A meggy (Prunus cerasus) egy rendkívül népszerű gyümölcsfa, amely különösen kedvelt Magyarországon. A meggyfa a termőhely iránt kevésbé igényes gyümölcstermő növényeink közé tartozik. A téli hideg nem tesz kárt benne, de ha közvetlenül a kihajtás előtt éri a rügyeket nagyobb hideg, akkor elfagynak, ezért óvakodjunk attól, hogy lefolyástalan mélyedésbe, ún. fagyzugba ültessük. A talaj iránt se nagyon érzékeny, a szélsőségesen szikes talajokon kívül mindenütt megél, és többé-kevésbé bőségesen terem. A cseresznyénél kevésbé igényes, a téli hideget jól tűrő meggy szinte az egész északi féltekén megtalálható, Finnországban a 63., Norvégiában a 68. szélességi körig (tehát Helsinkitől, Oslótól északabbra is) termesztik. A meggy őshazája Észak-Indiától a Balkánig terjed, és mindenütt előfordul. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a meggy Szó az egyetlen, minden bizonnyal finnugor eredetű gyümölcsöt jelentő szavunk, míg a többi gyümölcs neve a bolgár, a török és a szláv nyelvekből származó kölcsönszó. A meggy az egyetlen gyümölcsünk, aminek ma is használatos neve finnugor eredetű, tehát jóval a honfoglalás előtt ismertük. A hasonló hangzású szavak a szibériai nyelvrokon népeknél bogyót, áfonyát jelentenek, feltehetően korábban a magyarok is általánosabb értelemben használták.
A meggy elterjedése és eredete
A meggynek igen sok és sokféle - valószínűleg a cseresznyétől is származó - fajtája van. Sötétszürke kérgű fa. A cseresznyénél rövidebb életű. Vesszői idősebb korban lecsüngnek. Levelei a cseresznyééhez hasonlóak, fényesek. Virágzata bogernyő. A meggy (Prunus cerasus) hajlamos kivadulni, de ősi „vadmeggy” nem létezik. Ugyanis az első meggyek a kutatások szerint a vadcseresznye (madárcseresznye, Prunus avium) és a csepleszmeggy (Prunus fruticosa) természetes kereszteződésével keletkeztek. A csepleszmeggy 1-1,5 méter magas, terjedő tövű bokor. Közép-Európában és Szibéria nyugati részén honos, ezért feltehetően a cseresznyével való kereszteződése, a meggy kialakulása is Európában történhetett. Szárazságtűrő, nálunk karsztos területeken fordul elő, de napsütötte, száraz rézsűk megkötésére is kiválóan alkalmas. Gömb alakú, délies hatású díszváltozatai is léteznek. Magyarországon szintén őshonos a sajmeggy (pipaszármeggy, törökmeggy, Prunus mahaleb). A középhegységek déli, meleg lejtőin, tölgyesekben találkozhatunk vele. Magának a meggynek is több alfaja létezik. A sötét színű, festőlevű spanyolmeggy (morello, édes meggy) nálunk nem gyakori. Későn virágzik, kevésbé érzékeny a tavaszi fagyokra, ezért jellemzően Nyugat-Európában terjedt el, a Brit-szigeteken szinte egyeduralkodó fajtakör. A mi világospiros, opálos, nem festőlevű, édes-savas meggyeink az úgynevezett üvegmeggyek (amorella) közé tartoznak. A fenti két meggyfaféle mellett létezik cserje jellegű, tősarjakat hozó alfaj is. A nálunk cigánymeggynek hívott fajták termése a morellókhoz hasonlóan sötét színű és festőlevű, de íze meglehetősen savanyú. Elképzelhető, hogy a „meggybokrok” Magyarország területén alakultak ki, mivel a legnagyobb változatosságban nálunk találhatók meg. Ebbe a fajtakörbe sorolható a Németországtól az Urálig elterjedt Latos meggy (németül Schattenmorelle). A Latos meggy gyümölcse nagyobb, a „rendes” meggyekhez hasonló méretű, de a cigánymeggyhez hasonlóan savas, ezért jellemzően csak feldolgozva (befőtt, gyümölcslé vagy Fekete-erdő torta formájában) fogyasztják.
