Mika György neve elválaszthatatlanul összefonódott a magyar szőlészet és borászat fejlődésével, különösen az elmúlt évtizedekben. Számos publikáció, kutatás és oktatói tevékenység fűződik a nevéhez, melyek mind hozzájárultak a hazai szőlőtermesztés tudományos megalapozottságának erősítéséhez és a gyakorlati szakemberek képzéséhez. E cikk célja, hogy bemutassa Mika György életútját, munkásságát, és rávilágítson arra a maradandó örökségre, amelyet a magyar borászat számára hagyott.
A szőlőtermesztés iránti elkötelezettség kezdetei
Mika György 1962-ben született Budapesten. Már fiatalkorától kezdve erős kötődést érzett a szülőföldhöz, a természethez és annak szépségeihez. Középiskolai tanulmányait a Kertészeti és Földmérési Szakközépiskolában végezte, ami megalapozta szakmai érdeklődését. Ezt követően, 1983-ban a Kertészeti Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol a szőlőtermesztésre szakosodott. Kiváló tanítómesterei voltak, akiknek nyomdokain haladva vált természetessé számára a szakma magas szintű művelése. Az egyetem elvégzése után a fóti Vörösmarty Mg. Tsz-ben telepvezetőként szerzett gyakorlati tapasztalatot, mielőtt 1990 decemberében kinevezték a Balogh Tanár Úr vezette Szőlőtermesztési Tanszékre tanszéki mérnöknek. Ez a kinevezés egy közel negyedszázados elkötelezettséget jelentett a Tanszék, a Kertészeti Kar és a Budai Campus iránt.
Tudományos karrier és kutatói tevékenység
Mika György tudományos pályafutása során végigjárta az egyetemi ranglétrát: 1993-ban tanársegédi, 1997-ben adjunktusi, majd 2005-ben docensi beosztásba sorolták át. Folyamatosan képezte magát, igyekezett minél elmélyültebb tudás birtokába jutni. 1997-ben a mezőgazdasági tudomány kandidátusa lett „A nitrogén hatása a szőlővesszők beérésére” című értekezése alapján. Rendszeres résztvevője volt külföldi tanulmányutaknak, kiemelkedett a DAAD ösztöndíjjal (1993/1995) a Geisenheim-i Szőlészeti Főiskolán és Kutatóintézetben töltött időszak. Itt ismerkedett meg az ökológiai szőlőtermesztés elméletével és gyakorlatával, valamint a környezetkímélő szőlőtermesztési technológiák fejlesztési lehetőségeivel.
Kutatómunkájának főbb területei a szőlő ásványi táplálkozásához és a környezetkímélő szőlőtermesztéshez kapcsolódtak. Vizsgálta a fürtkocsány bénulását, a zöldmunkákat, a talajművelést és -ápolást, a rezisztens szőlőfajták termesztési értékét, valamint a védett területeken folyó szőlőtermesztés sajátosságait.
Oktatói és nevelői szerepvállalás
Mika György a képzés valamennyi szintjén és formájában oktatott és vizsgáztatott. Számos szakdolgozat és diplomamunka készült irányításával, bírálóként is rendszeresen részt vett a minősítő munkában, a PhD-képzésben témavezetőként, bírálóként és opponensként egyaránt közreműködött. Az 1990-es évek közepén úttörőként hirdette meg az ökológiai szőlőtermesztés témakörét felölelő tárgyat, amelynek több mint két évtizedig volt tantárgyfelelőse. Ezen ismeretanyag számos eleme időközben a szőlőművelés technológiájával foglalkozó tantárgy szerves részévé vált. Oktatói munkáját mély és alapos tudás, kiváló, naprakész felkészültség, igényesség és az apró részletekig menő pontosság jellemezte. Hallgatóitól is igényes munkát és magas szakmai színvonalat követelt meg. Tanítványai tisztelték és szerették. Tudását szívesen osztotta meg másokkal a legkülönbözőbb formákban, a személyes konzultációtól kezdve a tudományos rendezvényekig.
