A kullancscsípés veszélyes betegségeket terjeszthet.
A két, emberre leginkább veszélyes, kullancsok által terjesztett betegség a vírusos agyvelőgyulladás és a Lyme-kór.
Míg az elsőre létezik védőoltás, a Lyme-kórral szemben csak az aktív, megelőző védekezés lehet eredményes.
Ugyanakkor a legnagyobb óvatosság mellett is megtörténhet a baj, és olyan kullancscsípést szerezhetünk, ami Lyme-kórral fertőz meg minket.
A következőkben sorra vesszük, hogy mire kell figyelni a betegséget terjesztő kullancsokkal kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk biztonságosan eltávolítani azokat, ha esetleg megcsípnek minket.
Tartsuk szem előtt: ezek az apró élősködők a hiedelemmel ellentétben nem a fákról ugrálnak ránk, a nyakunkba, sokkal inkább az aljnövényzetből másznak fel, a cipőnkön keresztül.
Ha sétálunk, kirándulunk vagy túrázunk, erre készüljünk fel, de azt is jó tudni, hogy a kullancsok már a városi környezetben is nagyon gyakoriak, ezért házi kedvencünk védelme mellett, a sajátunkra is készüljünk fel.
Mindig figyeljünk oda az öltözékünkre, viseljünk hosszú ujjú és szárú ruházatot.
Emellett használjuk a gyógyszertárakban kapható dietil-tuloamid-tartalmú készítményeket, amelyek elriasztják az élősködőket.
Ne feledjük: a kullancsok nem csak az erdős területeken élnek, strandon és városi környezetben is jelen vannak.
A testünket alaposan vizsgáljuk át egy fürdő után (különös tekintettel a hajlatokra), ha pedig kullancsot találunk, egy szemöldökcsipesszel, vagy direkt kullancskiszedő eszközzel szabaduljunk meg tőle.
A csáprágós a nyálán keresztül képes a potrohában élő baktériumokat belénk engedni, ezért ne szorítsuk a potrohát, inkább a feje közelében csípjük meg.
A kullancs nemcsak általunk kerülhet ki a bőrünkből: ha megszívta magát és jól lakott, magától elhagyja a testet.
Pánikra semmi ok: a kullancsállomány jó része nem fertőz, ráadásul a sok honos faj közül csak a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) terjeszti a baktériumot.
Együtt megvan a fokozott óvatosság!
Eltávolítás után a csípés helyét és az eszközt is fertőtlenítsük, majd 1-2 hétig figyeljük a bőrünket, hogy kialakul-e valamilyen tünet.
A Lyme-kór egyik első árulkodó jele a csípés helyén keletkezett ovális alakú, halvány, egyre növő bőrpír, amely akár 5 cm átmérőjűvé is nőhet - ám sajnos ez nem minden esetben figyelhető meg.
A folt általában nem viszket, nem fájdalmas, de növekedhet, ritkább esetekben szóródhat és más részeken is megjelenhet a csípés helyétől távolabb, ezt nevezzük vándorló bőrpírnak.
Más bőrbetegségek tüneteivel, sőt a gombás fertőzéssel is gyakran összekeverik a Lyme-kór jeleit, vagy ha annyira halvány, a laikusok többnyire észre sem veszik.
A kór lappangási ideje többnyire egy hét.
A kísérő tünetek közé tartozhat még a fülcimpa fájdalmas, lilás elváltozása is.
Tény, hogy a fertőzés nem teljes mértékben kivédhető, ám a kezelése szerencsére lehetséges.
A kezeletlen Lyme-kór idegrendszeri elváltozásokat okozhat, és szövődményeként akár agyvelő- vagy agyhártyagyulladás is kialakulhat.
A Lyme-kór általános jellemzői között azonban - a vírusos betegségekhez képest - a tünetek gyakran később jelentkeznek.
A Lyme-kór saját tünetei is hónapok, évek után jelentkeznek csak szívizomgyulladás, szívritmuszavar, arcidegbénulás formájában, amely ugyan kétségbeejtő lehet, de kezelés hatására gyors és maradéktalan gyógyulást tapasztalhatunk.
A Lyme-kór diagnózisa a bőrpír megjelenése, a kullancscsípés ténye, a klinikai tünetek tapasztalása és néhány speciális teszt - vér antigén vizsgálat - alapján történik meg.
Ezután kezdődhet meg a kezelés egy igen erős, nagy dózisban felírt antibiotikum-kombinációval.
A jól megválasztott, megfelelő ideig és kellő adagban szedett gyógyszer hatására a betegség tökéletesen gyógyítható.
A Lyme-kórt megjelenése óta sok fajta gyógyszerrel próbálták kezelni, mára igazolt, hogy négy antibiotikumtípus képes csak gyógyítani.
Az ezekből készült gyógyszerek, vagy akár a hatóanyagok kombinációja azonban mindig hatásos a betegségre.
A kezelés több hétig is tarthat, tehát hosszabb, mint egy általános antibiotikum-kúra.
Ezeket mindig az orvos javaslata alapján szedjük, közben pedig erősítsük a bélflóránkat és az immunrendszerünket is a megfelelő készítményekkel!
Az alkoholnak közismerten fertőtlenítő hatása is lehet, így sokan azt gondolják, hogy egy-két feles legurítása megvédheti őket a vírusoktól.
A koronavírus-járvány kitörésével jelentősen nőtt kereslet a különféle kézfertőtlenítők iránt, amelyek alkoholtartalmuknak köszönhetően segítenek elpusztítani a bőrünkön tanyázó, különféle vírusokat és baktériumokat.
Az is igaz, hogy az alkohol a különféle felületeken található kórokozók többségét elpusztítja.
Vannak félreértések az alkohol fertőtlenítő hatásával kapcsolatban.
Vegyészeti szempontból háromféle alkohol létezik: az izopropil-, az etil- és a metil-alkohol.
Mindegyik úgy öli meg a kórokozókat, hogy lebontja a sejtmembránt, így a sejt belső alkotóelemei szétmállanak.
Hogyan hat alkoholfogyasztás a testre? A válaszért olvassa el korábbi cikkünket!
Az etil-alkohol ugyan a röviditalokban is megtalálható, de elfogyasztás után az emésztőrendszer nagyon gyorsan lebontja az etanolmolekulákat, ez pedig megnehezíti, hogy bármilyen baktériumot is elpusztítsanak, amivel esetleg érintkeznek.
Ez azonban valójában jó dolog, mivel a testünkben több millió hasznos baktérium is van - olyanok is, amelyeknek létfontosságú a jelenléte.
Ha az etanol képes lenne megölni a testünkben található kórokozókat, akkor a káros baktériumokkal együtt a jótékonyakat is elpusztítaná.
Az alkohol túlzott mértékű fogyasztása szó szerint mérgező a szervezetünkre.
Irritálhatja az emésztőrendszer belső falát, túlterhelheti a májat (ami cirózishoz, vagyis a szerv hegesedéséhez vezethet), és pusztítja az agyszövetet is.
Hetente egy-két pohár bor, sör vagy feles elfogyasztása tehát nem segít a szervezet kórokozó-mentesítésében, így ilyen céllal semmiképp se igyunk.
Az egészségünk érdekében az alkoholos fertőtlenítést kizárólag külsőleg alkalmazzuk.
