Burgenland elsősorban a boráról ismert. Azonban a Golser Bier márka az elmúlt években hírnevet szerzett magának, és a környéken is népszerű. A Golser Sörfőzde kontrasztos helyen, a Neusiedl-tótól nem messze, egy borvidék központjában található. A sörfőzde erős kötődése a kulináris élvezetekhez és a regionalitáshoz azt jelenti, hogy a kezdetektől fogva a helyi alapanyagokat és a magas minőséget részesíti előnyben. A független magán- és családi sörfőzde Markus Sautner sörfőzőmester, diplomás sörsommelier és a Sörmesterek Intézetének jelöltje vezetésével a hagyományos sörök mellett a tisztasági törvénynek megfelelő regionális specialitásokat is kínál. Harald Sautner 2007-ben fia, Markus Sautner támogatásával alapította meg a Gols magánsörfőzdét. 2018-ban maláta silót, külső érlelőtartályokat és egy palackozó csarnokot építettek.
A Golser Bier választékában minden megtalálható, amit a sör szerelmeseinek szíve csak kíván: pils, lager és bock, világos és sötét sörök, alkoholmentes alternatívák és radler. Emellett a sörgyár biotermékekkel is rendelkezik. A sör mellett gin, whisky és Kracherl is készül a sörgyárban. Ha kíváncsi lettél, milyen íze van a burgenlandi sörnek, részt vehetsz egy vezetett túrán. A túrák háromféle változatban érhetők el: Regular, Deluxe és Premium. A Regular túra 75 percig tart és kóstolót is tartalmaz. A Deluxe csomagban valamivel többet lehet kóstolni. Négyféle sör és egy darab sütemény is benne van. A Premium változatban hatféle sör, két szeszes ital és egy darab sütemény várja a résztvevőket.
A Szlovák Sörfőzés Gazdag Történelme
A szlovák söröket (szlovákul: pivo) legalább a XV. század óta készítik és fogyasztják. A szomszédos Csehországgal együtt nagy kultúrája van a sörfogyasztásnak és számos sörfőzde üzemel. Alkoholtartalmuk jellemzően 3,8 és 5% közötti, és hagyományosan a sűrűségükkel szokták őket jelölni, a Plato-skála alapján. Ez a sörcefrében található oldott anyagok mennyiségére utal, jellemzően a felhasznált árpamaláta mennyiségére, és közvetetten az alkoholtartalomra. A legtöbb sör 10 és 12° közötti értékkel rendelkezik. A történészek vélekedése szerint már a kora középkorban készítettek sört az itt élő törzsek, a betelepülő szlávok pedig átvették ezt a szokást. Ekkoriban a sör erjesztése még egyszerű módon történt és könnyűszerrel meg lehetett otthon is csinálni.
A XIV-XV. században jelentősen nőtt a sörfőző helyek száma. Köszönhető ez a bányászvárosoknak (Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya), a szepesi régió városainak (Késmárk, Lőcse), Bártfának, Eperjesnek, Kassának, valamint Trencsén, Nagyszombat és Pozsony városának. A leghíresebb sört, melyet a legenda szerint Mátyás király is felszolgáltatott az esküvőjén, Bártfán főzték. 1473-ban a templomos lovagok telepedtek meg Besztercebánya környékén és hoztak létre egy sörfőzdét. A virágzás a XIX. században szűnt meg és fordult át gyors leépülésbe, különösen az 1850-ben bevezetett söradó hatására. Csak a XIX. század vége felé indult el újra a felfutás, méghozzá az ipari forradalom vívmányainak felhasználásával. A gőzgépek alkalmazása, a mesterséges hűtés bevetése és a pasztőrizálás sokat javított a sörök minőségén. Ennek köszönhetően új sörgyárak is nyíltak: Kassán 1857-ben, Nagymihályon 1867-ben, Pozsonyban 1873-ban, Szepesbélán 1877-ben, Turócszentmártonban 1893-ban, és Nyitrán 1896-ban. Termelésük eleinte nem volt jelentős, mert nem volt akkora kereslet, köszönhetően a konkurens magyar söröknek. Az összes szlovák sörfőzde együttes termelése mindössze annyi volt, mint a pilseni sörgyáré egyedü.
