A globális gazdasági növekedést megalapozó, úgynevezett lineáris gazdasági modell a természeti erőforrások kitermelésén, majd a gazdaságban keletkező hulladékok ártalmatlanításán alapszik. Ez a modell, bár évtizedekig motorja volt a fejlődésnek, egyre nyilvánvalóbb környezeti és gazdasági korlátokba ütközik. A fenntarthatatlan erőforrás-felhasználás és a növekvő hulladékmennyiség kezelése globális kihívást jelent. Ezen kedvezőtlen folyamatok hatásainak felismerésével párhuzamosan, azok negatív hatásainak mérséklése érdekében a globális gazdaságpolitikai és vállalati termelési trendekben az elmúlt években egyre inkább előtérbe kerültek az úgynevezett körforgásos gazdasági modell elemei. A körforgásos gazdaság célja, hogy a termékeket és anyagokat a lehető leghosszabb ideig tartsák értékükön, minimalizálva ezzel a hulladék keletkezését és az új nyersanyagok kitermelésének szükségességét.
A Körforgásos Gazdaság Monitorozása Európában
Az Európai Unió elkötelezett a körforgásos gazdaságra való átállás mellett, és ennek érdekében az Európai Bizottság már 2018-ban létrehozott egy átfogó körforgásos gazdasági mutatórendszert. Ez a rendszer jelenlegi formájában 5 tematikus részből áll, amelyekhez összesen 22 statisztikai mutató kapcsolódik. Ezek a mutatók segítenek nyomon követni a tagállamok előrehaladását a körforgásos gazdaságra való átállásban, és azonosítani a fejlesztendő területeket. Az összeurópai átállás monitorozása elengedhetetlen a közös célok eléréséhez és a fenntartható jövő biztosításához.
Az Átállás Kulcsfontosságú Elemeként a Termékéletciklus Meghosszabbítása és az Erőforrás-hatékonyság
A körforgásos gazdaságra történő átállás során egyaránt szükség van az előállítandó fogyasztási termékek mennyiségének csökkentésére. Ez elsősorban jobb minőségű, hosszabb életciklussal bíró termékek forgalomba hozatalával érhető el. Az ilyen termékek kevésbé igényelnek gyakori cserét, így csökkentik a hulladék keletkezését és az új termékek gyártásához szükséges erőforrásokat. Emellett fontos az előállított termékek gyártási folyamatainak anyag- és energiaszempontú racionalizálása. Ennek keretében a gyártási folyamatok optimalizálása, az energiahatékonyság növelése és a hulladék minimalizálása is kiemelt szerepet kap. Végül, de nem utolsósorban, az új kitermelésű nyersanyagok lehetőség szerinti minél nagyobb arányú kiváltására van szükség másodlagos nyersanyagforrásból, azaz a már felhasznált anyagok újrahasznosításából.
Anyaglábnyom és Hazai Anyagfelhasználás: Magyarország Helyzete
Az anyaglábnyom megmutatja, hogy az adott gazdaság hazai végső fogyasztásának kielégítéséhez mennyi anyag kitermelése szükséges az adott országban vagy azon kívül. Minél kisebb az anyaglábnyom, annál erőforrás-hatékonyabb és környezetbarátabb a termelés. Ezzel szemben a hazai anyagfelhasználás (Domestic Material Consumption - DMC) a nemzetgazdaságba bekerülő összes anyag (hazai kitermelés és importált anyagok, illetve az exportált anyagok különbsége) mennyiségét méri.
