A bankrablás, mint a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények egyik leglátványosabb formája, mindig is foglalkoztatta a közvéleményt és a bűnüldöző szerveket egyaránt. Magyarországon is számos, a történelemkönyvekbe illő vagy éppen tragikus eset tarkítja a bankrablások krónikáját. A jelenség megértéséhez érdemes visszatekinteni a múltba, megvizsgálni a legemlékezetesebb bűncselekményeket, és elemezni, hogyan változott a bankrablások társadalmi megítélése és gyakorlati megvalósulása az idők során.
A kezdetek: Botcsinálta rablók és hollywoodi hangulat
A magyarországi bankrablások történetének egyik korai, szinte burleszkbe illő fejezete a 22 éves Piaskovszky József és a 23 éves Antosievits Gyula nevéhez fűződik. Két orosz gyári munkásról volt szó, akik nem beszéltek magyarul, és egy-egy Browning típusú fegyverrel követték el Budapest első bankrablását. A korabeli sajtó által „magyar” névvel illetett páros külön jegyzetbe írta össze, mit kell üvölteniük a bankban. A botcsinálta rablók azonban egy nap alatt rendőrkézre kerültek. A kocsis, akinek nemcsak a 10 koronás viteldíjat, hanem további 100 koronát ajánlottak fel hallgatásáért, feljelentette őket. A gödöllői csendőrparancsnoknak is feltűnt az egyik menekülő elkövető feltűnő, sűrű, fekete bajsza a világosszőke hajához. A másik elkövetőt, Antosievits Gyulát, délutáni szundikálása közben fogták el. Ágya mellett megtalálták a parókaszalon címét, ahonnan az álcához szükséges kellékeket szerezték be, valamint azt a noteszt, amelyben a következő, magyarul leírt mondatokat jegyezték fel: „ne moccanj”, „aki kiált, lelövöm”.
Nem sokkal később, 1931 novemberében, egy hétfői napon, a két cipészlegény „pár percre áttelepítette Chicagót Budapestre”, ahogy a Budapesti Hírlap tudósított róla. Az V. kerületi Petőfi Sándor utca 9. szám alatt található Gorzó és társa sorsjegyárusító, bank- és pénzváltó üzletben Funkt György alkalmazott egyedül dolgozott, amikor az ajtó kivágódott. Két férfi lépett be, revolvert rántott, és a tisztviselő fejéhez szegezve kiáltotta: „Fel a kezekkel, meg ne moccanj, mert agyonlőlek! Úgyis statárium van!” Funkt György azonban a férfiak távoztával kiszaladt a fiókból, utánuk kiabálva: „Segítség! Rablók! Fogják meg!” Bár az elkövetők fegyvere sokakat visszatartott, néhányan a nyomukba eredtek. A sajtó eltérően tálalta az esetet: a Budapesti Hírlap szerint a két férfi munkanélküliség és barátnőik eltartásának ellehetetlenülése miatt folyamodott törvénytelen eszközökhöz, míg a Népszava az éhezést jelölte meg okként. Utóbbi teóriát némileg árnyalja, hogy a megszökött elkövető nem kenyérre költötte a pénzt, hanem elegáns öltönyt készíttetett magának, kalapot, cipőt vett, és éjszakai mulatozásokra költött.
Gengsztertámadások és tragédiák a Szabadság téren
A Szabadság téri bankrablás, melyet 1934 szilveszterén követtek el, a korabeli sajtóban már gengsztertámadásként szerepelt. Három fegyveres férfi, Tari Nándor, Radovics László és Szepesi László a Tőzsdepalotával szomszédos Pesti Magyar Kereskedelmi Bank egyik fiókját támadta meg. Miközben Szepesi a bejáratot biztosította, a bankba lépő két férfi felkiáltott: „Fel a kezekkel, aki megmoccan, halál fia”, mire pánik tört ki, és a támadók lövéssorozatot adtak le. A lövések következtében többen megsérültek, köztük dr. Róth Imre, aki két nappal később a kórházban halt bele sérüléseibe, és Jójárt Géza banki alkalmazott, aki a helyszínen életét vesztette. Érdekesség, hogy Jójárt Gézát (eredeti nevén Schäffer) 1913-ban már rálőttek egy bankrablás során a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank újpesti fiókjában, de akkor megmenekült.
