Nemrég jelent meg első nagylemeze, a Törik a beton.
Táncra hívó elektronikus zenéi különleges atmoszférát teremtenek koncertjei alatt; dalszövegeiben a kötődés, elengedés, önkifejezés és belső kételyek témáját dolgozza fel.
Az első élményem a zenével, amikor tízévesen magnót hallgatva táncoltam anyum két CD-jére, a Magyarokra (amin Nox és Zanzibár volt) és a ’90-es évek zenéire.
Él egy kép a fejemben, ahogy tűz a naplemente fénye a szobámba, és tánc közben úgy érzem, megváltom a világot.
A családdal közösen verettük Kalákára, Halász Juditra egészen kiskamasz koromig - akkor már csak egyedül hallgattam zenét.
A Kisképző [Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium - a szerk.] pincéjében lévő zeneteremben próbálgattam a hangom, mikor valamilyen rekedtesség jött ki a torkomból.
Vérszemet kaptam.
Mivel hangtechnikailag nem voltam a toppon, féltem mások előtt gyakorolni, viszont erősebb volt az alkotási vágy, így legyőztem a kételyeim.
Korábban meséltél róla, hogy a fűben táncolva, mezítláb vagy a legboldogabb - a Gödör című dalod videóklipje is egy erdőben készült.
Gyerekkoromban sokat jelentett a kertes házunk udvara.
Szerettem kamaszkoromban úgy szenvedni, hogy közben heverésztem a hintaágyon.
Néztem az égboltot, fák lombjait, néha anya is mellém kucorodott.
Kint festettem, miközben a lidl-s hangszóróból üvöltött a goa.
Hiányzik Mogyoród, de nem nyomasztó Pest.
Tetszik, hogy naprakész - ha pólót festenék, bármikor leugorhatok a hobbiművészbe elkölteni a vagyonom.
A pajtásaim is közel vannak, túrázgatunk együtt.
A természetben való lét nagyvárosi formáját kihasználom - tollasozunk vagy frizbizünk a parkokban.
A játékosság, a bohóckodás a védjegyed: a koncerteken ezáltal kapcsolódsz a közönséggel - például a Monkey című számod alatt, mikor a majmos sapkádat felvéve járod be a közönségteret.
A Rockstar Terasznak adott interjúdban említetted, hogy a hülyéskedés lendít át a szárazabb időszakokon.
Nem olyan gyerek voltam, mint amilyennek láttam magam.
Kissé földelve van a bohémságom még ma is, de szeretnék oldottabb lenni.
Színpadon hülyéskedéskor egészen tudok kapcsolódni a gyermeki énemmel, pláne, mikor halandzsázgatok.
A Kisképzőben kerámia szakos voltam - agyagoztam, porcelánt öntöttem.
El tudom képzelni, hogy amikor a zenében századjára égek ki, a kerámiában találom majd meg az örömöt.
Jelenleg a Lenkke_-ségbe adok bele mindent: tutorialokat nézek, inspirálódok, szöveget írok.
A színpadképről, képi anyagokról, díszletről és a megvalósításról rengeteget gondolkozom.
Mindemellett szeretek festeni, irkafirkálni, pólókat batikolni.
A kültéri mozgásos formák, a pingpong és a táncolás is nagy kedvenc.
Számomra a tartalomgyártásnak is van kreatív és értékképző része, amit hobbinak tartok.
Nem feltétlen az, hogy eljussak a Budapest Parkba vagy fesztiválokra.
Az album, a Törik a beton megjelenésével kapcsolatban sem volt konkrét elképzelésem, egyszerűen csak lelkileg jó állapot, hogy végre publikus, amin sokat dolgoztam.
Élvezem a fellépéseket, és örülök, ha szerethető, amit ebben a formában közlök.
A jövőben szeretnék kíváncsian keresni, kutatni, alkotni, egy művészeti ágnak élni, abban kiteljesedni - ezáltal pedig értéket teremteni.
A külföldi elérés gondolata tetszik, bár sokat jelent számomra, hogy Magyarországon egy a nyelvünk és hasonló a tapasztalásunk.
Egy interjúban említetted, hogy gyakran elfog a kétely a színpadon.
Változó.
Annak örülök, hogy a színpadon túl tudok lendülni a szorongáson, de ha nem menne, sem adnék hangot a kételyeimnek.
Nem tudom a bizonytalanságom úgy kommunikálni, ahogy mondjuk Cseri Hanna.
Ő színpadképes eszközökkel adja elő, én ezt máshogy találom meg.
A koncertre olyan verziót viszek, melynek nem része a bizonytalanságom.
A zene és az út, amit járok, folyamatosan old rajtam - pláne az utóbbi időszakban.
Bátrabb vagyok azért is, mert aranyos emberek jönnek a bulikra, és mert a Törik a beton megjelenése óta úgy látom, azért jönnek el, mert hallgatták az albumot, és szeretik a számokat.
