Az európai ivási szokásokat vizsgáló, 2000 és 2019 közötti adatokat elemző tanulmányok rávilágítanak arra, hogy az alkohol preferencia terén az európai országok jelentős része nem nagyon szakít a hagyományokkal. Legyen szó a franciák bor iránti vonzalmáról, a németek sör iránti elkötelezettségéről vagy az északi országok töménypreferenciájáról, az európai fogyasztók zöme kitart a bevált szokások mellett. Daniela Correia, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális irodájának munkatársa szerint mindez azt mutatja, hogy a hagyományos italpreferenciák, az ivással kapcsolatos társadalmi normák és a hagyományos fogyasztási szokások jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országokban stabil ivási szokások alakuljanak ki. „A bor például a mediterrán országokban már évszázadok óta alapélelmiszer, míg a sör mély gyökerekkel rendelkezik a közép-európai országokban” - illusztrálta ezt nyilvánvaló példákkal.
A tanulmányban az uniós országok, valamint Izland, Norvégia és Ukrajna alkoholfogyasztási szokásait vizsgálták több évben is. Az elemzés az alkoholfogyasztási szokások hat halmazát tárta fel Európában. Az egyiket a borfogyasztás jellemezte, ez a halmaz olyan országokat foglalt magában, mint Franciaország, Görögország vagy Svédország. Egy másik halmazban olyan országok voltak, ahol inkább sört és kevesebb szeszes ital isznak, ilyen Ausztria, Dánia vagy Németország.
Magyarország Horvátországgal és Szlovákiával egy olyan halmazban találta magát, ahol nemcsak a sörfogyasztás magas, hanem a mértéktelen ivás is gyakori, csakúgy, mint a szeszes ital fogyasztása. Ukrajna, Bulgária és Ciprus egy olyan halmazt alkotott, ahol sokan voltak a nem ivók, de magas volt a rendszeresen szeszes italt fogyasztók száma is. Az Észtországot, Lettországot és Litvániát magában foglaló halmazban magas volt a szeszes italokat és sört fogyasztók száma, viszont alacsony volt a mértéktelen ivás aránya. Az utolsó halmazba kerültek azok az országok, ahol a legtöbben fogyasztottak alkoholt, emellett a mértéktelen ivás aránya is magas volt, ide került Finnország, Izland, Írország és Málta. Az egyes felmérések során a csaknem két évada alatt nem változtak érdemben az alkoholfogyasztási szokások.
A magyar italkultúra gyökerei: Sör, bor és pálinka
A magyar italkultúra sokszínűségét vizsgálva egyértelműen látszik, hogy a bort vagy a pálinkát sokan tartják jellemzőbbnek a magyar italkultúrára, mint a sört. Pedig a sörkészítésnek mély történelmi gyökerei vannak Magyarországon, a honfoglaló magyarok már ismerték ezt a technikát, sőt, Kulich Júlia, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum "Ez sör!" című kiállításának kurátora szerint a honfoglaló magyarok hamarabb ismerték a sörkészítés technikáját, mint a borét. Ennek oka egyszerű: az árpa rövidebb tenyészidejű gabona, míg a szőlő termesztése és feldolgozása hosszabb ideig tart. Így a sörfőzés praktikusabb volt egy sztyeppei nép számára.
A sörkészítés története Magyarországon a nyugati típusú sörneveléshez nyúlik vissza, egészen a XI. századig. A középkorban a főnemesek serfőzdéi nem termeltek lényegesen több sört, mint manapság egy kisüzemi sörfőzde. Az ipari méretű sörtermelést a XIX. század közepén indították be magyar, cseh és német befektetők. Ebben az időszakban Pest-Buda még német városként funkcionált, így nem meglepő a sörkultúra megjelenése és fejlődése. A legsikeresebb sörgyárak központja Kőbánya lett, ahol a kőkitermelés után visszamaradt pincerendszer kiválóan alkalmasnak bizonyult a sör tárolására és érlelésére. Az egyik legismertebb vállalkozó, Dreher Antal, a schwechati sörgyár tulajdonosa, birodalomépítésbe kezdett, és fokozatosan bekebelezte a környékbeli sörgyárakat.