Magyarországon az anyaglábnyom és a hazai anyagfelhasználás 2008-tól szorosan együtt mozgott, ami arra utalt, hogy a gazdaság növekedése arányosan növelte az anyagfelhasználást. Azonban 2022-ben és 2023-ban jelentős eltérés mutatkozott: az anyaglábnyom számottevően meghaladta a hazai anyagfelhasználást. Ez az eltérés arra utalhat, hogy bár a hazai gazdaságban felhasznált anyagok mennyisége stagnált vagy csökkent, a külföldön megtermelt, de magyar fogyasztásra szánt termékekhez kapcsolódó anyagfelhasználás növekedett. 2023-ban a magyar emberek fejenként átlagosan közel 16 tonna anyag felhasználásához járultak hozzá vásárlásaikkal, illetve közvetett módon a vállalati és a kormányzati beruházásokon, vásárlásokon keresztül.
Nemzetközi Összehasonlításban a Magyar Anyaglábnyom
2023-ban Finnország, Románia és Luxemburg rendelkezett a legnagyobb, mintegy 32-46 tonna/fő anyaglábnyommal, míg Málta a legkisebbel, kevesebb mint 6 tonnával. Ez jelentős különbségeket mutat az egyes országok erőforrás-igénye között. Az elmúlt évtizedekben számos ország tett erőfeszítéseket anyaglábnyomának csökkentésére. 2008-hoz viszonyítva 20 országnak sikerült csökkentenie az anyaglábnyomát, ebből 11 ország több mint negyedével tudta mérsékelni ezen indikátorát. A legmagasabb anyaglábnyommal bíró Finnország (46,6 tonna/fő) 8-szor magasabb értéket mutat, mint a legalacsonyabb lábnyommal rendelkező Málta (5,8 tonna/fő).
Erőforrás-termelékenység: A Gazdasági Növekedés és a Környezet Kapcsolata
Az egyes országok gazdasági növekedésére általában kedvező jelenségként tekintünk. Azonban az, hogy a gazdasági növekedéshez milyen mértékben van szükség a természeti erőforrások igénybevételére, árnyalhatja a teljes képet. Az erőforrás-termelékenység azt mutatja meg, hogy egy ország mekkora gazdasági értéket (GDP-t) tud előállítani egységnyi felhasznált természeti erőforrásból. Az erőforrás-termelékenység növekedése kedvező jelenség, amely azt jelzi, hogy a gazdasági növekedés nem a többlet-anyagráfordításnak köszönhető, vagyis a gazdasági növekedés nem a környezet fokozottabb károsítása árán történik meg. Ebben az esetben tehát megvalósul az ún. szétválás (decoupling), mivel az egymással ok-okozati összefüggésben lévő változók közül a gazdasági változó (jelen esetben a GDP) növekedési üteme kisebb, mint a környezeti változóé (ez esetben az erőforrás-termelékenységé).
Magyarországon az erőforrás-termelékenység jelentős ingadozásokkal növekvő tendenciát mutat. 1995-ben 1 kilogramm erőforrás-felhasználás 0,64 euróval járult hozzá a bruttó hazai termékhez. Ez az érték azt jelzi, hogy a magyar gazdaság egyre hatékonyabban képes erőforrásokat értékké alakítani.
Dr. Gyulai Iván ökológus előadása a Kemencés Tanyán
A Népsűrűség Hatása az Erőforrás-termelékenységre
A gazdaság szerkezetén, erőforrás-adottságain és klimatikus viszonyain kívül a népsűrűség is hatással lehet az uniós országok egy főre jutó erőforrás-termelékenységének alakulására. Például a sűrűbben lakott Hollandia és Olaszország egy főre vetítve az uniós országok átlagánál kisebb hazai anyagfelhasználással rendelkezik. Ez arra utalhat, hogy a sűrű urbanizáció és a fejlett infrastruktúra hatékonyabb erőforrás-gazdálkodást tesz lehetővé. Ezzel szemben a nagyobb egy főre jutó hazai anyagfelhasználás gyakran az alacsonyabb népsűrűségű országok jellemzője (pl. Finnország, Észtország, Svédország), ahol a nagyobb földterületek és az eltérő gazdasági szerkezet eltérő erőforrás-igényt támaszt. A nyugat-európai országokban jellemzően jobban gazdálkodnak a rendelkezésre álló (természeti) erőforrásokkal, ami az erőforrás-termelékenységükben is megmutatkozik.