A koncert alatt felmerülő technikai problémát egy ilyen pozitív közegben pedig könnyebb kezelni.
A koncert szerkezetét tekintve már belenyúlhatok a sorrendekbe, hogy megvalósítsam az elképzeléseim.
Ha hirtelen leállás történik, azon melegében próbálom megoldani - lehetőleg leblokkolás nélkül.
Viszont van egy olyan sík, ahova nem süt be a nap, és nem ér el senki - olyan gondok, amikkel csak én tudok foglalkozni.
Alakul egy-két új dal, de ezeket nem albumkoncepcióban szeretném kiadni.
A Törik a beton egy-két dalát évekig írtam - ez a pihentetés pedig hozzáad a dalhoz.
Foglalkoznék zenei hatások elérésével, hogy felépíthessek egyfajta feszültséget az eszközeimmel.
Szívesen tanulnék többet arról, mitől lesz íze, világa egy hangzásnak.
A Minek a szó című dalodban azt énekled: „nem kell a hangnak értelem.”
Ezt úgy is lehet érteni, hogy nem érzed szükségesnek a szöveget egy zenéhez.
Tetszik egy dal szöveggel és anélkül is.
Annyiszor táncoltam már minimálisan változó, inkább monoton, de organikusan formálódó zenére - nem hiányoltam belőle a szöveges elemet.
Alkotóként viszont félnék váltani, mert a szavak mégis meghatározzák Lenkke_-t.
Akkor készítek instrumentális dalt, ha alkotni akarok, de nincs verbális kifejeznivalóm, és akkor vagyok azonos önmagammal, ha nem akarok ragaszkodni kategóriákhoz, mint hogy alternatív vagy elektropop.
Vágyok nyitogatni ajtókat, és benézni mögéjük.
A dalaidba igen jellegzetes hangszereket emeltél be, mint például a furulya, doromb, tilinkó.
Érdekelnek az ütősök - például a djembe és a kézidob akusztikus, elektronikus verziója.
A jövőben több fúvóst emelnék be a zenéimbe, mint például az ikerfurulya vagy az okarina.
Sok igazi vonós szerepel majd az Opeth új nagylemezén, Mikael Åkerfeldt énekes/gitáros ugyanis előre szeretne lépni ezen a téren az anyaggal.
A 2011-es Heritage utódja az eddigi nyilatkozatok szerint ugyanakkor metalosabb lesz a rengeteg vitát kiváltó előző anyagnál.
„Hat dalom elkészült, kettő-háromba pedig még csak most kezdtem bele, plusz van egy millió ötlet, amivel egyelőre még nem is foglalkoztam alaposabban”, magyarázta az új Opeth lemezről Mikael Åkerfeldt a Decibel magazinnak.
„Néhány nóta egyszerű és lemeztelenített, miközben más dalok a szó valódi értelmében véve epikusak.
Mikael elárulta: legalább néhány új dalban biztosan valódi vonósok szerepelnek majd.
„Ezeket a megoldásokat könnyen meg lehetne csinálni hangmintákkal vagy effektekkel, de amikor a Storm Corrosion lemezt vettük fel Steven Wilsonnal, rá kellett jönnöm, micsoda elképesztő különbséget jelenthet, ha valódi zenekarral dolgozol.
Félig-meddig hatásvadász vagyok a dalszerzésben, és néha mindent bedobok.
Azt hiszem, most elérkezett az idő ahhoz, hogy a vonósok terén is mindent bedobjak.
Remélhetőleg a végeredmény sem lesz szar…”
Åkerfeldt az egyik dalról bővebben is beszélt - ez az olasz Goblinra ütő téma már több korábbi interjúban is szóba került.
„Egy olyan jamen alapul, amivel a Mastodon / Ghost turnén álltam elő, és a végén a beállásokon játszogattuk.
Pár nap múlva az emberek a folyosókon már ezt dúdolgatták, egy kibaszott sláger!
De alapvetően nem valami nem túl finom, headbangelős főhajtásra kell gondolni a Goblin irányában.
És hogy elkerüljük a zűrzavart, eleve a dal címe is Goblin.
A lopásom a dal középrészét teszi tönkre, és amolyan fúziós, besötétedett prog rockba vált, mint a Mahavishnu vagy az ELP, de nagyon üt!
Coronita Tutorial - Tippek Fl Studióban (By DewMax)
| Jegyzet | Tartalom |
|---|---|
| Első zenei élmény | Tízévesen magnót hallgatva táncolt anyu CD-jeire |
| Tanulmányok | Kisképző, kerámia szak |
| Stílus | Elektronikus, táncra hívó, organikus elemekkel |
| Alkotói gyakorlat | Szövegírás, képi anyagok, díszlet, tartalomgyártás |
| Jövőbeli tervek | Új hangszerek beemelése, külföldi elérés, művészeti kiteljesedés |