Az első írásos emlék Mátráról Aba Sámueltől származik, aki a Saáron (a mai Abasár) alapított bencés kolostor adománylevélben (1042) szőlőbirtokot is említ.
Az egri püspökség 1560. évi Szent János birtokkönyve a térségben 22 községnél tüntette fel: habent vineas, azaz szőlőik vannak.
A 1200-as évekből fennmaradt iratok szerint szőlőterületek vannak Szurdokpüspöki, Gyöngyöspüspöki, Gyöngyöshalász határában.
A háborúktól terhes évtizedeket követően 1723-ban Gyöngyösön már kilenc hegyközség szolgálta a szőlőtermelők érdekeit.
Az 1700-as évek közepétől a nagybirtokos nemesség sorra létesítette a majorsági szőlőföldeket, így a Grassalkovich, a Forgách és a Haller család is.
Ebben az időben a térség egyik legismertebb bora a tüzes apci vörösbor volt, melyet Mária Terézia is szívesen fogyasztott.
Az 1864-es felmérés már mintegy 8 500 hektárt mutatott, amiből Gyöngyösre és a környékére 3100 esett.
Ezt a fellendülést akasztotta meg a filoxéra, a hamar megkezdődő újratelepítések után pedig új szőlő- és borfajtákat ismerhetett meg az ország a Mátraaljáról.
Felkapott lett a Gyöngyösi Siller, a Visontai Bikavér, a Tarjáni Rizling és a Debrői Hárslevelű.
Az apci vörösbort gyakran szállították Londonba.
A következő csapásra azonban nem kellett sokat várni, 1917. május 27-én csaknem egész Gyöngyös a tűzvész martaléka lett, víz hiányában pedig az emberek borral oltották a lángokat.
Az esetről több korabeli fénykép is fennmaradt.
Az 1947-től szerveződő állami gazdaságok lassan integrálták a kistermelőket, 1950 elején a fennmaradó mintegy 740 mátraaljai szőlőtermelőt kuláknak nyilvánították, gazdaságaikat felszámolták.
A rendszerváltás után újra magántulajdonba került a szőlők java része, de a nagyobb termelők is versenyben maradtak.
A Mátrai borvidék javarészt a névadó Mátra déli lejtőin terül el, kiegészülve Heves környékével, valamint a Gödöllői-dombság északi nyúlványain és a Cserhát egyes szigetszerű részterületein található szőlőkkel.
A Mátrára a mérsékelt égövi hegyvidéki éghajlat a jellemző, de a szőlőterületek az alacsonyabb fekvés okán sokkal kedvezőbb helyzetben vannak.
A szőlő tenyészideje alatt (április-október) az átlaghőmérséklet 17 °C körül alakul, az éves csapadék 550-700 mm közötti.
A hegység vízfolyásait keleten a Tarna, nyugaton a Zagyva szállítja a Tiszába.
A Naszály környéke szintén a szárazabb területek közé tartozik, a csapadék éves szinten nem haladja meg a 650 mm-t.
A Mátra a Kárpátok belső övezetének vulkanikus eredetű hegysége, fő tömegét piroxénandezit, andezittufa és agglomerátum alkotja.
Nagyjából 19 millió évvel ezelőtt a riolittufa szórással kezdődő kitöréssorozatot követően riolit láva- és piroxénandezit lávaömlés következett be, majd a folyamatot újabb tufaszórás zárta.
A miocén vulkanizmus zárásaként a hegység déli peremén működött néhány kisebb riolitvulkán, például a gyöngyössolymosi Kishegy.
Napjainkban a Mátra sokaknak az izgalmas hegyi túrák és a gyönyörű sétautak jut eszébe, és kevésbé a szőlő és a bor.
Ellenben hazánk e vadregényes tája sokkal többet ígér: a kulináris élvezetek megszállottjai is felfedezhetik a vidék borait, palócföld fogásait.
A Mátrai borvidék adottságai igazán különlegesek, jelene egyelőre változó megítélésű.
A Mátrai, Bükki, Egri borvidékek alkotta terület-együttes évtizedeken keresztül csak a nagyüzemi borokat termelte, holott a terroir egyedisége és a hűvösebb mikroklíma adta légiesen könnyed nedűk igazi borélményt nyújtanak.
