Első területünk a Kopasz-hegy környéke, amelyek alapja jórészt a lösz, dácit alapokon. A hegy egyik legelismertebb dűlője a Szarvas, amely tökéletes déli lejtő, alakja pedig mint egy nyitott könyvé, ami segít megőrizni az aszúsodási időszakban a Bodrog és a Tisza felől érkező párás levegőt. Mielőtt beérnénk Tokaj városába, feltűnik az a dűlő-együttes, amit a népnyelv összefoglalva Hétszőlőnek hív, pedig az így hívott dűlő csak egyike az egyébként hét összefüggő dűlőnek, amelyek mind hozzátartoznak a látványhoz. A hegyoldal földrajzával kapcsolatban elsőre azt kell kiemelni, hogy a mai dűlők határai gyakorlatilag megegyeznek a korabeli határokkal.
A fő dűlőegyüttesek és a talajeválasztás
A két legnagyobb ezek közül a Nagy-szőlő és a Hétszőlő, ezek a Bél Mátyás-féle besorolásban I. osztályúak voltak. A hegyoldal legalacsonyabb pontja 100 méter körül, a legmagasabb rész a Kis-Garaiban található, ez 340 méter felett van. A negyedik dűlő a teraszosra kiépített Lencsés, amelynek remek mikroklímát biztosítanak a hőt visszaverő teraszfalak. Az egész hegyoldal talaja természetesen a már ismert dácit, és a lejjebb vastagabb, fent elvékonyodó lösz. Mád a borvidék szőlőföldrajzi epicentruma.
Talán a legismertebb dűlő a Szent Tamás, területe nagyságrendileg 80 hektár, és tulajdonképpen egy kúp. Innen körben futnak le a lejtők, így tulajdonképpen lágy északi kitettség is létezik. A Szent Tamás legmeghatározóbb tulajdonsága az ásványosság, amely a nyugati, de főleg az északi oldalon a leginkább jellemző. A Szent Tamástól délre, délnyugatra található a szintén jól ismert Nyulászó, amely tulajdonképpen egy félkúp, és amelynek legmagasabb pontja 195 méter körül található, éppen az északi határánál, ahol a Szent Tamás határolja.
A talaj a leírt területeken különböző tömbökben jelenik meg: délnyugati részen kemény kvarcosköves, a dűlők a korábbi Veres Királynak is hívott talajt is magukon viselik; a Király dűlő a fenti két dűlőtől keletre található, a felette magasodó hegy pedig a legmagasabb a Mádi-medencében, kerek 380 méter. Itt 2003-tól termelők összefogásában kezdődött a nagyszabású rekonstrukció, amely mára létrehozta Magyarország talán legimpresszívebb dűlőjét. Nagyon erős ásványosodás ment itt végbe a miocén korban, mintegy 15 millió évvel ezelőtti időtől kezdve.
Többféle talajtípust lehet megkülönböztetni rajta: a délnyugati részen például kemény, kvarcosköves talaj, amely a legkötöttebb a területen, a talaj más részein pedig lösz és riolittufa keverékei találhatók. A Veresek és a Kakas sarkán fehér, törmeléktufás talajok váltakoznak, míg a közepén, ahol a bánya is található, vörösagyagos, vörös zeolitos altalaj jellemző, amely a legmelegebb részt adja. A Lapis dűlő híres aszúiról szól, és a Bodrog közelsége biztosítja a megfelelő párát az aszúsodási időszakban. A Lapis dél-keleti irányban néz, a teteje teraszos. A Vár-hegy szomszédságában pedig a vulkáni működés nyomainak köszönhető a tufaréteg és a nyiroktalaj, amely a területek jellegzetessége.
Mádi-medence és a főbb dűlők
A Mádi-medence legfontosabb dűlői közé tartozik a Harcsa-tető és Király-tető, a Hold-völgy pedig Mádról Rátkára is átnyúlik. Rátkán a talajszerkezetek hasonlóak Mádhoz, a Hold-völgy és a Közép-hegy dűlő is átnyúlik ide. A két legismertebb dűlő a Padi-hegy és az Isten-hegy, amelyek két összeolvadt dombot alkotnak. Az Isten-hegy talaja vályog, keveredik meszes üledékkel és horzsakővel, északi részén zeolittal, déli részén opállal és jáspissal. A Padi-hegyen kvarcitok dominálnak, nyugati részén kvarcos kőzetek, déli oldalán pedig vörösbe hajló sárga vagy vörösagyag jelenik meg.
