Sokunknak kert helyett kisebb-nagyobb balkonnal, erkéllyel kell beérnünk. Kétségkívül nagyobb kihívás zöld oázissá varázsolni őket, mint ugyanazt szabadföldben megvalósítani, de nem lehetetlen. Kitartással, türelemmel minden erkély „bezöldíthető”.
Kellően nagy cserépben szinte bármilyen kerti növényt nevelhetünk, ez alól csak az erőteljes növekedésű cserjék és a fák kivételek. A cserjéket metsszük erősebben, mint a kertbe ültetetteket, és a tápanyag-utánpótlásukra is nagyobb figyelmet fordítsunk, hiszen nagyobb lombtömeget távolítunk el róluk, mint a kertiekről. Olyankor érdemes lecserélni őket újra, a régit pedig elajándékozni kertes ismerősünknek. Nagy cserépben könnyebben összetömörödik a közeg, mint a kicsikben, ezért hosszú rostméretű, szálas, barna tőzeget tartalmazó közeget válasszunk. Ha nem sikerül ilyet beszereznünk, akkor a balkonföldbe keverjünk fele részben rostos, barna tőzeget (pl. Novobalt).
Fontos a jó vízelvezetés, ennek segítésére teríthetünk az edények aljára vékony kavicsréteget. A Holland Virágiroda (Flower Council of Holland) a szerelemvirágot választotta az év balkonnövényének. A növény tudományos neve a görög agape (szerelem) és az anthos (virág) szavakból ered. Dél-Afrikában honos, de időközben Ausztráliában, Mexikóban és Dél-Európában is megtelepedett. Virága jellemzően kék, ritkábban fehér, örökzöld és lombhullató változatai is ismertek. Lándzsás leveleinek szélessége és a virágszár hossza is fajtánként változó. Balkonokra, teraszokra a zömök, rövid szárú fajtái valók. Ernyős virágzatai már kinyílás előtt is szépek, elvirágzásuk után pedig hosszúkás magtokjai díszítenek.
Az erkélyeken a légszárazsággal és a széllel való küzdelem a legnagyobb megpróbáltatás. Törékeny szárú, vízigényes növényt ne telepítsünk széljárta helyekre. A keleti és nyugati tájolású erkélyek jobb helyzetben vannak, délelőtt vagy délután „fellélegezhetnek” a növények, nem kell egész nap állniuk a perzselő nyári nap megpróbáltatásait.
A sör szerelmeseit és a tudósokat egyaránt régóta foglalkoztatja a kérdés: mikor, kik és hol főzték a világ első sörét? A sör szerelmeseit és a tudósokat egyaránt régóta foglalkoztatja a kérdés: mikor, kik és hol főzték a világ első sörét? A sör feltalálására a mai napig nincs egyértelmű válasz. A legvalószínűbb, hogy az első sörnek nevezhető italokat egymástól függetlenül a világ több pontján is felfedezték az első földművelő népek. Egy szerencsés véletlen? Az első sörök elkészítése valószínűleg a véletlennek volt köszönhető, hiszen a legtöbb gabonafajta a levegőben lévő élesztőgombák hatására átmehet spontán erjedésen. A véletlenül megerjedt gabonafélék elfogyasztása után pedig már csak idő kérdése volt, hogy az emberek tudatosan is kikísérletezzék a megfelelő sörkészítési eljárást.
A földművelés hajnalán egy biztos igazság van: a legtöbb ősi nép képzetvilágában a mezőgazdaság és a sörfőzés szorosan összekapcsolódik. Az ókori egyiptomiak úgy tartották, hogy Ozirisz isten tanította meg az emberiséget a mezőgazdaság és a sörfőzés tudományára. A kelta mitológiában Sucellus egyszerre volt a földművelés és a sör istene. Az ősi kultúrák a sört alapvető élelmiszernek tekintették. A tudósok szerint nagy biztonsággal feltételezhető, hogy a sör ismert volt a kőkori Európában. 100% bizonyosság azonban egyelőre nem létezik, mivel a korai táborhelyek, települések és tűzrakó helyek régészeti vizsgálata során nem állapítható meg, hogy főztek-e ott sört, vagy nem.
Az első írásos emlék a sörről az ókori Mezopotámiából került elő, ahol ékírásos táblák már i.e. 4000 körül feljegyzéseket tartalmaztak a sörkereskedelemről. Ugyanebből az időszakból származik az első vizuális megjelenítése is: egy sumer ábrázoláson emberek szalmaszálon keresztül sört isznak egy közös edényből. A legkorábbi régészeti sörlelet a mai Irán területéről, Godin Tepe ősi városának romjai közül került elő: kémiai tesztekkel sikerült megerősíteni, hogy i.e....
Az első feljegyzések és a sörkultúra összefonódása megmutatja, hogy a balkonszintű növénygondozás és a sörfőzés története akár ugyanazon emberi kíváncsiságból fakadhatott: hogyan teremtsünk élhető környezetet és hogyan készítsünk italokat is ebből a környezetből.
Az első feljegyzések közt fontos a vizuális és írásos megjelenítés is: az ókori Mezopotámiából származó dokumentumokban a sörkereskedelem már megjelenik, és ez a kettős vonal a mezőgazdaság és az italok történetét egyaránt meghatározza. A kőkori és ókori kultúrák sörtudata olyan időkből származik, amikor a környezet és az ember kapcsolata még sokkal feltáratlanabb volt, de a növények és a nedűk iránti kíváncsiság már akkor is élő volt.