Hulladékkezelés és Újrahasznosítás: A Körforgásos Gazdaság Alappillérei
A körforgásos gazdaságra való átállás során az egyik legfontosabb cél olyan anyagok és termékek forgalomba hozatala, amelyek a lehető legkevesebb hulladék anyag keletkezése mellett állíthatók elő, valamint hosszú élettartamúak és javíthatók. Amennyiben magát a hulladékkeletkezést nem sikerül elkerülni, a hulladékot jó minőségű erőforrássá kell átalakítani. Minél nagyobb arányban tudjuk a hulladékot újrahasznosítani, annál kevesebb új, eddig a termelésbe be nem vont anyagot kell behozni az anyagáramlásba.
2023-ban Magyarországon a keletkezett összes hulladék 19,2 millió tonna volt. Az Európai Unió 27 tagországában 2014 és 2022 között 1 főre vetítve évente átlagosan mintegy 5,0 tonna hulladék keletkezett. Ennek jelentős részét az építőipari (40%) és a bányászati tevékenység (23%) során keletkezett hulladék tette ki, míg a háztartások „hulladéktermelése” 8-9%-os arányt képviselt (2022). Magyarországon 2022-ben fajlagosan az uniós átlagnál kevesebb hulladék (2,8 tonna/fő) képződött.
Az Építőipari Hulladék Újrahasznosításának Jelentősége
A 2010-es évektől kezdődően az építőiparban a keletkezett hulladék egyre nagyobb hányada került anyagában újrahasznosításra, tehát a hulladék anyagot azért dolgozták fel, hogy a keletkezett alapanyagból új terméket gyártsanak. Az újrahasznosítás aránya a 2014. évi 75%-ról 2023-ra 92%-ra emelkedett. Ez a drámai növekedés jelzi a szektor felelősségvállalását és a körforgásos gazdasági elvek sikeres integrálását. A többi, kevésbé jól újrahasznosítható hulladéktípust (mezőgazdasági és élelmiszeripari, ipari és egyéb gazdálkodási, valamint települési hulladékokat) is figyelembe véve a teljes hulladékmennyiség 72%-át sikerült 2023-ban újrahasznosítani Magyarországon.
Települési Hulladék Keletkezése és Újrahasznosítása
A települési hulladék mennyisége Magyarországon a 2020-2022-es időszakban évi 4 millió tonna körül alakult. 2023-ban az előző évhez viszonyítva 5,2%-kal, 4,1 millió tonnára nőtt. Az Európai Unió minden polgára átlagosan fél tonna települési hulladékot termel évente. Az egyes tagországok között jelentős különbség figyelhető meg: 2022-ben Ausztriában 803 kg, míg Romániában csupán 303 kg volt az egy főre jutó települési hulladék mennyisége. Magyarországon ez az érték a 2022. évi 407-ről 2023-ra 429 kg/fő-re nőtt. A települések szilárdhulladék-mennyisége a 2014. évi 3,8 millió tonnáról évenkénti kisebb-nagyobb ingadozások mellett 2023-ra 4,2 millió tonnára nőtt. Ugyanakkor 2010 óta évente átlagosan mintegy 45 ezer tonnával több települési hulladék került újrahasznosításra. 2010-hez képest, amikor a települési hulladék újrahasznosítási aránya mindössze 19,6% volt, 2023-ra - növekvő településihulladék-mennyiség mellett - elérte a 33%-ot. 2022-ben a települési hulladék újrahasznosításában az Európai Unió országai közül Németország, Szlovénia és Ausztria járt az élen, 60% feletti mutatóval.
