Európa szerte csökken vagy stagnál az átlagos szeszfogyasztás, ugyanakkor a sörivó nemzetek a borra, a borivók pedig a sörre nyitottak az elmúlt években. A lap összegzése szerint Európa legtöbb országára az alkoholfogyasztás fokozatos csökkenése jellemző. A trend a legtöbb országban az 1970-es évekig emelkedett - Magyarországon az 1980-as évek második feléig, például Finnországban viszont 2007-ig - majd csökkenni kezdett. Norvégiában vagy Izlandon, ahol korábban alacsony volt az alkoholfogyasztás, az elmúlt évtizedekben nem állt meg a mennyiségi növekedés.

Az OECD idén publikált, 2012-es adatai szerint Európában a litvánoknál fogy a legtöbb szesz, évenként és fejenként 14,4 liter. A felmérésből az is kiderült, hogy ma már kevésbé állja meg a helyét a "sörivó-" vagy "borivó nemzet" kifejezés, hiszen egyre egységesebbé válik az is, amit mi európaiak iszunk. A sörivás népszerűvé vált olyan tradicionálisan borivó országokban is, mint Olaszország vagy Spanyolország, a borivás pedig elterjedt például Norvégiában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban.

Hazánkban az 1990-es évek óta mérséklődött a túlzott alkoholfogyasztással összefüggésbe hozott halálesetek száma. Két szegény ember forgatta a földet a kert felső szélén. Egymás mellett mentek az ásóval. Az öreg folyton diskurált, s a fiatal annyira szórakozott volt, hogy szinte tehetetlenül állott meg, valahányszor az öreg megakasztotta a munkában, hiábavaló beszédével. Ez a fiatal munkás kemény fekete ember volt, vásott barna ruha volt rajta, katonabakancs és rendkívül ócska katonasapka, amilyet csak azokon a lenyűtt és félig csontvázzá vált katonákon látni, akik tíz-, tizenöt, húsz hónapos lövészárok után vánszorognak olykor végig az utcán, apatikusan és gépiesen.