A meggyfák telepítése és gondozása
A meggyfáknak egyenként 36 m2 területre van szükségük, ami négyzetes telepítési rendszer esetén 6 m-es sor- és tőtávolságnak felel meg. A meggyfáknak rendszeres ápolásra van szükségük, és ezt a termelők gyakran elmulasztják. A fiatal fák felnevelése többnyire szakszerűen folyik. Később azonban a fákat magukra hagyják, hosszú, levéltelen, sűrű koronarészek, ún. ostorok alakulnak ki, aminek következtében a termés idő előtt kevesebb és apróbb lesz. A munka közben ügyeljünk arra, hogy a jövő évi termőrügyeket viselő termőnyársak épen maradjanak!
A meggy hazai története és fajtái
A vadmeggyek után a 17. században terjedtek el hazánkban a spanyol meggyek, valamint a cigánymeggyek. Az Alföld gyümölcstermelésének fellendülése idején ismerkedtek meg a termelők és a fogyasztók a Pándy meggyel, amelynek eredete homályos, de amikor megnőtt a kereslet iránta, akkor éppen úgy hét Város tartott igényt a szülőhely jogára, mint valamikor Homérosz szülőhelyére. Hazánkban őshonos a meggy, ezért is alapozódik a magyar meggytermesztés az annak idején tájszelekcióval kiemelt fajtákra, az Újfehértói fürtösre, a Debreceni bőtermőre, a Kántorjánosira. Az Érdi bőtermő, amit ugyancsak nagy mennyiségben termesztenek itthon, a Pándy meggy utóda, az érdi gyümölcstermesztési kutatóintézetben nemesítette Maliga Pál. Napjainkig születnek új fajták a kutatóintézetben, ami most a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemhez tartozik. Régi, nagy becsben tartott fajtánk a Pándy, minden újabb változatot annak az ízéhez, méretéhez mérnek. A Pándy önmeddő és a legnagyobb hibája, hogy hosszú ostorok képzésére hajlamos, erős, rendszeres metszéssel lehet fenntartani a koronáját.
A termelőknek a legtöbb gondot a meggyfajták kiválasztása okozza. A meggynek ugyanis éppen a legértékesebb fajtái önmeddőek, és ezért sokan panaszkodnak amiatt, hogy az egyébként tetszetős ás egészségesnek látszó meggyfáik nem vagy csak alig valamit teremnek. A legkorábbi, már június elején érő meggyfa a Meteor korai, öntermékenyülő fajta, amelynek a gyümölcse kivált friss fogyasztásra alkalmas. Ezt követi az ugyancsak öntermékeny - tehát megporzó fajtára nem szoruló - Favorit és az Érdi bőtermő, amelynek gyümölcsei már mélyhűtésre is kiválóak. Június végén érik az öntermékenyülő Újfehértói fürtös sokféleképpen hasznosítható gyümölcse. Ugyancsak június végén szüretelik a Pándy meggyet is, amely már húsának ízével, zamatával még mindig az élen jár, de sajnos idegen megtermékenyítésre szorul. Ezt a feladatot a legjobban a Cigánymeggy látja el, amelynek a gyümölcsiei kicsinyek ugyan, de nagyon ízesek.
Meteor Meggy Fajtaleírása
- Megjelenés és Jellemzők: A Meteor meggyfa közepes méretű, erőteljes növekedésű, széles koronájú fa. A levelek sötétzöld színűek, ovális alakúak és sima felületűek. A fa általában jól elmetszett, ami kedvező a termés szempontjából. Jellemzője a bőséges termés, amely rendszeres és egyenletes eloszlású.
- Gyümölcs: A Meteor meggy gyümölcsök közepes méretűek, sötétvörös színűek és édes-savanyú ízűek.
