Az Egyesült Államok történetének egyik legellentmondásosabb és legtanulságosabb időszaka az 1920 és 1933 között érvényben lévő teljes alkoholtilalom, a szesztilalom korszaka volt. Ez az időszak, amely a társadalmi reformok és a morális megújulás szándékával indult, végül a szervezett bűnözés virágkorát, a korrupció elterjedését és a törvény betartathatatlanságának drámai példáját mutatta be. A józan életmódra való törekvés, amely már a 19. század végén megjelent, és amelynek célja egy egészségesebb, kevésbé alkoholizáló társadalom megteremtése volt, végül egy olyan korszakba torkollott, amelynek következményeit a mai napig emlegetik.
A kezdetek: A józansági mozgalmak és a törvényi előzmények
Már a 19. század végén aktívak voltak az Egyesült Államokban különböző alkoholfogyasztást ellenző társaságok. Ezek a szervezetek egy alkoholmentes, egészséges társadalmat vizionáltak, és céljuk eléréséhez a teljes alkoholtilalom bevezetését tartották a legjobb eszköznek. Megalakulásuk oka részben az volt, hogy az Amerikába - jellemzően Németországból - tömegesen bevándorolt iparosok munkájának köszönhetően elszaporodtak a sörgyárak. A 19. század végére már voltak olyan nagyvárosok, ahol 150-200 főre jutott egy kocsma. Sok helyen nem csupán alkoholt fogyasztottak, hanem szerencsejáték és prostitúció is rombolta a morált.
A keresztény társaságok, alkoholellenes pártok munkájának eredményeként 1881-ben Kansas államban hoztak elsőként törvényt az alkoholos italok betiltására. Ez a lépés jelentős mérföldkő volt a józansági mozgalom számára. Az 1910-es évek második felére pedig már az államok felében tiltották az alkoholfogyasztást, ami előrevetítette az országos szintű tilalom lehetőségét.
A 18. század végén már Benjamin Rush orvos 1784-es művében az alkoholfogyasztást betegségként aposztrofálta, ami alapvetően meghatározta az akkori közgondolkodást az alkohol társadalmi hatásairól. A 19. század második felében egyre több államban alakultak olyan egyesületek, mint például az 1869-ben létrehozott Szesztilalom Pártja, vagy a Nők Keresztény Absztinencia Egyesülete (Women’s Christian Temperance Union - WCTU), amelyek az alkoholos italok betiltását követelték. Ezek a mozgalmak egyre nagyobb társadalmi támogatottságot élveztek, és sikeresen lobbiztak a törvényhozásban.
A háborús helyzet és a német származású sörfőzők iránti ellenszenv is hozzájárult a szigorítás támogatásához. Az első világháború idején ideiglenes szesztilalom lépett életbe az élelmiszer ellátás biztosítása érdekében, ami tovább erősítette az alkohol elleni küzdelmet.
A Volstead-törvény és a 18. Alkotmánykiegészítés: A tilalom hivatalos elrendelése
Végül 1920. január 16-án életbe lépett a 18. Alkotmánykiegészítés, amely az Egyesült Államok egész területén betiltotta az alkohol előállítását, forgalmazását és behozatalát. Az első világháború alig ért véget, amikor az Egyesült Államokban elfogadták az ún. Volstead-törvényt, amely a szesztilalomra vonatkozó 18. alkotmánykiegészítést konkretizálta. Az 1919. október 28-án fogadott alkotmánymódosítást az állampolgárok döntő többségét meglepetésszerűen, teljesen felkészületlenül érte.
A szesztilalommal kapcsolatos törvények és az alkotmánymódosítás kérdése 1881-től kezdve napirenden volt. Kansasban ebben az évben vezettek be egy, az alkoholfogyasztással szemben fellépő törvényt, amely később Andrew John Volstead republikánus politikus által megfogalmazott 1919-es módosítótervezet alapjául szolgált. Mivel a szeszgyártók többsége bevándorolt német volt, így az első világháború németellenes hangulata közepette, a szesztilalommal kapcsolatos elképzelések felelevenedtek. Az alkotmánymódosítással a 19. század második felétől a különböző protestáns felekezetek ún. józansági mozgalma elérte célját.
A jogszabály megtiltotta a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italok gyártását, kereskedelmét és fogyasztását. A kukorica- és gyümölcsösalapú égetett szeszek előállítását nem tiltották be, feltehetőleg azért, mert azok az amerikai fogyasztóközönség számára népszerűtlenek vagy ismeretlenek voltak.
