Kunsági borvidék év borásza

A kecskeméti ivási ideje a nyár és a koraősz. Iható egész nap, munkához, evéshez, társaságban, még reggelire is. Hamvas Béla: A bor filozófiája (140. Az Alföld, de egyben Magyarország legnagyobb borvidéke. Neve félrevezető, ugyanis nem az egész Kunságot foglalja magában, hanem csak a történelmi Kiskunság vidékét. Ezzel szemben a szoros értelemben vett kiskunsági homokvonulat mellett része a borvidéknek a Pesti-síkság déli része, a Solti-síkság, a Csepel-sziget és a jászsági löszhátak is. A vidék bortermelése már a XI. században oklevéllel adatolhatóan megindult és a szőlészet-borászat, - főként kiegészítő foglalkozásként, saját fogyasztásra, de részben kivitelre is -, az egész középkor és a török háborúk során is folyt. Nagyobb mérvű szőlőtelepítés a XVIII. század végén kezdődött és folytatódott a XIX. században. Ennek fő célja az volt, hogy a szőlő és gyümölcstelepítéssel megkössék a futóhomokos területek talaját. A homoki szőlők jelentőségét nagyon megnövelte a filoxéravész idején kialakult helyzet. Míg az ország hegyvidéki szőlőterületeinek csaknem 90%-a tönkrement, addig a filoxérára immunis homoktalajokon háborítatlanul folytatódhatott a szőlő és bortermelés. Ez átmenetileg nemcsak megnövelte a homoki szőlők eszmei értékét, de a filoxéra által sújtott versenytársak „kihullása” miatt jelentős anyagi haszonnal is járt. 1892. A Kunsági borvidéken termelik az ország áruborának a zömét. A terület ún. "homoki borait" különböző szőlőfajták igen gazdag palettájából állítják elő. Általában könnyűek, lágyak. Zamatanyagokban szegényebbek, nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki borvidékek borai, gyorsan öregednek, többnyire asztali, kommersz borok. A vidék fehérborai a talajnak megfelelően általában lágyak, gyakori a magas cukor- és alkoholtartalom. Az itteni vörösborok egysíkúak, hiányzik belőlük a komplexitás. Az egykori Alföldi borvidékből vált ki 1990-ben, annak a mások két hasonló eredetű borvidékhez viszonyítva jóval nagyobb arányú területét örökölte. Talaja többnyire dunai eredetű meszes homok, amely különböző vastagságú rétegekben telepedett a réti és mezőségi talajokra. Helyenként vékony lepelként fedi (lepelhomok) a kötött (vályog- és agyag) altalajt, más helyeken buckákat hordott a szél belőle. Vannak világos, humuszban és tápanyagokban gazdagebb, szelíd és lösszel keveredett, sötétebb homoktalajok is. Kisebb részben tiszai eredetű savanyú talajokra is települtek szőlőültetvények. A talajvíz a sík területeken általában magasan (2-3 m-re) található. Klímája évente elég váltoatos és szélsőséges. Az aszályos nyarak, fagyos hideg telek, a tavaszi és őszi fagyok is elég gyakoriak. A forró napokon gyakori a lombozat napperzselése és hőütése. Sok éves átlagban mintegy 100 mm, de egyes években ennél több csapadékhiány fordul elő. Kozma Pál: A szőlő és termesztése I. (257. A Kunsági borvidék nem az egész Kunságot foglalja magában, hanem csak a történelmi Kiskunság vidékét. A borvidék legnagyobb része a Duna-Tisza közén található, csak Tiszaföldvár térségében nyúlik át a Tiszántúlra. A mohácsi vész előtti időkből nem találni utalást arra, hogy a Kiskunság és a Nagykunság területén lett volna szőlőtermesztés. A XIX. század végére a borvidék szőlőterülete megsokszorozódott. A 1960-as években végrehajtott második rekonstrukció során tovább nőtt a szőlőterület, de ekkor még a hagyományos, zömmel egyszerű tömegbort adó fajták telepítése dominált. A 70-es évektől azonban már a