A magyar történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, Hunyadi Mátyás uralkodása szorosan összefonódott a magyar Szent Korona sorsával. Mátyás trónra lépése, uralkodása és dinasztiájának megteremtésére irányuló törekvései mind meghatározó módon kötődtek a koronázási jelvényhez, amelynek útja a 15. század közepén kalandos és eseménydús volt. A korona elorzása, majd visszaszerzése, a vele kapcsolatos politikai játszmák és a koronázási ceremóniák mind hozzájárultak Mátyás király megítéléséhez és uralkodói legitimitásának megszilárdításához.
Az öröklődés bizonytalansága és a lengyel ajánlat
A 15. század első felének magyar politikai életét jelentős bizonytalanság jellemezte az utódlás kérdésében. Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király, miután 1437. december 9-én elhunyt, nem hagyott maga után fiú örököst. Végrendeletében ugyan leányát, Erzsébetet jelölte meg örököséül, de csak abban az esetben, ha nem születne több leánya, Erzsébetet és férjét, Habsburg Albert osztrák herceget, valamint utódaikat tette meg örököseivé. Ez a kettős megfogalmazás, valamint az, hogy fia, Albert halálakor (1439. október 27.) a párnak nem volt fia, komoly bizonytalanságot szült az öröklési jogokat illetően.
Ezt a bizonytalanságot felismerve a lengyel-litván uralkodók, élükön Zbigniew Oleśnicki krakkói püspökkel, már Zsigmond életében kezdeményezték III. Ulászló lengyel király és Habsburg Anna hercegnő, Albert és Erzsébet idősebb leánya házasságát. A terv célja egy lengyel-magyar perszonálunió létrehozása volt, amely kezdeményezés a magyar politikusok fejéből nem, hanem a lengyel udvarból indult ki. Bár Zsigmond életében nem volt esély a házasság megvalósulására, és Albert különösebb nehézség nélkül foglalta el apósa magyar trónját, a lengyel udvar nem adta fel az ötletet.
Erzsébet királyné és a Szent Korona elorzása
Albert halála után a magyar főurak súlyos döntés előtt álltak a 1439-40 fordulóján. Az oszmán fenyegetés egyre erősödött, 1438 nyarán nagyméretű támadás érte Magyarországot, II. Murád szultán pedig elfoglalta Szendrőt. Ebben a helyzetben Lengyelország ellenséges magatartása óriási veszélyt jelentett. A magyar főurak meghatalmaztak egy delegációt, hogy tárgyaljon III. Ulászló magyar királlyá választásáról Krakkóban, de a küldöttség nem érkezett meg időben.
Ezzel párhuzamosan Erzsébet királyné, aki ragaszkodott a Szent Koronához és fiának, a későbbi V. (Utószülött) Lászlónak a trónutódlásához, 1440. január végén Visegrádra utazott. Kottannerné emlékirata szerint "Minden gondolata és törekvése a Szent Koronára irányult, hogy keríthetné azt a magyar uraktól saját birtokába." Eltökéltsége egyértelmű volt: a korona eltulajdonításának szándékával érkezett. Azonban a magyar urak résen voltak, és azt szerették volna, ha a királyné az ő felügyeletük alatt szüli meg gyermekét. Erzsébet azonban a fellegvár helyett a palotában szállt meg, és 1440. február 21. éjjelén kalandos akció keretében megszerezte a Szent Koronát, amelyet Komáromba vitetett. A tett még hónapokig titokban maradt, de Erzsébet kivonulása a magyar főurak ellenőrzése alól megkérdőjelezte együttműködési szándékát.
A kettős koronázás és a Szent Korona útja Stájerországba
Annak ellenére, hogy a magyar főurak kezdetben vonakodtak, az oszmán fenyegetés és Cillei Borbála, Zsigmond császár özvegye, valamint a bosnyák vajda, Vukcsics István által támasztott zavarok hatására végül megegyezést kötöttek a lengyel királlyal. III. Ulászló május derekán érkezett Budára, ám addigra Erzsébet már megszervezte csecsemő László koronázását. A szertartásra 1440. május 15-én került sor Székesfehérváron. A korona megszerzésének módja azonban eltávolította az ország vezető rétegét a királynétól; sem az ország nádora, sem Garai László nem vett részt a koronázáson.
Ulászló és hívei reménykedtek a Szent Korona visszaszerzésében, ami a Győr elleni támadás mögött is állt. Végül kétségbeesett lépésként elfogtak Szécsi Dénes érseket és Garai Lászlót, hogy Ulászlót a koronázáshoz segítsék. Mivel Erzsébet addigra már Pozsonyig menekítette a Szent Koronát, Ulászlót végül 1440. július 17-én, Fehérváron, de nem a Szent Koronával, hanem egy alkalomszerűen átalakított koronával koronázták meg.