Érdi Jubileum Meggy Fajtaleírása
- Megjelenés és Jellemzők: Az Érdi Jubileum meggyfa közepes méretű, széles koronájú és erős növekedésű. A levelek sötétzöldek, ovális formájúak és sima felületűek. A fa jól fejlett és formázott, ami kedvező a termés szempontjából. Jellemzője a bőséges, rendszeres termés, amely megerősíti a fajta népszerűségét a termesztők körében.
Debreceni Bőtermő Meggy Fajtaleírása
- Megjelenés és Jellemzők: A Debreceni bőtermő meggyfajta erőteljes növekedésű, dús koronájú fa. A levelek sötétzöldek, oválisak és sima felületűek. A fa általában jól formázott, ami kedvező a termés szempontjából. A gyümölcsök bőven teremnek, ami a fajtát különösen vonzóvá teszi a termesztők számára.
- Gyümölcs: A gyümölcsök közepes vagy nagy méretűek, színük sötétpiros, ízük édes-savanyú.
Érdi Bőtermő Meggy Fajtaleírása
Az Érdi bőtermő fajta a meggy egyik legismertebb és legkedveltebb változata, amely kiemelkedő ízével és gazdag termésével hódította el a gyümölcstermesztők és a fogyasztók szívét egyaránt.
Újfehértói Fürtös Meggy Fajtaleírása
- Megjelenés és Jellemzők: Az Újfehértói fürtös meggyfa közepes méretű és széles koronájú. A levelek sötétzöldek, oválisak és sima felületűek. A fa erőteljes növekedésű és jól formázott, ami kedvező a termés szempontjából. A fajtáról ismert a fürtös virágzása, amely gazdag és bőséges termést ígér.
- Gyümölcs: A gyümölcsök közepes méretűek, sötétvörös színűek és édes-savanyú ízűek.
Csodakertész - Feketicsi meggy
Régi, különleges és különleges felhasználású meggyfajták
Spanyolmeggyként nevezték a nagy szemű, kifejezetten leves, édes meggyfajtákat. A régi idők leírásaiban megtalálhatjuk még panyor meggyként is, de hazánkban több meggyfajtát is illettek ezzel az elnevezéssel. Bereczki Máté híres pomológus Gyümölcsészeti vázlatok című művében a következőket írja róla: „Ilyen név alatt hazánkban is majd mindenütt a cseresznyemeggyeket vagy édes meggyeket, kivált a feketeszínüeket nevezik, de sok helyt a közönséges piros meggyeknek is ezt a nevet adják.” Dr. Entz Ferenc egy a Balaton környékén elterjedt spanyolmeggy fajtát jegyzett fel, aminek a Füredi spanyolmeggy nevet adta, és bár egyik művében hosszasan nyelvészkedik a füredi-spanyol összetételen, mégis megmaradt mindkettő használatánál. Leírásaiból megtudhatjuk, hogy a Füredi spanyolmeggy „Fája nagy, gúla alakú koronával. Éves vesszői felfelé állók, erőteljesek, vastagok. Levelei erősebb szövetűek, felfelé állók. Virágja nagy, kezdetben fehér, későbben megpirosodik. Gyümölcse nagy vagy igen nagy, alul és fölül belapított, gömbölyded; szélessége nagyobb a magasságánál… Héja barnapiros, elég vastag. Húsa puha, piros, leve hasonló színű; kellemesen édes-savanykás, de mégis túlnyomóan édes. Érési ideje: július közepe és második fele. Magva nem igen nagy, a húsától nehezen válik el. Elsőrendű asztali és háztartási gyümölcs. Bőven virágzik, de keveset terem.”
A halyagmeggy régi, ismeretlen eredetű meggyfajtánk. Sokáig alanynak is használták. Legfőbb ismertetőjegye, hogy puha húsú, nincs pálhalevele, és olyan változatokkal büszkélkedhet, mint a Hartai, a Szentlőrinci, a Szilágyi és Réti sommeggy. A halyagmeggynek és változatainak fő érési ideje június végére esik, de még júliusban sem ritka a bőséges termés.
