A futás, mint fizikai és mentális erőpróba, egyre népszerűbbé válik a sportolók körében. Az ultratávfutás, amely a maratoni távokat messze meghaladó versenyeket foglal magában, különösen nagy kihívást jelent, és egyedi élményeket kínál. A Kazinczy 200 és a Regmec 100 futóversenyek a magyar ultratávfutás kiemelkedő eseményei közé tartoznak, amelyek próbára teszik a résztvevők kitartását, fizikai és pszichikai erőnlétét. Ez a cikk egy olyan futó élménybeszámolóját mutatja be, aki mindkét versenyt sikeresen teljesítette, bepillantást engedve az ultratávfutás világába, annak nehézségeibe és örömeibe.
A Kazinczy 200: Több mint 200 km a Zemplén szívében
A Kazinczy 200 egy rendkívül megterhelő, 203 kilométeres távval és 7400 méteres szintkülönbséggel büszkélkedő futóverseny, amely a festői Zempléni-hegységben kerül megrendezésre. A verseny nem csupán a távolság, hanem a folyamatos emelkedők és lejtők, valamint a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok miatt is próbára teszi a futókat. A beszámoló részletesen bemutatja az indulás előtti készülődés, az utazás, a depóhelyek fontossága, valamint a verseny közbeni stratégia és a pszichológiai felkészültség szerepét.
Felkészülés és indulás
A verseny előtti csütörtök délután Sátoraljaújhelyre történő utazással kezdődik, ahol a futó Laczó Danival és Botos Istvánnal száll meg. Az autópálya forgalma ugyan lassítja az utat, de még vállalható időben megérkeznek a szálláshelyükre. A verseny napjának korai kelését preferálja, és bár a depócuccokat otthon gondosan összeállította, újra átnézi azokat, hogy minden a helyén legyen. A központba való gyalogos eljutás során Megyesi Balázzsal, az egyetlen olyan futóval, aki eddig minden Kazinczy 200-at teljesített, beszélget. A kisvonattal történő utazás Széphalomig, majd a többi résztvevő csatlakozása a reggeli indulás előtti hangulatot fokozza.
Géza, a verseny szervezője, 9:07-kor adja ki az ukázt az indulásra. A tervezett időeredményről szóló kérdésekre a futó válasza, hogy lényegtelen, csak az 55 órás hivatalos szintidőn belül teljesítse a távot. Ezt a hozzáállást az indokolja, hogy felesleges erőket feláldozni a korai szakaszban, folyamatosan az órát figyelni pedig csak növeli a stresszt. A várhatóan meleg időjárás miatt is az ésszerű tempó fenntartása a cél.
Az út első szakasza: Rudabányácska és a Zsólyomka-völgy
Az erősebb gyalogtempóval kezdő futó Rudabányácska településig, mintegy 7 kilométer megtétele után, már patakokban izzad. Ez a korai szakasz is jelzi a várható fizikai megterhelést. A Rudabányácska utáni hosszas lejtőn kocogva éri el a Zsólyomka-völgyet, ahol utoléri Durucz Istvánt, akit új bajusza miatt alig ismer fel. A futóban felvetődik a napszúrás gyanúja, de a felismerés után kiderül, hogy valóban ő az.
12 kilométernél érkezik a Kovács-villába, ahol a verseny előtt megszállt. A kiváló frissítőpontnál különösen a dinnye ízlik neki. A Nagy-nyugodó felé vezető emelkedőn gondolataiban már a lefelé jövetel örömét fantáziálja, de hamar visszatér a jelenbe, és a feladatra koncentrál. A K jelzésen futva, a kitelepült frissítőpont után a P jelzésre, majd a P3-ra fordul.