Erzsébet királyné fiának koronázásával ugyan csatát nyert, de a háború megnyerésére kevés esélye mutatkozott. 1440 augusztusában fiát, V. Lászlót, majd novemberben Magyarország Szent Koronáját néhai férje rokonára, III. Frigyes római királyra bízta. A királyné nem zálogba vetette a koronát, csupán megőrzésre adta át Frigyesnek addig, amíg magyarországi helyzete rendeződik. A megállapodásban kikötötte, hogy Frigyes köteles visszaadni a gyermeket és a koronát, amint biztonságos őrzésük garantálható. A Szent Korona stájerországi útja eredendően átmeneti megoldásnak indult, de Erzsébet korai halála (1442. december 17.) és Ulászló halála (1444) miatt huszonhárom évig tartó "száműzetéssé" vált.
Hunyadi Mátyás és a Szent Korona visszaszerzése
III. Frigyes Bécsújhelyen őriztette V. Lászlót és a Szent Koronát. A magyar rendek 1445 tavaszán tartott országgyűlésen elismerték királyuknak V. Lászlót, de azzal a kikötéssel, hogy Frigyes adja ki őt, és ismételjék meg a koronázást. Frigyes hajlandónak mutatkozott László és a korona átadására, de elzárkózott az újrakoronázás gondolatától. Végül kompromisszumos javaslatként azt állította elő, hogy a második koronázás Fehérváron történjen, de utána László és a korona is kerüljön vissza a római király ellenőrzése alá.
1446 elején Hunyadi János és Újlaki Miklós titokban megegyezést kötöttek Habsburg Frigyessel: szabad kezet kaptak a magyar belpolitika alakításában, cserébe pedig vállalták, hogy nem bolygatják László vagy a korona ügyét. Hunyadi János 1453-ban, amikor először lépett magyar földre, már nem merült fel újra magyar királlyá koronázása. László követelte Frigyestől a Szent Korona visszaadását, de törekvései nem jártak sikerrel.
V. László 1457-ben bekövetkezett halála után a magyar trónra Hunyadi Mátyás került. Mátyás uralkodása 1458-ban kezdődött, de koronázására csak 1464-ben került sor, mivel a Szent Korona még mindig III. Frigyesnél volt. Mátyás 1463-ban, Vitéz János grazi követjárásának eredményeképpen, 80 000 forintért visszakapta a Szent Koronát III. Frigyestől. A bécsújhelyi békeszerződés értelmében a Habsburgok támogatták Magyarország török elleni küzdelmeit, és igényt tarthattak a magyar trónra, amennyiben Mátyás fiú utód nélkül halna meg.
Hunyadi Mátyás "Az Igazságos" Története - Történelem & Mitológia
Mátyás király udvara és a kulturális örökség
Hunyadi Mátyás uralkodása alatt az ország jelentős fejlődésen ment keresztül. Bár apja, Hunyadi János "törökverő" hírében állt, Mátyás külpolitikájának középpontjában inkább a nyugati szomszédokkal való háborúk álltak, amelyek célja valószínűleg a német-római császári cím elnyerése volt. Emiatt sokan vitatják, hogy elhanyagolta-e a török veszélyt.
Mátyás belpolitikai intézkedései között szerepelt a kancellária átformálása, az érmék egységesítése, az adórendszer reformja, valamint a királyi kincstár bevételeinek növelése. Uralkodása alatt jelentős kulturális fejlődés is zajlott. Létrehozta a híres Bibliotheca Corviniana könyvtárat, támogatta a művészeteket, a tudományokat és a magyar nyelv fejlődését. Udvarában olyan humanisták fordultak meg, mint Galeotto Marzio és Antonio Bonfini, akik hozzájárultak a reneszánsz kultúra elterjedéséhez.
Mátyás dinasztiát akart alapítani, de törvényes fia, Corvin János nem tudta megszerezni a trónt. Halála után az országban belpolitikai válság alakult ki, és végül II. Ulászló lett a következő magyar király. Mátyás uralkodása azonban nagyban hozzájárult Magyarország megerősödéséhez és a magyar kultúra virágzásához, emlékét pedig számos népmese és monda őrzi.
A Szent Korona jelképértéke és a királyi legitimitás
A Szent Korona birtoklása mindig is kulcsfontosságú volt a magyar királyok legitimitásának szempontjából. Már az 1440-es években is látható volt, hogy a koronázási ceremónia elhalasztása vagy a nem a Szent Koronával történő koronázás megkérdőjelezheti az uralkodó jogát a trónra. Mátyás király esetében is a Szent Korona visszaszerzése volt az egyik legfontosabb feltétele a törvényes koronázásnak és a királyi hatalom megszilárdításának.
A Korona jelképértéke, misztériuma és ereje nem volt könnyen átruházható, még akkor sem, ha az a magyarok apostolának és védelmezőjének tekintett Szent István fejereklyetartójáról való volt. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a Korona visszaszerzése és birtoklása hozzájárult ahhoz, hogy a választott királyként trónra lépő Mátyás megszilárdítsa hatalmát, és dinasztiát alapítson. Bár ez utóbbi nem sikerült, Mátyás király emléke és a Szent Koronával való kapcsolata máig a magyar történelem meghatározó elemei közé tartozik.