1931-ben a Szabadság téri fiókot egy pékinas próbálta sikertelenül kirabolni. A bankban tartózkodott azonban Szalay Miklós, egy olyan ügyfél, aki nagyobb összegű pénzfelvételeire mindig revolverrel érkezett. Fegyverét előkapva a támadókra tüzelt, egyiküket hátba találta. A bűnözők a pénzzel elmenekültek, de a kijáratnál agyonlőttek egy kifutófiút, akit főnöke épp pénzt váltani küldött a bankba. A két férfi a kint várakozó Szepesi gépkocsijába pattant, és bár egy autószerelő megpróbálta őket lövéssel feltartóztatni, kereket oldottak. A rendőrség hamarosan elfogta a tetteseket. Tari vallomása a következőképpen zárult: „Ez az év is jól kezdődik! Ugye, kapitány úr, nyakravalót kapok?” Sejtése bebizonyosodott: 1936-ban ítélték el őket.
A Hungária körúti kettős gyilkosság: Felderítetlen bűntény
- március 4-én, pénteken, zuhogó esőben, 12 órakor történt a Hungária körúti OTP-fiókban egy tragikus bankrablás, amely kettős gyilkossággal végződött. Az ebédszünetet tartó két ötvenéves alkalmazott, Bukta Józsefné és Pátrovits Sándorné, egy fegyveres férfi áldozata lett. A tettes a mellékhelyiségbe kényszerítette őket, ott tarkólövéssel kivégezte őket, majd átugrott a pult fölött, magához vett 113 600 forintot (érintetlenül hagyva 28 millió forintot), és egy 1200-as kék Ladával gyorsan távozott. A bejáratnál összetalálkozott tekintete az egyik, fióknyitásra várakozó ügyféllel, aki később részletes személyleírást adott róla. Az egyre több elégedetlen, az esőben toporgó ügyfél közül Gál Sándor honvéd főhadnagy vállalta, hogy behatol az épületbe.
A Hungária körúti bankrablás, illetve kettős gyilkosság a 70-es évek egyik legsúlyosabb bűncselekményének számított, amelynek elkövetőjét sosem kerítették kézre. A nyomozás során kiderült, hogy a gyilkosságot egy 7.62 kaliberű, 48 mintájú TT pisztollyal követték el, amelyet a Munkásőrség tagjai, a Szovjet Hadsereg, a Magyar Néphadsereg tisztjei és egyes rendőrségi dolgozók is használhattak. Feltételezték, hogy a közelben lévő katonai főiskola valamely munkatársa lehet az elkövető, de a katonai szál végül nem vezetett eredményre. A rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy a tettes ismerte a helyet, tudhatta, kik dolgoznak bent, és csak kis összegű pénzt vitt magával, ezért felvetődött a szerelmi bosszú lehetősége. Ezt támasztotta alá, hogy az egyik áldozat, Pátrovits Sándorné jó viszonyt ápolt a fiókkal szemben álló Zrínyi Miklós Katonai Akadémia és a tiszti lakótelep katonáival, és noteszéből sok magyar katonatiszt neve került elő, köztük egy budapesti katonatiszté, aki meghallgatásakor nem tudta pisztolyát bemutatni. Az ügy váratlan fordulata volt, hogy két évvel később egy bizonyos Soós Lajos nevű bűnöző a börtönben magára vállalta a gyilkosságot, de a nyomozók arra jutottak, hogy ezzel csak a halálos ítéletének végrehajtását akarta halogatni.
Drámai rablógyilkosság a Hungária körúton - Kovács Lajos - teljes felvétel
A Viszkis: A média által felkapott „Robin Hood”
Egy ilyen áttekintés nem lehet teljes a híres-nevezetes Viszkis, azaz Ambrus Attila említése nélkül. Az 1990-es évek közepén a média révén jelentős népszerűségre tett szert; a nép szabályosan drukkolt neki, sokan a magyar Robin Hoodot látták benne, bár ő egyáltalán nem adakozott az elkobzott pénzből. Az ikonikus magyar bankrabló közel 30 rablást vitt véghez 1993 és 1999 között, nemcsak bankokat, hanem takarékszövetkezeteket, postákat, utazási irodákat is célba véve, sőt néhány helyszínre vissza is járt rabolni. A „Viszkis” becenév onnan ered, hogy Ambrus a rablásai előtt gyakran legurított egy pohár whiskyt a célpontjához közel eső kocsmák egyikében. A legtöbb esetben taxival ment és távozott, miközben a taxisok nem is sejtették, hogy rablót szállítanak.
