Az Egyesült Államokban a szesztilalom, amelyet az alkotmány 18. módosítása tett lehetővé, 1920. január 16-án lépett életbe, és 1933-ig tartott. Ez az időszak, amelyet gyakran "prohibíciónak" neveznek, mély és tartós nyomot hagyott az amerikai társadalmon, kultúrán, gazdaságon és jogrendszeren. Az alkohol betiltásának mozgalma a 19. század elején kezdődött, az alkoholfogyasztás káros hatásaival foglalkozó amerikaiak mértékletességi társaságokat alakítottak. A cél egy tisztább, egészségesebb és morálisabb társadalom megteremtése volt, ahol az alkohol nem mérgezi a munkásosztályt, ahogy azt a korabeli munkásmozgalmak is hangoztatták.
A Mozgalom Eredete és Fejlődése
Az alkohol elleni küzdelem már a 19. században elkezdődött az Egyesült Államokban. Különböző társaságok alakultak, amelyek egy alkoholmentes, egészséges társadalmat vizionáltak, és a teljes alkoholtilalom bevezetését tartották a legjobb eszköznek ehhez. Ezeknek a szervezeteknek a megalakulását nagyrészt az Amerikába tömegesen bevándorolt, jellemzően német iparosok munkájának köszönhetően elszaporodott sörgyárak és kocsmák terjedése motiválta. A 19. század végére már olyan nagyvárosok voltak, ahol 150-200 főre jutott egy kocsma, és sok helyen a szórakozás nem csak az alkoholfogyasztásból állt, hanem szerencsejáték és prostitúció is rombolta a morált.
A keresztény társaságok és az alkoholellenes pártok munkájának eredményeként 1881-ben Kansas államban hozták meg az első törvényt az alkoholos italok betiltására. Az 1910-es évek második felére már az államok felében tiltották az alkoholfogyasztást, ami előkészítette az utat a szövetségi szintű szabályozásnak. Az első világháború, amelyben az Egyesült Államok 1917-ben lépett hadba, szintén hozzájárult a szesztilalom elfogadásához. A háborús erőfeszítésekhez szükséges gabona takarékoskodása és a németellenes hangulat is szerepet játszott abban, hogy a korábbi, a német bevándorlókhoz köthető szeszgyártással szembeni elképzelések újra előtérbe kerültek.
1917 decemberében a kongresszus elfogadta a 18. módosítást, más néven a szesztilalom módosítását, és megerősítés céljából elküldte a tagállamoknak. Végül 1920. január 16-án lépett életbe az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 18. módosítása, amely megtiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát az egész államszövetség területén. A Volstead-törvény, amelyet Andrew Volstead republikánus politikus után neveztek el, rendelkezett a tilalom érvényesítéséről, ideértve a pénzügyminisztérium különleges egységének felállítását. A törvény tiltotta a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú gabonaalapú italok előállítását, szállítását, árusítását és legfőképp a fogyasztását. Érdekes módon a kukorica- és gyümölcsösalapú égetett szeszek előállítását nem tiltották be, feltehetőleg azért, mert azok az amerikai fogyasztóközönség számára kevésbé voltak népszerűek vagy ismertek.
A Prohibíció Gyakorlati Megvalósulása és Következményei
A szesztilalom bevezetése nem hozta meg a várt társadalmi javulást. A "puska, illetve a tiltás fordítva sült el", ahogy az egyik korabeli vélemény fogalmazott. A bűnüldöző szervek erőfeszítései ellenére a Volstead-törvény nem tudta megakadályozni az alkoholtartalmú italok széles körű forgalmazását. Ehelyett a szervezett bűnözés virágzott Amerikában. A szeszcsempészetből meggazdagodó piti bűnözők, csíkos öltönyös gengszterek és a megjelenésüket színesítő dizőzök jelentek meg a társadalomban.
Az alkoholárak az egekbe szöktek: egy láda rum például 25 dollárba került, ami az inflációt figyelembe véve ma nagyjából 320 dollárnak felelne meg. Országosan mintegy 1000 szövetségi ügynök próbálta megállítani a szervezett bűnözést, de a Kanadából és Mexikóból beáramló csempészalkohol feltartóztatására csekély esély volt. A csempészáru többségét északról, a kanadai Ontario tartományból szállították be az ország területére, ugyanezen az útvonalon zajlott a francia pezsgő és az angol gin "behozatala" is. A legnépszerűbb csempészett italáru a whisky volt, ami olyan ismert alvilági alakok felemelkedéséhez is hozzájárult, mint Al Capone, Charles "Lucky" Luciano és John Torrio.
Al Capone véres ügye – Chicago Stories dokumentumfilm
A nagyvárosokban elképzelhetetlen méreteket öltött a korrupció és a lefizetések, a bűnözői körök pedig a törvény embereivel szemben is felléptek a megfélemlítés eszközével. Az egymással vetélkedő olasz-amerikai maffiahálózatok bandaháborúi félelmet keltettek a társadalomban, a közbiztonság egyértelműen és látványosan csökkent. A csempészet mellett az illegálisan működő szeszfőzdék száma is megnőtt. Ezeken a helyeken gyakran bármiféle szaktudás vagy tapasztalat nélkül kísérleteztek az alkohol hígításával és előállítási módszereivel, amelyek egyes esetekben drasztikus következményekhez vezettek. Az illegálisan előállított alkohol sokszor tartalmazott metanolt, amelynek fogyasztása bizonyos mennyiség felett vaksághoz vagy akár halálhoz is vezethetett.
