Komárom múltjával kapcsolatban sok mindent tudunk, és sok mindenre lehetünk büszkék.
Ha a régi mesterekről esik szó, a legtöbb embernek az asztalosok és az általuk készített tulipános ládák jutnak az eszébe.
E témáról tartott érdekes előadást a Duna Menti Múzeum Baráti Körének meghívására Ábrahám Zsolt Tamás, a Komáromi Klapka György Múzeum történésze.
Bevezetőjében rámutatott, korábban ez a téma nem volt kutatva.
Érdeklődését a sörkészítés iránt még egyetemi évei alatt az egyik asszirológus tanárának előadása ébresztette fel benne, amelyen a mezopotámiai sörkészítésről és annak gyógyászati felhasználásáról volt szó.
„Ha a sörfőzésről beszélünk, az ókort nem tudjuk kikerülni - magyarázta.
- Az pontosan tudható, hogy a sörivás a Barbarikumból indult - a rómaiak megjelenéséig ezen a területen kelták éltek.
Szokásaikról, életükről ugyan nem sokat tudni, de feltételezhető, hogy sört ittak.
Velük ellentétben a rómaiak borivók voltak.
Az egyre jobban terjeszkedő Római Birodalom azonban egyfajta olvasztótégelyként működött.
A leigázott népek nem csupán tovább őrizték, de át is adták kultúrájukat.
Marcus Aurelius császár 179-ben Regensburgban alapította az első „római” sörfőzdét.
Ennek oka feltételezhetően az volt, hogy a császár rájött, jóval költséghatékonyabb a határokat őrző több ezer katona szomját sörrel oltani, mint drága borral.
A Brigetio területén folyó ásatások során a régészek ugyan eddig még nem bukkantak sörivásra utaló nyomokra, de „egyértelmű, hogy az itt állomásozó hatezer katonát is sörrel látták el.”
A történészek ebből a periódusból több sörfajtáról tudnak.
A szegények italának nevezett, tájainkon ismert alica tönkölybúzából készült, ahogy a hispániai ceres, a dalmáciai camum és a germán cerevisia is.
A Római Birodalom bukása után, a kereszténység elterjedésével a bor visszanyerte korábbi rangját, a sörkészítés egyre jobban háttérbe szorult.
„Divatját” tulajdonképpen a szerzetesek hozták vissza, akik közel-keleti zarándokútjaikról a gyógynövényekkel ízesített maláta-árpa sör receptjét is magukkal hozták.
És ha már egyszer megvolt, miért is ne próbálták volna ki?
Így kezdődött a sörfőzés a rendházakban.
A 14-15. században aztán nagy változás történt, ugyanis felfedezték, hogy a komlóból készített sör könnyebben csúszik le a kiszáradt torkokon - a fertőtlenítés és a tartósítás miatt volt fontos a komló hozzáadása, ami ízbeli különbséget is eredményezett.
A kereslet pedig kínálatot generált, és ettől kezdve gombamód szaporodtak Európában a sörfőzdék.
Hamburgban például hatvan volt.
A sörkereskedés megindulásakor jött képbe Komárom városa, amely földrajzi elhelyezkedésének és kikötőjének köszönhetően fontos kereskedelmi központnak számított.
Magyarországon korábban a törvény úgy szabályozta a sörfőzést, hogy minden olyan lakos, aki rendelkezik saját földbirtokkal, készítheti otthon.
Komáromban a XVI. században jelentek meg az első sörfőzdék.
„A legelső írott forrás, amelyben meg voltak említve, 1645-ből maradt ránk.
A sörfőzdék megjelenésével párhuzamosan a nemesi sörfőzés hanyatlásnak indult.
Ekkortájt lépett életbe a bécsi udvar rendelete, amely azt célozta, hogy bajor mintára alakítsák át a magyar területeken működő sörfőzdéket.
Ennek érdekében céhekbe tömörülésre kötelezte a mestereket.
Főcéhnek pedig, amely koordinálta volna a magyar városokban a mesterek és sörfőzdék munkáját, a komáromit szemelték ki.
A központosítás több negatívummal is járt, ezek egyike az adózás bevezetése volt.
Ettől kezdve a nemesek nem árusíthatták az otthon készített sörüket.
