A Vasi k. u. k. Matrózok Hagyományőrző Csoport elkötelezetten kutatja és dolgozza fel az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeinek történeteit, különös tekintettel a magyar tengerészek sorsára. Ezen kutatások keretében készítenek könyvet a felsőőri kötődésű vitéz Németh Gyula matróznaplójából, aki a Vasi k. u. k. Matrózok Hagyományőrző Csoport megalakulását az első világháború centenáriumához köti. A csoport vezetője, Hideg István, maga is szenvedélyes gyűjtő, akit családi szálak is a Monarchia tengerészeinek történeteihez fűznek. Dédapja, Harmat Lajos, 1905 és 1913 között szolgált matrózként, és családjuk megőrizte az 1908-ban vezetett matróznaplóját, amely utazásairól tanúskodik.
A hagyományőrző csoport már több kötetet is kiadott, amelyekben nem csupán Harmat Lajos történetei szerepelnek. A "Matróznaplók" című kiadványukban Dóró Géza útinaplóját és Magyar Ferenc visszaemlékezését is olvashatjuk, amely az elsüllyedt Szent István csatahajó tragédiájáról szól. Emellett a Császári és Királyi Haditengerészet Szolgálatában című könyvük 31, a mai Burgenlandhoz kötődő tengerész emlékét idézi fel. Jelenleg a "A Császári és Királyi Haditengerészet - A világ tengerein" című kötetükön dolgoznak, amely ismét a matrózok történeteit helyezi középpontba. Szombathelyen egy állandó kiállítás is megtekinthető a matrózok életéről, ahol korabeli fotók, képeslapok, jelvények, fegyverek és egyenruhák mutatják be a Monarchia tengerészeinek mindennapjait.
A Monarchia végnapjai és a tengerészet helyzete
1918 október végén az Osztrák-Magyar Monarchia a végóráit élte. Bár a hadsereg tartotta magát, és ellenség nem volt a határokon belül, a gazdaság romokban hevert, élelmiszerhiány volt, és az emberek érthető módon belefáradtak az évek óta tartó háborúba. A haditengerészet helyzete azonban több szempontból is különleges volt. A nagyobb hadihajók a háború eleje óta nem futottak ki bevetésre, a Szent István elsüllyesztésével járó nyári akciót nem számítva. Legénységük így évek óta a fedélzet, a kocsmák és a laktanyák háromszögében élt, egyre rosszabb körülmények között. A cattarói lázadás is elsősorban szociális problémák és a tétlenség miatt tört ki, nacionalista vagy monarchiaellenes vonulata csak később bukkant elő.
A flotta etnikai összetétele is különlegességet jelentett. Bár ez a közös hadsereget és a Monarchia sok más intézményét is jellemezte, a haditengerészetnél nem lehetett nemzetiségi alakulatokat elkülöníteni, ráadásul jelentős volt az olaszok (18-20%), valamint a délszlávok és csehek aránya. Ezek a nemzetiségek nem feltétlenül szimpatizáltak a Monarchiával, ami két esetben is torpedónaszád Olaszországba vitelének kísérletében nyilvánult meg - egyszer sikerrel, másszor sikertelenül. A cattarói felkelésben is ők vitték a prímet. Érdekes módon az olaszok „csendesek maradtak”, pedig Olaszország hadüzenete után éppen tőlük tartottak a legjobban.
A magyar tengerészek hazavágyása és a nemzetiségi feszültségek
A magyar tengerészek féltek az egyre erősödő nemzetiségi ellentétek miatt rájuk leselkedő atrocitásoktól, és mindenekelőtt haza akartak jutni. Ez a vágy teljesen érthető volt. A szintén „veszélyeztetett” osztrákok is hazatérni vágytak, de érdekesség, hogy ebben a helyzetben sem nagyon kooperáltak a magyarokkal, sőt időnként ellenségesen viszonyultak a hazatérő magyarokhoz, nem csak a tengerészekhez.