A Fekete-hegyi kilátó és Mikóháza
A P3 jelzésen egy igen meredek emelkedő következik a Fekete-hegyi kilátóig. A kilátóhoz vezető rész egy oda-vissza szakasz, ahol a lefelé jövőkkel buzdítják egymást. A kilátónál Parai István várja, és egy fél sört is kap, ami igen jól esik. A kilátóból látvány tárul elé: Felsőregmec és az Északi Zöld jelzés. Elfogja az érzés, hogy ezek a helyek várják, és reméli, hogy egyszer majd eljut oda. Mikóházáig kellemes lejtőn lehet időt nyerni, amit később az Északi Zöld goromba emelkedőin lehet elveszíteni.
Mikóházán frissítőpont fogadja, ahol a kólát a kulacsába tölti. Keményen sózza a paradicsomot, és egy dupla májkrémes kenyérrel indul tovább. Megtalálja kedvenc közkútját, ahol alaposan megmosdik, majd a hosszú, nyílt terepen folytatja útját. Sapka és napszemüveg fel, az erős napsütés ellen.
Alsóregmec és a Mátyás-hegy
Maku Lacival beszélget, majd betér egy kisboltba egy hideg, áfonyás sörért, ami bevett szokása a hosszú, unalmas aszfaltos szakaszokon. Laci elmegy mellette, miközben Lőw Andrisék utolérik futva. Újabb beszélgetés következik, ahol Lőw Andrást a Spartathlonjáról faggatja. Alsóregmecen Éva és Egon várja a frissítőponton, akiknek kedvessége extra erőt ad. A barackbefőtt is jókedvre deríti. Felsőregmec felé a hosszú, kitett aszfalt viszi vissza a valóságba. A településen a lakosoktól nem kap "barnult" pillantásokat, pedig felkészült a magyarázkodásra.
A Mátyás-hegyre vezető Ősrög (inkább ősrég, jelzés híján) tanösvényen nagyon óvatosnak kell lennie, mert itt szoktak sokan megrogyani a hosszú, kitett emelkedőn. A szalagozással nincs probléma, az útvonalat szinte zsebben hordja. A 311 méteres csúcson örül, hogy gond nélkül teljesítette a szakaszt, és egy kis kocogással lazít.
Zsírosbánya és Füzérkajatán
Zsírosbányára érkezve, 44 kilométernél, 7 óra 20 perc alatt, 6 km/h-s átlagsebességgel halad. Egy idős hölgy pontőrködik. Újra májkrémes kenyeret fogyaszt, és megtölti kulacsait szörppel. Maku Laci utoléri, majd ismét egyedül mászik tovább a K+ kőgörgeteges, kalandos útján. Füzérkajatán még vár egy frissítőpont, majd a jelzés egészen Füzérig vezet.
Füzér: A túra bázisa
Füzér a túra egyik fő bázisa, amit háromszor is érinteni kell, és itt van lehetőség depózni is. A futó itt veszi ki a fejlámpáját és az éjszakai szakaszra szánt innivalóit. A ponton választhat gulyás és tészta között, az előbbit választja, mivel a gyomra rendben van, és jól esik a laktatóbb étel. A ponton éri utol Harrer Tamást és Pető Andrást, de hamarosan tovább indul.
A Tolvaj-hegy és a Kis-Milic
A Vár-forrásnál minden évben egy kis mosdás frissíti fel, majd a K4 jelzésen kocog le Pusztafalutig. Innen egy meglepően friss, aszfaltozott út visz a híres (inkább hírhedt) Tolvaj-hegy aljáig. A pontőröktől kap egy kis nasit, majd nagy levegővel indul a túra talán legkeményebb részére: 700 méteren 250 méter szintkülönbség. Küzdelmes mászás után, két kisebb megállással sikerül abszolválni a durvaságot. A tetőn a határkőre ülve piheni ki magát a folytatásra.
Hamarosan Tamás, András, Szűcs Lajos és Őrsi Bálint utolérik. Elengedi őket, mert ő felfelé lassabb, de lefelé igyekszik kocogni, így a tempójuk nagyjából hasonló. A beszélgetés a zihálás mellett is jól esik. Úgy gondolja, a legnehezebb rész a Kis-Milic kilátójáig tart, ahol bőségesen van emelkedő. Felérve pontőrök fogadják, és felszeletelt kolbászkarikával kínálják. Örül, hogy a gyomra még bírja, így elfogyaszt párat.
