Tokaj világában a Göncöl név egyfajta “másodcímkés” történet, amely az Oremus család rikítóan megfűszerezett portfóliójával találkozik az árak és a hozzáférhetőség kontextusában. A Göncöl tehát az Oremus "másodcímkés" termékcsaládja, az árak pedig jóval az Oremus borok ára alatt maradnak. A random módon kóstolt borok mellett itt egy teljes Kikelet retrospektív 2011-es és 2012-es száraz borokkal, egy DemiJohn kóstoló kínálatának a fele, egy Junibor kóstoló és egy ETAP est termése mutatkozik be, de mindez az adott borvidéki kultúra széles spektrumban megnyilvánuló ízvilágát tükrözi.
Tokaj és az évjárati dinamika
A Tokaj Nobilis borok mindig is a régió mély történetét és a modern stílusok közötti dinamikát képviselik. A 2013-as év szinte tökéletes évjáratként vonult be a Tokaji borvidék történelmébe, mind a száraz borok, mind a késői szüretelésű és botrytises édes borok kiváló minőséget képviseltek. A klasszikus aszús évjáratok ritkulásával azonban nem kizárt, hogy az édes szamorodni, mint a borvidéket képviselő botrytises édes bor szerepe a jövőben felértékelődhet. A szamorodni a jelenlegi szabályozás keretében különböző stílusokban és arányokkal készíthető el, megidézheti egy késői szüretelésű bor könnyedségét vagy egy aszú komolyságát, így maradékcukor-tartalom, koncentráció és a borok ára is igen széles spektrumon mozog.
Szamorodni a viták középpontjában
Hogy ez mennyire jó, vagy mennyire rossz, szükséges lenne-e változtatni a szabályozáson, hogy egységesebb képet mutasson ez a bortípus, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek a szamorodnit és a késői szüretelésű borokat kvázi egy kalap alá vennék, míg mások szerint a szamorodninak kellene betöltenie a korábbi rendtartás szerint készített 3 és 4 puttonyos aszúk helyét, egyúttal nem kellene feltétlenül belső konkurenciát kreálni az aszúknak 200+ g/l maradékcukor-tartalmú szamorodni-szörnyekkel. Van, aki pedig azt mondja, hogy a változatosság gyönyörködtet, és mindenki olyan bel- és cukortartalommal készíti a szamorodniját, ahogy szeretné.
Értékelés és árképzés a bortípusban
A 2013-as év kiemelkedő volt; egy 1500 forintos hiperes édes szamorodni kockázatos vételnek tűnik, ugyanakkor a nagyobb tokaji pincészeteknél bevett gyakorlatként megjelenik a másodcímkés vonal a hiperek és olcsóbb éttermek irányába. A Göncöl tehát az Oremus "másodcímkés" termékcsaládja, az árak pedig jóval az Oremus borok ára alatt maradnak. A világpiacon azonban az aszú és a késői szüretelésű borok előnyt élveznek, a szamorodni pedig inkább rétegműfajként kap helyet.
Egyesek úgy vélik, hogy a 2011-es és 2012-es évjáratok száraz borai, valamint a késői szüretelésű és botrytises édes borok kiemelkedő minőséget mutattak akkor is. Mások szerint a szamorodni megítélése és szabályozása a piaci igényekhez igazodva alakul, így a borászatok variációkat dolgozhatnak ki a belső cukortartalom és a készítési módok tekintetében. A tokaji borvidék hosszú hagyománya a termőhelyek megismerésében és az évjáratok történetében rejlik, amelyet a Kulcsár-dűlő és a körkóstolások is hangsúlyoznak.
Ripka Gergely és a tokaji pezsgő-közeli lendület
Ripka Gergely 2022-ben, majd 2026-ban is a tokaji pezsgőkkel és a dűlő-kóstolásokkal kapcsolatban több írásos és szónoki megfigyelést oszt meg, hangsúlyozva a Mád környéki termőhelyek jelentőségét és a Pollák Tibor tulajdonában lévő területek szerepét. A Pelle család elköteleződése a Mád-vidékre, az ottani termőhelyekre és a pezsgő-készítésre folyamatosan bővülő szakmai tudást jelent, amely befolyásolja a tokaji pezsgők és édes borok dinamikáját.
Domokos Attila, a tokaji Dobogó kapitánya, a pince fejlesztésében folyamatos innovációra törekszik: saját vívmánya a hordós bor mozgatásának speciális megoldása és a földfelszíni érlelőhely hűtésére szolgáló automata klíma-rendszer, amely a külső hőmérséklet alakulásától függően optimalizálja az érlelést. Emellett kísérletek zajlanak víz alatti vagy más alternatív közegű palackos érleléssel is.
A tokaji évjáratok és a dűlők összefogása
Budapesti visszatérő programként a Bodó Juditékkal induló év eleji körút hangsúlyozza a Kulcsár-dűlő fontosságát és a Pollák-család kapcsolatát. A dűlőket bejárva a Tokaj Nobilis életében a házhoz kapcsolódó építészeti és bortörténeti vonatkozásokkal is foglalkoznak, sőt a hárslevelű, a Kulcsár és a hársfa-kertek összetételéről is beszélnek. A ROSE és Furmint toplisták és értékelések is megjelennek a kóstolók közben, amelyek valamennyien a tokaji borvidék sokrétűségét hivatottak bemutatni.
Konklúzió nélkül: a tokaji sokszínűség élménye
A tokaji borvidék sokrétűségének megértéséhez nélkülözhetetlen a termőhelyek történelmi büszkesége, a dűlők nevei, és az egyes borászok egyedi megközelítései. A szamorodni és az aszú közti viszony dinamikája folyamatosan formálódik, és a 2013-as év példája után a jövőre nézve egyre inkább világossá válik: Tokaj soha nem a fajtáról, hanem a termőhelyről szól. A történetek, a kóstolások és a gyártási innovációk együtt adják a borvidék élményét, amelyet minden alkalommal újra felfedezhetünk a pohárban.