- Má mondtam a vénasszonynak, hogy dugja el a fokhajmát - szólt az öreg, aki a feleségét mindig vénasszonynak emlegette, s megint megállott, az ásó nyelére támaszkodva. - Aztat ilyenkor kő eldugnyi a fődbe. Ősszel. Akkor lesz jó tavasszal. - Nem fagy ki? - szólt tűnődve a fiatal. - Nem. Sohase. Nem árt annak egyátajján semmit a fagy, ha a fődbe van. Mer ha rágyün a főd, akkor be van takarva, akkor nem árthat neki a fagy... Pedig most az is drága, a fokhajma. A fiatal ember, mintha ráléptek volna, összerándult. - Minden drága - mondta sötéten, s az ásóját emelte. - Minden nagyon drága - bólintott az öreg. - Rettenetesen drága. Egy kiló kenyérnek az ára huszonhat krajcár; e még nem vón drága, de nem lehet kapni. A nagy világér sehun nem lehet kapni. Abba a mi falunkba meg a jóisten tudja micsoda jedző szorult, hogy minálunk sose kapni lisztet, cédulás lisztet. Más falukba mindenütt elláttyák az emberiséget, csak éppen minálunk nem. De meg a minap avval jön a vénasszony, hogy a jedző még aszongya, hogy aszongya: aki pedig űtet a szentekkel esszeházasíttya, annak ű ellássa majd a baját. Megcsóválta a fejét, s kicsit nevetett.-Peig mostani világba könnyen megy, hogy az ember a jedzőt a szentekkel esszeházasittya. A fiatalember most keményen a szemébe nézett az öregnek s mintha nagy és erős dolgot jelentene ki, így szólt: - Látja, István bátyám, én csak három napja vagyok itthon, de ezt én nem érthetem. Rossz világ ez! Tuggya... én huszonhat hónapig voltam a fronton, de mondhatom, nekem semmi rövidségem nem vót. - Meghiszem. - Nekem ételem, italom megvót. Hús annyi vót, marhahús, hogy mán nem is akartuk ennyi. Mán kifordult az ember szájábul a hús. - Hő, jó vón here. Egy kiló marhahúsnak az ára tizenkét korona. Aszongyák. Mer én bion nem vettem. A fiatalember kissé fátyolos szemmel soká nézte; szembenézett vele. - Mit evett fröstökre? - Hát igen jó paprikát vettem én a múltkor a szerbtűl, Kovács Jánostúl, merhogy ű most a szerb, mióta nincsen szerb... Tizenkét darabot adott tíz krajcárér. Még nem is drága, aszondom. Azt ettem vagy kettőt, kenyérrel. A katonaember már nem figyelt, már a szeme megint messze kalandozott, magába merült. De az öreg folytatta. - Ebédre meg igen jó iborkát savanyított nekem a feleségem, hát ebédre meg aztat eszek a kenyérhe. Ha osztán vacsorára hazamegyek, főz a vénasszony. Bablevest, vagy krumplilevest, ahogy gyün, máma ugyan káposztát. Mer az embernek megterem a kertjibe a krumpli is meg a káposzta is, az idén bion nem sok termett, de az is jó, azt is meg kell köszönni a jóistennek. - Lisztje van? - Hát van két méter búzám. Tiszta. Muszáj nekik őrlési engedélyt adni. Azt kaptam részibe. Meg a cédulás lisztet is kiszedi a vénasszony. - Zsírja van? - Avvan, hálaistennek, jó órába legyen mondva. Avvan, hogy ne hazuggyak, van még vagy két liter. - Csizmája van? - Hát ammán nemigen van. Ezt a bakancsot vettem. Ki győzne most hatvan pengőket adni egy pár csizmáér, még ennek is nagyon örülök, hogy erre a bakancsra szert tehettem. Az ember lassan elfordította a szemét az öregről. - Huszonnyolc napom van, szabaccság. Mi az itt, huszonnyolc nap! Most két nap Vargáéknál vótam, kaptam este négy pengőt. Vett a feleségem egy liter tejet harminc krajcárér, vett egy negyed kiló szalonnát két forint ötven krajcárér, két kenyeret, kicsi pékkenyér, egy forint tízér, maratt tíz krajcár... Mi az a huszonnyolc nap... - Peig most mán rövidebb a nap, kisebb lesz a napszám - szólt a vén. - Nekem semmim sincs télire... Három gyerekem van... - mondta nehéz szóval, mintha a tüdejéből szakadna ki a szó. - Gyerek... bolondság - mondta az öreg. - Elég bolondság. Sok embert bizony a vére ver meg. Csinálják a gyereket, osztán a gyerek nem kérdezi, apám hun veszi kend. Az kiköveteli az élést. Eriggy lopni!... Kérj a szomszédoktul; ha nem ad, vágd agyon... Az öreg, vén korhelyek tágas hangján utánozta a más szavát, de a fiatal szinte megdermedt, szinte jéggé vált, csak rámeredt az öregre, s a szeme meghomályosodott, aztán lassan lehunyódott a szempillája, s szédülő fejjel esett rá az ásó nyelére. Talán el is bukik a hirtelen szédületben, ha meg nem kapaszkodik benne. - Dógozzunk mán! - mondta morogva. - A nem kíméli az embert - fordult az öreg is az ásóra, s kényelmesen kezdett hozzákészülni a munkájához. - A gyerek. Az bég, ha éhes... Avval is csak hasítja az ember szivit... Az ásó belemélyedt a földbe. Öt-hat nyomot vetett fel, már megint nem bírta szó nélkül. - A nem jó, az a te ásód. Nem ilyen kötött fődhő való ásó. Avval nehéz dógozni. Szaporátlan, mer igen hosszú ásó. Kurta ásó kell az ilyen nehéz fődhő. Acélásó. Mint az enyém. Nem is túl hosszú, könnyen megy a fődbe, van neki nyomintója is: mingyán szaporább a munka vele. A kapám is acélkapa. Micsoda. Evvel az acélkapával szétvágom az idevalósiak minden kapáját. A fiatalember odanézett az öreg ásójára s nagyot sóhajtott. Azután a maga ásóját nézegette el. Gyenge ásó, csínján kell vele bánni, mert hajlik. Csupa kín vele dolgozni ebbe a szíjjas fődbe. S most egész tisztán látta, hogy be fog menni a házba. Ott van a bal sarokba a sifón. A sifónt egy szeggel ki lehet feszíteni, s annyi pénz van benne, ezrek!... - Hát sturmba vótál-é? - kérdezte az öreg. Ráemelte a szemét, a szeme előtt fátyolos volt a világ, nem értette a szót. - Sturmba. Ugyi sokszor. Csak bólintott. Nem jött ki hang a torkán. - Fene lakodalom lehet - nevetett kicsit az öreg, s megcsóválta a fejét. - Csak neki egymásnak a késekkel, oszt a torkára... Kit öltél meg először?... Embert... A fiatal munkás lassan megmozdult. Úgy, elkésve értette meg a szavakat. - Nem embert - mondta fejét megcsóválva csendesen. - Lyányt... Fiatal lyányt először... - Lyányt - mondta természetesen az öreg, mintha a világon a legegyszerűbb dologról volna szó. - Mikor Sabácba vótunk - mondta lassan, kicsit rekedt, szórakozott szóval a fiatalember, s a katonasapka alá felhúzta tűnődve a szemöldökét, gondolkozva, emlékezve. - Kilőttek egy házbul, az ablakon... Hármat lőttek; az egyik golyó úgy mellettem pattant el a kövön, a másik golyó a szakácsnak ment bele a tarisznyájába, így-e el is szakasztotta a combját, a harmadik meg a cugszfirernek ment be itt a bal pofáján, de olyan bitang szerencséje volt, hogy két fogát kiütötte, avval elment. Akkor a kapitány Jurovics kiadta a parancsot, hogy egy fénrik hat bakával menjen be, s aki a házba találkozik, mindenkit le kell vágni, a gyereket is. Nyugodtan, s komolyan beszélt, de a keze aludva babrált az ásó nyelén, s folyton arra gondolt, hogy mire elindul: elkésik... Valaki hazajön s akkor nem lehet megcsinálni... Megállott, hogy abbahagyja a beszédet is, amit kezdett s azonnal induljon... De a lába nem akart mozdulni, a keze nem akarta elereszteni az ásó nyelét... s a nyelve újra kezdte, folytatta a beszédet. - Akkor bementünk a házba. Olyan, kicsi emeletes vót a ház. Három az aljába levő szobákba ment, lenn is egy lakás vót, meg fenn is. Űk odale mit csináltak, nem tudom, de mi ketten a fénrik úrral bementünk az emeleten a házba. Ott vót egy rendes szoba, urasan, bútorok, minden... ott vót egy asztal, körül székek, az asztal meg vót terítve, étel, ebéd vót... mer éppen úgy vót, hogy dél vót, ott ültek...

