A 2015-ös nyári Főzdefeszt remek kis tematizáló-gerillamarketing akciója volt a Vári Nővérek néven futó produkció: egy amerikai pale ale, ami a magyar sörfőző underground két jól ismert alakja, Kővári „Csakajósör” Gergely és Marosvári „Ogreface” László közreműködésével készült a békésszentandrási Szent András Sörfőzdében. A premiert kísérő akkori mutatványokról a neten van bőven beszámoló.
Be kell vallanunk, a KK első körben annyit értett csak meg a névválasztásból, hogy ugye mindkét főszereplő nevében benne van a „vári” kitétel, továbbá mindketten nagydarab férfiak, ezért bizonyára nagyon vicces azt mondani rájuk, hogy „nővérek”, hahaha. Idővel persze egy kicsit gyanús lett, hogy talán valamilyen előzménnyel is bír az elnevezés, és tényleg: Vári Ágnes és Vári Judit egy ikerpár, akiket tiniként fedezett fel az 1969-es Táncdalfesztivál, majd futottak be egy nem túl tekintélyes karriert. De a mellékszálról visszakanyarodva: 2015 után 2016-ban is készült Vári Nővérek, de nem ám a tavalyival azonos recepttel, hanem egy új, idei változat.
Azt, hogy így legyen, a kóstolásban is visszaigazolódni véljük látni, ugyanis a sűrű, intenzív komlófüggöny alól egészen határozottan kontinentális hangulatú malátásság kacsint ki, amit a pilseni alap jól magyarázhat. De haladjunk inkább a hagyományos sorrendben: illata enyhén mézes, enyhén malátás, utóbbi részeként mintha némi diacetiles vajkaramell is képviseltetné magát. A figyelem középpontjába a komlós intenzitás kerül, amely ekkor még inkább sűrített, citrusos szúrósságként mutatkozik meg (a pohár formája is hozzájárulhatott ehhez az élményhez).
Az íz első és legmeghatározóbb vonása a toroktájt intenzív komlókeserű, amiből aromák csak meglepően visszafogottan válnak ki. Amikor megjelennek, elsősorban fenyőgyantás, citrusos, enyhén mandarinos jegyeket mutatnak, kis trópusi gyümölccsel vegyesen. Csak sajnos nem áll össze különösebben koherens egésszé: a ki nem nyíló komló és a friss hangulatú maláta megmarad egymás mellett. Kicsit cseh hangulatot biztosít: az ottani kisüzemekben egészen gyakori, hogy főznek valamilyen angolszász stílusú ale-t, de a beidegződések és talán a technológia miatt közben végig megmarad a lageres jelleg, a gyümölcsös-aromás komlók csak varianciát hoznak, de nem adnak alapvetően más élményt. A nemrég kóstolt szlovák Karpat is kicsit hasonló mintát követett, bár a Vári Nővérek azért jóval színvonalasabban képviseli a lager-APA-átmenet iskoláját.
2016. 06. 0,5 bottle. Gyönyörű a sör színe, a cimkére emlékeztető, de mélyebb igazi borostyánsárga, tiszta. Habja fehér, kellően tartós is. Illata nagyon finom a nemes aroma komlóktól, déli gyümölcsös. A vártnál keserűbb, komlósabb az íze, komoly, szétválasztható komlókkal a lecsengésben, és érezni a maláta-tartalom miatt a sör testességét is. Nem semmi, hogy ilyen alkohol fok mellett ilyen telt kortyérzetű sört sikerült főzni. Nagyon jó APA. Le a kalappal ismét a főzde előtt!!!
Szinte előttem van, ahogy a malátának való árpát aratják a nagy melegben, én meg az árnyékból nézem egy sör mellett, ahogy a címkén is látható. Szeretem az ilyen keserű cuccokat.*
The color of the beer is beautiful, reminiscent of the label, but deeper real amber, clear. Its foam is white and durable enough. Its aroma is very delicate from the noble aroma of hops, southern fruity. It tastes bitterer than expected, more hoppy, with serious, separable hops in the finish, and you can also feel the fullness of the beer due to the malt content. It is nothing that with such a degree of alcohol, such a full-bodied beer was brewed. Very good APA. Down with the hat again in front of the brewery !!! It’s almost in front of me how the barley for the malt is harvested in the great heat, and I watch from the shade next to a beer, as you can see on the label.
Kicsi, nem túl tartós hab, borostyán szín. Enyhén zöldséges, élesztős illat. Íze vajas, élesztős, fűszeres, gyümölcsösség csak nyomokban. Közepesen testes, közepesen szénsavas, erősen keserű. Hát, ez nem a kedvenc változatom.