Aszalásra használt ősi fajta az aratómeggy, ami az utolsók között érő, savanykásabb meggyfajta. Azok közé az ősi meggyek közé tartozik, amelyek már a középkorban is szegélyezték hazai szőlőinket, és ezekben a századokban bort és pálinkát is főztek belőle. A Korpádi meggy a különleges esetekben termeszthető meggyfajtákhoz tartozott a negyvenes években, majd az ötvenes években Barcs, Kaposvár és Szigetvár környékének körzetileg beosztott meggyfajtája lett, és olyan kevésbé ismert fajtákkal versenyzett, mint Báró Józsika meggy vagy a Szakter óriás meggy.
Bár a pipacsmeggyet régóta ismerték a kerttulajdonosok, a korai pipacsmeggy csak 1979-ben vált bejegyzett fajtává Magyarországon. Kellemes íze és harmonikus cukorsav aránya miatt friss fogyasztásra és konzervipari felhasználásra is alkalmasnak bizonyult, így idővel a cukrászipar egyik legkeresettebb fajtája lett. Gyümölcse közép-nagy, gömbölyű, a kocsány felől kissé nyomott. Héja élénk kárminpiros, húsa közép-kemény, leves és finoman rostos. Hússzíne fehér, később enyhén rózsaszín, nem festő. Íze savanykás-édes.
Az idő előrehaladtával megjelentek a legkülönfélébb fajták is, amelyekkel előszeretettel kísérleteztek a nemesítők, és amelyeknek egy része a feledés homályába merült, másik része azonban kiállta az idő próbáját. Az Eugénia császárnő például egy cserenye-meggy hibrid, amely gúla alakú koronát nevel, és igen bőtermő, viszont sajnos érzékeny a téli fagyokra. Június közepétől érik, gyümölcse közép-nagy, halványpiros és puha húsú. Vele szemben az Ostheimi télálló egy nevéből is sejthetően fagytűrő fajta, ami nagy koronát nevel, viszont sok gyökérsarjat is hoz. Gyümölcsének héja vékony, húsa puha, leve sötét - június második felében terem.
A Hortensia királynő mérsékelt növekedésű, télálló fajta. Közepes termőképességű, nagy gyümölcsű és sárga színű. Július végén érik, a cseresznyelégy alig károsítja, és minősége kifejezetten jó. A Lajos meggy egy lecsüngő ágú, gyenge növekedésű, de termékeny, öntermékeny és önmeddő rügyeket nevelő meggyfajta. Gyümölcse nagy, piros és savanykás. Európában előszeretettel termesztik - ez az egyik legkésőbbi fajta.
Idehaza nagy népszerűségnek örvend a cigánymeggy is, ami inkább egy gyűjtőnév, hiszen eredendően az összes apró, sötét gyümölcsű meggyet ide sorolták. Több változata is ismert, amelyek között öntermékeny fajtát is találunk. Június végén, július elején érik, és erős színű, kifejezetten zamatos meggyet ad. De ne feledkezzünk meg a Hartai meggyről sem, ami kicsivel a cigánymeggy alap klónok előtt érik. Gyümölcse kicsi vagy közepes, sötét bordópiros, és a leve igen jól fest. És itt van a Bosnyák meggy is, ami egy erős növekedésű, edzett fajta: a monília és a blumeriella csak esős időben károsítja. Bőtermő, gyümölcse közép-nagy, héja kárminpiros, és június közepétől elhúzódva érik.
