Először hülyeségből lágy éneklős gitárzenét, technót és torzított hangos reppet csináltunk a haveroknak, de csak poénból. Aztán kurvára komolyra vettük a figurát. Aminek első albumát hallgatva elsőre fület szúr, hogy a fiúkból végtelenül természetesen buknak ki a szövegek, fél csepp verejtéket nem találni rajtuk. Erre meg azt mondják, hogy a rap királyai mellett punk, blues, soul, funky és jazz zenészek is ihlették a szlenget.
„Az élmények, amik hatottak ránk, és nem illegálisak vagy ridegek: gyönyörű múzsák, könyvek, festmények, filmek, versek, a filozófia, a teológia, a teozófia, a hosszú séták egy őszi délután a parkban és a mágia.” Hát ennyi. Vagyis nem ennyi, ennyi majd akkor lesz, ha mindenki végighallgatta az albumot.
Az alkotói táj
A kezdeti könnyedség és a későbbi mélyebb tartalom közti feszültség meghatározó mind a szövegekre, mind a hangzásra. A poénból indult kísérletezés végül olyan összetett hangzásképet eredményezett, amelyben a rap erőt képvisel, de a punk, blues, soul, funk és jazz elemei finoman beépülnek.
Az album hallgatása során azonnal érezhető, hogy a zenészek természetes módon engedik ki magukból a szövegeket, és semmi sem erőltetett. Ez a nyelvi folyékonyság a prekolubiai és modern hatások keverékében jelenik meg, miközben a dobhártyát érintő ritmusok megőrzik a fesztiválok és a klubok közeli hangulatát.
Művészeti hatások és inspiráció
A dalszövegek ihletését a különböző művészeti ágak adták: múzsák, könyvek, festmények, filmek és versek. A filozófia, a teológia és a teozófia mély gondolatai szintén megjelennek a szövegekben, amelyek így nem csak hangzásban, hanem gondolatiságban is kihívást jelentenek. A hosszú séták egy őszi délután a parkban a gyönyörű múzsáknak és a belső világoknak adnak helyet, ahol a mágia jelen van.
Az album második felében a hangzás kifinomultabbá válik: a ritmusok és a dallamok közötti egyensúly megteremti azt a hangzást, amely egyszerre nyújt énekest és rapperet a hallgatónak. A zenészek közötti konyhában zajló kísérletezés egymásra találó színpadképet hoz létre, amely egyszerre ébreszt emlékeket és ad új megvilágítást a hallgatónak.
Közönség- és kultúrkapcsolatok
A mű megszólítja mindazokat, akik nyitottak a határok átlépésére: a rap királyai mellett a punk, blues, soul, funk és jazz rajongói is megtalálhatják a saját részüket a lemezben. A közönségre való hatás nem csak a ritmusokban rejlik, hanem a szövegek egyszerre személyes és általános élményeiben is. A szövegek a hétköznapi tapasztalatokat és a mélyebb gondolkodást ötvözik, így a hallgató saját élettörténetét is visszatalálhatja a dalokba.
Az album poénos kezdeti szakaszai végig kísértetik a hallgatót a komolyabb tartalmain keresztül, ami egyfajta ívet képez: a könnyedségből a mélyebb elgondolkodás felé haladás, amely végül erősebb és tartalmasabb zenei élményt ad.
Hangzás és technika
A zenei nyelv a modern és klasszikus elemeket egyesíti: a lágy éneklés és torzított hangos rap váltakozik, miközben a techno és a gitárzene ritmusai a belső energiát és a katarzist is közvetítik. Ez a kombináció adja meg a zenekar arculatát és jellegzetes hangzását, amely egyszerre underground és széles közönség felé nyitott.
Előadói és producerei dinamikák
A producertől a színpadig vezető út során a közös munka során alakul ki a végleges hangzás: a hangszerek és a hangmennyiség szintén hozzájárul a szövegek kifejező erejéhez, amely minden hallgatás során új rétegeket fed fel. A szövegek szándéka a magabiztosság és a nyitottság egyszerre történő közvetítése, amelyet a zenekari összhang támogat.
Az album élményei összefonódnak a hosszú sétákkal és a párhuzamos teológiai-filozófiai gondolatokkal, amelyeket a zenekar a hallgató elé tár. A mű tehát nem csupán zene, hanem gondolati útmutató is lehet mindazok számára, akik keresik a belső mágiát a hétköznapok között.
Hát ennyi. Vagyis nem ennyi, ennyi majd akkor lesz, ha mindenki végighallgatta az albumot. A mű során megjelenő hangszínek és szövegek összhangja adja meg a végső hatást: egy olyan alkotás, amely egyszerre szórakoztat és provokál.