minőségi fajták kerültek előtérbe a nagyüzemi ültetvényeken és a kisgazdaságokban is. A borvidék részei a szűkebb értelemben vett kiskunsági homokvonulat, a Pesti-síkság déli része, a Solti-síkság, a Csepel-sziget és a Jászsági-löszhátak. A tengerszint feletti magasság mindenhol alacsonyabb 150 méternél, a szintkülönbség alig 10-20 méter változást mut. A 65 ezer hektár Magyarországon szőlővel telepített területből 21 ezer hektár a Kunsági borvidékhez tartozik, ennek 75%-án fehérbor szőlő terem. Az Alföld középső részének éghajlata a szőlő tenyészidőszakában változatos és szélsőséges. Kontinentális klíma, azaz forró, napsütéses nyár és hideg, száraz tél jellemzi. Nagy a hőösszeg, magas a napfényes órák száma és alacsony a csapadék mennyisége. Az aszályos nyarak, a fagyos hideg telek, a tavaszi és őszi fagyok is elég gyakoriak. Ez az egyik fagyveszélynek legjobban kitett borvidékünk. A forró napokon gyakori a szőlőtőkék napperzselése. A borvidék földtani viszonyai változatosak, de kevésbé összetettek. Talajai közt többnyire meszes homok, alárendelten löszvályog, mezőségi és réti talajok fordulnak elő. A kötött vályog- és agyagtalajt helyenként lepelszerűen fedi a vékony homokréteg. Bár az alföldi borokat sokszor összefoglalóan „homoki borokként” emelgetik, nem minden alföldi szőlő terem homokon. A szélhordta futóhomokból álló dűnék mellett humuszos homoktalajokat is találunk, a lösszel kevert homoktalajokon pedig feketeföld is kialakulhat. A homok fajhője alacsony, ezért a nyári forróságban hamar fölmelegszik, világos színe a napsugárzást jobban visszaveri, ami segíti a szőlő érését is. A 75%-ot meghaladó kvarctartalma okán nem tud megtelepedni benne a filoxéra. A talajfelszíni forróság az egyik oka a homoktalajokon termett borok savszegénységének. A Duna- és Tisza-menti ártereknél magasabban elterülő szőlők a folyami hordalékon kialakult csernozjom jellegű talajon nőnek. A Jászsági-löszháton és a Monori-dombokon barna erdei talajokat és humuszos, vályogos homoktalajokat találunk. A mindennapok borait különböző szőlőfajták igen gazdag palettájából állítják elő. Általában könnyűek, savakban lágyak, zamatanyagokban szegényebbek, nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki területek borai, viszonylag gyorsan öregednek, többnyire egyszerűbb karakterű borok. Az itteni vörösborok savai nem bántóak, könnyen ihatók, barátságosak. 64 regisztrált szőlőfajtával foglalkoznak, amiből az alábbi tíz foglalja el a teljes szőlőterület kétharmadát: arany sárfehér, Zala gyöngye, ezerjó, cserszegi fűszeres, Müller-Thurgau (rizlingszilváni), kövidinka, kunleány, olaszrizling, kékfrankos, (kiskőrösi) kadarka. A borvidék már hosszú ideje eredetvédelem alá eső bora az Izsáki Arany Sárfehér. Az alföldi - keceli - kadarkát a 20. század második felében készítették először. Késői szüretelésből származó, kis tételben palackozott, félszáraz vörösborként vált kedveltté. Az alföldi kadarkák savtartalma, ezen belül borkősavtartalma viszonylag alacsony, akárcsak a tannintartalma, míg az alkoholtartalma általában a többi kékszőlő átlaga fölött van. Tiszamenti körzet: Cibakháza, Cserkeszőlő, Csépa, Lakitelek, Nagyrév, Nyárlőrinc, Szelevény, Szentkirály, Tiszaalpár, Tiszajenő, Tiszaföldvár-Homok, Tiszainoka, Tiszakécske, Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. A Kiskunsági Nemzeti Park része. A természeti értékek mellett a híres magyar szürkemarha, a rackajuh valamint a mangalica tartásának mikéntjébe is betekintést nyerhetnek az idelátogatók. Református temploma Hild József tervei alapján épült a XIX. században. A barokk református templom 1758-1761 között épült. A XVIII. századtól német nemzetiségű falu. A községtől nyugatra fekszik a Kolon-tó, hazánk egyik legnagyobb mocsara, ami a Kiskunsági Nemzeti Park része. Az 1472-ben épült ferences templomot a XVIII. század második felében átalakították. A 1368-ban egy oklevél már városként említi. A XV. századtól főként a mezőgazdasággal összefüggő iparágak jellemezték. 