Albertirsán két evangélikus gyülekezet él egymás mellett, mert korábban Alberti és Irsa két külön település volt, melyeket 1950-ben közigazgatásilag egyesítettek. Irsa nevét a 13. században említik először, mely elnevezés a település birtokos családja, az Irsayak nevéből származtatható. A török hódítások során elnéptelenedett mindkét falu. Albertirsán két evangélikus templom áll ma is, az irsai hívek temploma a falu keleti felén, a katolikus, a református és a baptista templom szomszédságában áll.
Az irsai gyülekezet az albertihez hasonlóan szlovák háttérrel jött létre, és 1713-14-ben alapították. Az első templomuk meglehetősen szerény imaház volt, telkét három református földesúr adományozta, 1722-ben készült el. Felépüléséig a hívek otthonában tartották az istentiszteleteket. A 18. század végén, az ellenreformáció idején a településen újjáéledő katolikusság miatt jelentős támadások érték az evangélikus közösséget, amiért az egyházközség néhány tagja kérelemmel járult II. Árpád király (II. A meglehetősen rossz állagú imaház a 18. század végére kicsinek bizonyult, ezért új templom építését rendelték el. 1797-ben megkapták a vármegyétől az építési engedélyt. Az alapkövet 1799-ben tették le, s 1801-ben ünnepélyes felszenteléssel adták át. A külső megjelenésében puritán templom épületét belsőleges szakrális térben fejezték be, orgonakarzatalon áll az 1999-ben felújított orgona.
A torony a négy irsai templomtorony közül a legmagasabb, 25 méter magas. A torony belső ajtóval, vakablakkal és kerek üvegablakkal rendelkezik, és belsőlépcsőház vezet fel ide. A harangház díszítését földgörbe alakú ablakok, ornamentikusan tagolt mélyedések adják; a sisak nyolcszögletes, tetején kereszt és csillag található. A templom falai nyerstégla-burkolatúak, belseje egyhajós, puritán, sík vakolt mennyezettel fedett. A templomban három emléktábla figyelmeztet az elődök tevékenységére: az egyik az Irsay család emlékére, a másik Br. Marklovszky Traugott G. kapitánynak állít emléket, a harmadik a gyülekezet eddigi 20 lelkészének nevét tartalmazza. A negyedik a gyülekezet 250 éves fennállásának emlékére készült.
2001-re a templom külső-belső felújításon esett át. A toronyból három harang hívja az élőket és siratja a holtakat: a 350 kg súlyú nagyharang 1959-ben készült, a középső 1840-ben, a legkisebb 1922-ben. Mindkét világháborúban a harangokat elvitték. Vasárnap 9 órakor a nagyharang, 9:30-kor a középső, 10-kor a három harang együtt hív istentiszteletre. Temetés napján háromszor szól a harang, és külön hangnemben hívja a tiszteletet a fiataloktól a nőkhöz, a férfiakhoz és a nősültekhez is.
A Mustármag Óvoda 1994-ben épült fel, ahol a kisgyermekek rendszeres vallási oktatásban részesülnek. Az irsai evangélikus általános iskola 1808-ban létesült, mai statuszában az államosítás után visszaígénylésére egyelőre nincs lehetőség. Az alberti gyülekezethez hasonlóan saját énekkarral rendelkező, kb. 2500 fős közösség vasárnap délelőtti istentiszteletet tart. Emellett Mikebuda és Ceglédbercel evangélikus híveit is látják el. A templom melletti lelkészlakás 1865-ben épült, majd 1974-től 2003-ig Bárdossy Tibor lelkész szolgált. A falu fölé magasodó templomtornyok a lakosság vallási megosztottságára utalnak; Alberti-irsai régen is felekezeti sokszínűséget mutatott.
Az adatok szerint Alberti és Irsa evangélikus és katolikus hagyományai évszázadokon át összefonódtak. A római katolikus egyházközség mindenkor egy közösséget alkotott Alberti-Irsa területén, Irsa pedig anyaegyházi székhellyel a váci püspökséghez tartozott. Albertirsán mindig csak egy katolikus templom állt, amelyet az 1379-ben Szent Margit tiszteletére említett név alapján Margit- templomnak is nevezhetünk. Irsa első katolikus templomát Szent Margit tiszteletére alapították, a török kiűzése utáni újjáépítés 1744-46 között valósult meg Zlinszky József tervei szerint. A templom toronyszerkezete 1820-ban készült, és a külső falai barokk jellegűek. A templom legnagyobb értéke a Krisztus Színeváltozását ábrázoló főoltár képében rejlik, amelyet egy ismeretlen mester festett, és a szentély freskója is ezt a jelenetet mutatja.
Az irsai katolikus közösség 1760-ig Tápióbicske filiája volt, majd önálló parochiává vált. A templomot 1744-46 között emelték újjá, azóta is áll. 1856-ban bővítették a szentélyt és elkészült a sekrestye, valamint a Szapáry-oratorium. A templom 1866-ban új oltárkővel gazdagodott, orgonája 1825-ben készült, és a plébán Tisztség 1927-ben új harangokat öntetett. A parókia kertjében Nepomuki Szent János szobra áll, amely barokk stílusú 18. századi alkotás. 1745-ben alapították a plébániát, amely ma kb. 4200 fő római katolikus lakost lát el a településen, Mikebuda és a környező falvak részére is.
Az Alberti-Irsa környéken élő zsidó hitközség története is gazdag: 17. századtól fennállt, az 1890-es évektől a “Chewra Sandekans” izraelita egylet 1832-ben alapított tagjaival együtt működött. A zsidó közösség kialakítása az 1809-ben új alapszabállyal történt; 1895-ben az albertirsai hitközség 1675-ből származó ezüst edényt is tulajdonolt. Politzer Ádám, a híres fül-orr-gégész professzor Alberti szülötte volt, emlékére több helyen emléktábla és szobra is készült. A hazai és nemzetközi tudományos életben is ismert volt, és szülővárosában több megemlékezés született róla. A zsidó közösség tagjai között sokan az 1910-ben alapított Alberti-Irsai Iparosok és Kereskedők Olvasókörének tagjai voltak, és a közösség fontos társadalmi szereplőként vett részt a község életében.
Az alberti evangélikus templom és az irsai római katolikus templom közt látható a történetben a vallási megosztottság jele, amely Alberti történelmének jellemző része. A gyülekezeti élet ma is aktív, a közösségek továbbra is ellátják a híveket, miközben megőrzik az évszázados hagyományokat és történelmi emlékeket.