Az 1696-ban megalakult komáromi céh védőszentje Szent Flórián volt, akinek szobra a Szent András-bazilika oldalsó falán látható.
A tagok május 4-én, a védőszent ünnepén elhunyt kollégáik emlékére és lelki üdvösségéért szentmisét tartattak.
A komáromi céh szerkezeti felépítése a többihez hasonló volt, ám az inas legényekkel szembeni szigoruk nem mondható szokványosnak.
A fennmaradt céhes szabályzat alapján tudható, hogy a főmesterek még a legények magánéletébe is beleszóltak: „kizárólag becsületes lányt vehettek el.”
A szabályzat szinte az élet minden területére kiterjedt: „Ha valaki meghalt, koporsóját a legénytársai vitték utolsó útjára.
Tiltották nekik az esti kimaradozást, a mesterekkel szembeni elégedetlenkedést.
Ha pedig valaki bármely pontot is megszegte, a többieknek kötelezően jelenteniük kellett a főmesternek.”
A 18. század elején Komáromban tíz sörfőzde működött, ami kevés volt ahhoz, hogy mindenki munkát kaphasson.
Így, aki tehette, máshová ment.
1723-ban a város vezetősége úgy döntött, megszerzi a sörfőzés privilégiumát.
Ekkor negyven serház, nyolc sörfőzde és hatvan kocsma üzemelt.
Ezzel párhuzamosan innen szállították tovább az akkoriban híres trencsényi „tót-sert”, és „méz-sert”.
Az 1770-ben kiadott városi tűzrendtartásban, amely a polgárok kötelezettségeit foglalta össze tűzvész esetére, még bele volt foglalva, hogy tűzvész esetén a sörfőző mesterek - a szekeresgazdákkal együtt - kötelesek a víz szállításában segédkezni.
Egy negyed évszázaddal későbbi, 1793. május 30-án kiadott országos jegyzékben viszont már egy komáromi serfőző sem szerepelt.
Az utolsó két magán sörfőzde a Rácz utcában, Velesz Salamon, illetve Pesthy Ádám birtokán volt.
Ezekben a 19. század közepe felé szűnt meg a munka.
Szomjas azonban senki nem maradt, ugyanis a 20.
A sörfőző manufaktúrák megszűnéséhez az élesztő megjelenése vezetett, amely forradalmasította a gyártás technológiáját.
Magyarországon az első sörgyárat 1854-ben Schmidt Péter alapította meg Kőbányán.
Az első világháború kitöréséig ez az egyre népszerűbb ital szinte mindenki számára elérhető volt.
A második világháború után Ógyallán épült meg a ma már Európa vezető gyárai közé tartozó sörgyár, mely a Zlatý Bažant, vagyis Arany Fácán márkájú sörrel nagy népszerűségre tett szert - 1995 óta a Heineken konzorcium alá tartozik, azóta gond nélkül működik.
Dél-Komáromban 1983-ban adták át az évi 250 ezer hektoliter kapacitású sörgyárat, amelyet 835 millió forintból építettek fel.
Az üzem, amely rengeteg ember megélhetését biztosította évtizedekig, az ország legjobban működő vállalatai közé tartozott.
A rendszerváltás után a Heineken vásárolta meg és a neve Amstel Sörgyár Magyarország Rt. lett.
Komárom Komárom-Esztergom megye
A komáromi sörgyártást utóbb meglehetősen kurtára szabta a törrténelem: a megyei sörgyár építése a változatlanul sörhiányos piac kielégítésére 1984-ben vettee kezdetét, majd 1989-től indult be az önálló sörgyártás, egyévnyi szlovák bérpalackozást követően.
1991-ben az Amstel veszi meg a gyárat, amelyben még azévben megindult a névadó márka licencfőzése is.
A nemzetközi trendek nyomán azonban 2004-ben az Amstel egyesült a Brau Unionnal, és bár az előbbi anyacége volt a felvásárló, az utóbbinak már így is két gyára volt a nem túl nagy magyar sörpiacon - a soproni és a martfűi -, így a legkisebb, a komáromi, a bezárás sorsára jutott, licenctermékeit és Talléros nevű saját márkáját szétosztották a két másik üzem között.
2024. július 22. 07:472024. július 22. hétfő 18:22olvasási idő 2 perc
Ezt ne hagyja ki!