1870-től indult meg a homoki kertészkedés és szőlőkultúra. A zsinagógát 1864-1871 között építették. A "Cifrapalota" magyaros szecessziós stílus egyik legjelesebb képviselője. A Városháza épületét (1893-1896) Lechner Ödön és Pártos Gyula építette, dísztermét Székely Bertalan freskói díszítik. A volt ferences templomot a XIII-XIV. század fordulóján építették. Az épülethez tartozó XVII. századi barokk kolostorban működik a Kodály Intézet. Petőfi Sándor szülőházában emlékmúzeum található. A XVIII. században szlovákok települtek ide, hagyományaikat tájház mutatja be. A régi Félegyházát a XIII. század közepén betelepült kunok alapították, a mai várostól északkeletre eső területen. A városi fürdő épületét, melyet 47 ºC-os hévíz táplál, a század elején építették. A Szent István-templom 1872 és 1880 között épült neoreneszánsz stílusban. A majolika díszítésu szecessziós Városháza 1912-ben készült el. 1753-ban épült a Kiskun Múzeum épülete, ma régészeti, helytörténeti és néprajzi gyűjteménynek ad otthont. A világhírű halasi csipke története 1902-re nyúlik vissza. Az itt készített csipkék a brüsszeli világversenyen aranyérmet nyertek. Ipari műemléke a működőképes szélmalom. A református templom késő barokk (1792), a Városháza (1826) és a Tóth-kúria klasszicista stílusban épült. A késő gótikus görögkeleti szerb templom a XV. század végén épült. A Savoyai kastély és a római katolikus templom XVIII. Temetőjében faragott fejfák, szőlőhegyén régi pincék láthatók. XV. A község fürdőjének gyógyvize jódos. A Kunsági borvidék, Villány, Szekszárd és Eger képviseletben a legjobb borászok listáján. A Magyar Bor Akadémia idén 35. alkalommal kezdeményezi Magyarország legrangosabb borászati kitüntetését, az Év Bortermelője Magyarországon cím odaítélését. Egy jelöltet „Az Év Bortermelője Magyarországon” címet korábban elnyert bortermelők, négy további személyt pedig az MBA által felkért széles szakmai kör jelöl. A díjat Év Bortermelője elnevezéssel 1991-ben adták át először azzal a szándékkal, hogy elismerje egy hazai borász kimagasló szakmai teljesítményét, többéves munkáját. Mára sokkal nagyobb a verseny. Ifj. Vesztergombi Csaba - Szekszárdi borvidék „Szerintem a Kerékhegynél jobb, komolyabb terület nincs Szekszárdon. Persze mindenki a magáét dicséri, de azt gondolom, hogy ez a terület Szekszárd szíve. Szinte akármelyik völgyön indulunk el felfelé, az mind ide vezet. Jöhetünk az Iván-völgyből, Hidaspetréről, vagy a város felől a Porkoláb-völgy felől, itt kötünk ki. Olyan ez, mint a szívcsakra, ami úgy hálózza be a környezetét, mint a szívből kiágazó vérerek. Egy gyönyörű fennsík, nem meredek fekvés, ahol egyébként a borvidék legmagasabb pontja is található. Itt mindig mozog a levegő, ezért az itteni szőlő sokkal kevésbé fogékony a betegségekre. Liptai Zsoltot választották 2024-ben az Év bortermelőjének. A Gundel étterem borospincéjében tartott eredményhirdetésen elhangzott: a cím nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a bortermelő több