Az addikció valójában egy erős és ellenőrizhetetlen vágy, hogy a személy egy bizonyos tevékenységben részt vegyen vagy egy adott anyagot fogyasszon, annak ellenére, hogy tisztában van annak negatív következményeivel. A függőség számos formát ölthet, beleértve a drog- vagy alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot, a játékokat, a közösségi médiát és akár a munkát is.
Az addikció kialakulásának folyamatát számos biológiai, genetikai és környezeti tényező befolyásolja. Az agyban található neurotranszmitterek, mint például a dopamin és a szerotonin, kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. Ezek az anyagok felelősek az emberi viselkedés és motiváció szabályozásáért, valamint az érzések és érzelmek kifejezéséért. A szerhasználati zavarok az agyban bekövetkező változásokból erednek, amelyek az alkohol vagy a kábítószerek ismételt fogyasztása következtében alakulhatnak ki. A zavar legsúlyosabb kifejeződése, a függőség. Ez pedig az örömben (a jutalmazási rendszerben), a tanulásban, a stresszben, a döntéshozatalban és az önkontrollban részt vevő agyi áramkörök működésében bekövetkező változásokkal jár. Minden anyagnak kissé eltérő hatása van az agyra, de minden addiktív szer, beleértve az alkoholt, az opioidokat és a kokaint is, a dopamin nevű neurotranszmitter örömteli hullámzását váltja ki az agy egy bazális ganglionok nevezett régiójában; a neurotranszmitterek olyan vegyi anyagok, amelyek az idegsejtek közötti üzeneteket továbbítják. Ez a terület felelős a jutalmazás és a jutalmak alapján történő tanulási képességünk szabályozásáért. A szerhasználat növekedésével ezek az áramkörök alkalmazkodnak. Csökkentik a dopamin iránti érzékenységüket, ami ahhoz vezet, hogy csökken az anyag eufóriát vagy a használatból származó „mámort” előidéző képessége. Ezt nevezzük toleranciának, és azt tükrözi, hogy az agy hogyan tartja fenn az egyensúlyt, és hogyan alkalmazkodik az „új normához” - az anyag gyakori jelenlétéhez. Ennek eredményeképpen azonban a felhasználók gyakran növelik a bevitt anyag mennyiségét, hogy elérjék a megszokott mámor szintjét. Ugyanezek az áramkörök szabályozzák azt a képességünket, hogy örömöt szerezzünk az olyan hétköznapi jutalmakból, mint az étel, a szex és a társas érintkezés, és ha ezek az áramkörök a szerhasználat miatt megzavarodnak. Az élet többi részét egyre kevésbé érzi élvezetesnek a használó, amikor nem használja a szert.
Amikor az agy jutalmazó rendszerét stimuláló tevékenységeket végez, mint például az alkohol vagy drog fogyasztása, a dopamin szintje emelkedik, ami kellemes érzetet és eufóriát okoz. Azonban a függőség kialakulásával az agy adaptálódik az emelkedett dopamin szintekhez, és csökkenti a természetes dopamin termelést. A függőség kialakulásával az agy jutalmazó rendszere egyre kevésbé reagál az ingerekre, amelyek korábban örömöt okoztak. Emellett az agy más területein is változások következnek be, amelyek befolyásolják az impulzusok kezelését, a döntéshozatalt és a stresszreakciókat. Mindez azzal jár a függő személy számára egyre nehezebbé válik az ellenőrzés, és egyre inkább a függőség tárgya felé irányul. A szerek ismételt használata „kiképzi” az agyat arra, hogy a jutalmazó mámort más jelzésekkel társítsa a személy életében, például olyan barátokkal, akikkel együtt iszik vagy drogozik, olyan helyekkel, ahol a szereket használja, és olyan kellékekkel, amelyek a szerhasználatot kísérik. Ahogy ezek a jelzések egyre inkább a szerhez kapcsolódnak, a személynek egyre nehezebb lehet nem gondolnia a szerhasználatra, mert az életében oly sok dolog emlékeztet a szerre.
Két másik agyterület, a kiterjesztett amigdala és a prefrontális kéreg változásai segítenek megmagyarázni, hogy miért lehet olyan nehéz a használatról való leszokás a súlyos szerhasználati zavarban szenvedő személy számára. A kiterjesztett amygdala irányítja a stresszre adott reakcióinkat. Ha a bazális ganglionok jutalomáramkörében a dopamin kitörései olyanok, mint egy répa, amely az agyat a jutalmak felé csalogatja, akkor a stressz neurotranszmitterek kitörései a kiterjesztett amigdalában olyanok, mint egy fájdalmas bot, amely az agyat a kellemetlen helyzetekből való menekülésre készteti. Ezek együttesen irányítják az örömkeresés és a fájdalom elkerülésére irányuló spontán késztetéseket, és cselekvésre késztetik az embert. A szerhasználati zavarokban azonban az idő múlásával eltolódik az egyensúly e késztetések között. Az emberek egyre inkább érzelmi vagy fizikai szorongást éreznek, amikor éppen nem szedik a szert. Ez az elvonásként ismert szorongás nehezen elviselhetővé válhat, ami arra motiválja a használókat, hogy mindenáron meneküljenek előle. Ahogy a szerhasználati zavar egyre mélyül, a szer az egyetlen dolog, ami enyhülést hoz az elvonással járó rossz érzésekből. Mint egy ördögi kör, a megkönnyebbülést az egyre mélyülő rendellenesség és a növekvő szorongás árán vásároljuk meg, amikor nem használjuk. A személy már nem azért szedi a szereket, hogy „elszálljon”, hanem azért, hogy elkerülje a rossz közérzetet. Más prioritások, beleértve a munkát, a családot és a hobbikat, amelyek egykor örömet okoztak, nehezen tudnak versenyezni ezzel a körforgással.
