Igazság szerint, még nem tudjuk, mennyire slágergyanús a mostani sör rock, mert ünnep ide vagy oda, egyelőre be kellett érnünk a stúdió munkálatokat bemutató, Pély Barna Az aranyhídon át című új dalát bevezető, beharangozó spottal. A számot egy véletlen találkozás, egy spontán sörözés inspirálta. A zenész és Schillinger Attila, a Sörszövetség igazgatója az idei Budavári Sörfesztiválon ismerkedtek meg. Hamar kiderült, egyetértenek abban, hogy a sör sokszínű ital, a sörözés összehozza az embereket. És inspirálja, mint kiderült. A dal heteken belül angol és magyar nyelven is megjelenik. Lássuk, miknek, kiknek a nyomdokaiba lép.
Rögtön az elején meglepetéssel indítunk, hiszen a többségben levő rockos változatok közül a magyar mulatós műfajt megelőző, hetvenes évekbeli Aradszky László slágerrel kezdünk: „Sört kérek én, nagy kedvem van inni, jól esik és egy korsóval még meg sem árt” - csábít sörivásra. Persze nyilván szigorúan szem előtt tartva a mértékletességet és a kulturált fogyasztást…
A következő „fellépőnk” Szörényi Szabolcs, aki első, Kocsmazenék című, önálló albumát szánta a témának, olyan örökzöldekkel, mint a Kocsma az egész világ, vagy a közismert Lökd ide a sört. Ennek népszerűségét jelzi, hogy később a Zorall és a Sing-Sing is feldolgozta. Ez utóbbi együttes már a kemény rock vonalát képviseli, ahol nem cicóznak, ha piálásról van szó, ezt igazolja Halál a májra című közkedvelt számuk, mely a pocsolyarészegség szinonimájának az „állítsuk falhoz az agysejteket” vitte a köztudatba, de említhetnénk a „Tisztán szeretem a bort, a sört pedig piszkosul” dalszövegüket is.
Szintén nem tréfál Ganxta Zolee és a Kartel száma, mely a Másnap címet viseli - „Alkohol, ó alkohol/Mindenem a tiéd hát tudod te jól/ Alkohol, ó alkohol/ Egy nap menny és másnap a pokol” éneklik. Nincs kétségünk, tapasztalatból tudhatják. Akárcsak az Ossian a „Sörivó vagyok” című számával, mely akár a sörivók himnusza is lehetne, mottója: sörivó vagyok, igyon vizet más! Ugyancsak híres a Beatrice Nyolc óra munka című száma, de Feróék sördala is hibátlan. öntelt vagyok.
Az út tovább visz a különféle korszakok és irányzatok között, amelyek a sört, a vendégbarátságot és a kultúrát összekapcsolják. A szövegek sokszínűsége mutatja, hogy a sör nemcsak ital, hanem összetartó és inspiráló központ lehet a zenei életben. Emellett a stílusok közti átjárhatóság és a zene közösségépítő ereje hangsúlyos.
A korszakok és műfajok keveredése a dalszövegekben egyaránt megjelenik: mulatós dallamok, rockos riffek és a sörhöz kötődő kulturális képek sorakoznak egymás mellett. A szövegek részleteiben megidéződik a sörrel kapcsolatos társadalmi, kulturális és emberi élmény: a jókedv, a beszélgetések, a barátságok és a felelősségteljes fogyasztás jegyében.
Az olvasó szempontjából fontos, hogy a sörkultúra nem csak a bulik, hanem a kapcsolatok és a kreatív folyamatok része is. Egy spontán találkozásból kiinduló dal és a hozzá kapcsolódó médiamegjelenések megmutatják, hogy a sör mint közösségépítő elem továbbra is aktuális a zenei életben. A budapesti sörfesztiválos találkozás példája pedig azt tükrözi, hogy az iparági szereplők közvetlenül is képesek inspirálódni egymástól, és ez a dinamika a művészi alkotásokban is érezhető.
Ez a trend arra utal, hogy a sör és a zene együttes vonala továbbra is friss és releváns marad, miközben a közönség élményei és az előadók szándékai közötti kapcsolat erősödik. A dal angol és magyar nyelven való megjelenése pedig azt jelzi, hogy a mondanivaló nemzetközivé válik, miközben a gyökerekre és hagyományokra is épít.
SÖRBEN AZ IGAZSÁG? - a sör kalandos történetéről és kultúrájáról Bart Dániellel /// F.P. 148.
Az összegzéshez hasznos lehet, ha a jövőben követjük a stílusirányzatokat és a közönség visszajelzéseit: vajon mennyire lesz sikeres a sör-rock új hulláma, és hogyan viszonyul ehhez a kultúra által formált humor és önkritika. A kultúra és a zene kölcsönhatása továbbra is témát adhat a beszélgetéseknek, hiszen a sör és a zene közösen írják új történetüket.
Fontos megemlíteni, hogy a sör mint téma nem csupán a partik és a koncertlátogatások keretében él tovább, hanem megjelenik a hétköznapi beszédben és a művészi kifejezésben egyaránt. A kollektív élmény és a gasztronómiai-kulturális kontextus összekapcsolódása még mindig erősen jelen van a kortárs zenében is.