Csomagolási Hulladékok és Műanyagok Újrahasznosítása
A jövőben a műanyagfogyasztás várhatóan tovább növekszik, és a következő két évtizedben akár meg is duplázódhat a mennyisége. Már történt néhány adminisztratív korlátozás, például az egyszer használatos műanyagok betiltása, de a növekvő fogyasztás továbbra is kihívást jelent. Az elmúlt években nemzetközi és hazai viszonylatban is folyamatosan nőtt a csomagoláshoz felhasznált anyagok mennyisége. Az Európai Unióban a csomagolási hulladék a 2018-as 174 kg/fő értékről 2022-re 187 kg/fő-re emelkedett. Ehhez képest Magyarországon kisebb az egy főre eső mennyiség, de a tendencia szintén növekvő. Hazánkban az egy főre jutó csomagolási hulladék tömege a 2018-as adatokhoz képest szintén emelkedett.
A csomagolásból származó hulladékok mintegy négytizedét a papír és a karton teszi ki Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt. Habár környezetvédelmi és újrahasznosítási szempontból kedvezőbb az üveg csomagolóanyag használata, hazánkban ennek az aránya (11%) elmarad a közösségi átlagtól (19%), miközben a műanyagé (27%) a közösségi átlagnál (19%) magasabb. Ez arra utal, hogy a műanyag csomagolások használata Magyarországon dominánsabb, ami további kihívásokat jelent az újrahasznosítás terén. A 2010-es évek elején a csomagolási hulladék újrafeldolgozási aránya Magyarországon közel 60% volt. A műanyag csomagolási hulladék újrafeldolgozási arányát tekintve európai uniós viszonylatban 2022-ben Belgium és Hollandia érte el a legmagasabb (közel 55%-os) értékeket. Görögország, Románia és Málta a leggyengébben teljesítő országok között szerepeltek (25% alatti mutatóval).
Elektromos és Elektronikai Hulladékok Kezelése
A műanyagok mellett az elektromos és elektronikai berendezések a leggyorsabban növekvő hulladékáramok között vannak az Európai Unióban. 2022-ben az Európai Unió területén 5,0 millió tonna elektronikai hulladékot gyűjtöttek össze elkülönítve. Magyarország 94 ezer tonnával járult hozzá az unióban begyűjtött teljes hulladékmennyiséghez. Ez azt jelenti, hogy lakosonként 9,8 kilogramm elektronikai hulladék került begyűjtésre. Ezzel az értékkel Magyarország az uniós országok közepesen teljesítő országai között helyezkedik el (EU-átlag 11,2 kg/fő). Az elmúlt 10 évben Magyarországon 5,0 kg/főről (2013) 9,8 kg/főre (2022) emelkedett az elkülönítetten begyűjtött elektronikai hulladék mennyisége. Az Európai Unió összes országára jellemző, hogy az elkülönítetten gyűjtött elektronikai hulladékuk legalább 50%-át újrahasznosítják. Európai viszonylatban e tekintetben kiemelkedő teljesítményt nyújtanak Csehország, Szlovákia és Horvátország, amelyekben 90%-nál is magasabb az újrahasznosítás aránya. Magyarország az elmúlt 10 évben folyamatosan az európai uniós átlagérték közelében helyezkedett el, egyes években kicsit magasabb, más években alig alacsonyabb értékekkel.
Másodlagos Nyersanyagok Fontossága és Magyarország Anyagfüggősége
Kiemelt fontosságú, hogy a másodlagos nyersanyagok előállítása céljából újrahasznosításra kerüljenek a hulladék és a maradék anyagok, mert ezzel egyrészt elkerüljük a hulladék végleges lerakását, másrészt pedig csökkentjük a kiaknázatlan természeti erőforrások kinyerése és feldolgozása iránti igényt. Minél nagyobb mennyiségű hulladék kerül vissza a termelésbe, annál kevesebb elsődleges, új nyersanyag bevonására van szükség. Ez egyrészt csökkenti a hulladéklerakók terheltségét, másrészt csökken az elsődleges anyagok kitermelésének és feldolgozásának környezeti hatása a nyersanyagkitermelés és az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésével.