Soha nem látott mutatvánnyal érkezik a Szent András Sörfőzde a IX. A szentandrásiak és a „Vári Nővérek” közös produkciójának hangulata az üveges változat címkéjén is visszaköszön, sőt a palackba is jutott egy jó nagy adag a két sörerőművész személyiségéből. A Szent András Sörfőzde több mint 20 éve gyárt kiemelkedő minőségű magyar kisüzemi sörkülönlegességeket. A 2011-ben az év sörfőzdéjének választott békésszentandrási kisüzem nem titkolt célja, hogy a sörivást valódi gasztronómiai eseménnyé nemesítse.
Rendben lezajlott a múlt hétvégén a Főzdefeszt. Sokan sokféleképpen értékelték, de abban nagyjából egyeztek a vélemények, hogy az egyik legjobb volt. Nem lehet és nem is kell visszasírni az első Főzdefeszteket, a kisüzemi sörök körüli hájp egyenes ági következménye, hogy a legnívósabb fesztivál óriásira duzzad. Ez a rendezvény már réges-régen nem (csak) a sörgeekeknek szól, és ez így van jól: a kisüzemi mozgalom így halad a kiteljesedés felé. A közönség hatalmassá duzzadt, mindenkinek nem lehet egyszerre megfelelni.
Persze sok dolog van, ami jót tenne a Főzdefesztnek, például egy épkézláb konkurencia, ami esetleg lejjebb nyomhatná az árakat, de amíg ilyen nincs, addig nem kell csodálkozni azon, hogy a világ legegyszerűbb söröspoharát 1000 Ft.-ért adják és nem lehet a helyszínen visszaváltani, vagy hogy fizetni kell a vécékért. Én a legjobban annak örülnék, ha lehetne egy decis „kóstolókat” is kérni a sörökből. A Főzdefeszt mindig az új sörök miatt érdekes és a heti rendszerességű bemutatók, premierek korában egyre nehezebb valami egyedivel előrukkolni. És ugyan volt hangulatos élőzene a Hübrisnél vagy komlóinfúzor „Randall” a Malátabarát/O.K. Röviden és velősen: szombaton két mázsa feletti kopasz úriember csíkos tornadresszbe öltözve 247kg-os lufikat emelgetett, miközben a nevükkel fémjelzett sört csapolták. Kővári Gergő és Marosvári László (a.k.a. Armando Otchoa és Ogre) olyat vállalt be, amire még sokáig fogunk emlékezni. A sztori lényege, hogy Armando és Ogre kifejezetten a fesztiválra készített egy kollaborációs Summer Pale Ale-t a Szent András Sörfőzdével. A főzetnek a Vári Nővérek nevet adták (KőVÁRI és MarosVÁRI).
Hogy egészen pontosan honnan jött a kényelmes, csíkos rugdalózó ötlete, azt nem tudom, kicsit zavarosnak hangzik, hogy két erőművész megmutatja, hogy sörrel együtt képes felemelni 247 kg-ot is, de igazából ez gyakorlatilag teljesen mindegy. Maga a sör egyébként olyan lett, amilyennek szánták: könnyed, kicsit fűszeres nyári csuklógyakorlat. A Vári Nővérek gyengéd gyógynövényes jelleggel indít, kevés csalánfű és citrusosság is feltűnik, alapvetően nem egy túlkomplikált, orrtépő aromabomba. A korty krémes és enyhén mézes, jól iható, nem nehéz, a virágos-csalánfüves és a citrusos beütéseknek jól fekszik a vékonyabb test. Frissítő, laza, jól összerakott sör.
- Rövid áttekintés a Főzdefesztről és a Vári Nővérek koncepciójáról
- Íz- és illatprofil részletes leírása
- A főzet és a sörfőzdei háttér kapcsolata, valamint a pale ale-lager átmenet szemléltetése
- A közönség és a kritika fogadtatása, valamint a fesztivál jövőbeni kilátásai
Tagolásban a következő gondolatmenet követhető: a sörtörténet összefügg a fesztiválkultúrával, a címke és a palackrás szín- és formai jegyei pedig a vizuális marketing fontos elemét képezik. A főzet jellegzetességei közé tartozik a nem túl tartós hab, a borostyán szín és a kiegyensúlyozott testesség, amelyet a maláta-tartalom és a komlókeserűség együtt ad. A gyümölcsösség visszafogott, a növényi-gyógynövényes jegyek pedig kiemelik a nyári frissességet.