A Nagy-Milic és az éjszakai szakasz
A Nagy-Milic 892 méteres csúcsánál be kell izzítani a fejlámpákat. A futó szerint jól jöttek, mindössze egyszer világosban ment tovább, egészen a Szurok-hegy aljáig. Öten haladnak tovább, és a futó megmutatja egyik kedvenc kilátópontját, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az éjszakai fényekkel díszített Kassára. Egy meredek lejtőn óvatoskodva érkeznek meg Andi és Tomi pontjához, a szlovák és magyar Z-jelzés találkozásához. Ők is régi motorosok, sok éve viszik ezt a nehéz pontot, és még 110 km-nél is itt lesznek.
A Szurok-hegy és Kéked
Innentől viszonylag szolidabb rész következik, mindössze két árok zavarja meg a tempót, de gond nélkül átkelnek. Hosszas menetelés után a Nagy-Hrabó utáni borzasztóan meredek lejtő visz le a "Skáros" határátkelőnél található frissítőpontig. Kockasajt várja, amiből hármat is meglovasít. Kell az energia, mert a lejtő után vár a következő kemény szakasz: a Szurok-hegy csúcsára fel. Tapasztalatból tudja, hogy sosem szabad várni a végét, mert amikor azt hiszi, fent van, még jöhetnek újabb emelkedők.
A csúcsra érkezve azonnal lerogy a kempingszékre. Mentest sört kér, mert a simától rosszul lenne. Felveti Tibinek, hogy ha marad sima sör, rejtsen el neki kettőt, mert hétfőn még erre jár szalagozni, ami később meg is történik, nagy köszönet érte. Közben Barta Laci alszik itt a hálózsákban, nincs túl jól. A futó újból életre kel, és Bálinttal ketten folytatják, míg Tamásék még pihennek. A Kékedre vezető aszfaltutat végigkocogja, így ismét magára marad. Szellemfalunak nevezi a települést, ahol az egyik részen teljes sötétség honol, a másik felében pedig már ég a közvilágítás. Ki érti ezt. Elhagyva a csaholó ebeket a Z+ jelzésen halad tovább, egy álmosító, uncsi úton.
Pányok és Telkibánya
Pányokra érkezve ismét Parai István a pontőr. Jól esik itt leülni a buszmegállóban. A frissítés bőséges, minden finomság rendelkezésre áll. Mire a többiek megérkeznek, ő már készen áll, és váltják egymást. Szűcs Lajos megy előtte, aki villámgyorsan frissített Pányokon. Később, Telkibánya előtt utoléri, majd az igen hosszú településen áthaladva beszélgetnek, ami jó, mert nem kómázik be, mint ahogy általában itt szokott.
Hollóháza és Füzér
A Palipista házban várja a következő igazoló és frissítőpont. Lajosossal halad egy darabig, majd a rémesen hosszú emelkedőn Hollóháza fele elengedi. Az emelkedőnek sosem akar vége szakadni. A tetőre érve óvatos kocogással próbál haladni, és utoléri Lajost, de most már mindenki a saját tempójában halad. Hollóházára érve meglepődve utoléri Frisch Lacit, Mécs Lacit, és a 100-as távot sajnos abbahagyó Szegedi Józsit. Nem időzik sokat, hiszen Füzér már csak 4 km. Meglepő módon egész sokat kocog a sík aszfalton. Egy kisebb emelkedő még van, és közben kivilágosodik.
Diós tésztát kér, ami jó laktató. A feladatot kiadja magának: irány a zuhanyzó, mert erre is van lehetőség. Meleg víz van, így a hajnali hűvös idő után szuper jól esik. Nem szégyelli eldobni az időt, jó darabig rabul ejti a zuhanyzó. Két kullancsot is kiszed közben magából. Testileg felfrissülve vág neki a folytatásnak. Szellemileg ez annyira nem mondható el, de nem panaszkodik.