A "fordítva sült" tilalom: A bűnözés és a korrupció virágkora
Ha láttál akár csak egy, a 20-as években játszódó gengszterfilmet, tudod, hogy a puska, illetve a tiltás fordítva sült el. A jogszabály betartatása kezdetektől nehézségekbe ütközött: alig 1000 szövetségi ügynök volt felelős az ellenőrzésért, miközben még a Fehér Ház bárszekrényei is tele voltak import italokkal. A bűnözés robbanásszerűen megnőtt.
Az erkölcsjavításra irányuló törvény azonban - nem várt következményeként - útjára indította a szervezett csempészkereskedelmet. Az alkoholárak az egekbe szöktek: egy láda rum például 25 dollárba került, ami - az inflációt beszámítva - ma nagyjából 320 dollárnak felelne meg. Országos szinten mintegy 1000 szövetségi ügynök próbálta megállítani a szervezett bűnözést. Bár egyes rendőrségi razziák sikeresen lepleztek le illegális kereskedelmet, de a Kanadából és Mexikóból beáramló csempészalkohol feltartóztatására csekély esély volt.
A csempészáru többségét északról, a kanadai Ontario tartományból szállították be az ország területére. Ugyanezen az útvonalon zajlott a francia pezsgő és az angol gin „behozatala” is. A legnépszerűbb csempészett italáru a whisky volt, ami nem mellesleg olyan ismert alvilági alakok felemelkedéséhez is hozzájárult mint Al Capone, Charles „Lucky” Luciano és John Torrio.
A nagyvárosokban elképzelhetetlen méreteket öltött a korrupció és a lefizetések, a bűnözői körök pedig a törvény embereivel szemben is felléptek a megfélemlítés eszközével. Az egymással vetélkedő olasz-amerikai maffiahálózatok bandaháborúi félelmet keltettek a társadalomban, a közbiztonság egyértelműen és látványosan csökkent. A Valentin-napi mészárlás, mint az egyik legismertebb véres leszámolás, jól illusztrálja a korszak kegyetlenségét.
Al Capone véres ügye – Chicago Stories dokumentumfilm
A zugfőzdék és a "speakeasy-k": A törvény kijátszásának kreatív módjai
A csempészet mellett az illegálisan működő szeszfőzdék száma is megnőtt. Itt gyakran bármiféle szaktudás vagy tapasztalat nélkül kísérleteztek az alkohol hígításával, előállítási módszerivel, amelyek egyes esetekben drasztikus következményekhez vezettek. Az illegálisan előállított alkohol sokszor tartalmazott metanolt, amelynek fogyasztása bizonyos mennyiség felett vaksághoz, vagy akár halálhoz is vezethet. A prohibíciós időszakban megnövekedett az alkoholmentes sörök iránti kereslet is, de összességében az összes társadalmi réteg megtalálta a módját a törvény kijátszására.
Az alvilágnak köszönhetően jelentek meg az ún. „speakeasy-k”, amelyek olyan illegálisan működtetett rejtett kocsmák voltak, ahol elsősorban a munkásosztály jutott hozzá a hőn áhított alkoholadagjához. Ezen felül jó pár kiskapu adódott még. A törvény engedélyezte a vallási vezetők számára a borrendeléseiket, és furcsa módon a prohibíciós időszakban szokatlanul megnőttek a papok, lelkészek és rabbik rendelési számai. Mivel a vallási vezetőket ritkán ellenőrizték, így egyesek kereskedtek is a borral.
Gyakorlatban alig akadt olyan ember az Egyesült Államokban, aki ne vétett volna a törvény ellen. Sokan számára egyértelművé vált, hogy ezt a törvényt lehetetlen betartatni, így az országban kialakuló és fokozatosan általánossá váló elégedetlenséggel számolni kellett.
A "szárazok" és a "nedvesek": Társadalmi megosztottság és a végső elégedetlenség
A prohibíció gyakorlatilag két táborra bontotta a lakosságot. A „szárazok” teljes mértékben kiálltak a szesztilalom mellett és többek között az alkoholfogyasztással kapcsolatos kihágások, bűncselekmények és betegségek számának csökkenésével igazolták a törvény létjogosultságát. Bázisukat elsősorban a különböző női felekezeti egyesületek, mint például a Women’s Christian Temperance Union (WCTU - Keresztény Nők Józansági Szövetsége) adták. Velük szemben sorakoztak fel a „nedvesek”, akik az alkohol újralegalizálása mellett kardoskodtak. Ennek megfelelően a legnagyobb szervezetük, az United States Brewers Association (USBA - Szeszgyártók Egyesülete) komoly lobbitevékenységbe kezdett.
Az elégedetlenség tőlük függetlenül is terebélyesedett, ugyanis hétköznapi állampolgár nem értette, hogy például miért nem vásárolhat és fogyaszthat sört. A gazdasági világválság égető problémái ellenére, az alkoholtilalmi törvény megszüntetését követelő legnagyobb tömegtüntetésre, a „We want beer”-re („Sört akarunk) pont ebben az időszakban, 1932-ben került sor.