Hazánk gazdasága rendkívül nyitott, és jelentős részben függ a különböző anyagok importjától, illetve exportjától. 2023-ban a feldolgozott nyersanyagok 70%-a hazai kitermelésből, 22%-a importból, a maradék (1,54 tonna/fő) pedig a hulladékkezelés során történő újrahasznosításból származott. A feldolgozott nyersanyagok 60%-át termékelőállításra fordították, a többit energiatermelésre használták fel, vagy exportálták.
A teljes anyagfelhasználáson belül a visszanyert és a gazdaságba visszavezetett anyagok arányát a körforgásos anyagfelhasználási arány mutatja meg. Magyarországon a 2010 és 2023 közötti időszakban 4,9 és 6,9% között mozgott a körforgásos anyagfelhasználási arány. Ez az érték viszonylag alacsony, ami arra utal, hogy a magyar gazdaság még jelentős mértékben támaszkodik az új nyersanyagokra. 2023-ban Hollandia, Olaszország és Málta rendelkezett a legnagyobb, mintegy 20-31%-os körforgásos anyagfelhasználási aránnyal, míg Románia a legkisebbel, mindössze 1,3%-kal. 2010-hez viszonyítva 21 országban növekedett a gazdaságba visszavezetett anyagok aránya, közülük 10-ben több mint kétszeresére. Míg Lettországban (jelentős részben az alacsony bázisnak köszönhetően) több mint négyszeresére emelkedett, addig Finnországban közel ötödére csökkent. Magyarországon javult a körforgásos anyagfelhasználási arány, de ezzel együtt is alig haladja meg az uniós átlagérték (11%) felét.
Anyagimport-függőség Magyarországon
Az anyagimport-függőség mértéke mutatja meg, hogy egy gazdaság milyen mértékben támaszkodik importra az anyagszükségleteinek kielégítése érdekében. Magyarország anyagimport-függősége 2005-ben érte el a minimumát 19,4%-kal, és 2012-ben volt a legmagasabb (31%), amelyet követően kisebb-nagyobb ingadozásokkal 2022-re 29,7%-os értéket vett fel, majd 2023-ban 24,1%-ra esett vissza. Az Európai Unióban 2023-ban Luxemburg és Hollandia rendelkezett a legnagyobb, 80% feletti, Románia pedig a legkisebb, 8% körüli anyagimport-függőséggel. 2000-hez viszonyítva Svédország, Finnország és Románia kivételével az összes országnak romlott a mutatója, vagyis emelkedett az anyagimport-függősége. Magyarországon az anyagimport-függőség jellemzően az uniós átlaghoz (22%) közeli értéket mutat, de évről évre mégis az uniós átlag fölött ingadozik. Hazánkban 2000-hez viszonyítva a többi országhoz képest viszonylag csekély mértékben, 1,8 százalékponttal emelkedett az indikátor értéke.
Üvegházhatású Gázok Kibocsátása és a Körforgásos Gazdaság Szerepe
A magyarországi termeléshez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2008 óta jellemzően 5-6 tonna/fő közötti értéken mozgott. Kedvező tendencia, hogy 2008 óta Magyarország ötödével tudta csökkenteni az egy főre vetített termeléshez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátását, így 2023-ban elérte a 4,8 tonna/fő értéket. 2023-ban Dánia, Luxemburg és Írország rendelkezett a legnagyobb, 11 tonna/fő feletti, Svédország pedig a legkisebb, 4 tonna/fő alatti termeléshez köthető üvegházhatásúgáz-kibocsátással. A körforgásos gazdaság kiemelt szerepet játszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, mivel az újrahasznosítás és az erőforrás-hatékonyság növelése révén csökken az új nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának környezeti terhelése.
