A Kunsági borvidék, Magyarország egyik legkiterjedtebb és legváltozatosabb bortermő területe, gazdag történelmi múlttal és egyedi adottságokkal rendelkezik. Ez a cikk bemutatja a vidék kialakulását, földrajzi és éghajlati jellemzőit, talajviszonyait, valamint a legfontosabb szőlőfajtákat és a borvidék borászati kultúráját, kitérve a hegyközségek szerepére és a vonatkozó jogszabályi keretekre is.
A Kunsági borvidék történelmi gyökerei
A kunsági szőlők története egészen a középkorig nyúlik vissza. A különböző kora-középkori okmányok rendszeresen említik a Csepel-sziget környékét mint kiváló termőhelyet, amely királyi privilégiumokkal is bírt. III. András uralkodása idején, egy fehérvári prépostnak írt adománylevélben szerepel a „Nagyszigeten lévő Halásztelket (Halazteluk)”, amelynek határai érintették az Urhalmát, Gumchud kikötőt, Leswleget és a királyi szőlőket. Ebben az időszakban a Csepel-sziget szőlői nagyrészt a ma már nem létező Szőlős település határában helyezkedtek el, lakói később Szigetszentmiklósra költöztek. Szőlős határai is beolvadtak, és 1715-ben egy conscriptori feljegyzés már a szőlősi határrész szőlőiről tesz említést, kiemelve, hogy ezek az országos összeírásba nem kerülnek be királyi privilégiumuk miatt. Ezek a termőterületek egészen az 1950-es évekig fennmaradtak.
Az újrakezdés a török kiűzése után, 1699 után kezdődhetett meg. A 19. században a filoxéra elleni küzdelem új lendületet adott a szőlőtermesztésnek az Alföldön. A kis rovar ugyanis nem kedvelte a magas kvarctartalmú, homokos talajt, ami óriási telepítési lázat indított el a vidéken. Ennek eredményeként 1883-ban, állami támogatással létrejött az alföldi szőlőkultúra központja, a Kecskemét melletti Miklóstelep. Itt 1884 és 1898 között mintegy hatmillió szőlővesszővel járultak hozzá a filoxéra elleni védekezéshez. Ekkoriban születtek meg a gombamód szaporodó alföldi szőlőskertek és a több száz kataszteri holdas ültetvények, köztük a legismertebb a Wéber Ede által alapított Helvécia (Helvetia), melynek neve svájci tőkebefektetésre utalt. Ekkoriban létesültek a ma is ismert izsáki, kiskunfélegyházi és csengődi ültetvények, valamint a hozzájuk kapcsolódó feldolgozók is. A szigetcsépi szőlő- és pincegazdaság, amely az uralkodó család ráckevei alapítványi uradalmának része volt, szintén 1889-től kezdte telepíteni szőlőit. Az 1907-ben épült pince az ország legmodernebbnek számított, boraikat pedig főként Ausztriában értékesítették. Nagykőrös és Cegléd határában, Csemőn 1885-ben B.
A rendszerváltozás utáni években a korábban mesterségesen megnövelt állami birtokok felaprózódtak. A Kunsági borvidék hatalmas területének köszönhetően igen változatos talajtanilag. Legnagyobb része a Duna-Tisza közén helyezkedik el, de ide sorolódnak a Gödöllői-dombság, a Csepel-sziget, valamint a Tiszántúl egyes területei is. A terület alapvetően alföldi jellegű, tengerszint feletti magassága 150 méter alatt marad, a szintkülönbségek nagytájként elhanyagolhatóak. Kisebb tájegységekre bontva azonban igen változatos képet mutat, mozaikszerűen elhelyezkedő, keletkezésükben, kőzetanyagukban, talajtípusukban és vízháztartásukban eltérő tájak tarka egyvelege.
Földrajzi és talajviszonyok
A Kunsági borvidék földrajzi adottságai rendkívül változatosak, ami a borok sokszínűségét is elősegíti. A terület alapvetően alföldi jellegű, a tengerszint feletti magasság általában nem haladja meg a 150 métert, a szintkülönbségek nagytájként elhanyagolhatóak. Azonban kisebb tájegységekre lebontva jelentős eltérések tapasztalhatók. A terület kialakulása főként a folyók feltöltő munkájának, kisebb részben pedig a szélnek köszönhető. A peremterületeket enyhe lejtés jellemzi, kivéve délen.