A sörkultúra fejlődése a XX. században és a szocializmus hatása
A magyar sörkultúra polgári vonulataira való rávilágítás volt az egyik célja a kutatásoknak. A szocializmus időszakában a magyar sörkultúra sajnos degradálódott, és rossz minőségű italokat gyártottak. A kutatások meglepő eredményeket hoztak abban a tekintetben is, hogy a munkásosztály már a háború előtt is jelentős mértékben fogyasztott sört. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a dohány- és a cukoripar után a söriparban zajlottak a legnagyobb sztrájkok a XIX. század végén. Ekkor a munkásság bojkottálta a sörfogyasztást, ami hatalmas kiesést jelentett a gyáraknak.
Az 1920-as és 1930-as években megszaporodtak a sörös hirdetések, amelyek már egyértelműen a polgárságot célozták meg. Az első világháború, a Monarchia szétesése miatti piacvesztés, valamint a nagy gazdasági világválság mind visszavetették a sörgyárakat. Azonban a tulajdonosi szerkezetben a második világháború utáni államosítás hozott igazi, gyökeres változást. A kommunizmus idején, illetve a Kádár-korszakban a mennyiség volt a lényeg, nem a minőség. A sör a munkásság italaként jelent meg, és azért is népszerűsítették a sörfogyasztást, hogy a munkások ne az olcsó és rossz minőségű rövideket igyák.
Europeo – A sörnek és a kenyérnek közös története van
A rendszerváltás és a kézműves sörök forradalma
A rendszerváltást követően a privatizáció során megjelentek a külföldi tulajdonosok a sörpiacon. Majd a 2000-es években robbant a "kézműves forradalom", amely alapvetően megváltoztatta a sörfogyasztást egy bizonyos, a minőséget is megfizetni képes réteg számára. Bár a cégstruktúrával és a kortárs sörfogyasztás kultúrájával a kiállítás már nem foglalkozik részletesen, a kézműves sörök térnyerése vitathatatlanul új dimenziókat nyitott a magyar italkultúrában. Ez a jelenség ráirányítja a figyelmet arra, hogy a hagyományos italok mellett, mint a bor és a pálinka, a sör is fontos szerepet tölt be a magyar gasztronómiai és társadalmi életben.
Az alkohol mint inspiráció: Dalok és anekdoták
Az alkohol és az ivászat témája nem csak a mindennapi életet, hanem a művészetet is megihleti. A zenei világban is gyakran találkozunk olyan dalokkal, amelyek az alkoholról, a kocsmák hangulatáról vagy éppen a jókedvű társasági együttlétekről szólnak. Bár a dalok írói és előadói sokszor józanul alkotnak, a zene és a szöveg gyakran tükrözi azokat az élményeket és érzelmeket, amelyeket az alkohol fogyasztása kiválthat.
A dalokból vicces szlogenek és gondolatok is előkerülhetnek, amelyek az alkoholhoz kapcsolódnak. Gondoljunk csak olyan idézetekre, mint "Csak egy gyűszűnyit, egy ujjnyit ám!", vagy a pohárköszöntők sokszínűsége. A "Mondok egy pohárköszöntőt, figyelem!" felszólítás is arra utal, hogy az ivászat gyakran társul szórakozással és humorral. Még Kun Bélát is megidézik, akihez a "szeressünk mindent, ami a-val kezdődik" gondolat köthető, de az italozásnál a mértékletesség fontosságára is felhívják a figyelmet: "De azért inni csak mértékkel és tartózkodással!".
A fák adta metaforától a motor beindításáig számos képzettársítás kapcsolódik az alkoholhoz. A "Drága jó söröcském, Isteni italom" kifejezés a sör iránti rajongást mutatja. A "Mire igyunk?" kérdés pedig arra utal, hogy az ivászat gyakran valamilyen alkalomhoz, ünnepléshez kötődik. A dalok és anekdoták sokszínűsége jól mutatja, hogy az alkohol, mint téma, mélyen beágyazódott a kulturális emlékezetünkbe, legyen szó akár a borról, a sörről, a pálinkáról vagy éppen a hétköznapi "be kell rúgni" életérzésről.