A Pearl Harbor-i támadás 1941. december 7-én történt, és a második világháború fordulópontja volt a Csendes-óceánon.
A japán légierő megtámadta Amerika csendes-óceáni flottáját, ami hatalmas pusztítást okozott és áldozatokat követelt.
A támadás hatására az amerikai hadsereg kiheverte a csapást, és felkészült a visszavágásra.
Ez a történet egy filmben is mozoghat, amely ugyanebben a támadásban és csatában játszódik, de egyszerre három fiatal életét is bemutatja.
Rafe és Danny a legjobb barátok, akik gyerekkoruk óta pilóták akarnak lenni, és mindketten Pearl Harborban állomásoznak.
És mindketten ugyanazt a lányt szeretik.
A japán gépek pedig elindultak Pearl Harbor felé.
Bemutató dátuma: 2001. augusztus 9.
Ticket To The Tropics vagy a Pearl Harbor koktél egy szokásos paradísz-üdítő hangulatot idéz, amelyet a pineapple és melóniákkal ízesített alkohollal készítenek.
A koktél egyik fő összetevője a likőr, amely dinnye ízvilággal és élénk zöld színnel tűnik ki.
Az Amsterdam vodka, a zöld likőr és a sárga ananászlé egy édes, gyümölcsös, színes egésszé alkot.
A Pearl Harbor elleni japán támadás - avagy Pearl Harbor-i csata - a Japán Császári Haditengerészet rajtaütésszerű légicsapása volt az Amerikai Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának Hawaii-szigeteken lévő fő támaszpontja ellen 1941. december 7-én.
A japán támadás az amerikai Csendes-óceáni Flotta nagy részét harcképtelenné tette, ami legfőképpen azért történhetett meg, mert a Pearl Harbor-i katonai parancsnokok nem készültek fel egy ilyen támadásra.
Válaszul az Egyesült Államok másnap, 1941. december 8-án hadba lépett, és a háború gyorsan kiterjedt a világ más részeire.
A kódnevén Ai hadművelet névvel illetett akcióval Japán az 1937 óta folytatott csendes-óceáni háborúját terjesztette ki.
A támadás célja az volt, hogy az amerikai Csendes-óceáni Flottát átmenetileg kiiktassák, és ezáltal zavartalan hozzáférésük lehessen Délkelet-Ázsia nyersanyagkincseihez.
A japán hadművelet megtervezésében aktívan résztvevő Genda Minoru kapitány már 1934-ben megvitatta Onisi Takidzsó akkori admirállal, hogy háború esetén Pearl Harborban kell lecsapni az amerikaiakra.
Az Egyesült Államok részéről Japánnak küldött hadüzenetet követően pár nappal, december 11-én Németország és Olaszország hadat üzent az Egyesült Államoknak.
A Pearl Harbor elleni támadás ennek révén a második világháború egyik döntő fordulópontja lett.
A támadás idején az amerikai repülőgép-hordozók nem voltak a támaszponton, ezért őket nem érték károk.
A japánok nem támadták az üzemanyag-tárolókat, hajógyárakat és dokkokat, ami később súlyos mulasztásnak bizonyult.
A Pearl Harbor elleni támadás előtt pár órával Japán offenzívát indított Délkelet-Ázsia brit és holland gyarmatai ellen.
Habár a támadás jelentősen gyengítette az Egyesült Államokat, Japán számára a következményei végzetesnek bizonyultak.
Az USA lelkületének mozgósítása a pacifista és izolacionista tömegeknél megtörtént, ami a háborúba való belépéshez vezetett és a szövetségesek győzelméhez.
1937 óta Japán Kínával folytatott háborút, és az Amerikai Egyesült Államok eleinte semleges volt, de a Panay-incidens és a nankingi mészárlás hatására egyre inkább Kína oldalára állt.
A saját befolyásának és gazdasági érdekeinek védelme volt fontos az USA számára, ezért nagy mennyiségben szállított hadianyagot Kínának.
1940 elején az USA figyelmeztette Japánt, hogy ne vonuljon be Francia-Indokínába, és a Csendes-óceáni Flottát Pearl Harborbe helyezte át.
Akkoriban Japán 1940 júliusában kőolaj- és acélexportot korlátozott, majd 1941 júliusában Francia-Indokínába vonult, ami űzte a hadiállapotot.
A japán vezetők többsége úgy vélte, hogy megegyezés az Egyesült Államokkal nem lesz, ezért felkészültek a déli brit és holland gyarmatok elleni támadásra.
Az Egyesült Államok Ázsiai Flottája viszont csak 3 cirkálóval és 13 régi építésű torpedóshajóval rendelkezett, miközben a flottaépítési program megkezdődött.
A Taranto-típusú példák, mint Taranto és a brit flottát érintő beavatkozások, tanulmányozták a haditengerészet vezetői a védelmi és támadó stratégiákat Pearl Harbor előtt.
A támadások mélységszabályozása és a torpedók bevethetősége azonban kardinális volt a korabeli terveknél, és a Taranto-hadműveletek alapján módosították a védekezést a kikötőkben.
A Taranto-tapasztalat hatására a 1941 júniusában felülvizsgálták a védelemi mélységet, hogy a légierő által indított torpedótámadások minimalizálják a kockázatot.
Pearl Harbor akkoriban normális mélységi értéke körül 15 méteren belül érték el a védekezést, de a Taranto-hadművelet hatása ezt megváltoztatta.