A Turbinában november 12-én mutatja be első szólólemezét a Sör És Fű emszíje.
A 215B ezoterikus életfilozófiát valló, önismereti hiphopja a tavalyi év egyik legerősebb boom bapes kiadványa volt.
Az azóta bezárt Keleti Blokkban született lemez egyben korszakhatár is Laza Laca és a Sör És Fű életében.
Az egyre dallamosabb zenékben gondolkodó rapper elmesélte, mi baja az underground hiphopközeggel, min parázott rengeteget, és miért nem tud mit kezdeni azzal, ha azt mondják, eladta magát.
Hogyan érintett, amikor 2020 végén bezárt a Keleti Blokk?
Amikor megismertük DJ Slow Bálintot egy buliban, épp a Sör És Fű első lemezére készültünk, és meghívott az akkori zenekara, a Soulclap próbatermébe a Keleti Blokkba, hogy mutogasson zenéket.
Minket azonnal megfogott a régi koleszhangulat, a kihalt folyosók, a nagy belmagasság.
Bálint mondta, hogy ide csak kihalásos alapon lehet bekerülni, mégis sikerült valahogy intéznie nekünk egy termet, ahol felépíthettük a stúdiónkat.
A művészet minden területéről megfordultak figurák, képzőművészeket, szobrászokat, zenészeket ismertünk meg ott.
A harmadik emeleti klubszobában - ott forgattuk a 215B klipjének második felét - voltak közösségi programok, pingpongversenyek, még sörautomata is.
Megfizethetetlen volt, hogy hajnal 3-kor is hangoskodhattunk, nem zavart senki.
Nem is vettük komolyan, hogy bezár a Blokk, mert ez minden évben felmerült.
Amikor 2020 novemberében tényleg vége lett, az egyik szemem sírt, a másik nevetett.
Nagyon szerettem a stúdiót, de úgy éreztük, öt év bőven elég egy ilyen helyen.
A stúdiónk le volt szigetelve mélyszürke padlószőnyeggel, ami minden hangot elnyelt, semmi fény nem szűrődött be, pár nap után már nagyon vágytunk a szabad levegőre.
Mondhatjuk. Az első kivételével a Blokkban vettük fel minden lemezünket.
Ott szívtam fel magam és fejeztem be a szólóalbumomat is, miután beköltöztem a 215B terembe.
Ez volt az utolsó nagy munkánk ott.
Utána alkotói szabadságra mentünk a SÉF-fel.
Úgy éreztük, elmondtunk mindent, amit szerettünk volna, és kicsit töltekeztünk.
A 2021-es év a pihenésről szólt.
Három éve kihoztál egy trapes EP-t (trEP), a 215B viszont régisulis, bólogatós boom bap.
Az első számokat 4-5 éve írtam a lemezre, és akkor még egyértelmű volt, hogy boom bap lesz.
Az újvonalas hiphopot is szeretem, mert kiszakít a komfortzónából, és új lehetőségeket nyit flow-ban, ritmikában, de miután megcsináltam a trEP-t, úgy éreztem, visszatérhetek a hazai pályára.
Azt éreztem önazonosnak, ha az első szólólemezem olyan lassabb, boom bapes lüktetésű alapokra pörög, amilyeneken felnőttem.
Írói válságnak nem mondanám, mert mindig is produktív voltam.
Inkább arról volt szó, hogy az évek során felhalmozódtak bennem olyan témák, amiket máshol csak foszlányokban tudtam kiadni magamból.
A 215B-t végigkísérik Szepes Mária gondolatai, interjúrészletei.
Először Osho-könyvek kerültek a kezembe, aztán zsákszámra hordtam haza más írók könyveit is, hogy mélyebben kicsomózgassam a dolgaimat.
Mint minden ember, én is az eredendő boldogságot kerestem.
Gyanús volt nekem a materialista világ, amely szerint csak akkor lehetsz boldog, ha autód, házad és szilikoncsöcsű csajod van.
Hajlamos voltam mindent túlagyalni.
Napokig gondolkodtam a dolgok miértjéről, és ezeket a parákat külső behatásokkal nyomtam el.
Mostanra úgy lenyugodtam, hogy már nem tudom felhúzni magam semmin.
Lehet, hogy ez spiriszar dumának hangzik, de úgy gondolom, minden okkal történik és nincsenek véletlenek.
Sokáig se az alkotást, se a hétköznapjaimat nem tudtam elképzelni nélküle.
Hátráltatni nem hátráltatott, mert sokat dolgoztam beszívva; inkább azt ismertem fel az évek múlásával, hogy ez így nagyon messze áll a teljességtől.
A fű nem az ihletet nyomta el, hanem minden mást, mert olyan magasra rakta az ingerküszöbömet, hogy nehéz volt őszintén megmosolyogtatnia vagy reakciót kiváltania belőlem bárminek.
Ha beszívsz, mindenbe beleszarsz, mert kényelmesbe vagy.
Több lépcsőben sikerült csak leszokni.
Először egy fél évre hagytam abba.
Azt hittem, ezzel le is győztem a mumusomat, akkor meg miért ne téphetnék be egyszer-kétszer?
Betéptem, és pontosan ugyanott tartottam, mint előtte.
Egy hónap múlva megint felismertem, hogy ez kurva gáz, és azóta - most már egy éve - tiszta vagyok, és fel se merül bennem, hogy nem szoknék vissza, ha akár csak egy slukkot szívnék.