Az első időszakban azonban az összes nemzetiség közös hajóban evezett. 1918. október 24-től a Viribus Unitis csatahajóról kiindulva közösen léptek fel tisztjeik ellen, bár összecsapások nélkül. Ekkor nemzetiségtől függetlenül jobb ellátást, demokratizálódást, azonos élelmezést a tisztek és a matrózok számára, valamint a cenzúra eltörlését követelték. A pólai matrózbizottság (korabeli szóval komité) követelései, amelyeket Kőváry Géza, a későbbi magyar matrózkomité elnöke fogalmazott meg, jól tükrözik a helyzetet.
A gyulladások okai és megszüntetésük 5 természetes megoldással
A követelések között szerepelt a Detailführer (szertárkezelő altiszt), törzs- és magasabb rangú altisztek szolgálatának ellenőrzése, a teljes rend és engedelmesség megkövetelése, a hamis hírek terjesztésének szigorú tilalma, valamint az összes kérés és panasz a Komitéehez terjesztése. Ezek a pontok nem feltétlenül egy lázadásra vagy forradalomra utalnak, sokkal inkább a matrózok helyzetükkel kapcsolatos pontos ismereteire és a fegyverszüneti tárgyalásokról szóló hírek visszatartása miatti elégedetlenségükre. A magyar lapok cenzúra nélküli megjelenése, majd a parancsnokság általi elkobzása és az osztrák-magyar napilapok kiadásának megtagadása is hozzájárult a feszültséghez.
A Viribus Unitis tragédiája és a flotta átadása
- október 29-re nagygyűlést hívtak össze, amelyen hajónként nemzetiségenként 2-2 tengerész képviseltette magát. A nemzetiségi szerveződésnek az is lendületet adott, hogy október 16-án IV. Károly szövetségi állammá nyilvánította a Monarchiát. A gyűlésen Koch fregattkapitány próbálta megnyugtatni a legénységet, de követeléseik, köztük a kard letételének követelése, elfojtották szavait. Ebből is látható, hogy a nemzetiségi kérdések ekkor még háttérbe szorultak a jobb ellátás és a demokratizálódás iránti igény mögött. Kőváry sikeresen csendesítette el a tengerészeket, akiket az is dühített, hogy tisztjeik sokkal jobb körülmények között éltek.
Október 30-án ismét összeültek a nemzetiségek, ahol a délszlávok vitték a prímet, ami érthető volt az új rendszerben. A magyar állam hivatalosan elismerte a csehszlovák és jugoszláv államot, és a magyarok legfőbb kívánsága az volt, hogy a háború viszonylagos sorsát együtt viselt népektől a legjobb barátságban váljanak el. Kérték a jugoszláv-komiteét a magyarok minél előbbi szabadságolásának és hazajutásának lehetővé tételére, ruhával, élelemmel és zsolddal való ellátásukra, valamint szabad elvonulásuk biztosítására. Különösen a betegek hazaszállítását kérték, kórházvonattal. Követelték a politikai és katonai fegyelem ellen vétők azonnali szabadon bocsátását, és a tisztek és legénység egyforma étkezését. Kérték a bizottsági tagok részére a teljes mozgási szabadság biztosítását.
- október 28-án a legfelsőbb parancs érkezett a flotta átadására a délszláv bizottságnak. Ez a parancs mélységesen lesújtó volt, hiszen a vereséget sohasem szenvedett, dicsőséges flottát harc nélkül kellett elajándékozni. Ellenük nem vonult fel az ellenség, az Adrián csend honolt. Vukovics sorhajókapitányt, zászlóshajójuk parancsnokát ajánlották átadásra, akit a küldöttek vonakodva fogadtak el.
A flotta átadásának napján, november 1-jén hajnalban két olasz búvár időzített tölteteket szerelt a Viribus Unitis csatahajóra. Bár elfogták őket, nem volt mód a bombák hatástalanítására. Az olaszok becsületes módon könyörögtek a hajó kiürítéséért, de erre már nem maradt idő. A hajó felrobbanásakor mintegy 300-400 tengerész, köztük 120 magyar, valamint Janko Vukovics ellentengernagy életét vesztette. Az eset hatalmas pánikot okozott, és egy időre az összes magyar tisztet őrizetbe vették, mondván tönkreteszik az újszülött jugoszláv flottát, de később elengedték őket. Az olasz vezetés elejét akarta venni annak, hogy Jugoszlávia, mint egyfajta mini-monarchia, konkuráljon velük az Adria keleti partján.
