A tokaji bor, különösen egy-egy jó évjárat, fejedelmi ajándék volt.
Ha „diplomáciai eszközként” útra kelt, hatása nem maradt el: szövetségek köttettek, hadseregek fordultak vissza, eljegyzések születtek, kivégzések maradtak el.
A legnagyobb „bordiplomata” a fennmaradt történetek szerint kétség kívül a hegyaljai szőlőbirtokos Rákóczi fejedelem volt.
Előtte és utána is sokan éltek azonban a tokaji „varázserejével” a török szultán, az orosz cár vagy az angol királynő udvarában.
Tokaj kincse azonban nemcsak uralkodók és követeik szívét lágyította meg évszázadokon keresztül.
Néhány hordó hatására sokszor menekült meg a történelem során a háborús dúlástól Tokaj, Tarcal, Mád vagy Sátoraljaújhely.
1683-ban a hegyaljai városok 1000 akó bort ígértek a lengyel királynak.
Az eredmény nem maradt el: a Bécsből hazafelé tartó seregek megkímélték a szüretre készülő borvidéket.
Ha nem is hordószámra, de kisebb demizsonokban a helyi kisembereknek is sokszor segítségére volt sorsuk jobbra fordításában a tokaji bor, akik az ajándékot 5, illetve 10 literes „okmánybélyegnek” nevezték el.
A tokaji történet leghíresebb bora az 1811-es évjáratú aszú.
Az üstökös évjárat nevet egyrészt azért kapta, mert az évszázad messze kiemelkedő terméséből készült, másrészt azért, mert abban az évben „rengeteg Cométa iramlott át az égen”, ahogyan Kossuth írta, köztük a Haley-üstökös is.
Az évjárat borait a 19. század legrangosabb eseményeire vásárolták, így V. Ferdinánd koronázási ünnepségére vagy Rudolf trónörökös lakodalmára.
Az „üstökös évjárat” történetében a tokaji aszú megjelenése a XVII- XVIII. században alakult ki.
Az ország három része között Hegyalja kulturálisan inkább Erdélyhez kötődött, mégis Tokaj-Hegyalja borvidéké vált a korszak meghatározó központjává.
A Rákócziak fontos szerepet játszottak a Vidék fejlődésében és a fejedelemség idején a bor határokat átívelő diplomáciai eszköze volt.
A Tokaji borvidék a világ első zárt borvidéke, ahol a vulkanikus talaj, a különleges mikroklíma és az emberi szaktudás találkozásából születik meg az a „folyékony arany”.
A tokaji borvidéket még a 16. században ismerte el Európa legnagyobb udvarai, pápa és rengeteg művész, tudós is fogyasztotta.
A Tokaji borvidék 1737-ben királyi dekrétummal zárt borvidékké nyilvánítását kapta, amely megtiltotta a külföldi bor behozatalát a területre a szigorú szabályokkal együtt.
Ekkor készült el a világ első dűlőbesorolási rendszere is.
A Tokaji borvidék országos és nemzetközi hírnevének alapját elsősorban az aszú adja, amelyhez a szőlő és a botrytis cinerea különleges kapcsolata járul.
A tokaji borok gyökerei mélyen a múltba nyúlnak, ahol a borászat hagyományai több száz éven át formálódtak és fejlődtek.
A Tokaji borvidék szőlőinek királynője a Furmint, amely a tokaji borok legtöbbjének alapját képezi.
Más fontos szőlőfajták közé tartozik a Hárslevelű és a Sárgamuskotály, amelyek hozzájárulnak a tokaji borok gazdag ízvilágához.
A Hárslevelű szőlőből készült borok jellegzetes illatokkal rendelkeznek, például a méz, a virágok és fűszerek jegyeivel.
A Tokaji borvidéken három jellegzetes hegy található: Abaújszántói, Sátorhegy és Kopasz-hegy.
A borvidék legfontosabb települései közé tartozik Tokaj, Bodrogkeresztúr, Mád, Mezőzombor, Tarcal, Tállya.
A Tokaji borvidék történelmi jelentősége messze túlmutat a határain, olyan híres történelmi alakok által is elismerésre találva, mint II. Péter cárnő vagy XIV. Lajos.
A tokaji aszú évszázadokon át a borvidék hírnevét táplálta, és a történetírásban központi szerepet játszott.
A XIX. század végére a filoxéra pusztítása sújtotta Hegyalja ültetvényeit, és a törés után a borvidék megújult technikákkal folytatta működését.
A XX. század elején a trianoni békediktátum pedig tovább nehezítette a tokaji piacot.
A kilencvenes évek elején újra nagy lendületet vett a tokaji bor, és megkezdődött a modern korszak, amelyben a minőség is túlmutat korábbi hagyományokon.