A Komárom Megyei Sörgyár Rt. 1983-ban épült.
1988-tól saját söröket is gyártott, ilyen volt például a Talléros, az Aranytallér, a Matróz vagy a Fregatt.
A gyárat több lépcsőben megvásárolta a Heineken, majd a gyár neve Amstel Sörgyár Magyarország Rt. lett.
2004-es megszűnéséig a város életének meghatározó szereplője volt a gyár, hiszen szponzorként mindenhol felbukkant.
A 2. világháború után sörgyáraink is komoly gondokkal küszködtek a sérült épületek, az alapanyag- és szakemberhiány miatt.
Az 1945 és 1948 közötti átmeneti állapotot termelési nehézségek, sörhiány és gyenge minőség jellemzi.
Az 1948-as államosítás során a sörgyárak nemzeti vállalatokká egyesültek.
A Dreher Sörgyárat összevonták a Polgári Serfőzdével, és megszületett a Kőbányai Sörgyár Nemzeti Vállalat.
A korábban a Kőbányai Polgári Serfőzde tulajdonában lévő soproni gyár Soproni Sör-és Malátagyár néven folytatta működését.
A nagykanizsai Király Serfőzde a 2. világháború után leállt.
A három országos vállalatot 1959-ben Magyar Országos Söripari Vállalat néven összevonták.
1971-ben újabb átszervezés következett, a gyárak a Söripari Vállalatok Országos Trösztjének kötelékében viszonylagos önállóságot kaptak.
Az államosított gyárakban a legfontosabb szempont a termelés növelése, az általános sörhiány leküzdése volt.
A Kinizsi és a Kőbányai világos szinte egyeduralkodóvá vált.
A világos választékot a Hungária, Rocky Cellar, Mátyás, Zsiráf, Alpesi, Bástya, Pannónia és Borsodi egészítette ki.
A vállalatokhoz szikvíz- és üdítőital-részlegek is tartoztak.
1981-ben a Söripari Tröszt megszűnt.
A gyárak önállósodtak, a választék licensz alapján gyártott külföldi sörökkel bővült.
Az 1980-as években két új gyár is indult.
1983-ban alapították a Komárom megyei Sörgyár Rt-t.
Bérpalackozó üzemként működött, később licensz alapján Kapsreiter söröket gyártott.
A komáromi várban elkezdett működni a vadiúj sörfőzde, ami jelenleg kétféle terméket állít elő.
A Kamarum Városi Sörfőzde olyan városban kezdett működni, amelynek nagy sörkészítési hagyományai vannak.
Komáromban jelentős mennyiségű sört főztek már a 17-18.
A Delta összefoglalója szerint 1995-ben kisüzemi sörkészítés is indult a városban.
Idén viszont elindult kétfajta sör főzése a komáromi erődben.
Klapped néven 12-es világos láger készül és van egy könnyedebb, Villa Camarum nevű alsóerjesztésű variáns is.
Jövőre megcéloznák az évi 7 ezer hektoliter termelést, a két meglévő sör mellé pedig további három - barna láger, IPA, stb.
Hogyan főztek sört az ősi civilizációk? - Malcolm Purinton
Megyei sörgyártás és múzeumi örökség összekapcsolódása
A komáromi sörgyártás története összefonódott az ipari és várostörténeti hagyományokkal, amelyek a megye kulturális örökségének részévé váltak.
A Brigetio Öröksége Látogatóközpontban talált relikviák is hozzájárulnak a helyi identitás megőrzéséhez.
A helyi közösségek számára a sörfőzés nemcsak gazdasági tevékenység volt, hanem közösségi hagyományokat is teremtett.
Az új üzemek és kézműves sörfőzdék megőrzik ezt a hagyományt, miközben a modern technológiák lehetővé teszik a minőség és változatosság növelését.
Komárom és térsége így bepillantást ad az európai sörkultúra alakulásába a középkortól a napjainkig.
Gyakorlati adatok és jövőbeli tervek
A jövőbeni termelési tervek közé tartozik a város és a megye sörkészítésének növelése, valamint a turizmushoz kapcsolódó sörkulturelelemk fejlesztése.
A tervek szerint a két meglévő sör mellé új termékek érkeznek, és a helyi sörfőzdék közelebb hozzák egymáshoz a hagyományt és a modernítást.