éven át tartó kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. A díj a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés. A jelölés első szakaszában 850 szakember véleményét (köztük magazinunkét is) kérte ki a Magyar Bor Akadémia, amelynek összesítése után kihirdette az öt legtöbb szavazatot kapott termelőt. A második szakaszban a jelöltek listáját az borakadémikusok körében bocsátották szavazásra. A szavazatok alapján alakult ki a végleges eredmény, azaz „Az Év Bortermelője Magyarországon” címet elnyerő borász személye. A Magyar Bor Akadémia több mint három évtizede elkötelezett képviselője a hazai borkultúra fejlesztésének. Az Akadémia egyik kiemelt jelentőségű feladata, hogy minden évben megszervezze és lebonyolítsa az „Év Bortermelője Magyarországon” választást. A szervezet idén 34. alkalommal tett eleget ennek a hálás feladatnak. Az idei év öt jelöltje volt:• Lamport József (Egri borvidék)• Liptai Zsolt (Pannonhalmi borvidék)• ifj. Szentpéteri Attila (Kunsági borvidék)• ifj. Koch Csaba a Magyar Bor Akadémia elnöke leszögezte: az elismerést nyugodtan nevezhetjük a borászok Kossuth-díjának. Ezt követően Koch Csaba jelentette be, hogy a borszakma és a vendéglátó ágazatok szakemberei által jelölt borászok közül kinek ítélte a Magyar Bor Akadémia az „Év Bortermelője Magyarországon” 2024-es díját. „Úgy remeg a lábam, mint az államvizsgán” - mondta az év bortermelője az eredmény kihirdetését követően hozzátéve, hogy rendkívül magasztosnak tartja az elismerést. Liptai Zsolt alföldiként került előbb Szekszárdra, majd onnan Egerbe, azt követően Pannonhalmára. Kiemelte, hogy minden állomáshelyén a gasztronómiai szakma szeretete és megbecsülése kísérte. Mint fogalmazott, szakmája kitölti a teljes életét, nagyon szereti az ültetvényeken dolgozni, kedvenc fajtája a rajnai rizling. Az ünnepélyes eredményhirdetés keretében elhangzott az is, hogy ettől az évtől kezdve a Gundel étterem pincéjében különterem viseli egy éven át az év bortermelőjének a nevét, elsőként Liptai Zsoltét. A terem melletti falon egy táblára az összes eddigi nyertes neve is felkerült. A kunsági szőlők felbukkanása a különböző kora-középkori okmányokban elég rendszeres, főként a Csepel-sziget említése, mint kiváló termőhely és királyi privilégiumokkal is bíró birtok. III. András (1265-1301) a fehérvári prépostnak írt adománylevelében említi a „Nagyszigeten lévő Halásztelket (Halazteluk), amelynek határai érintik az Urhalmát, Gumchud kikötőt, Leswleget, a királyi szőlőket…”. Akkoriban a Csepel-sziget szőlői főként a ma már nem létező Szőlős település határában találtattak, melynek lakói később Szigetszentmiklósra költöztek. Szőlős határai is oda olvadtak be, 1715-ben már a szőlősi határrész szőlőiről szól egy conscriptori feljegyzés, megemlítve, hogy az országos összeírásba nem kerülnek be, mert királyi privilégumnak örvendenek. Ezek a termőterületek egészen az 1950-es évekig léteztek. Az újjászületés csak a török kiűzése után (1699) kezdődhetett meg, és az ezt követő fellendülésben fontos szerepe volt a 19. Az ezt követő világméretű szőlőgyökértetű-invázió tovább erősítette az Alföld pozícióit, mivel a kis rovar nem szereti a magas kvarctartalmú, homokos talajt, így óriási telepítési lázat indított el a vidéken. Így jött létre 1883-ban állami támogatással az alföldi szőlőkultúra központja, a Kecskemét melletti Miklóstelep, ahol 1884 és 1898 között mintegy hatmillió szőlővesszővel járultak hozzá a filoxéra elleni küzdelemhez. A gombamód szaporodó