Nemrégiben újra feltűnt a tévéképernyőn Ambrus Attila, a Viszkis Rabló, a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb törvényenkívülije. Ambrus a börtönévek alatt leérettségizett, a Dunaújvárosi Főiskolán diplomát szerzett, jelenleg saját készítésű kerámiáit árulja, vidéken él feleségével és két kutyájával. P. A viszkis azonban a róla szóló könyvek és filmek bevételeiből egy 2011-es jogszabály bevezetése óta nem kap nyilvános nyilatkozatdíjat.
Rövid életrajzi hátteréről szólva: Erdélyben született 1967. október 6-án Csíkszentléleken, családi nehézségek és nehéz gyermekkor jellemezte. A későbbiekben Romániában és Magyarországon is megélhetési küzdelmek sorát élte meg, és nehéz körülmények között nőtt fel. A rendőri nyomozás és a kriminológiai vizsgálatok ezt a korszakot a társadalom elleni hatóságokkal szembeni együttműködés és ellentmondások színterévé tették.
A Viszkis rabló: tevékenység és módszerek
Ambrus Attila 1993 és 1999 között, a legtöbbször álarcban, ruházatban és többnyire taxival érkezve, 30 bank-, takarékszövetkezet-, postahivatali és utazási iroda rablását hajtotta végre, gyakran külföldi útiköltségekkel és luxus megfontolásokkal társítva. A „whiskys” becenév onnan ered, hogy a rablások előtt gyakran egy-két deci whiskyt ivott a közelben lévő kocsmákban. A rablássorozat vége felé fokozódott a brutalitás: például a Grassalkovich utcai OTP-nél egy személyt fejbe vágott fegyverével, és a társadalmi visszhangra is felkapott volta miatt a közvélemény egyre inkább támogatta a poszterek és filmek révén megteremtett ambrusi ikonográfiát.
A rendőri nyomozók és áldozatok emlékei azonban ellentétesek voltak: Ambrus gyakran volt erőszakos, a fegyverrel való visszaélés és a lökdösés sem volt ritka, és előfordultak olyan esetek is, amikor a munkatársak és a családtagok ellenszegülés nélkül kerültek veszélybe. A hírnév nyomán megjelent filmetömény és a médiában megjelenő nyilatkozatok hozzájárultak ahhoz a népszerűséghez, amelyet a közönség hosszú időn keresztül megfontolt és megértő módon fogadott.
Szökés, elfogás és jogi következmények
A Viszkis 1999. október 27-én szökött a Gyorskocsi utcai bv-objektumból, majd további három rablást követett el a szökése után. A rendőrség később elfogta a román-magyar határon az Erzsébet királyné útja és a Nagy Lajos király útja sarkán álló házban. A nyomozás során kiderült, hogy 1993 és 1999 között összesen mintegy 140-150 millió forintot zsákmányolt, és a fegyverhasználat, túszejtés és súlyos testi sértés is előfordult a büntetett időszakban. A bíróság 2002-ben 17 év fegyházbüntetést szabott ki rá, amelyet kegyeskedéssel 2012. január 31-én feltételesen szabadlábra helyezés követett.
Jogi és közélet-történeti jelentőséggel bírt ügye a Lex Tvrtko néven emlegetett jogszabály kapcsán híresült el, amely megtiltotta, hogy az elítéltek pénzt kapjanak a sajtóban tett nyilatkozataikért. Emellett a nyomozás és közvélemény figyelme felhívta a figyelmet a rendőri felkészültség és a szabályozási rendezetlenségek hiányosságaira is, ezáltal hozzájárulva a büntetőeljárási reformokhoz és a média-PR dinamikák megértéséhez. Ambrus magánélete és karrierje pedig idővel egy teljesen más oldalát mutatta meg: a kerámia- és művészeti tevékenységeket, a családot és az új szakmai identitást tette a fő fókuszba.
A nyomozó reflektorfényében
Fülöp Valter ezredes, a rendőri munka és a nyomozás egyik kulcsszereplője szerint Ambrus Attila az alkoholtól és a bátorságtól felfújt fejjel érkezett vissza a börtönből: későbbi kihallgatásokon az agresszív és önmagát megváltoztatni képes személyiség jellemezte, ugyanakkor bevallotta a bűncselekményeket és felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalom felé int, hogy példáját senki se kövesse. A nyomozó szerint Ambrus adta fel a részletes vallomást, amely megkönnyítette a nyomozást és lehetővé tette, hogy több rablást azonosítsanak be. A rendőri vélemény szerint Ambrus Attila vallomásai és viselkedése mutatja a jogi és bűnügyi eljárások összetettségét és a médiával való kölcsönhatás dinamikáját is.
Későbbi beszámolók szerint Ambrus Attila a börtönévek alatt tanulmányokat folytatott, kerámiát tanult, és a sport köré épült élete után egy másfajta életet kezdett építeni - ennek része a Dunaújvárosi Főiskolan szerzett diplomája és a kerámiatermékek értékesítése Esztergom-Búbánatvölgyében. A rendőri nyomozók évtizedekkel később is emlegetik a Viszkist, mint aki a küzdelmet a hatóságok ellen élt, ám a későbbi időszakban a közvélemény egyre inkább a remény és szolidaritás oldaláról figyelte az eseményeket.
A Viszkis történetét több forrás írta meg, köztük Julian Rubinstein A viszkis rabló balladája című műve, amelyet film is követett, és ami hozzájárult a történet szélesebb közönséghez való eljutásához. A nyomozók és a jogi szakértők a történet több aspektusát elemezték: a rablások száma, a csoportosítás és a társak szerepe, az elfogás körülményei, és a jogi eljárások összefüggései a média és a közvélemény alakulásával.
Visszavittük a Viszkist a zárkájába: újra találkozott bankrabló múltjával
Tudástár és összegzés
Az életút és a bűnügyi történet sokrétű részleteket tartalmaz: postahivatalok, utazási irodák, bankok és takarékszövetkezetek rablásai, a későbbi társakkal való együttműködések és a szökések sorozata. A nyomozók szerint Ambrus Attila adta meg a kulcsot a nyomozás megoldásához: vallomásai, fegyverhasználata és a rablások rendszereike jelzik egy tervszerű, céltudatos elkövető mibenlétét. A társadalom szemében az „álnép gyermekeinek” hőseihez hasonló megítélés kedvezett a vizsgálatok eredményességének és a mentális, jogi és közéleti hatások összefüggésének. A történetben kiemelkedő a jó magaviselet miatti korábban elért kegyelmi környezet, a szabadulás és a későbbi életút, amely a művészetek és a családi élet felé terelte a Viszkist.
- Az 1993-1999 közötti rablások összegzése és a bevétel nagysága.
- A szökés körülményei és az elfogás részletes leírása.
- A jogi és társadalmi hatások, illetve a Lex Tvrtko megalkotása és hatása.
- Az életút változása: kerámia, oktatás, médiajelenlét és új karrier.