A prohibíciós időszakban megnövekedett az alkoholmentes sörök iránti kereslet is, de összességében az összes társadalmi réteg megtalálta a módját a törvény kijátszására. Az alvilágnak köszönhetően jelentek meg az ún. "speakeasy-k", amelyek olyan illegálisan működtetett rejtett kocsmák voltak, ahol elsősorban a munkásosztály jutott hozzá a hőn áhított alkoholadagjához. Ezen felül jó pár kiskapu adódott még. A törvény engedélyezte a vallási vezetők számára a borrendeléseiket, és furcsa módon a prohibíciós időszakban szokatlanul megnőttek a papok, lelkészek és rabbik rendelési számai. Mivel a vallási vezetőket ritkán ellenőrizték, így egyesek kereskedtek is a borral. Gyakorlatban alig akadt olyan ember az Egyesült Államokban, aki ne vétett volna a törvény ellen.
Sokan számára egyértelművé vált, hogy ezt a törvényt lehetetlen betartatni, így az országban kialakuló és fokozatosan általánossá váló elégedetlenséggel számolni kellett. A prohibíció két táborra bontotta a lakosságot: a "szárazakra", akik a törvény mellett álltak, és a "nedvesekre", akik az alkohol újralegalizálása mellett kardoskodtak. A gazdasági világválság égető problémái ellenére, az alkoholtilalmi törvény megszüntetését követelő legnagyobb tömegtüntetésre, a "We want beer" ("Sört akarunk") megmozdulásra pont ebben az időszakban, 1932-ben került sor.
A Prohibíció Vége és Öröksége
A 13 éven át tartó prohibíciónak hála a korrupció, a csempészet és a szervezett bűnözés soha nem tapasztalt mértékben felerősödött. Az illegális szeszfőzdék termékei miatt rengetegen betegedtek meg vagy haltak bele. Az 1929-es nagy gazdasági világválság nemcsak a legális vállalkozásokat érintette, az illegális szeszforgalmazás is hatalmas mértékben visszaesett. A szesztilalom végül azért is bukhatott meg, mert nagyfokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, aminek kockázatai meghaladták azokat a jótékony hatásokat, amelyeket vártak tőle (alkoholfogyasztás, betegségek csökkenése stb., és amik végül nem következtek be).
Végül 1933-ban Roosevelt elnök lazított a törvényen. 1933. március 22-én aláírta az ún. Cullen-Harrison törvényt - amely egyben a 21. alkotmánymódosítás is volt -, ami azzal enyhítette az eredeti tilalmat, hogy 3,2% szesztartalomig engedélyezte az alkoholos italok fogyasztását és forgalmazását. 1933 végére pedig teljesen eltörölték az Egyesült Államok egészére vonatkozó szesztilalmat. Ez azonban nem jelentette azt, hogy minden államban szabad lett az alkoholfogyasztás. Mississippiben például egészen 1966-ig érvényben maradt a tiltó rendelkezés, sok helyen pedig a mai napig tiltólistán vannak a tömény szeszek. Az ötven jelenlegi tagállamból 33-ban van érvényben olyan törvény, amely helyi szintre utalja az alkoholfogyasztás szabályozását, így az egyes megyék vagy városok maguk dönthetik el, hogy a tiltó vagy megengedő táborba akarnak-e tartozni. Így Texasban, Oklahomában, Mississippiben vagy Tennesseeben nem nehéz alkoholmentes helyet találni, Arkansasban és Kentuckyban pedig egyenesen többségben vannak azok a megyék, ahol ma is él az alkoholtilalom.
A szesztilalom amerikai tapasztalatai tanulságosak. Habár a józan, tiszta és egészséges társadalom helyett a szeszcsempészet és a szervezett bűnözés fénykora jött el, a tilalom hatásai messze túlmutattak a feketegazdaság megerősödésén. A "prohibíció" megváltoztatta az amerikai jogrendszert, elősegítette a szövetségi ügynökségek, mint például a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) fejlődését, és mélyen beivódott az amerikai kultúrába, különösen a filmek és irodalom által. A 20-as évek gengszterfilmjei, mint a "The Untouchables" vagy a "Boardwalk Empire" sorozat, mind a mai napig az amerikai szesztilalom korának szimbólumai.
A szesztilalom bevezetése eredetileg a közerkölcs jobbá tételét célozta, de utólag nemcsak feleslegesnek, de kontraproduktívnak is bizonyult. Joggal nevezhető az amerikai kormányzat egyik legnagyobb, 20. századi hibájának. A 13 évnyi értelmetlen alkalmazást követően a tilalom végül az amerikai társadalomra gyakorolt negatív hatásai miatt szűnt meg, és bár a szesztilalom bevezetésének voltak gazdasági és társadalmi okai, a megvalósítás módja és következményei alapvetően megkérdőjelezték annak létjogosultságát. A szesztilalom öröksége ma is élénken él az amerikai emlékezetben, emlékeztetve arra, hogy a társadalmi problémák megoldására tett drasztikus, egyoldalú intézkedések gyakran váratlan és negatív következményekkel járhatnak.
tags: #szesztilalom #bevezetese #amerikaba