Horthy Miklós ekkor már nagyban készült a hazaútra, parancsnoki beosztása megszűnt, így nem volt oka Pólában maradni, főleg, hogy a tiszteket nemzetiségtől függetlenül gyanúsan méregették. A csatahajó felrobbanása után Pólában kezdett felbomlani a rend, a zavargások elsősorban az olasz-délszláv törésvonal mentén indultak. November 5-re a magyarok hazaszállítása csaknem befejeződött, és ekkor futott be az olasz flotta is a kikötőbe. A helyi olasz lakosság örömmel fogadta őket, a délszlávok viszont kevésbé, főleg miután az olaszok igényt tartottak a kikötőre és a flottára is. Később az Isztriai-félsziget Olaszországhoz került, komolyabb konfliktus csak Fiume esetében volt.
A cattarói matrózlázadás és utóhatásai
A cattarói matrózlázadás, amely 1918. február 1-3. között zajlott le, az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének második legnagyobb bázisán, a mai montenegrói Kotori-öbölben történt. A felkelés kitörése után hírzárlatot rendeltek el, és a magyar összefoglalók általában csak pár sorral intézik el az eseményt. A Horthy-korban sem említette a lázadást Győri Lajos, a haditengerészet történetéről írva. Az 1945 utáni Horthy-ellenkultusz pedig meghamisította a lázadás történetét, azt állítva, hogy Horthy verte le a zendülést. Valójában az otrantói ütközetben 1917-ben megsebesült Horthyt 1918-ban nem a cattarói lázadás leverésével bízták meg.
A szlovén állami tévé honlapján, I. világháborús sorozatában Rok Omahen részletes összefoglalót közöl a felkelésről. Az egykori Jugoszláviában film is készült 1980-ban, "Kotorski mornari" (Kotori matrózok) címmel. A cattarói matrózlázadás nem fűzhető fel egyetlen ideológiai vezérfonalra. A délszláv népeknél valószínűleg mindig is fontosabb lesz Cattaro, mint bármely más országban. A baloldaliak számára is mindig rokonszenvesebb lesz, mint a jobboldaliak számára, akik inkább elbagatellizálnák az eseményt. A németek számára az volt egy ideig érdekes, hogy két tengeralattjárójukkal megfegyelmezték a bomladozó monarchia flottájának jelentős részét.
Voltak, akik baloldali szocialista felkelésnek akarták beállítani a zendülést, megfeledkezve arról, hogy misét is szerveztek a zendülők a hajókon. Mások a nemzetiségi konfliktusokat és Wilson 14 pontjának a szerepét emelik ki. Előzményként említik, hogy 1917. október 15-én a Monarchia egy kisebb torpedónaszádjának legénysége leszerelte a tisztjeit, átkelt az Adrián és megadta magát az olaszoknak. A valóság feltehetően e tényezők kombinációja, de a legfontosabb a matrózok békevágya volt, ami összefonódott az 1918 januárjában az egész Monarchiát megrázó általános sztrájkhullámmal.
A bécsi ellenzéki szociáldemokraták vezetői, Viktor Adler és Karl Seitz eltitkolták a hírt a hadügyminiszterrel való egyezkedésük során, cserébe azért, hogy ne legyen több áldozat. A matrózlázadás „normál” bírósági tárgyalása 1918. szeptember 16-án kezdődött meg. Az antant sem adott hírt Cattaróról, csak hónapokkal később jelentek meg szórványos hírek, mivel a Cattaróból elszökött három zendülőt bolsevikoknak nézték, és hónapokra fogságba vetették őket az olaszok.
A felkelés kezdetben sikeresnek látszott, de az idő múlásával gyengült a matrózok összetartása. A szárazföldi hadvezetés közben egyre nagyobb erőket összpontosított az öböl partján. A számos erőd által védett Cattaro ekkor vált csapdává a zendülők számára, akik nem tudtak már elmenekülni. A felkelés központi irányításának és a hajón lévő matrózoknak az elbizonytalanodását észlelve Liechtenstein herceg bevonta a vörös zászlót, kiváltva ezzel a felkelők közül. A harmadik napon következett be az összeomlás, amikor az Erzherzog osztályhoz tartozó három csatahajó érkezett a főparancsnokság hatalmának megerősítésére. 40 főt rögtönítélő bíróság elé állíttattak, négy fő szervezőt kivégeztek. A cattarói lázadásban résztvevők közül nyolcszázat tartottak fogva hónapokig.