Nagy általánosságban elmondható, hogy a tengerszint alatt 100 méternél alacsonyabb területek főként jelenlegi és egykori árterületek, melyek többsége tökéletes síkság. Ezzel szemben a magasabb térszíneket a szél által homokkal vagy lösszel borított hátak alkotják. Az ártéri területeken a hajdani és jelenlegi folyók hordaléka - agyag, homok, kavics - teszi egyenletessé a felszínt. Ezeken a területeken a gyakori vízbőség okozta redukciós viszonyokhoz társul a felszínre jutott szerves anyagok erősen savanyú bomlása, ami a talaj kilúgozódásával és elsavasodásával jár együtt.
A löszös síksági térszínek talajképződményei elsősorban csernozjomok. Ezen belül a réti csernozjomok az Alföld talajvízhatással érintett löszös síkjain találhatóak, jobb nedvességellátottsággal és termékenységgel bírnak. Ezekben a talajokban a felemelkedő víz hatására kialakuló, változatos színű vaskiválások utalnak a talajképződés folyamataira. Emellett mészlepedékes csernozjom, kilúgozott csernozjom és öntés-csernozjom talajok is előfordulnak a borvidéken. A magasabb térszíneken, például Monor környékén, a vastag löszháton csernozjom barna erdőtalajok is megtalálhatóak.
A homoktalajok sajátossága, hogy gyorsan melegszenek és jobban visszaverik a napsugárzást. Ugyanakkor ásványianyag-tartalmuk alacsonyabb, és víztartó képességük is rosszabb, mint más talajoké. A homok fajhője alacsony, így a nyári forróságban hamar felmelegszik. Világos színe révén a napsugárzást jobban visszaveri, ami segíti a szőlő érését. A 75%-ot meghaladó kvarctartalma révén a filoxéra nem tud megtelepedni benne. A talajfelszíni forróság az egyik oka a homoktalajokon termett borok savszegénységének.
A Duna- és Tisza-menti ártereknél magasabban elterülő szőlők a folyami hordalékon kialakult csernozjom jellegű talajokon növekednek. A Jászsági-löszháton és a Monori-dombokon barna erdei talajokat és humuszos, vályogos homoktalajokat találunk.
Éghajlati jellemzők
A Kunsági borvidék éghajlata kontinentális, melyre jellemző a kevés (évente 500-600 mm) és egyenlőtlenül eloszló csapadék, ami gyakori aszályhoz vezet. Jelentős a napi és éves hőingás is. Nyaranta a hőségnapokon gyakori a szőlőtőkék napperzselése, míg az őszi és tavaszi fagyok is komoly károkat okozhatnak. A Kunsági borvidék az egyik leginkább fagyveszélynek kitett borvidékünk.
A szőlő tenyészidőszakában az Alföld középső részének éghajlata változatos és szélsőséges. A kontinentális klímára a forró, napsütéses nyár és a hideg, száraz tél jellemző. Nagy a hőösszeg, magas a napfényes órák száma és alacsony a csapadék mennyisége. Az aszályos nyarak, a fagyos telek, valamint a tavaszi és őszi fagyok mind gyakoriak.
Szőlőfajták és borok
A Kunsági borvidék rendkívül gazdag szőlőfajta-palettával rendelkezik, melyből a mindennapok borait állítják elő. Általában könnyűek, savakban lágyak, zamatanyagokban szegényebbek, és nem olyan testesek, mint a domb- és hegyvidéki területek borai. Viszonylag gyorsan öregednek, és többnyire egyszerűbb karakterűek. Az itteni vörösborok savai barátságosak és könnyen ihatók.
A borvidéken 64 regisztrált szőlőfajtát művelnek, melyek közül az alábbi tíz foglalja el a teljes szőlőterület kétharmadát: arany sárfehér, Zala gyöngye, ezerjó, cserszegi fűszeres, Müller-Thurgau (rizlingszilváni), kövidinka, kunleány, olaszrizling, kékfrankos, és (kiskőrösi) kadarka.
A borvidék legrégebb óta eredetvédett bora az Izsáki Arany Sárfehér. Az alföldi - keceli - kadarkát a 20. század második felében készítették el. Késői szüretelésből származó, kis tételben palackozott, félszáraz vörösborként vált kedveltté. Az alföldi kadarkák savtartalma, ezen belül borkősavtartalma viszonylag alacsony, akárcsak a tannintartalma, míg az alkoholtartalma általában a többi kékszőlő átlaga fölött van.