A XX. század elején a mai Szlovákia területén kb. A csehszlovák időkben a szlovák sörfőzés a cseh mögött kullogott. A szocializmus idején államosítottak tizenkét sörfőzdét, melyekből létrehoztak három nagyüzemet, majd 1953-ban ez a szám nyolcra emelkedett. A sörfogyasztás nőtt, így a régi üzemeket korszerűsítették (Pozsony, Turócszentmárton, Kassa, Nagymihály, Poprád, Nyitra, Nagybiccse), igaz, volt, amiket bezártak (Galgóc, Lőcse, a pozsonyi Burgher sörfőzde, Besztercebánya), de emellett új üzemek is épültek (Nagytapolcsány 1964-ben, Rimaszombat 1966-ban, Nagysáros 1967-ben, Ógyalla 1969-ben, Besztercebánya 1971-ben, Nagyszombat 1974-ben kapott új üzemet). Ma az öt legnagyobb sörgyár a második világháború után államosított üzemek közül kerül ki, a bezárások miatt viszont ezek közül csak négyet alapítottak 1950 előtt.
A szocializmus bukása után a legtöbb sörfőzdét privatizálták, és nagy külföldi vállalatok vették meg őket.
Jelentős Szlovák Sörgyárak és Márkák
Zlatý Bažant (Arany Fácán)
1967-ben alapították, legismertebb terméke a Zlatý Bažant (Arany Fácán). Az üzem helyét gondos tervezés után választották ki, ugyanis az országban itt a legalkalmasabb a klíma, és a tengerszint feletti magasság is a komló termesztéséhez. Emellett a gyártáshoz szükséges víz is nagy mennyiségben és tisztán áll rendelkezésre. 1969-ben kezdte meg a termelést, és modern technikájával valamint jó minőségű alapanyagaival hamar nemzetközileg is népszerű lett. 1971-ben a keleti blokk országai közt elsőnek dobtak piacra dobozos sört. A szocializmus bukása után a Heineken privatizálta az üzemet 1995-ben. Az új tulajdonos más üzemeket is megvásárolt Szlovákiában és a termelést Ógyallára hozta, ami sokszor konfliktusos volt. Például a népszerű Martiner sört, amit 1893 óta Turócszentmártonban főztek, szintén áttelepítették, ami miatt a városlakók dacból nem hajlandóak Heinekent inni.
Zlatý Bažant
A Weihenstephan, a világ legrégebbi sörfőzdéjének története
Topvar
1964-ben épült fel, és hamar az egyik legnagyobb sörexportőrré vált az országban. A felfutó termelésnek köszönhetően más területen is kipróbálták magukat, gyártottak például üdítőitalt és szponzoráltak versenyautót is. 1983-ban a termelés közel évi egymillió hektoliteres volt, amivel megközelítették az ógyallai üzemet is. A SABMiller nemzetközi cég 1997-ben vásárolta fel őket, 2007-ben pedig a Topvar sörgyárat is beléjük olvasztotta.
Šariš
Mivel a sörgyár a kelet-szlovákiai Nagysároson található, a cég tudatosan pozícionálja magát a keletszlovák (szlovják) identitás mentén, olyannyira, hogy a reklámkampányaik és a jelmondataik is az itteni dialektusban íródnak.
Steiger
Az 1473 óta működő üzemet többször kibővítették és számos tulajdonosa volt már. A termelés időről időre hol felfutott, hol visszaesett. Háborús időkben például nőtt a fogyasztás, ám a második világháború idején Jaroslav Raiman gyárigazgatót megölték, több munkást pedig letartóztattak a megszálló német csapatok. A szocializmus idején felfutott a termelés, évi 300 ezer hektoliterrel. 2004-ben vette fel a gyár a mai nevét, és lett a Steiger a vezető sörmárkájuk. 2007-ben Pozsonyból régi helyére, Vihnyére költözött vissza az üzem.