A Körforgásos Gazdasági Szektorok Magyarországon
A körforgásos gazdaság a hulladékgyűjtésen, az újrahasznosításon és az anyagok újrafelhasználásán kívül számos egyéb gazdasági tevékenységet is magában foglal: ilyen lehet például a karbantartás és javítás, a bérbeadás, a szolgáltatásmegosztó platformok vagy akár a használtcikk-áruházak működtetése. A körkörös gazdaság termék- és szolgáltatási szektora az egész gazdaság adott részhalmaza. Itt megtermelt gazdasági javak és szolgáltatások a lehető legtovább fenntartják a termékek és az anyagok értékét, minimalizálják a hulladékot és az erőforrás-felhasználást, ezáltal lezárják vagy szűkítik a (nyers)anyag körforgását.
A körforgásos szektorokban végrehajtott beruházások Magyarországon 2023-ban 437 milliárd forintot tettek ki. Az Európai Unióban a körforgásos szektorok beruházásainak aránya 2023-ban Belgiumban és Luxemburgban volt a legmagasabb, elérte a GDP 1,3%-át, a legalacsonyabb értéket Görögország mutatta (mindössze 0,1%). A körforgásos szektorok becsült hozzáadott értéke 2023-ban Magyarországon 1072 milliárd forint volt. Az európai uniós országok közül 2023-ban a körforgásos szektorok hozzáadott értékének GDP-hez viszonyított aránya Írországban volt a legmagasabb (2,9%), emellett 2%-nál magasabb értéke csak Németországnak és Máltának volt. A legalacsonyabb értéket Görögország mutatta (mindössze 0,5%).
A körforgásos szektorokban foglalkoztatottak összlétszáma 2023-ban Magyarországon az egy évvel korábbival (108 ezer fő) közel azonos, 109 ezer fő volt. Kedvezőtlen, hogy ez jelentősen elmaradt a 2018-2022-es évek átlagától (120 ezer fő). 2005 és 2021 között folyamatosan emelkedett az Európai Unió körforgásos szektoraiban a foglalkoztatottak száma és aránya (3,6 millióról 4,7 millió főre, illetve 1,9%-ról 2,2%-ra). Az ezt követő mérséklődés eredményeként 2023-ban összességében közel 4,4 millió fő dolgozott az unió körforgásos szektoraiban.
Élelmiszerpazarlás: Globális Probléma, Helyi Megoldások
Globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem egyharmada, mintegy 1,3 milliárd tonna veszendőbe megy. Ez az élelmiszerpazarlás évente nagyjából 990 milliárd dollárjába kerül a világgazdaságnak. E mennyiség megtermelésére fordítják világszinten a mezőgazdaságban felhasznált összes víz egynegyedét. A Földművelésügyi Minisztérium (FM) tájékoztatása szerint egy hatékony belföldi kampány 1-2 év alatt akár 8 százalékkal is mérsékelheti a kidobott élelmiszer mennyiségét Magyarországon.
Az élelmiszerpazarlás és -veszteség csökkentéséért az FM a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel 2014-ben fórumot kezdeményezett, amely egyebek között a szabályozási környezet felmérését és a tapasztalat-, illetve tudáscserét szolgálja. A kezdeményezéshez csatlakozott szervezetek tavaly összesen 5000 tonna élelmiszert mentettek meg a kidobástól. A szaktárca hangsúlyozta, hogy az élelmiszer-adományozás jogszerű és létező gyakorlat Magyarországon. Az elosztási folyamatban szerepe van a jótékonysági szervezeteknek, valamint az adományozásra ösztönző intézkedéseknek. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület az MTI megkeresésére közölte: az egyesület által megmentett élelmiszerfelesleg mennyisége az idei év első kilenc hónapjában 6200 tonna volt, értéke mintegy 3,4 milliárd forint. Az áruházakból ugyanebben az időszakban 5600 tonna, 2,7 milliárd forint értékű élelmiszer származott. Az egyesület 4 áruházlánccal - az Aldival, az Auchannal, a Metróval és a Tescóval - működik együtt az áruházi élelmiszermentésben.