alföldi szőlőskertek, a több száz kataszteri holdas ültetvények is ekkor születtek, köztük a legismertebb, a Wéber Ede által életre hívott Helvécia (Helvetia) is, melynek neve svájci tőkebefektetésre utalt. A ma is ismert izsáki, kiskunfélegyházi, vagy csengődi ültetvények is ekkor létesültek, akárcsak a melléjük települt feldolgozók. A szigetcsépi szőlő- és pincegazdaság (az uralkodó család ráckevei alapítványi uradalmának része) szőlőit is 1889-től kezdték telepíteni, az 1907-ben épült pince pedig az ország legmodernebb ilyen célú épületének számított, boraikat pedig főként Ausztriában értékesítették. Nagykőrös és Cegléd határában, Csemőn 1885-ben B. A II. A rendszerváltozás utáni években a mesterségesen megnövelt állami birtokok felaprózódtak. A Kunsági borvidék hatalmas területéből adódóan igen változatos képet mutat talajtanilag. A borvidék legnagyobb része a Duna-Tisza közén helyezkedik el, de ide tartoznak a Gödöllői-dombság, a Csepel-sziget, valamint a Tiszántúl egyes területei is. A terület alapvetően alföldi jellegű, a tengerszint feletti magasság 150 méter alatt marad, a szintkülönbségek nagytájként elhanyagolhatóak. Ha azonban kisebb tájegységekre bontva vizsgáljuk, igen változatos képet láthatunk, mozaikszerűen elhelyezkedő, keletkezésében, kőzetanyagában és talajtípusában, vízháztartásában eltérő tájak tarka egyvelegét. A peremterületektől enyhe lejtés jellemzi (kivéve délen), kialakulása főként a folyók feltöltő munkájának köszönhető, kisebb részben a szélnek. Nagy általánosságban elmondható, hogy a tengerszint felett 100 méternél alacsonyabb területek főként jelenlegi és egykori árterek, többségük tökéletes síkság, míg az ennél magasabb térszínek a szél által lösszel vagy homokkal beborított hátak. Az ártéri területeken a hajdani és jelenlegi folyók hordaléka (agyag, homok, kavics) teszi egyenletessé a felszínt, ám itt a gyakori vízbőség okozta redukcióhoz a felszínre jutott szerves anyagok erősen savanyú bomlása társul, mely a talaj kilúgozásával, következésképp elsavanyodásával jár együtt. A löszös síksági térszínek talajképződményei főként csernozjomok, ebből a réti csernozjomok az Alföld talajvízhatással érintett löszös síkjainak jobb nedvesség ellátottságú, termékeny talajképződményei. (Bennük a felemelkedő víz okozta folyamatokra változatos színű vaskiválások utalnak.) Ezen túl mészlepedékes csernozjom, kilúgozott csernozjom és öntés-csernozjom talajok is előfordulnak a borvidéken, de a magasabb térszíneken (Monor környéke) a vastag löszhátakon csernozjom barna erdőtalajok is megtalálhatóak. A homoktalajok sajátossága, hogy gyorsan melegszenek, és jobban visszaverik a napsugárzást, ugyanakkor ásványi-anyag tartalmuk kisebb, és a víztartó képessége is rosszabb, mint más talajoké. A terület éghajlata kontinentális, kevés (500-600 mm) és egyenlőtlenül eloszló csapadékkal, ami gyakori aszályhoz vezet. Jelentős a napi és az éves hőingás is, nyaranta a hőségnapokon gyakori a szőlőtőkék napperzselése, de az őszi és tavaszi fagyok is komoly károkat okoznak. A 43. Országos Borverseny díjai átadásra kerültek a Larus Étterem és Rendezvényközpontban, a 140 díjazott borászat között kiemelten képviselték a Kunsági borvidéket. A borversenyen a legjobb fehér-, rozé- és vörösborokat díjazták, és a borvidék vándordíja a legeredményesebb termelő részére került átadásra. A díjazottak között többségben voltak a Kunsági borvidék borászatai, akik bemutatták a vidék sokrétű borászati kultúráját és innovációit.