Azt hittem, nem tudnék írni spangli nélkül, mert egész életemben nyomtam, de miután abbahagytam a szívást, pár hét után lecsendesedett az elmém, és sokkal összeszedettebbek lettek a gondolataim.
„Mr. Underground, ha számíthatnék rád, bármit adnék én / De mikor kellettél volna, cserbenhagytál”
(Mr. Ennél a számnál azon gondolkodtam, hogy az undergroundnak nevezett szféra valójában mennyire műmájer.)
Tudom, hogy ez szarul hangzik, de ebben a közegben mutogatnak a legtöbbet egymásra, hogy kapja be mindenki, te nem vagy underground, nem vagy real.
Mi is megkaptuk, hogy eladtuk magunkat, amivel soha nem tudtam mit kezdeni.
Bárcsak eladnám magam egyszer, úgy örülnék!
Olyan értelemben, hogy megvenném, amit csinálok, nem úgy, hogy megmondják, mit csináljak pénzért.
Nagy köd van a fejekben a mai napig, és emiatt már nem áll olyan közel a szívemhez ez a szféra.
Tudom, honnan jöttem, és szeretem az underground kollektívát, de úgy érzem, nekem már kicsit máshol van a helyem.
Régóta érlelődött bennem, hogy olyan zenét csináljak, ami kiszakít a komfortzónámból, és mindenkihez szól kortól és nemtől függetlenül, nem csak a 20 és 35 év közötti full capes srácoknak.
Azokkal a zenékkel sincs semmi baj, és imádom a capes srácokat is, de már nem zorallkodni szeretnék, hanem olyan érzéseket - legyen az akár negatív vagy pozitív - közvetíteni, amiknek végül mégis pozitív hatása lesz az emberekre.
Nem is nagyon hallgatok már hiphopot, előbb teszek be egy kellemes lüktetésű minimált vagy valami alter zenét, mondjuk hiperkarmát.
Szorosan kapcsolódik hozzá.
Meg ahhoz is, hogy úgy érzem - és ezt értsd jól -, hogy a kőrapet már kimaxoltam.
Most azokban a zenékben találok magamra, amik érzéseket váltanak ki belőlem, és nem azon agyalok közben, hogy milyen jó volt ez a szófordulat vagy milyen jó a srác flow-ja, hanem hogy fú, de őszinte.
Szeretném ezeket a zenéket is kimaxolni, aztán lehet, hogy utána már csak operába járok majd.
„A csicska Laca eladta magát! Én mindig mondtam, hogy nem trú arc! Az csak egy szerep volt.”
Szerintem arról szól, vagyis akkor jó az élet, ha arról szól, hogy fejlődsz és továbblépsz.
Az is járható út, és sokoknak beválik, ha 10-20 évig ugyanabban a zenében mozognak, nekem viszont szükségem van a változásra, az új tapasztalatokra.
Picikét, de a SÉF már a debütlemez után elszakadt a kötelező egóméregetéstől, amiről a hiphop szól.
Most élőbb hangzásokkal kísérletezünk.
Mindketten szeretjük az élőzenét, Imi régen dobolt is egy punkzenekarban, de nem akartunk tipikus színpadi felállást, mert az nem áll olyan jól a SÉF-nek.
Más a sound, lehet élőben filterezni a dobokat, hangmintákat bejátszani, és olyan dobhangokat megszólaltatni, amiket egy dobszerkóval csak rengeteg effekttel, munkával és pénzzel lehetne.
Laza Laca november 12-én a Turbinában adja elő szinte teljes egészében a 215B nagylemezt, az estét 3,14 nyitja.
A Sör és Fű egyediségével kiemelkedik a magyar underground előadók közül.
Dalaikban a lágy éneklős zenét vegyítik rappel és elektronikával.
Első nagylemezük az Enter The SÉF tavaly jelent meg.
"Már régóta zenélgettünk össze - vissza.
A Sör és Fű 2014 novemberében adta ki debütáló lemezét Enter the SÉF címmel, mely az év egyik legjobban várt raplemeze volt.
Az albumon 13 szám kapott helyet, mindegyik jól megkomponált szerzemény, őszinte, sokatmondó dalszövegekkel.
Dalaikat múzsák, könyvek, festmények, számos élmény ihlette, így mindenki megtalálja a kedvére valót.
A zenekart az ASAN is felkarolta.
A szervezet célja, hogy segítse a tehetséges előadókat, elindítsa őket a zenei pályán.
A Sör és Fű egyediségével kiemelkedik a magyar underground előadók közül.
Dalaikban a lágy éneklős zenét vegyítik rappel és elektronikával.
Első nagylemezük az Enter The SÉF tavaly jelent meg.
Már régóta zenélgettünk össze - vissza.
A Sör és Fű 2014 novemberében adta ki debütáló lemezét Enter the SÉF címmel, mely az év egyik legjobban várt raplemeze volt.
Az albumon 13 szám kapott helyet, mindegyik jól megkomponált szerzemény, őszinte, sokatmondó dalszövegekkel.
Dalaikat múzsák, könyvek, festmények, számos élmény ihlette, így mindenki megtalálja a kedvére valót.
A zenekart az ASAN is felkarolta.
A szervezet célja, hogy segítse a tehetséges előadókat, elindítsa őket a zenei pályán.
tags: #sor #es #fu #modszertan #dalszoveg