ERB (Eduard Rada Brewery)
Selmecbánya városában már a középkőkorban is 8-10 sörfőzde működött, melynek termékeit a helyi bányászok előszeretettel vásárolták. 2010-ben egy helyi bányamérnök, Eduard Rada megnyitotta a saját magáról elnevezett ERB üzemet (Eduard Rada Brewery). Kis családi vállalkozásként kezdték, sörkülönlegességek gyártásával.
Besztercebánya Sörfőzde
Besztercebányán 1501-re datálható vissza a sörfőzés felfutása, a bevándorló németek és zsidók munkájának köszönhetően. 1524-ben II. Lajos király sörfőzési privilégiumot adott a városnak. A XVII. században körülbelül 80 üzem működött. A mai modern sörfőzés 1971-ben indult be a gyár építésével, mely 2007-től működik a ma ismert formájában.
A Dreher Sörgyárak Története Magyarországon
A Dreher Sörgyár története szorosan összefonódott a magyar történelemmel. A XIX. század végén és a XX. század elején megélt robbanásszerű gyarapodást az I. Világháború és az azt követő korszakok kihívásai váltották a cég életében. Az 1854-ben alapított gyár egyike Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő vállalkozásainak. A 165. évfordulóra limitált kiadású csomagolást kap a Dreher Gold, s történelmi plakátjai újraértelmezésére hívja fogyasztóit a márka. Az alapító pedig Kőbánya Díszpolgára posztumusz címet kap és a gyár mellett utat neveznek el róla.
Dreher Antal, Magyarország legnagyobb történelmi örökségével bíró sörgyárának alapítója Ausztriában, majd Angliában, Skóciában és Münchenben tanulta el a sörfőzés minden fogását. A legenda szerint az üreges sétapálcája belsejében mintákat gyűjtött, hogy hazatérve a legjobb sört készíthesse el. 1840-ben megalkotta a lagerbiert, amivel elnyerte a „Sörkirály” címet. A Kőbányán 1854-ben alapított üzemet ő vásárolta meg és indította el a fejlődés útján. A Kőbányai Önkormányzat kezdeményezésére - a ma is piacvezető* gyár alapításának évfordulója alkalmából - Dreher Antal megkapja a Kőbánya Díszpolgára posztumusz címet és róla nevezik el a Jászberényi út adott szakaszát. Születésnapján, június 7-én pedig a polcokra kerül a képével és a kőbányai sörgyár fotójával ellátott, kétféle limitált csomagolású Dreher Gold.
Budapest és az ország utcáinak képét több mint 100 éve határozzák meg a sörgyár és a márka ikonikus hirdetései. A Dreher pályázatában most hivatásos és amatőr grafikusokat, designereket és képzőművészeket kér fel ezeknek a plakátoknak az újraértelmezésére. A cél, hogy megmutassák, szerintük hogyan nézne ki mai stílusban egy art deco, vagy konstruktivista-modernista poszter. „A Drehernél a hagyományunk része, hogy a minőségi és innovatív sörgyártás mellett a termékeinket a képzőművészet eszközeit felhasználva népszerűsítsük a fogyasztóinknak. A márka plakátjai az elmúlt évtizedekből sokak emlékezetében élnek. Arra szeretnénk felkérni a plakátverseny résztvevőit, hogy friss megközelítésükkel úgy értelmezzék újra a tradíciót, ahogyan azt a sörfőzőmestereink is teszik a sörök elkészítésekor” - mondta Négyesi Fruzsina, a Dreher Sörgyárak magyar márkáinak márkavezetője.
A Dreher család 1862-ben vásárolta meg a Kőbányai Serfőző Társaságot, ezt követően 3 generáción keresztül fejlesztették üzemüket, számos nemzetközi díjat elnyerve innovációikkal. A Dreher márka a század végére nem csak Magyarország vezető sörévé vált, de a környező országok mellett a Balkánt is meghódította. Az 1910-es évek építkezéseiben nem csak a Zsolnay porcelángyár, de az Eiffel iroda is kiemelt szerepet kapott.