Horthy Miklóst ezután léptették elő soron kívül, és nevezték ki az osztrák-magyar haditengerészet egyik vezetőjének, flottaparancsnoknak. A magyar Tanácsköztársaság idején aktív fegyveresek közül a „forradalmi tengerész dandár”, a „Lenin-fiúk” egy része Cattaróból indult el. A pécsi zendülés komolyabb harcokat hozott, mint a cattarói, de Cattarónak mégis sokkal nagyobb legendája alakult ki. Kegyelem a zendülő tengerészeknek = Dunántúl, 1918. Kegyelmet kérnek a 6-os elítéltek részére = Dunántúl, 1918.
A magyar sör és a tengerészélet párhuzamai
Bár a cikk témája elsősorban a magyar tengerészek sorsa, a rendelkezésre álló információk között jelentős teret kap a magyar sörök története és jelene. Érdekes párhuzamot vonni a két téma között, hiszen mindkettő a magyar identitás, a hagyományok és a modernizáció metszéspontjában helyezkedik el.
A magyar sör története egészen a honfoglaló őseinkig nyúlik vissza, amikor is egyre nagyobb mértékben kezdtek búza és árpa termesztésével foglalkozni. Az akkori sör még korántsem volt hasonlatos a maiakhoz, és még az 1900-as évek közepén is olyasmit neveztek sörnek, amit sokan ma már talán a szájukhoz sem emelnének. A cél a mennyiség és az olcsó előállítási költség volt, hogy a kész termék ára is megfizethető legyen a tömegek számára. A nagy áttörést a 2000-es éveket követő időszak hozta meg, amikor is hazánkban fellendült a kézműves sörfőzés.
A nagyüzemi sörgyárak, mint a Dreher, Soproni vagy Borsodi, ma már külföldi tulajdonban vannak, de továbbra is a magyarok által előnyben részesített receptúrákat alkalmazzák. A kézműves sörök, mint a Fóti, a Horizont vagy a Hedon, a kompromisszummentes gyártást és az újdonságokat képviselik. Ezek a sörök, akárcsak a tengerészek történetei, a magyar kultúra gazdagságát és sokszínűségét mutatják be.
A "Matróz Kocsma Söntése" nevű hely, amely a legnagyobb belga sörválasztékkal büszkélkedhet Budapesten, különleges példája annak, hogyan elevenedhetnek meg a hagyományok a modern környezetben. A belga sörök importjáért felelős Belgaco Kft. története a nyolcvanas évek közepén kezdődött, és mára a Söntés a belga sörök kedvelőinek zarándokhelyévé vált. A 20 féle csapolt belga sör és a modern, letisztult design valóban bárhangulatot teremt.
A magyar sörmárkák, mint a Pannon Ászok, Fregatt, Matróz, Fátra és Kinizsi, egykor gyakoriak voltak, mára azonban sokan már nem ismerik fel őket. Ezek a márkák, akárcsak a Monarchia haditengerészete, a múlt emlékei, amelyekre érdemes visszaemlékezni. A sörgyárak története, az államosítások, az átszervezések és az új gyárak alapítása mind a magyar söripar fejlődését mutatják. A sörgyárak a háború utáni nehézségeket, az alapanyag- és szakemberhiányt, valamint az államosításokat is túlélték, és ma is a magyar sörkultúra részét képezik.
A magyar sörök, akárcsak a tengerészek, sokféleképpen kapcsolódnak a hazához. A "Arany Ászok" egy széles körben elterjedt és megfizethető pilsner lager, amely mindenhol megtalálható Magyarországon. A "Soproni" egy másik magyar sör, amely ízletes és megfizethető IPA-t készít. A "Borsodi" egy viszonylag friss sörgyár, amely az évek során egyre népszerűbbé vált. A legjobb módja annak, hogy a sört a szemszögből nézd Budapestet, természetesen egy olyan városnéző túra, amely különös figyelmet fordít erre a különleges, keserű nektárra. A "Beer Bus" erre tökéletes alkalmat kínál.