Év borásza a Kunságban

A Magyar Bor Akadémia 2024-ben is az Év Bortermelője Magyarországon címet adományozta egy kiemelkedő teljesítményt felmutató borásznek. A jelöltek között több alföldi és hazai szakemberek kaptak esélyt a végső körre. Ifj. Koch Csaba, az MBA elnöke felvezetésében a cím nem csak a minőséget, hanem a hosszú évek kiemelkedő munkáját és a borok állandó kiváló minőségét ismeri el. Liptai Zsolt, a Szekszárdi borvidékről érkezve, az ünnepségen kiemelte, hogy minden állomáshelyén a gasztronómiai szakma szeretete és megbecsülése kíséri a munkáját, és hogy kedvenc fajtája a rajnai rizling. A díjat a Gundel étterem pincéjében kapott birtokosok között elsőként Liptai Zsolt neve viseli egy éven át a teremben. A cím történetét és a korábbi nyertesek listáját részletesen összegyűjtötte a Magyar Bor Akadémia a honlapján, és a díj megítélése során figyelembe veszi a borok forgalmi eredményeit, a marketing tevékenységet és a szakmai teljesítményt is. A hagyományok szerint a díj nyertesei között szerepeltek már kunsági borászok is, például 2013-ban Günzer Tamás, illetve 2019-ben Koch Csaba. A Kunsági borvidék év borásza cím elnyerése tehát nemcsak az egy borászat elismerése, hanem a régió általános fejlődésének és a borvidék ismertségének növekedését is jelenti. A 2024-es díjat végül Liptai Zsolt kapta meg, aki korábbi pályafutásáról és állomásairól kiemelte, hogy minden állomáshelyén a gasztronómia szeretete és megbecsülése kísérte. A díjhoz tartozó feltételek szerint a győztes továbbra is részt vehet a borvidéki és országos borversenyeken, és a Gundel étterem pincéje jóvoltából a jövőben is testközelből lehet megismerni a borvidék legjobb formáit.

Természeti és kulturális látnivalók a borvidéken

A borvidék kiterjedése lehetővé teszi, hogy a látogatók a szőlőművelés mellett megismerjék a térség természeti értékeit és kultúráját. A Kiskunsági Nemzeti Park részeként a környék védett területeihez honorált turisták betekintést nyerhetnek a szürkemarha- és rackajuh-tenyésztés hagyományaiba, valamint a mangalica tartásának mindennapjaiba. A kolostorok és templomok középkori és késő gótikus rétegeket hordoznak, amelyeket a helyi múzeumok, emlékhelyek és a tájházak mutatnak be. A Kolon-tó és a környező vizes élőhelyek jellemzőek a térségre, amely gazdag madár- és vízi élővilágban. A Szent István-templom neoreneszánsz stílusban épült a 19. század végén, míg a Városháza díszterme Székely Bertalan freskóival díszített. Petőfi Sándor szülőházát emlékmúzeumként látogatható, és a helyi csipke történetét a halasi csipke példázza, amely Brüsszelt is megnyerte aranyérmet a világversenyeken. A természeti és kulturális értékek összefonódása vagyustinak tekinthető, hiszen a borvidék gazdag talajtani és éghajlati adottságai mellett rokonát adja a helyi hagyományokkal és gasztronómiával.

Dinamikus borvidéki közösség és a díjak dinamikája

A Kunsági borvidék helyi közössége - hegyközségi tanácsok, borászok, szőlőtermelők - folyamatosan dolgozik a minőség és a regionális márka erősítésén. A 43. Országos Borverseny díjai és a rövidítés során a borvidék több arany- és ezüstérmes borral járult hozzá a magyar borvilág rangjának növeléséhez. A borvidék kiemelt szereplői között olyan nevek tűntek fel, mint a Helvécia és Izsák környéki ültetvények, amelyek története a filoxéra utáni újjászületés korában kezdődött, és az akkori állami támogatásokkal indult meg. A vidék Fekete- és fehérbor-szőlőinek összetétele és a különböző ízprofilok lehetővé teszik a mindennapi borravaló és különleges borok egyaránt. A Borszőlő-felvásárlási piaci intézkedések és az egyes bortípusok kategóriái segítik a termelők versenyképességét és a piacokhoz való hozzáférést.

tags: #kunsagi #borvidek #ev #borasza