Szőlőművelés
Szakírói és publicisztikai tevékenység
Mika György szakírói tevékenysége talán a legkedvesebb elfoglaltsága volt munkája során. 1992 és 2015 között több mint 260 közleménye jelent meg. Három egyetemi tankönyv és két egyetemi jegyzet társszerzője, több könyvrészlet és szakkiadvány, számos tudományos dolgozat és szakcikk szerzője, illetve társszerzője volt. Termékeny szakírója volt a Borászati Füzetek kutatási rovatának, ahol 15 év alatt 38 tudományos dolgozata, valamint az Agrofórum szaklap Szőlészeti rovatának, ahol öt év alatt összesen 55 szakcikke jelent meg. Rendszeresen jelentkezett írásaival a Magyar Szőlő- és Borgazdaság, a Kertészet és Szőlészet és az egyetemi szakfolyóirat, a Kertgazdaság hasábjain is. A Szőlő és Klíma Konferencián minden évben új eredményeket közölt.
Utolsó fontosabb munkái közé tartozott a tokaji termelők számára készített négy „Termelői Füzet”, valamint a „Szőlőtermesztés” című tankönyv 4. kiadásának átdolgozása, kibővítése és korszerűsítése. Ez utóbbiban meghatározó szerepet játszott, s jelentős szakmai teljesítményt nyújtott. Szakírói munkásságát a szakmai igényesség, a hitelesség, a pontosság és a közérthetőség jellemezte. Szép stílusban, kiválóan fogalmazott. Kéziratait az utolsó pillanatig javítgatta, simítgatta, dédelgette. Úgy dolgozott, mintha gyémántot csiszolt volna. A „Szőlő metszése és zöldmunkái” című tankönyve 2010-ben „Év Boros könyve” díjat, 2012-ben pedig „Felsőoktatási nívódíjat” kapott.
Nemzetközi kitekintés és az ökológiai szemlélet
Mika György nemzetközi tapasztalatai, különösen a Geisenheim-i kutatóintézetben szerzett ismeretei, nagyban hozzájárultak az ökológiai szőlőtermesztés hazai meghonosításához. Szakfordítóként is tevékenykedett, kiváló német nyelvtudását hasznosítva. E munka kiemelkedő eredménye, hogy Kurtán Tanár Úrral együtt magyarra fordították Hofmann és munkatársai „Ökologische Weinbau” című könyvét, amely a modernkori szőlőtermesztés egyik alapművének számít.
A klímaváltozás hatásainak vizsgálata is fontos szerepet kapott kutatásaiban. Elemezték az elmúlt 100 év hőmérsékleti és csapadékviszonyait a Tokaji Borvidéken, bemutatva a hőmérséklet emelkedésének és a kapcsolódó időjárási változásoknak a szőlő- és bortermelésre gyakorolt hatását. A Szőlő Jövésének Könyve, amely 1740 óta rögzíti a rügyfakadás időpontját és helyét, bekerült a klímakutatás nemzetközileg is ismert proxy adatforrásai közé. Mika György és kutatócsoportja a Kőszegi Szőlő Jövésének Könyve alapján rekonstruálták a tavaszi hőmérsékleteket egészen a 18. századig.
Személyisége és emberi kapcsolatai
A szakmai életút mellett Mika Györgyöt a szőlész szellemiség őrzése, a hallgatók és munkatársak tisztelete, szeretete jellemezte. Távolról csendes, visszahúzódó embernek tűnhetett, de akik közelről ismerték, vasakarattal dolgozó, nagy tudású, példás szorgalmú, mindig segítőkész munkatársat, önzetlen, szívbéli jó barátot ismerhettek meg benne. Szoros munkatársi kapcsolat fűzte Bényei és Lőrincz Tanár Urakhoz, ami a közös feladatok, az együtt végzett oktató-kutató munka és a gyakori szerzőtársi együttműködés hatására barátsággá mélyült. Sok időt töltöttek el együtt Szigetcsépen, a Szőlőtermesztési Tanszék Kísérleti Telepén, üzemi- és terepgyakorlatokon, bel- és külföldi tanulmányutakon, szakmai és tudományos rendezvényeken, borversenyeken. Összetartó közösséget alkottak.