A Regmec 100: Az "egy fél Szalánc kör" és a Bódorett
A beszámoló említést tesz a Regmec 100 teljesítéséről is, egy "fél Szalánc körrel" kiegészítve. Bár a részletek ebben a szakaszban rövidebbek, a Kazinczy 200 tapasztalatai relevánsak a Regmec 100 megértéséhez is. A Regmec 100, bár rövidebb távú, szintén komoly kihívást jelent, és hasonló felkészültséget, kitartást igényel. A "fél Szalánc kör" hozzáadása arra utal, hogy a futó a hivatalos távon túl is teljesített egy extra szakaszt, ami tovább növelte a teljesítményét.
Füzérkomlós és a Via Carpatica Vulcanica
Hamarosan forróság keletkezik, ismét egy kemény napnak néz elébe. Előtte Suhaj Laciék csapata halad, akik most indultak neki az innen induló 100-as távnak. A K+-en felkapaszkodik a Bodó-rétre, majd hamarosan megérkezik ismét Andi és Tomi pontjára. Innen most a szlovák Z- jelzés követendő, majd rémesen hosszú aszfalt veszi kezdetét Szalánc település irányába. Bele-bele kocog sokat, így éri utol ismét Frisch Lacit, de ő egy forrásnál megáll, és hűsítő mosdást csap, amíg Laci továbbhalad.
Szalánc és a Bódorett
Innen kissé visszaveszi a tempót, mert a szalánci várba kell felkapaszkodnia igazolásért. Végül Laciival együtt érkeznek meg Szaláncra, ahol a szokásos pontőrök, Kontha Gabriella és Nád Béla várják. Mennyei fánkkal frissíthet, amihez még lekvár is dukál. Ez a pillanatnyi boldogság a futó szerint az emberrel a bolygón pillanatnyilag történhet. Laci tovább indul, majd jön Jucus és Éva, akik a 100-as távon vannak. A futó még pakolja befelé az energiát, de hamarosan Laci nyomába szegődik.
Utoléri, de a Kalsa település előtti emberméretű búzamezőn el is engedi, mert visszaesik a tempója, és elkapja a fáradtság. A településen egy árnyékos részre le is ül jó 5 percre, hogy összeszedje magát. A talpcsontja is fájdogál, valószínű a meleg és a sok aszfalt nem tett túl jót neki.
Izra-tó és a Lipovec
Nem sok lelkesedéssel vág bele az S- jelzés hosszú emelkedőjébe, ráadásul, mint mindig, most is el nem hordott gallyak és fák nehezítik az amúgy sem könnyű haladást. Egy évezrednek érzi, mire megérkezik az Izra-tóhoz, immár 132 kilométernél. Medveczky Gyuri és családja a pontőrsereg, ami garantálja a jó frissítőpontot. Így is van, sült szalonnát eszik, na meg Kofolát is vételezhet. Szerinte jó 20 perc után halad csak tovább, de megy, és ez a lényeg, még ha már nem is acélosan.
Az útvonalat ismeri, tudja, hogy következik a hét árok, ami amúgy van vagy kilenc is, csak berkekben valamiért így hívják, utána pedig a kegyelemdöfést a Lipovec, azaz a Hársas-hegy vontatott, hosszú emelkedője viszi be. Igen megfontoltan mászik fölfelé, és az is belefér, hogy kifújja magát egy-két határkőre leülve közben.
Köves-hegy és Fövenyes-kút
Végre a csúcsot érve a pontőr igazol, és jön a Köves-hegy szó szerint borzadályos köves lefeléje, ahol hasonló tempót produkál, mint az emelkedőn fölfelé. Egyszer ez is véget ér, ezzel nyugtatja magát, és így is történik. Hamarosan a Fövenyes-kútnál vár a frissítőpont, ami már nagyon kellett. Le is rogy a nyugágyba, de mielőtt baljós gondolatok támadnának a fejében, "gyorsan" tovaáll.
