Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. - Párizs, 1856.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró.
Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek.
Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált.
Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek addig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is.
Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett.
Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek.
Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is.
Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben.
Az irodalmi közönség kedvence lett.
A szenvedések megéneklésében szinte a „német Byron” lép elénk.
Kiemelkedőt alkotott a ballada műfajában is, a Gránátosok (Die Grenadiere) című művével.
Heine gránátosainak történetét elsőként Schumann zenésítette meg a Marseillaise dallamának motívumaira épülő, s azt mintegy parodizáló muzsikájával.
Belzácár (Belsazar) c. Szerelmi lírájában az a különleges, hogy a mindenki által ismert érzelmi szituációkat rögzíti a mindenki által ismert képekben és hangulatokban a mindennapi élet nyelvén és szókincsével.
A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel… (Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű, Loreley címen német népdallá vált Heine vers, ami olyannyira népszerű volt, hogy még a náci időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen.
Végül ladikot s ladikost amélységbe nyel - ugye?
Heine a tengert is másképp hódította meg lírája számára, mint elődei, a tengert nem mint természeti jelenséget emeli be, hanem a maga végtelenségében, kimeríthetetlen változékonyságában kapcsolatba hozza az emberi lélekkel, az emberi kedélyvilág sokszínűségével.
Idézzük a A hajótörött c. remények, szerelmek! Heine 1831-től 1856-ban bekövetkezett haláláig emigrációban él, s gyötri a honvágy, de verseiben a saját érzésen is képes ironizálni, mint mindenen, több oldalról is megvilításba kerül ugyanaz az érzés.
Később már feltör a zokogás, a magány, Párizs nem tudja pótolni a távoli hazáért, olvashatjuk erről vallomását az Éjszakai gondolatok (Nachtgedanken) c. Heine dalai, balladái, legendái új hangot képviselnek a német romantika történetében.
Napóleon kultusza ellentétes a kortárs német gondolkodással, a középkor-kultusszal, a vallás felé való fordulással, a nemzeti irodalomra korlátozódó költészetelképzeléssel.
Nyitott a világra, nem politizál közvetlenül, de a szabad gondolkodás híve.
Az aggodalom és a remény egyszerre benne van költészetében, egyik legismertebb, A sziléziai takácsok (=Die schlesischen Weber, 1844) című versében mutatkozik meg legközelebb.
Miközben a takácsok kórusa Germánia szemfedelét szövi, reménykedik is a jövőben.
Heine lírája termékenyítőleg hatott a német romantikus zenére, verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy, Liszt Ferenc.
Heine Tännhäuser c. történelmi románca Richard Wagner számára lett operatéma.
Heine prózájában is újat hozott, útirajzai nemcsak a művészeti emlékeket, a másságot veszik számba, hanem a tárca, a publicisztika irányába is mutatnak.
Középpontba kerül nála a hétköznapi élet, s annak visszásságai, helyenként gunyoros, csipkelődő megjegyzéseket tesz.
Százszorszépek. Heine, Hafiz és Mirza Saffy dalaiból; ford., bev. Dalok; vál., ford. ifj. Idegen virágok.
Heine szebb dalaiból; ford. H. Heine 100 költeménye; ford. Kojazi Lajos, szöveggond.
A vallás és bölcsészet történelme Németországban; ford., jegyz. Szász Károly műfordításai.
Heine költeményei. 1. füz.; ford. Heine emlékiratai. Valóság és költészet; ford., bev.
Heine költeményei; ford. Heine Henrik válogatott költeményei; ford. Ivanhoe.
Heine, Uhland, Lenau költeményeiből; jegyz. Dalok könyve; ford., bev.
Szemelvények Chamisso, Uhland, Heine és Lenau költeményeiből; összeáll., jegyz.
Heine válogatott költeményei; szerk., utószó, jegyz.
Németország. Téli rege; ford., bev., jegyz.
Gondolatok.
Le Grand könyve; ford.
Atta Troll. Ein Sommernachtstraum / Atta Troll. Nyáréji álom; ford., bev., jegyz.
Kurze Schriften / Rövid írások.
Önéletrajz-vázlat; régi fordítások alapján átdolg. Sz.
Útirajzok; vál., szerk., utószó, jegyz.
Jáhn Anna, ford.
Versek és prózai művek, 1-2.; ford. Áprily Lajos et al., vál., szerk., bev. Turóczi-Trostler József, jegyz., szöveggond.
Heine válogatott versei; szerk., utószó, jegyz.
Németország. Téli rege; ford. Kardos László, jegyz.
Doktor Faust. Táncköltemény; ford. Vallás és filozófia. Három tanulmány; ford. Győrffy Miklós et al., vál., utószó, jegyz.
Petőfi - Heine. Válogatás / Petőfi - Heine. Auswahl; összeáll. Heinrich Heine versei; vál. Eörsi István, ford. Áprily Lajos et al., jegyz.
Vallomások / Írások a matrácsirból. 1849-1856; vál., ford., jegyz.
Firenzei éjszakák; ford. Katona Tamás; in: Firenzei éjszakák. XIX. századi kisregények; vál. A bacherachi rabbi. Töredék.
El Liszickij a Hád gádjához készült tizenegy litográfiájának hasonmásával; ford. Tandori Dezső, utószó Hans Marquardt, ford., jegyz.
Álmok álmodói. Friedrich Hölderlin (1770-1843) és Heinrich Heine (1797-1856) versei; ford. Németország, téli rege és 22 vers; ford., tan. Rónai Mihály András, szerk.
Heine-daloskönyv; ford. Heinrich Heine legszebb versei; ford. Heinrich Heine válogatott versei; vál., utószó, jegyz. Halasi Zoltán, ford.
Goethe, Hölderlin, Heine versei; vál., szerk. Lator László, ford.
Firenzei éjszakák. Három elbeszélés; ford.
A bacherachi rabbi. Töredék.
Ennek fényében megállapítható, hogy Heine a romantika utolsó előtti és első modern költői dimenziókat egyaránt megtestesített.
Napjainkban is releváns alakja a német-magyar irodalmi kapcsolatoknak, amit magyar fordítások és átdolgozások is tükröznek.