A Mátra-hegység déli lejtőin északról védett szőlőterületeken már a középkorban is jelentős bortermelés zajlott.
Érdekes, hogy a szőlőterületek többsége az erdők között húzódik meg.
Hazánk e csodálatos, vadregényes táján a múlt és a jelen jól megfér egymás mellett, a modern borászat evolúciói remekül kiegészítik a régi időket idéző magyar borkészítési eljárásokat, szüreti szokásokat.
A Mátrai borvidékre jellemző, hogy a déli lejtőkön a klíma kedvező, ezért a borok széles palettája alakult ki.
A Mátrára jellemző, hogy a borvidék teljes termőterülete körülbelül 32 ezer hektár, „fővárosa” Gyöngyös.
Elsősorban fehérbortermő vidék: több mint kétharmad a fehér fajták aránya, viszont az utóbbi időben a kékszőlő térnyerése is jelentős.
A tradicionálisan termesztett fajták a térségben az olaszrizling, a leányka és a kadarka voltak, de napjainkban jelentős a chardonnay, az Irsai Olivér, az ottonel muskotály, valamint a szürkebarát is, ezen túl még további másfél tucat fehér szőlőfajta terem a borvidéken.
A kékszőlő fajták közül legnagyobb területen a kékfrankost és a pinot noirt termesztik.
Ha egy múltidéző, rusztikusabb pincetúrára vágyunk, látogassuk meg a Gyöngyös határában található Farkasmályi Pincesort!
Gyönyörű természeti környezetben, Gyöngyös határában a Mérges-patak völgyében található a 26 pincéből álló pincesor.
Egyes források szerint a város szélén, a „farkasok földjén” már a 13. században is foglalkoztak borkészítéssel.
A 19. században szüreti mulatságokat, majálisokat rendeztek itt, és a helyiek kedvelt szórakozóhelyévé is vált a völgy.
Napjainkban sajnos már nem minden pince működik, de így is sok látogatót vonz a pincesor nyári fesztiváljaival és rendszeres borkóstoló eseményeivel, pincetúráival.
Szép időben igazi felüdülés a csörgedező patak nyugalma, és a végtelen lombú fák susogása közben sétálni és betérni egy-egy pincebe kóstolni.
A Mátrai borvidéken remekül megfér egymás mellett a régmúlt borkészítési hagyományainak tisztelete, amelyet a modern borászati technológiákkal ötvöznek.
- Jó minőségű borok és változatos stílusok a fehér- és vörösborok között.
- A terroir változatossága különleges borokat eredményez a savas, üde fehérboroktól a lendületes vörösekig.
- Számos pince és borút kínál lehetőséget a kulturált borkóstolásra és a hagyományos szüreti szokások megismerésére.
Losonczi Bálint organikusan gazdálkodó, családi borászatot visz a Mátrában, célja a lehető legtermészetesebb módon művelje a szőlőt, készítse a borait.
Major Levente a kis borászat tulajdonosa, aki Abasárra költözött, és a borászatban a natúrborokra fekteti a hangsúlyt; tételeinek közel fele olaszrizling.
Karner Gábor és lánya, Fanni 2004 óta készítenek natúrborokat, amely a Mátrában hagyományos és modern megközelítéseket ötvöz.
A Mátrai borvidék középkori gyökerei és a mai modern borkészítés összjátékban mutatkozik meg, ahol a különleges talajok és klímák lehetővé teszik a gazdag savú, karakteres borok kibontakozását.
A mátrai borvidék a Mátra-hegységtől délre helyezkedik el, a Tarna és a Zagyva által határolt területen, és a domborzata kevés meredek morfológiát mutat.
A borvidék domborzata és talajtípusai változatosak, ahol a savanyú és neutrális vulkáni kőzetek, pannon agyag, lösz és riolittufa adják a különleges talajadottságokat.
A Szőlőskert Rt. bortermelője olyan európai szintű minőséget készít, amely a mai borízléssel is összhangban van, és a Chardonnay, a Muscat Ottonel, a Zenit és az olaszrizling is helyet kap náluk.
A mátrai borvidék gazdag kulturális és történelmi örökséggel rendelkezik, így a borok mellett a szőlő- és bortörténelem is szerves részét képezi a vidéki élménynek.
Terjék Borászat - Mád - Bemutató
tags: #matrai #borvidek #boraszatok