Kivételes, de kevésbé ismert a Sátor-hegy 420 méter feletti magasságával, amely a Sátoraljaújhelytől nyugatra fekszik. Tokaj eredetvédelmének története 1737-ben kezdődik, de a 2012-ben kiadott termékleírás az alapja a modern borászat alappillérének. A szabályzat tartalmazta a hat engedélyezett szőlőfajtákat és a borfajtákat, a késői szüretelésű boroktól az aszú és eszenciáig terjedő skálát, illetve a dűlők definiálását. 2013-tól pedig megszüntették az aszúeszencia bortípust és a puttonyszámokat, kivéve a 6 puttonyos feliratot, amely 150 gramm maradékcukornál alkalmazható.
A tokaji borvidék kultúrtája és fogyasztói kínálata
A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj 2002 óta világörökségi helyszín. A táj a borászati kultúrával kölcsönhatásban formálódott, és a sokféle bevándorló közösség hozzájárulásával gazdagodott. A világörökségi helyszín 27 települést érint, több mint 88 000 hektáron. A magterület települései: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tállya, Tarcal és Tokaj. A vidéken a Tokaj városában található a történelmi borvidék fővárosa, ahonnan elindulva megcsodálható a pincések egymás mellett sorakozása Hercegkúton, Monokon Kossuth Lajos szülőháza, Tarcalon a Szent Teréz-kápolnához vezető kilátás, Tolcsván a Szirmay-Waldbott Kastély és a zsinagóga Mádon. A környék látnivalói tovább gazdagítják a borvidék turisztikai vonzerejét.
A tokaji borok fajtái és jellemzői
Tokaji aszú különleges, egyedi technológiával készül, amelynek két komponense van: az aszúbogyó és a magas minőségű alapbor. Szüretkor az aszúszemeket egyenként szedik le a fürtökről, majd beáztatják az alapborba és így érlelik tölgyfahordóban legalább három évig. A borvidék speciális mikroklímájának köszönhetően alakul ki a Botrytis cinerea nevű gomba, amely a szőlőszemek héját vonja be, szabályozva a sav és a cukor arányát, elősegítve ezzel az aszúsodást.
A tokaji borvidéken a fajták közé tartozik a Furmint, Hárslevelű, Sárga muskotály, Kabar/Zéta, Kövérszőlő, és a küvé (házast Borok). A Furmint ma a borvidék legfőbb fajtája, tőkéje vitális, erős növekedésű, jól tűri az aszályt. A Hárslevelű finom hársfavirág illattal és selymes, könnyed jelleggel bír, míg a Sárga muskatály muskotályos illatot és testes, savakkal teli bort ad. A Zéta egy illatos, általában édes kortyot hozó fajtajelleg, a Kövérszőlő pedig kissé illatos, zamatos, de a savösszetétele lazább. A Küvé olyan házasított bor, amelyben különböző fajták kiegyensúlyozzák egymást, és a tokaji küvé Bora fejlődési lehetőségei között teremt lehetőségeket.
Az aszú öt- és hatputtonyos kategóriái a borvidék ikonikus klasztereit alkotják, míg az aszúeszencia a piac számára ritkább, nehezebben érthető, magasabb értéket képviselő kategória. A Tokaji máslás és fordítás a cukortartalom határainál található meg, míg az essencia kizárólag koncentrált energia, amelyet csak kevesen ismernek. A borok tárolása és a borászat technológiája is hozzáigazodik ezekhez a kategóriákhoz, így a tokaji borvidék megérti és bemutatja a fajta- és termőhelyfüggetlen sokszínűséget is.
Összefoglaló a borvidékről
Kevés borvidék van a világon, ahol ennyi karakteresen eltérő bor és borkategória létezik. A tokaji borvidék nemcsak a termőhely osztályozásán, hanem a termék klasszifikációján alapul. A világon egyedülálló, ezeréves szőlészeti-borászati hagyományt testesít meg, amely szinte változatlan formában maradt fenn, és kultúrtájként a 21. században is megőrizte identitását. A különleges mikroklíma és talaj összefonódása a bortermelésben hozza létre a Tokaj-Hegyalja varázsát, ahol a különböző dűlők és fajták együtt adnak egyedi, összetett íz- és aromavilágot.
