnek, mint mi. Van, akire azt mondod most, hogy tényleg jó, és a nyomdokaitokba léphet?
Igen, van nagyon sok tehetséges srác. Például, akit a sorainkba is bevettünk, Siska Finuccsi, ő egy nagyon hiteles, és kegyetlenül jó előadó. Funktasztikus - ő mondjuk emberileg kicsit nehezen kezelhető, de nagyon jó rapper, vagy a Weszélyes Elemek, nekem ők a kedvenceim. Világbajnokok, de velük is elég nehéz egyről a kettőre jutni. Tényleg imádom azt a két srácot, közös számunk is van, a Csibész Kutyák Vol. 2, iszonyat tehetségesek.
Ganxsta Zolee, a Döglégy - ez egy felvett szerep, vagy te tényleg ilyen vagy? Az a baj, hogy tényleg ilyen vagyok. Sosem beszélek félre. Amit mi mondunk, amit mi rappelünk - az úgy is van. Siskának mondták, hagyjad már a Zolit, az a csávó csak dumál, ő viszont közölte, velem van, a Ganxsta a legigazibb, az összes közül. Kicsit ijesztő is. Nem mondom, hogy ez egy csodás életút így, de legalább igaziak vagyunk. Nem fárasztó ilyen megosztónak lenni? Sokan szeretnek, de sokan szidnak is...
Nem fárasztó, csak magányos. Jól viseled a kritikát? A régi stílusban kezelem...
Édespád színész volt, édesanyád Kossuth-díjas színésznő. Hogy viszonyultak ehhez a szerephez? Mindig próbáltak lépést tartani az előre haladásommal - ami inkább visszafele haladás volt. Nekem egyébként hatalmas ajándék az élettől, hogy azokkal a zenészekkel, akiket huszonévesen istenítettem, azokkal később együtt zenélhettem, haverkodhattam. Van olyan fotóm, ahol a G.B.H tetkómat - ez egy birminghami punk zenekar - a G.B.H frontembere csókolgatja. Az egyik GBH lemezemre - ez amire a legbüszkébb vagyok életemben, nem az arany- meg a platina lemez, ilyen-olyan díjak - fel van írva, hogy Special thanks to Zoli, Hungary, Best friend.
Anyucitól a jó szívét, ahogy viszonyulok az állatokhoz, meg a gyerekekhez. Apukától az összes rosszat. Szeretek inni. Arra azért nagyon figyelek, hogy a munkát mindig el kell végezni. Meg ő is nagy csajozógép volt. Meg az állandó hülyéskedést, hogy nem veszünk semmit komolyan. Nagy szerelmem mondta, hogy "Zoltán, veled két dolgot lehet csinálni: azt, meg nagyon sokat nevetni.” A normális élet, meg ami azzal jár, az viszont tragédia. Mi nem megy a „normális életben”? Semmi.
Az apa szerepet össze tudod egyeztetni ezzel az életstílussal? A lányom azt mondja, nagyon menő apja van. Anya öreges, te meg olyan vagy, mint egy kissrác. Az osztálytársai sosem hiszik el, hogy 57 éves vagyok, olyan 40 év körülire tippelnek inkább. Nagyon jóban vagyok a lányommal szerencsére. A dalszövegeidet nem kell megmagyarázni neki? Nem kell, pontosan tudja milyen az apja. Volt Kecskeméten egy ominózus eset, az év dolgozójával, akit leütöttél. Idézem tőled: ,,Nevelő hatású tolós-húzós pofon volt.” Az ilyen esetekre hogyan reagál?
Tök jó apa, hogy leütötted azt a csávót. Megérdemelte. A lányom nagyon vagány, ő is megvédi magát, ha úgy van. Ez egy céges buli volt egyébként, ahol az emberünk totál részeg volt. Mindenki más jól érezte magát a koncerten, én meg végig azt hallgattam, ahogy engem szid. Ezeket hogyan kezeled? Nem tűnsz egy nyugodt embernek. Hát így. Mondtam neki, hogy haver, jön az utolsó szám, várj meg. Megkérdeztem tőle miért szidja anyukámat. Amikor megfordultam, hogy otthagyom, ököllel gerincen vágott, én meg fordulásból szilánkosra törtem az arcát, meg kivertem vele együtt két fogát. Te boxolsz, igaz? Hogyan értékelnéd a pofont? Csillagos tízes. Mondtam a többieknek, hogy na gyerekek, mi lenne, ha nem itt buliznánk, hanem beülnénk a buszba, és inkább otthon folytatnánk. Big Daddy Laca egyből mondta, hogy na Zoli, te leütötted azt a csávót, igaz?
Nagyon szókimondóak a szövegeid, de nem politizálsz. Mert nem érdekel a téma. Holt unalmas. Egyszer azt állítottad, hogy rendészeti fokozatban mérve dandártábornok vagy a csajozásban. Nem dandártábornok, hanem ezredes. És ezt számokban kell mérni. A ’90-es években úgy ment a csajozás, hogy szóltam a managernek, hogy melyik tetszik, és azokat behozta a backstagebe. Ma már nehezebb, három helyett, csak kettő jön.
Veszprémhez fűződő emlék? A Fish! játszott előttünk, egy sör, két sör... én azért tudom az alkohol hatásmechanizmusát, hogy miből, mennyi és hogyan hat rám. Kimentem a közönség közé, leraktam a söröm, ezer ember volt körülöttem. Visszamentem a backstagebe, megittam azt a sört, hát egy óra múlva egy parkban találtak meg. Felvezettek a színpadra, állítólag ötször elkezdtem a Keleti oldal-nyugati oldal számunkat, ezért a másik oldalon meg levezettek. Utána meg összeverekedtem a saját basszusgitárosommal. Inkább hazavittek, kegyetlen állapotban voltam. Nyilván senki nem hitt nekem, de tudom, hol az a pont, itt meg valami más volt. Ebből írtunk is egy számot, a Fish!
Krisztián mondja az elején, hogy: "Emlékszem Veszprémben...ja, nem emlékszem." Volt valaha valami, amit megbántál, és visszacsinálnád? Nem, semmi. Ha visszamehetnék az elejére, csak azért tenném, hogy még egyszer végigélhessem az egészet.