Bába-hegy és Vaskapu-hegy
A Bába-hegy emelkedője nem vészes, a kilátás viszont pazar. Pusztafalura érve a kis kilátóban ismét frissítés. A laikus ember azt gondolná, hogy csak zabálni járnak ide, de közben rengeteg energia fogy a meleg és a nehéz terep miatt is. Egy kihívás van még itt a harmadik etapon, ez pedig a Vaskapu-hegy megmászása. Ráadásul a gazda el is kerítette a jelzést, így a szalagozók a kerítés mellett tudtak csak jelölni, ami viszont borzasztóan járható, és türelemjáték keményen.
Vissza Füzérre és az utolsó szakasz
Végre beérvén az erdőbe felkapaszkodik vissza az Északi Zöldbe, majd leül egy határkőre. Kettő kullancs ismét, de még csak másztak rajta szerencsére. Erőt vesz a folytatáshoz, majd örömmel nyugtázza, hogy a csúcsra ért ismét. Innen még 6 km ismét Füzér, de nem esik jól, már sem a sík, sem a lejtő, ámblokk úgy semmi az ég világon. A település előtt még egy pici kitérő a csodás várhoz, a bejáratánál pontőrködik az idős hölgy, aki még anno Zsírosbányán volt frissítőpont. Régebben volt olyan Kazinczy, hogy egészen a vár tetejébe kellett felmenni igazolásért. Ennyi kegyelem most már járt nekik.
Hamarosan újra Füzéren van, immár harmadjára, de most már 156 km-nél jár. 16:04 perc van, a nap még ereje teljében, és a következő 10 km végig kitett. Így hát fogja magát, és ismét elvonul tusolni. Ez után továbbra is a diós tésztát favorizálja, majd a depócuccból kiveszi ami az utolsó 48 km-re szükség lehet. A nap még perzselően éget, de ő nem vár, elindul.
Füzérkomlós és a hosszú aszfalt
Füzérkomlósig végig aszfaltút visz, majd innen nagy meglepetés jön, ugyanis a Via Carpatica Vulcanica kerékpárút kerül hamarosan kialakításra, és az előkészületek már kőkeményen zajlanak. Az eddigi susnyásban botorkálás már a múlté, a K- jelzést is elvezették kicsit hosszabban Nyíri felé, de az ő útvonaluk ugyanaz, mint volt az előző években. Örül, hogy nem kell már a bozótban utat törni innentől, de belegondolván kevésbé annak, hogy valószínű jövőre itt is végig lesz aszfaltozva az út, amortizálva majd le a talpait. Ezen filózva ér közben utol egy 50-es távos spori, akivel Bózsváig eldumcsizik, aztán persze ő még fitten tova is siet. Ő ismét leül a frissítőponton, most már 165 km-nél jár.
Jön a végetlen hosszú aszfaltos rész Kishután át Nagyhutára. Ha sötét lenne, valószínű minden csillagot leimádkozott volna mire Nagyhutára érkezik, de így csak a házakat figyeli, és a jókedvű grillező embereket. Nem kicsit irigykedik. Persze azért ő is elér Éva és Egon szokásos pontjára, akik mindenféle finomsággal várnak, na meg ismét van kockasajt, jé. A mentes sörnek csak a felét bírja meginni.
A Regmec 100 végén
A beszámoló utolsó része a Regmec 100 teljesítésére utal, ahol "egy fél Szalánc körrel" egészítette ki a távot. Ez a kiegészítés, bár nem részletezett, azt sugallja, hogy a futó nem elégedett meg a hivatalos távval, hanem további kihívásokat keresett. A Regmec 100, mint ultratávfutó verseny, hasonlóan a Kazinczy 200-hoz, komoly fizikai és mentális felkészültséget igényel. Az "egy fél Szalánc kör" hozzáadása azt mutatja, hogy a futó határtalan vágyát az önmagával való küzdelemre és a távok meghódítására.