EURÓPAI Lazító Könnyek és Sorsejtek: A Fogyasztási Trendek és a Történetek Árnyékában

Ezt a cikket a megadott szöveg darabjaiból állítom össze, úgy, hogy a téma szempontjából releváns részeket összefűzöm és kibővítem, miközben megőrzöm az eredeti mondatszerkezeteket.

Az alkoholfogyasztás regionális alakulása Európában

Európa szerte csökken vagy stagnál az átlagos szeszfogyasztás, ugyanakkor a sörivó nemzetek a borra, a borivók pedig a sörre nyitottak az elmúlt években.

A lap összegzése szerint Európa legtöbb országára az alkoholfogyasztás fokozatos csökkenése jellemző.

A trend a legtöbb országban az 1970-es évekig emelkedett - Magyarországon az 1980-as évek második feléig, például Finnországban viszont 2007-ig - majd csökkenni kezdett.

Norvégiában vagy Izlandon, ahol korábban alacsony volt az alkoholfogyasztás, az elmúlt évtizedekben nem állt meg a mennyiségi növekedés.

Különbségek és egységesedés"

Az OECD idén publikált, 2012-es adatai szerint Európában a litvánoknál fogy a legtöbb szesz, évenként és fejenként 14,4 liter.

A felmérésből az is kiderült, hogy ma már kevésbé állja meg a helyét a "sörivó-" vagy "borivó nemzet" kifejezés, hiszen egyre egységesebbé válik az is, amit mi európaiak iszunk.

A sörivás népszerűvé vált olyan tradicionálisan borivó országokban is, mint Olaszország vagy Spanyolország, a borivás pedig elterjedt például Norvégiában, Hollandiában, az Egyesült Királyságban.

Magyarországi trendek és társadalmi kontextus

Hazánkban az 1990-es évek óta mérséklődött a túlzott alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálesetek száma.

A szövegben megjelenő portré, amely a szegénység és a háború nyomán érkezik, rávilágít arra, hogy az életszerkezet és a mindennapi szükségletek változása miként formálhatja a társadalmi viszonyokat, a megélhetést és az erkölcsi dilemmákat.

A beszámoló részletezi, hogyan alakul a mindennapi élet: liszt, kenyér, zsír, csizma és egyéb alapvető szükségletek hiányai és kereskedelmi korlátozások jelennek meg a történetben.

A fiatal és az öreg ellentéte, valamint a házban zajló események bemutatják a túlélés és a morál közötti feszült viszonyt, amely a háború és gazdasági válság kontextusában alakult ki.

Házon belüli történet: a front és a civil élet összefonódása

A történetbe ágyazott párbeszédek és leírások megmutatják, hogy a katonás értékrend hogyan ütközik a hétköznapi lét korlátaival és az egzisztenciális félelmekkel.

A katona szemszögéből kibomló narratívában a háború emlékei és a gyerekek sorsa egyaránt központi motívum.

Nyelvi megjegyzések a szövegösszefüggésben

A szövegben megjelenő párbeszédek és belső monológok különböző regisztereket és hangszíneket használnak, amit a magyar irodalmi hagyományból továbbélő reflektáló tónusok és a háború okozta morális feszültség adják.

A szöveg többnyire a mindennapi nyelvet és a harctéri beszédet is vegyíti, ami erőteljesen tükrözi az adott időszak társadalmi és gazdasági nyomorát.

Infografikára és vizuális kiegészítőkre vonatkozó javaslatok

Az infografika szemléltetheti, hogyan változott Európa alkoholfogyasztási trendje az évtizedek során, és hogyan alakulhatott ki az egységesebb fogyasztási melfogás.

Térképes ábra mutathatná a sör-, bor- és tömény fogyasztási preferenciák regionális eloszlását és migációját.

Ajánlott videó

Egy rövid dokumentumfilm vagy oktatóvideó kiegészítheti a tények hátterét az alkoholfogyasztás történeti kontextusával és a kulturális tényezőkkel.

Adatok és elemzések táblázatban

A cikkben felidézett emlékek és idézetek rávilágítanak, hogy a gazdasági megszorítások és a háborús körülmények mély hatást gyakoroltak az emberek mindennapjaira, és ezek a tényezők összefüggésben állhatnak az alkoholfogyasztás alakulásával is.

tags: #szegeny #ember #sort #visz