A borvidék borászati termékei számos eljáráson esnek át a termeléstől a forgalomba hozatalig. A borászati üzemengedély iránti kérelem részletes információkat igényel az üzemeltetőről, telephelyéről, adóazonosító jeléről, székhelyéről, adószámáról, valamint a szakmai tevékenységért felelős személy adatairól. Szükséges továbbá a borászati üzem megnevezése, címe, helyrajzi száma, valamint a rendelkezési jog igazolása. Ha a kérelmező nem helyi ivóvíz szolgáltatótól használ vizet, igazolni kell a felhasznált víz minőségét. A kiszerelési tevékenységet végző üzemeknek, valamint a nem kisüzemi bortermelőknek technológiai folyamatábrát, elrendezési rajzot, anyagmozgatási és személyforgalmi tervet, műszaki-technológiai leírást, gépjegyzéket, tisztítási, takarítási, hulladékkezelési és személyi higiéniai utasítást kell benyújtaniuk. A kisüzemi bortermelők egyszerűsített higiéniai utasítással is eleget tehetnek. Ezen túl helyszínrajz és a használt víz tekintetében a szennyvízre vonatkozó igazolás is szükséges lehet.
A borászati termékek előállításához meg nem engedett anyagok használata tilos. A borászati termék szüreti bejegyzés adatai alapján meghatározzák a borpiaci évet, a termékkategóriát, a színt, a származási országot és a mennyiséget. Számítják az összes alkoholtartalmat, megállapítják a fajtaösszetételt és a legmagasabb eredetvédelmi kategóriát. A borászati eljárásokat a 14. melléklet szerint rögzítik.
A borászati melléktermék kivonásának bejelentésekor az Ákr. szerinti adatokon és a Kormányrendelet 38. §-ában foglaltakon túlmenően rögzíteni kell a művelet végrehajtásának időpontját és a bejelentő nyilatkozatát.
A nem engedélyezett borászati eljárás kísérleti célú alkalmazása iránti kérelem tartalmazza a kérelmező adatait, valamint a kutatási projekt leírását, beleértve a borászati eljárások és kezelések leírását, a kísérlet időtartamát, ütemezését, és a kísérlettel előállított termék mennyiségét.
Kecskemét Város Bora és a Kunsági borvidék
A hegyközségek szerepe és a jogszabályi keretek
A borászati termék termékleírásának meghatározásában a hegyközségeknek kulcsszerepük van. A hegyközség definíciója szerint: „A hegyközség egy borvidék egy vagy több településének szőlészeti és borászati termelői által e tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-, minőség- és eredetvédelmére létrehozott köztestület.” A hegyközség tehát egyszerre érdekvédelemi és eredetvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat ellátó szervezet.
A törvény meghatározza, hogy egy hegyközség területének összesen legalább 300 hektárnak kell lennie, és ezeknek az ingatlanoknak legkevesebb tíz termelő használatában kell állniuk. Egy hegyközséget kizárólag ugyanahhoz a borvidékhez tartozó települések részvételével lehet alakítani. Így 300 hektáronként lehet egy önálló hegyközséget alkotni. A Badacsonyi borvidéken 4, Tokaj-Hegyalján pedig 8 hegyközség működik.
A hegyközség a feladatainak ellátásához önszabályozási jogot kapott, melyet hegyközségi rendtartás (hegyszabályok) elfogadásával valósít meg. A rendtartásban a hegyközség meghatározza a célszerű telepítés és művelés szabályait, az ültetvények rendjét és a szőlőkárosítók elleni egységes növényvédelem szabályait. A hegyközségi rendtartásban a tagoknak kötelesek meghatározni az adott településhez tartozó, borszőlő termőhelyi kataszterbe sorolt területekre kiterjedő hatállyal az erdő telepítésére, fásításra, halastó és nádas létesítésére, valamint a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó hegybírói hozzájárulás megadására vagy elutasítására vonatkozó szabályokat. Azokat, akik nem hegyközségi tagként szegik meg a rendtartás szabályait, a hegyközség felszólítja a jogellenes állapot megszüntetésére vagy a rendtartásnak megfelelő cselekvésre.
A hegyközség legfelsőbb önkormányzati testülete a közgyűlés, amely a tagok összességéből áll. A hegyközségi tagot a szüreti jelentésben szereplő ültetvénye területe alapján minden megkezdett hektár után egy szavazat illeti meg, azzal a korlátozással, hogy egy tag az összes szavazat legfeljebb tíz százalékát birtokolhatja. A hegyközség szervei a választmány, az ellenőrző bizottság és az elnök.