Ma a tokaji aszú a világ legjobb természetes édes borai közé tartozik, és a modern borászat új utakat is nyit számára, miközben megőrzi a hagyományos eljárások tiszteletét.
A tokaji borvidék hagyományai között él a puttonyos rendszer: az aszúszemek mennyiségét puttonyokban mérik, és ez meghatározza a bor stílusát és érettségét.
A Tokaji borvidék szőlőinek termését és a hagyományos eljárásokat ma is tiszteletben tartják, miközben nyitottak a modern technológiák felé.
A tokaji borvidéken csak fehérborokat lehet készíteni, és csak 6 olyan szőlőfajta lehet hivatalosan tokajinak nevezhető borban.
A legfontosabb magyar borkülönlegességek közé tartozik a Tokaji szamorodni, aszú (3-6 puttonyos), aszúeszencia, eszencia, fordítás és másolás.
A Tokaji borok nemzetközi elismerése és azok méltó helye a világ borászatában nem véletlen.
Az aszú és a tokaji borok története összekapcsolja a természeti adottságokat a kultúrával és a legendákkal.
A tokaji borok ízvilága gazdag, mézédes jegyeket hordoz, és a különleges talaj, a mikroklíma és a szaktudás eredője.
Az évszázadok során a tokaji borokban megvan a hagyomány és a megújulás dinamikája is.
Az Aszú történetét a legendák és a dokumentumok együtt formálják, és a történet tovább él a borvidék kultúrájában.
Tokaj szoros kapcsolata a történelmi eseményekkel és a művészeti élet szereplőivel hozzájárult ahhoz, hogy a borvidék tovább éljen mint a kultúra része.
Az alapvető adatok szerint a tokaji borvidék 87 km hosszú, 3-4 km széles, 5500 hektáros területen terül el, és 27 települést fog össze.
A borvidék legkiemelkedőbb termelőhelyei Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya.
A tokaji borvidék első tudományos leírását Paullus Kéler készítette 1726-ban, és az 1732-ben Bél Mátyás által rangsorolták a szőlőterületeket.
A borvidék a középkorban iskolákat és kolostori gazdálkodást is formált, és a földrajzi elhelyezkedése hozzájárult a kultúra és a vallás összefonódásához.
Az aszú készítésének modernítása az 1655-ös törvények és az 1737-es rendeletek révén indult meg, amikor a szemenkénti szedés és a puttonyszám rendszere kialakult.
Az 1997 utáni szabályozások szerint az aszúszem és az alapmust évjárata egybe tartozik, és 2013-tól csak a 5 és 6 puttonyos kategória létezik, minimum 120 g/l természetes cukorral.
Számos történelmi legenda és irodalmi utalás él a tokaji borvidéken, köztük a Bacchus-kultusz és a híres „királyok bora” jelzők.
Az ültetvények sokszor meredek domborzatúak, és a talajt az andezit-, tufa- és rioltrétegekbe szorított ásványi anyagok adják.
Az éghajlat hosszú őszi időszaka és a déli fekvésű dombok nyújtotta védelem adja meg a botrytis cinerea megtelepedésének feltételeit.
A szüreti időszak általában október végéig-hónap közepéig tart, a furmint és hárslevelű fürtjeiről szüretelnek.
Az aszúszemeket csak a pára lecsapódása után szedik és a szedés háromféle módja ismert a XVIII. századtól.
A kiválogatott aszúszemeket kádakban hagyják, majd a sűrített esszencia a legértékesebb kincset jelenti.
Az esszencia magas cukortartalmú, ezért nem erjed, alkoholtartalma alacsony, mégis gyógyhatású és értékes.
A borkészítéshez használt gönci hordó 130-170 literes volt, és a puttonyos szám határozta meg az érlelést és a végső bortípust.
A tokaji borok megnevezésével kapcsolatban a 1997-es bortörvény a négy alapfajtát és a nemes borkülönlegességeket is meghatározta.
A területen a csodálatos ízvilágú aszú mellett a szamorodnik és a többi tokaji különleges is fontos része a kínálatnak.
A tokaji borvidék legendái és történelmi összefüggései megvilágítják, miért lett a bor a kultúra és művészet megtapasztaló és ünnepelt része.
Felismerés és identitás szempontjából a tokaji aszú és a tokaji borvidék története összhangban van a régió fejlődésével és a magyar borritkulással.
Mi teszi a magyar tokaji bort olyan különlegessé?
Az érték és a legendák továbbélnek a modern gasztronómiában is, például a Liberty Spritz Signature koktél Tokaji Aszúval.
Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél - ezt a gondolatot sokan idézik a borvidék irodalmában.