Az I. Világháborúban „Front sörrel” és hadikórház fenntartásával támogatta a katonákat a gyár, majd segélyekkel a hátramaradt hozzátartozókat. Az ezt követő időszakban az ország területvesztésével és a gazdaság megtorpanásával a magyar söripar is jelentősen leépült. A Dreher mégis a beruházások mellett döntött, és 1933-ra a piac 75 százalékát megszerezte. Eközben a márka Nyugat-Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is népszerűvé vált prémium termékeivel.
A II. Világháborúban a gyár óvóhelyekkel, kórház fenntartásával, az ivóvíz és áramellátás biztosításával támogatta a fővárost. A háborút követő újabb beruházásoknak az államosítás vetett véget. A Kőbányai Sörgyár 46 éven keresztül megmaradt az ország vezető sörgyártói között.
A budapesti, azon belül is kőbányai székhelyű Dreher Sörgyárak Zrt. a négy magyarországi sörgyár közül a legnagyobb, évi 2,4 millió hektoliteres kapacitással. 1948-ban államosítással megszüntették a Dreher Antal Serfőzdéi Rt.-t. Számos átszervezést követően később létrejött a Kőbányai Sörgyár, mely 1988-ban szerződést kötött a Dreher jogtulajdonosokkal, és újra gyártani kezdte a Dreher sört. 1992-ben a cég részvénytársasággá alakult, majd 1993-ban Dél-Afrika egyik vezető sörvállalata, a South African Breweries (SAB) felvásárolta. Ezzel a Dreher vállalatnév újjáéledt, mert a cég felvette a Dreher Sörgyárak Zrt. nevet. A létrejött vállalkozás nem az eredeti Dreher gyárban (az Ihász utcában) működik, hanem az egykori Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. eredeti állapotukban helyreállított épületeiben (Jászberényi út), mely a Kádár-korszakban a Kőbányai Sörgyár II. üzemeként volt ismert. A SAB és az amerikai Miller Brewing Company egyesülésével 2002-ben létrejött a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozása, a SABMiller, a magyar gyár pedig ennek tulajdonában folytatta tevékenységét. Az Európai Bizottság a SABMiller kelet-közép-európai érdekeltségeinek az értékesítését szabta meg az AB InBev és a SABMiller söripari konszern fúziója engedélyezésének feltételeként. A japán Asahi Group Holdings 2016 decemberében jelentette be, hogy felvásárolja ezeket, köztük a Dreher Sörgyárakat is. 2017 első negyedévében a tranzakció lezárult.
A Dreher Sörgyárak lehetőséget a sör és a vállalat történetének megismerésére. Fennállásának 125. évfordulóján, 1979-ben nyílt meg a Söripari Emléktár, amelyet megnyitásának 40 éves jubileuma alkalmából, 2019-ben felújítottak.
A Sörgyártás Evolúciója: Hagyományok és Innovációk
A nagy gyárakat folyamatos kritika éri az igényesebb fogyasztók részével, hogy a receptet nem a sörfőző, hanem a könyvelők írják, elsősorban a költséghatékonyság jegyében. A különféle pót- és adalékanyagok viszont többnyire nincsenek jó hatással a sör ízére. Ennek már régóta hangot is adnak a különféle független sörös weboldalak és sörblogok. A tengerigríz bevett adaléka volt a söröknek. Mint azt a Dreher Gold megszületését és a Dreher sörök új megjelenését bemutató sajtótájékoztató nyomán már hírül adtuk, most a kukoricagríz, mint pótanyag elhagyása nagy lépés lehet a jobb minőség felé. És igen, úgy látszik eredményesen, hiszen a Borsodi Mester már tavaly elhagyta a kukorica felhasználását és most a Dreher Golddal a kőbányai gyár is erre az útra lépett. Ez a lépés azonban némileg megdrágította a sör előállítási költségeit. Ennek ellenére a cég nem változtat az átadási árain, vagyis a változások remélhetőleg nem érintik a fogyasztói árat. További változásokat is terveznek a portfólióban és ezzel a minőségi sörök kategóriájában várhatók jelentős változások.