A Szőlő Elektronikus Kalendáriuma és a jövő
Mika György és munkatársai elképzelése egy XXI. századi kapcsolódás megvalósítása volt: egy elektronikus adatgyűjtéssel létrehozott adatbázis kibővített információkkal, melyet egy mobiltelefonra fejlesztett adatgyűjtő program segítségével, nemzedékek közti összefogással, együttműködéssel lehetne létrehozni. Ez az „elektronikus kalendárium” földrajzi koordinátaadatokkal, időponttal, időjárási adatokkal, a szőlőterület adataival kiegészített fotókat tartalmazna egy elektronikus adatbázisban a világhálón. Az első résznek főként idegenforgalmi, reklám szerepet szánnának, a szőlősgazdáknak, a borászatoknak, a szakmának és a városnak. A szőlősgazdák az adatbázisban rögzített adatokkal az adott évben nyomon követhetik a szőlő fejlődését a tavaszt megelőző nyugalmi állapottól kezdve a tél kezdetén bekövetkező ismételt nyugalmi állapotig. A szőlő kutatói a különböző évek rendszerezett fenológiai adataiból összehasonlító vizsgálatokat végezhetnének.
A borászat és klímaváltozás összefüggései
A szőlő és bortermelés földrajzi elterjedtségét és intenzitását a klimatikus tényezők behatárolják. Jól ismertek azok a hagyományos szőlőtermő vidékek, ahonnan a világ borfogyasztásának jelentős része is származik. Az utóbbi néhány évtizedben azonban új országok jelentek meg a világ borpiacán, ahol a borfogyasztás nem tartozik a tradicionális gasztronómia körébe. A borexport termeléshez viszonyított aránya az elmúlt másfél évtizedben világszinten megduplázódott, ami a külkereskedelem szerepének erősödését bizonyítja a nemzetközi borpiacon. A szőlő- és bortermelés átstrukturálódását az újvilági bortermelő országok szerepének erősödése jellemzi, akik felismerve a szőlőtermesztésnek kedvező, és a klímaváltozási szcenáriók szerint egyre kedvezőbbé váló klimatikus adottságaikat, gyorsan pozíciót szereztek a nemzetközi piacokon.
Az elmúlt 100 év klímájában bekövetkező változásokat a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetében végzett mérések is jól demonstrálják. A hőmérsékletben történt növekedés önmagában nem jelentene nagy változást, de a részben vagy egészben ennek betudható kapcsolódó időjárási változások már alapvetően meghatározzák a szőlő és bortermelés feltételeit. A 21. század egyik legjelentősebb globális és regionális kihívása a klímaváltozás, melynek pozitív és negatív következményei a mezőgazdaságban jelentősek. A rügyfakadás, mint fontos fenológiai fázis a növényvédelemben, szoros összefüggésben van a léghőmérséklettel, a tél hőmérsékletével és az időjárási viszonyokkal. A virágzás pedig a virágok kinyílásától a kötődésig tartó fenológiai stádium.
A must cukortartalmára az időjárásnak jelentős hatása van. Különösen fontosak a tenyészidőszakból a szüret előtti napok, amikor a szőlő cukortartalma folyamatosan növekszik. Kőszegen, a Rövid-lövészárok dűlőben végzett vizsgálatok szerint a legjobb cukorfokú must akkor nyerhető, ha az anticiklonális időjárási típusok aránya magas (80% körüli vagy e fölötti).
Elhunyt Dr. Zanathy Gábor emléke
A magyar szőlészet és borászat egy kiemelkedő alakja, Dr. Zanathy Gábor, egyetemi docens 2015. december 22-én, életének 54. évében tragikus körülmények között elhunyt. Felfelé ívelő pályafutása szakadt meg ezzel. Életútját a szülőföld tisztelete, a természet és szépségeinek őszinte csodálata hatotta át. A Szőlőtermesztési Tanszék nagy elődöket követő utódai közül ő volt az utolsó. Halálával a tanszék egy rendkívül elkötelezett, nagy tudású, példás szorgalmú és mindig segítőkész munkatársat, önzetlen, szívbéli jó barátot veszített el. Emlékét megőrizzük.
Az elmúlt évtizedekben Mika György és kollégái munkássága, publikációi és kutatásai jelentősen hozzájárultak a magyar szőlészet és borászat fejlődéséhez, a tudományos ismeretek bővítéséhez és a gyakorlati szakemberek képzéséhez. Az általa képviselt szellemiség és a lerakott alapok továbbra is meghatározóak a hazai borágazatban.