Végül nem hagyhatjuk ki a Pándy üvegmeggyet sem, ami egy igen kedvelt meggyfajtánk. Június végén-július elején érik: nagy gyümölcsű, kiváló ízű, sötétpiros, bő levű fajta, ami esős időben sem repedezik, és jól bírja a szállítást. Változata például a Jósika meggy, ami az alapfajnál jobban termékenyülő. Szintén Pándy-változat a Szentesi meggy, ami kevéssel a Pándy üvegmeggy után érik. Termőképessége közepes, de cserébe gyümölcse nagy. A konferencia egyik érdekessége az egyik érdi nemesítésű magyar meggyfajta, a PIPACS 1 volt, amelyik rendkívül magas antioxidás- és melatonin tartalmával - különleges vitamin-összetételével kimagaslik a kozmetikai ipar alapanyagai közül. A meggyfajta a közeljövő élelmiszer- és szépségiparának sztárja lehet. A különleges, bőtermő, világos piros húsú meggyfajta ízes, savanyú.
Növényvédelem és a meggyfa betegségei
A meggytermesztés másik nagy problémája a monília nevű gombás betegség elleni védekezés. A fertőzés következtében a virágok, a hajtások vagy egész ágrészek elhervadnak, a levelek elbarnulnak, leszáradnak. A beteg és az egészséges növényrész határán gyakran mézgacsepp válik ki, sőt ágrákosodás is kezdődhet. Különösen nagy a fertőzés veszélye, ha virágzás idején hűvös, párás, ködös az időjárás. Öreg termelők ilyenkor szokták azt mondani, hogy: elvitte a meggyet a köd! Nyáron, jégverés után a fertőzés fellobban. Védekezésül gondos tél végi lemosó permetezésre van szükség, mészkénlével vagy a réztartalmú szerek valamelyikével.
A meggy felhasználása és gasztronómiai jelentősége
A meggyszüret fáradságos munka; egy fa, nagysága szerint 15-70 kg gyümölcsöt is terem. A gyümölcs friss fogyasztásra, befőzésre, mélyhűtésre, lé és bor készítésére egyaránt alkalmas. Virágzás idején akár díszfának is beválik.
A karakteres ízű meggy nemcsak lekvár, szörp, befőtt és gyümölcslé alapanyaga, de híres ételek fontos összetevője is. A francia Montmorency kedvelt felhasználási formája a clafoutis. Az eredeti recept Franciaország közepéből, a hegyes Limousin régióból származik, a XIX. században hódította meg az országot. A palacsintaszerű tésztába egészben, magostul teszik a meggyszemeket, így azok nem áztatják el a tésztát, és a meggymag íze is fűszerezi a süteményt. A belgák a sörükbe tesznek meggyet: morello meggy a hagyományos kriek lambic, azaz meggyes sör alapanyaga. A sörfőzdék eredetileg a Brüsszel környéki Schaarbeekse fajtát használták, de ez ma már ritka, ezért gyakran más, akár importált meggy kerül a sörbe. A gyümölcsöt néhány hónapig, amíg a benne lévő cukor ki nem erjed, a sörben áztatják, majd a meggy eltávolítása után az ízesített sört tovább érlelik. A tradicionális kriek lambic száraz, de az eladhatóság kedvéért a populárisabb márkákhoz némi cukrot is kevernek a végén. Nálunk leginkább hideg leves lesz a friss (vagy befőtt) meggyből. Igazi hűsítő nyári előétel, feltéve, ha a gyümölcs üdeségét sikerül benne megőrizni, azaz mértékletesen édesítik, nem rontják el krém- vagy pláne pudingporral, és semmiképpen nem tesznek rá tejszínhabot. A régi menzás főtt marhahúst is gyakran kísérte meggyet kevésbé, lisztes habarást annál inkább tartalmazó mártás. Az édes-savanyú meggy borkészítésre is alkalmas: a savas közeg nem kedvez az ecetsavas erjedést okozó mikrobáknak, és a kellemes aroma a borban is megmarad. A Zadar környékén termő maraszka meggy viszont leginkább maraschino likőrben testesül meg. Az első üzemet Girolamo Luxardo alapította 1821-ben. A II. világháború után a Luxardo család Padova közelében alapított új üzemet, a Luxardo likőrök azóta ott készülnek. A cseresznyénél kevesebb cukrot tartalmazó, de aromásabb meggyből nálunk inkább pálinkát főznek. Az utóbbi években a minőségi pálinkafőzdék kínálatában fontos szerepet töltenek be a különböző meggypárlatok.
