Létezik-e olyan, hogy "demokratikus szocializmus"? Az Egyesült Államok hagyományosan a Szabad Világ vezetője. Jóllehet, kultúrája, szokásrendszer nem azonos az európaival - hát még a közép-európaival! - de mégiscsak a legközelebb áll az öreg kontinens eredeti civilizációjához.
A közösségi múlt ezért tehát létkérdés: a tudományos igénnyel feltárható igazság - amelyet persze tükör által csak homályosan láthatunk - mellett az elbeszélésmód is igen lényeges. A XX. század eseményei kapcsán természetesen még fontosabb, hogy hogyan beszéljük el az eseményeket. Nem véletlenül alkotta meg George Orwell az 1984 című regényében immár közhelyessé váló maximáját: aki uralja a jelent, az uralja a múltat, s aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is.
A közösségi identitás fontos része az „eredetmítosz” és a közösen megélt élmények megléte és minősége. Ennek fényében érdemes végiggondolni a történelem elbeszélésének módjait és a források relatív megbízhatóságát. A történész mesterségének alapvető feltétele az írott források megléte. Vagyis: legyen egy beszámoló arról, hogy mi történt. Ezt azután össze lehet vetni a valósággal - pl. A probléma onnan kezdődik, amikor az írott források nagyon hiányosak, ellentmondóak, vagy csak egy írott forrás van.
Újabban a régészet, az archeogenetika és más diruptív módszerek is szerepet kapnak: a nyelvészet vagy a néprajz is segíthet abban, hogy feltárjuk a múlt egy-egy rövid „sztoriját”. S ez vezet a mából visszatekintő diskurzusok újradefiniálásához: hogyan építjük fel a nemzetek identitását és milyen emlékek és mítoszok formálnak bennünket?
A múlt értelmezése és a modern narratívák
Egyes különböző korok és országok történetírása a politikai hatalomtól függetlenedik vagy éppen annak része lesz. A belső ellentétek és a nyugati megközelítések között feszülő kötésszálak megjelölik az emlékezet politikai dimenzióit. A közösségi múlt ezért tehát létkérdés: a tudományos igénnyel feltárható igazság - amelyet persze tükör által csak homályosan láthatunk - mellett az elbeszélésmód is igen lényeges.
Az egyes történetírók, publikus szereplők és politikai narratívák kapcsolódási pontjai kerülnek előtérbe. Marco Rubio amerikai külügyminiszter július 16-án miniszteri beszámolót tartott a politikai terrorizmus újjáéledéséről, és a beszédben olyan példákat érintett, amelyek Európában történtek. Bizonyára valamennyien ismerjük a szerte az országban megjelenő mobil-könyvárusokat is, amelyeket a történeti regényirodalom kontextusában érdemes megvizsgálni.
Mohács és a „mi lett volna, ha” gondolatai
Idősebb generációk még emlékeznek rá, mikor sok-sok éve egy-egy vaskos könyvbe belefeledkezve töltöttek nyári napokat. Mohács évfordulója kapcsán pedig a történelmi viták és a mi lett volna, ha gondolatok most is élénk vitákat generálnak. A csata helyszínéről és a hadtörténeti következményekről folytatott diskurzusok rámutatnak: a történelem épp úgy érthető, ha kérdéseket tesz fel, mint ha tényeket közöl.
A Mohács kapcsán a „mi lett volna” kérdések mögött azonban mélyebb következtetések húzódnak meg a források korlátozott volta és a történeti értelmezés korlátai miatt. A hadtörténet és a diplomácia összefüggései rámutatnak arra is, hogy a döntéshozatal kockázatos és sokszor kiszámíthatatlan.
A források és a történész eszköztára
A források hiányossága vagy ellentmondó jellege miatt a régészet és a tudományos módszerek elengedhetetlenek. A földrajzi helyszínek, sírok és temetkezési helyek beszélhetnek, de a teljes történet megírásához gyakran szükség van több forrásra és a kontextus értelmezésére. A „szemlélet”, amellyel ezekre a nyomokra tekintünk, sokat deríthet a múlt nagyobb trendjeiről is.
A püspökség szőlőművelési hagyományai különböző korszakokra nyúlnak vissza, és a történeti kutatások során a források ritkultsága mellett a gyanítható múltbéli események rekonstruálása is fontos. A bor és a misebor története például összetett, hiszen a termelés hagyományai, a földrajzi adottságok és a gazdasági körülmények mind hatással voltak a végeredményre.
A misebor és a borászat története
A misebor készítése során háromszor, négyszer fejtik a borokat, és összevegyítik, azaz házasítják őket. Összesen hét nemes szőlőfajtája van a püspökségnek: királyleányka, fehér leányka, ottonel muskotály, kövérszőlő, olaszrizling, szürkebarát és Zala gyöngye. Ezekből áll össze a misebor; a fejtés után a külön-külön jó fajokat házasítják, hogy végül egységes misebor szülessen.
Az évi termelés mennyisége sok tényezőtől függ: elsődleges a szőlőtőkék kora. Egy 115 éves tőkéből nem várható ugyanakkor a termés, mint egy fiatalabb tőkéből. A szőlő élőlény, így az életciklusai - gyermekkor, ifjúkor, kamaszkor, felnőttkor és öregedés - mind befolyásolják a termést és a minőséget. Az időjárás pedig további jelentős hatással van: a tavasz beállítása, nyár, fagyok és a felmerülő kárban joggal számíthatunk akár 10-20 százalékos vagy nagyobb veszteségekre is.
A püspökség két fő ültetvénye közül a rózsamáli dűlő és a csillagdai ültetvény került említésre. 1986-ban a csillagdai részt újratelepítették és korszerűsítették: teraszosítás, tőtávolság növelése és huzalosítás történt. A rózsamáli dűlőn is történt átalakítás: a sorok irányának megváltoztatása miatt gyökérzet sérüléseket szenvedett, ami 40-60 százalékos tőkehiányt okozott bizonyos részeken. 2012-től 2600 új szőlőtő telepítése történt, amely három év alatt jelentős fejlődést mutatott, és az ötéves ültetvény már láthatóan termővé válik.
Az államosítás után visszakapták a szőlőket, ám a régi ültetvények java részét felszámolták; a misebor továbbra is belső használatra szolgál. A pincekultúra és a mikroklíma összefüggései különös figyelmet érdemelnek: a három nagy pince mindegyike más mikroklímával rendelkezik, ami befolyásolja a borok érését és minőségét. A borral kapcsolatos történeteket és a pince múltját a kutatások nehezítik, de a hagyomány megőrzése fontos érték marad.
A borászat története, az elődök munkája és a jelenlegi megújulás együttesen adja meg a misebor értékét és identitását a közösség számára. A misebor az érsekségre érkező vendégeknek és a plébániáknak készül, a piacokon nem kapható a termék, hanem kizárólag belső használatra szolgál. A bor fenntartásának költségeit és a szőlőfenntartási hozzájárulást a plébánosok fizetik be.
tags: #misevlog #vertelen #aldozat #feherborral