Az érdekvédelmi feladatok ellátására létrejövő hegyközségi szerveket a hatályos törvény élesen elválasztja a hegyközség közigazgatási feladatainak végrehajtásáért felelős személytől, a hegybírótól. A hegybíró közigazgatási tevékenységei közé tartozik a hegyközségi tagokról szóló névjegyzék és a gazdasági akta vezetése. Első fokon eljár a közigazgatási hatósági ügyekben, határozata ellen a HNT főtitkárához lehet fellebbezni, és kiadja a telepítési engedélyeket. A hegybíró a teljes borkészítési folyamat során igazolja a termékleírás előírásainak betartását, a szőlőültetvénytől a forgalomba hozatalig. Főszabály szerint minden hegyközségben egy hegybíró dolgozik, de indokolt esetben több is kinevezhető.
A borászati termékek minőségének és eredetének biztosítása érdekében a 26/2021. (VII. I.) Korm. rendelet számos szabályozást tartalmaz. Ilyen például a borbetegség definíciója, a denaturálás folyamata, valamint az engedélyesekre, fajtavizsgálatokra és a szőlővel borított területnagyság meghatározására vonatkozó előírások. A szőlő termőhelyi kataszteri eljárás iránti kérelem tartalmazza a helyrajzi számot és a földmérő által készített változási vázrajzot. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézete (MATE SZBI) szakvéleményt ad a termőhelyi kataszterbe sorolható földterületek nagyságáról és határáról.
A termesztési alkalmassági vizsgálatot a 4. § írja le. Az új telepítési engedély iránti kérelemnek tartalmaznia kell a rangsorolási feltételekre vonatkozó nyilatkozatokat, mint például a borvidéki ajánlott fajtára vonatkozó vállalást, a magasabb kataszteri pontszámú területen történő telepítésre vonatkozó vállalást, valamint az üzemméretre vonatkozó vállalást.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) minden évben javaslatot tesz a miniszternek az Európai Unió rendeleteiben meghatározott feltételeknek megfelelő szőlőfajták listájára, amely bor régiónként legfeljebb négy fajtát tartalmazhat. A HNT rangsorolja az új telepítési engedély iránti kérelmeket az Európai Unió rendeleteiben meghatározott feltételek alapján.
A szőlőültetvény telepítésének és kivágásának tényét be kell jelenteni, amely tartalmazza az ültetvény használójának adatait, a telepítési engedély számát, a telepített szőlőfajta megnevezését, a sor- és tőtávolságot, a művelésmódot, a felhasznált szaporítóanyag származását, a telepítés befejezésének időpontját, a telepítéssel érintett földterület nagyságát.
A Nemzeti Földügyi Központ (NFK) létrehozza a VINGIS rendszert, amely a Lechner Tudásközpont Nonprofit Kft. (LTK) által a VINGIS internetes felületén közzétételre kerül. A HNT a 2018/274/EU bizottsági végrehajtási rendeletben foglaltak alapján végzi a feladatát.
A borászati üzemengedélyhez kapcsolódóan részletes nyilvántartási kötelezettségek vannak. A papír alapon vezetett szakmai-jövedéki nyilvántartást a borászati termék tárolásának helyén kell tartani, olvashatóan és megváltoztathatatlanul. A borászati terméktétellel összefüggő veszteségek nem haladhatják meg a meghatározott mértéket, erről jegyzőkönyvet kell felvenni.
A végső származási bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tartalmazza a borászati üzemengedélyes adatait, a borászati terméktételen jelölni kívánt földrajzi árujelzőt, bortípust, édességi kategóriát, szőlőfajtát, évjáratot, valamint a termékkategóriát, színt és előállítása során keletkezett veszteséget.
Az analitikai és érzékszervi vizsgálatokhoz szükséges mintavételről jegyzőkönyvet kell készíteni. A Magyarországon termelt és forgalomba hozni kívánt boroknak, likőrboroknak, pezsgőknek, habzóboroknak és gyöngyözőboroknak bizonyos érzékszervi jellemzőkkel kell rendelkezniük.
A borbíráló szakvizsgát a MATE szervezi, és a NÉBIH, a HNT, az OBB és a MATE által kijelölt személyekből álló szakvizsgabizottság felügyeli. A szakvizsgán való részvétel díjköteles.
Ezen szabályozások mind hozzájárulnak a Kunsági borvidék borainak minőségének és eredetiségének biztosításához, megőrizve a magyar borászat hagyományait és értékeit.
tags: #kunsagi #hegykozseg #termekleiras