A meggyfa egyéb részei és azok felhasználása
A gyümölcs mellett a kocsányát (szárát) és levelét is felhasználják. Elsősorban a kocsányból készül vizelethajtó, szívműködést serkentő és állítólag vesekövek eloszlatására is alkalmas gyógytea, a levelét sok helyen fűszerként alkalmazzák: uborka és más savanyúság eltevésénél, káposzta savanyításánál néhány meggylevél is kerülhet a lébe. A meggy magja is hasznosítható. A többi csonthéjas gyümölcshöz hasonlóan a meggymagban is találhatók ciántartalmú vegyületek, ezért óvatosan kell vele bánni. A pálinka cefréjébe nem kerülhet, de az ételreceptekben javasolt, kevés összetört meggymag nem okozhat egészségügyi problémát. Sőt, meggymagból gyógyhatású termékeket is készítenek: a Debreceni Egyetem kutatásai szerint a belőle készült kivonat a szív- és érrendszeri keringést javító gyógyszerré fejleszthető. A meggymagolaj bőrszárazság, bőrviszketés és akár a ráncok ellen is bevethető.
A magyar meggytermesztés és jövője
Bár Európa-szerte egyre nagyobb az ismertsége és elismertsége a magyar nemesítésű meggy- és cseresznyefajtáknak, vannak még rejtett tartalékai a hazai termesztésnek. Az ország legnagyobb szakmai konferenciáján, a cseresznye- és meggytanácskozással egybekötött fajtabemutatón ismét több száz termesztéssel, nemesítéssel foglalkozó szakember vett részt és számolt be tapasztalatairól, valamint kutatási eredményeiről. „A nemesítés egy hosszadalmas folyamat, nem lehet egyik napról a másikra új fajtákkal megjelenni. 10-15 év kell magához a fejlesztéshez és további 10-15 az eredmények elismertetéséhez. Ekkor kezdődhet csak a piaci bevezetés, vagyis a kutatók munkája csak hosszú évek múlva terem csak valódi gyümölcsöt”- mondta Kasztovszky Zoltán, a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. A fogyasztók hagyományosan a nagy szemű, roppanós, édes cseresznyéket szeretik, ahogy az étkezési célra szánt meggyek közül is a hosszabb ideig eltartható, kevésbé fanyar fajták a népszerűek. Czerván György államtitkár elmondta, hogy 2016-ban a kertészeti ágazatok kibocsátása 348,5 milliárd forint, ezen belül a friss gyümölcsök kibocsátása 89 milliárd forint volt. Kiemelte, hogy az elmúlt években folyamatosan nő az egy főre jutó gyümölcsfogyasztás, 2010-ben 37,8 kg/fő/év volt, míg 2015-re elérte a 45,8 kg/fő/év mennyiséget. Az idei évi meggy, illetve cseresznyeterméssel kapcsolatban elmondta, hogy a tavaszi fagyok hatására átlagosnál gyengébb termés várható. Meggyből várhatóan 55-60 ezer tonnát, cseresznyéből 7-10 ezer tonnát takaríthatnak be a termelők. Az államtitkár kiemelte továbbá, hogy jelenleg kihirdetés előtt áll egy törvényjavaslat, amely kötelező szerződéskötést ír elő a meggyágazatban. Az ágazat szereplőivel folytatott egyeztetések eredményeként elkészült törvényjavaslattól a meggypiac stabilizálását várják az érintettek. A kötelező szerződés alapján, a szállításokat megelőzően a feldolgozónak vagy felvásárlónak írásbeli ajánlatot kell tennie a termelőnek és az ennek alapján létrejött szerződést kell írásba foglalni. A kötelezettség betartását a mezőgazdasági igazgatási szerv ellenőrzi.