A közhiedelemmel ellentétben nem egyedül dolgozott; több esetben is voltak tettestársai, és épp ez lett a veszte, hiszen egyik elfogott társa adta ki őt a rendőröknek. Bár a lapok rendszerint bankrablás közben is udvarias és tisztelettudó férfinak írták le, ezzel nem mindenki értett egyet. „Brutálisabbá a rablássorozat vége felé kezdett válni, a Grassalkovich utcai OTP-ben például az egyik banki alkalmazottat, egy nőt fejbe vert a fegyverével. Egyáltalán nem volt egy Grál-lovag” - jegyezte meg róla később egy nyomozó, aki visszatetszőnek találta, hogy „Rózsa Sándort csináltak Ambrus Attilából”. Afelől viszont nem lehet kétség, hogy ügyes és leleményes volt, hiszen alig hét perc alatt szökött meg az előzetes letartóztatásból a Gyorskocsi utcából, és még további három rablást követett el, mielőtt társa feladta.
A bankrablás mint jelenség: Statisztikák és trendek
A bankrablások száma Magyarországon, hasonlóan az Egyesült Államokhoz, évről évre csökken. Ez a tendencia a kiberrablások elterjedésével és jövedelmezőségével magyarázható, hiszen az ezekért kapott büntetés általában kevesebb, mint a hagyományos bankrablásokért kiszabott. Az ORFK adatai szerint míg 2015-ben 33 eset volt országosan, addig volt olyan év (2019), amikor egyáltalán nem történt bankrablás. A legutóbbi, 2021-ből származó nyilvános adat szerint mindössze 1 esetben raboltak bankot.
A rablás mint bűncselekmény súlyát az adja, hogy a vagyon elleni erőszakos cselekmények legsúlyosabb változata. Az elkövető a dolog elvétele és megtartása érdekében a személy testi épségét, döntési, cselekvési, mozgási szabadságát korlátozó cselekményt alkalmaz, nemegyszer fegyvert, jellemzően kést vagy lőfegyvert használva. A rablás súlyosságára utal, hogy a vagyoni kár elszenvedése mellett az erőszak alkalmazása jellemzően pszichológiai és fizikai traumát hagy maga után, az áldozatoknál valószínűsíthető a további félelem, szorongás. A rablás, mint erőszakos vagyon elleni bűncselekmény, abból a szempontból is kiemelt cselekedet, hogy ez a fajta bűncselekmény nemegyszer lopással, betöréses lopással indul, majd a sértettek közbeavatkozó védekezésére lépnek fel az elkövetők erőszakkal.
A kriminológia, mint a bűnözést elemző tudomány, folyamatosan vizsgálja ezeket a jelenségeket. A kötetek és tanulmányok bemutatják a bűnözés megismerésének napjainkig változó lehetőségeit, az egyes bűncselekmények, elkövetők és áldozatok típusaival foglalkoznak, elemzik a büntető igazságszolgáltatási és kriminálpolitikai reakciók fejlődését, a büntetőpolitika, áldozatvédelem és bűnmegelőzés intézményeit, valamint a kortárs kriminológiai elméleteket.
A bankrablások története tehát nem csupán a bűnözés múltját mutatja be, hanem a társadalom, a technológia és a bűnüldözés fejlődésének lenyomatát is őrzi. A korai, amatőr próbálkozásoktól a szervezett bűnözésig, majd a digitális kor kihívásaiig a bankrablás mint jelenség folyamatosan átalakul, de az emberi motivációk - legyen az anyagi haszonszerzés, a társadalmi elvárásokkal szembeni lázadás vagy éppen személyes bosszú - sok esetben változatlanok maradnak.