A 13 éven át tartó prohibíciónak hála a korrupció, a csempészkereskedelem és a szervezett bűnözés soha nem tapasztalt mértékben felerősödött. Az illegális szeszfőzdék termékei miatt rengetegen betegedtek meg vagy haltak bele.
A tilalom vége: Roosevelt és a 21. Alkotmánykiegészítés
A 13 évnyi értelmetlen alkalmazást követően, végül 1933. március 22-én Franklin D. Roosevelt elnök aláírta az ún. Cullen-Harrison törvényt - amely egyben a 21. Alkotmánykiegészítés is volt -, ami azzal enyhítette az eredeti tilalmat, hogy 3,2% szesztartalomig engedélyezte az alkoholos italok fogyasztását és forgalmazását. 1933 év végére pedig eltörölték az Egyesült Államok egészére vonatkozó szesztilalmat.
Az alkoholcsempészetből megtollasodott olasz-amerikai alvilággal szemben a rendőrség érdemben sokáig nem tudott fellépni, így az szesztilalom bevezetése gyakorlatilag kitermelte az Egyesült Államok egyik legégetőbb társadalmi problémáját. Az eredetileg a közerkölcs jobbá tételét célzó törvény 1919-es bevezetése utólag nemcsak feleslegesnek, de kontraproduktívnak is bizonyult, s így joggal nevezhető az amerikai kormányzat egyik legnagyobb, 20. századi hibájának.
Ezzel együtt még napjainkban is sok olyan megye van, ahol bizonyos típusú alkoholok - elsősorban égetett szeszek - tiltólistásnak számítanak.
Tanulságok és következmények
A szesztilalom az antialkoholizmus egyik fajtája volt, amely elsősorban az alkoholos italok forgalmazásának hatósági tilalmára épült. Emellett az ilyen intézkedések az alkohol gyártását, birtoklását és fogyasztását is korlátozhatják. A 20. században számos országban próbálkoztak hasonló intézkedésekkel, Kanadában is érvényben volt szesztilalom a 20. század elején.
A szesztilalom bevezetésének voltak gazdasági és társadalmi okai is. Azok a munkások ugyanis, akik alkoholos italokat fogyasztottak, kisebb mértékben munkaképesek, és nem tudnak olyan minőségben dolgozni, mint azok, akik nem ittak. Emellett az alkoholbetegek egészségügyi rehabilitációját is az egészségügyi kasszából kell finanszírozni, ami miatt az egészségügy fenntartására nem jut elég pénz.
A szesztilalom bevezetése után az alkoholfogyasztás jelentősen visszaesett, azonban nem szűnt meg teljes egészében, mert kiépült a feketekereskedelem és a csempészet. Ezért a rendőrség és az ügyészség igen komoly lépésekkel próbálta betartatni a törvényt. Az alkoholtilalmat végül a pozitív társadalmi hatásai ellenére arra hivatkozva szüntették meg, hogy állítólag olyan fokú bizonytalanságot teremtett az amerikai társadalomban, amelynek kockázatai meghaladták azokat a jótékony hatásokat, amelyekkel jártak (az alkoholfogyasztás jelentős visszaesése, betegségek csökkenése).
A feketekereskedelemre épülő szervezett bűnözés segítségével gazdagodott meg például Al Capone is, de valamennyi másik gengszterbanda szakosodott az illegális alkoholkereskedelemre. Az alkoholpiac felosztásáért véres háborúkat vívtak ezek a bandák, s törekedtek arra, hogy a környékükön minél kevesebb legyen a szabadúszó, egyéni vállalkozás, csakis ők irányíthassák a lepárlókat. Több ezer zugfőzde működött az országban, akadt ahol egyénileg vezette néhány zugfőző, másutt a bandák kezében összpontosult. Ugyanakkor az 1929-es nagy gazdasági világválságtól kezdve az illegális szeszforgalmazás hatalmas mértékben esett vissza.
A 20. században bevett gyakorlat volt Magyarországon is, hogy a választás napjára szesztilalmat rendeltek el, azaz nem nyithattak ki az alkoholt árusító helyek. Ez a fajta korlátozás, bár eltérő okokból, de megmutatja, hogy a szesztilalom gondolata különböző formákban jelent meg a társadalmakban.
A szesztilalom története az amerikai társadalom egyik legtanulságosabb időszaka. Bebizonyosodott, hogy a teljes tiltás helyett a szabályozott, tudatos fogyasztás lehet hatékonyabb. A törvény eredetileg a közerkölcs javítását célozta, de végül kontraproduktívnak bizonyult, és a szervezett bűnözés és a korrupció fellegvárává tette az országot.
tags: #szesztilalom #evei #amerikaban