Az egészséges felnőttek általában képesek kontrollálni az impulzusokat, amikor szükséges, mert ezeket az impulzusokat a prefrontális kéreg ítélő- és döntéshozó áramkörkei kiegyensúlyozzák. Sajnos ezek a prefrontális áramkörök a szerhasználati zavarokban is megzavarodnak. Az eredmény az alkohol- vagy kábítószer-használatra irányuló erőteljes impulzusok ellenőrzésének csökkent képessége, annak ellenére, hogy a személy tudatában van annak, hogy a leállás hosszú távon a legjobb érdeke. Ez magyarázza, hogy miért mondják, hogy a szerhasználati zavarok az önkontroll sérülésével járnak. Ez nem jelenti az autonómia teljes elvesztését - a függő egyének még mindig felelősek a tetteikért -, de sokkal kevésbé képesek felülírni az alkohol vagy a kábítószer által nyújtott elvonási tünetek enyhítésére irányuló erőteljes késztetést. A leszokni próbáló függőségben szenvedő emberek minden egyes alkalommal kihívást találnak elhatározásukkal szemben.
A függőség kialakulásában mind a genetika, mind a környezet fontos szerepet játszik. A genetikai hajlam az egyén függőség iránti fogékonyságát befolyásolja, míg a környezet bizonyos tényezői, mint például a családi helyzet, a barátok és a társadalmi környezet, meghatározzák a függőség kialakulásának valószínűségét. A genetikai tényezők közül a dopamin receptorok működésével és a szerotonin szintjével kapcsolatos genetikai variációk játszanak szerepet a függőség kialakulásában.
Az addikció tünetei és jelei számos fizikai, érzelmi és viselkedésbeli változásban nyilvánulhatnak meg. A függőség negatív következményei számos területen érzékelhetők, beleértve az egészséget, a pénzügyeket, a kapcsolatokat és a munkát. A függőség hosszú távú egészségügyi problémákhoz vezethet, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, a máj- és vesekárosodás, az agyi károsodás és a pszichológiai problémák, mint például a depresszió és a szorongás. A függőség pénzügyi következményei közé tartozik a függőség tárgyára költött pénz, amely elvonja a pénzt más fontos területektől, mint például az élelmiszer, a ruházat vagy a lakhatás. Emellett a függőség miatt a munkahelyi teljesítmény is romolhat, ami munkahelyi problémákhoz és akár elbocsátáshoz is vezethet. A függőség a kapcsolatokra is negatívan hat, amikor a függő személy egyre inkább elszigetelődik a családtól és a barátoktól, és az életében a függőség tárgya válik a legfontosabbá.
Hogyan érinti a személyt és a környezetet a függőség?
A függőség kezelése lehetővé teszi a függő személy számára, hogy visszatérjen egy egészségesebb és teljesebb élethez. A kezelési lehetőségek közé tartozik a gyógyszeres terápia (kémiai függőségek kapcsán jómagam a gyógyszermentes terápiák híve vagyok), a viselkedésterápia és a támogató csoportok, amelyek segítenek a függő személynek megbirkózni a függőség okozta problémákkal és megtanulni azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek az újrakezdésben. A gyógyszeres terápia olyan gyógyszerek alkalmazását jelenti, amelyek segítenek a függőség kezelésében és visszaszorításában. A gyógyszeres terápia általában a függőség típusától függően változó, és lehet például nikotin pótló terápia dohányzásról való leszokás esetén, vagy opioid antagonista terápia opioid-függőség esetén. A viselkedésterápia olyan terápiás módszer, amelynek célja a függőség okainak feltárása és azok kezelése.
A drogfüggőségek kilencven százaléka kamaszkorban kezdődik és sajnos napról napra felfelé tendál. A kamaszkort mindannyian nehéz megélni. A fentiek közül sokszor a szülők kétségbeesése mellett igyekeznek a fiatalok belső világát megérteni. A drogfüggők számára a józanság elérése sokszor egy lehetetlen küldetésként jelenik meg, pedig megfelelő támogatással és kezeléssel a változás minden függő számára lehetséges. A segítő szakemberek támogatása elengedhetetlen lehet abban, hogy a függő személy megtalálja azokat az eszközöket és stratégiákat, amelyek segítenek az újrakezdésben és a függőség leküzdésében.
Az alkoholizmus népbetegségnek számít Magyarországon: minden második felnőtt érintett. Az alkoholfogyasztás területén a nemek közötti különbség lassan eltűnik; a nők manapság és bizonyos korban ugyanannyit isznak, mint a férfiak. A szenvedélybetegség kialakulásáról és kezeléséről bővebben az alábbi cikkünkben írtunk! A legújabb tanulmányok ugyanakkor azt a feltételezést is megerősítették, hogy az alkoholfogyasztás más függőségek kialakulását is elősegíti. Az eredmények szerint a rendszeres alkoholfogyasztók háromszor nagyobb eséllyel válhatnak kokainfüggővé. A Kolumbia Egyetem tudósai patkányokon kísérleteztek, hogy információt gyűjtsenek az alkohol hatásairól, illetve az ital szerepéről a súlyosabb drogaddikciók kialakulásában. A vizsgált patkányok egy kis kar aktiválásával jelezhették, hogy újabb adag kokaint kérnek. Azok az állatok, amelyek korábban alkoholt is fogyasztottak, átlagosan 58-szor jelezték a drog iránti vágyukat, míg az alkohollal nem érintkezett példányok csak 18-szor húzták meg a kart. Esetükben tehát az alkohol több mint háromszorosára növelte a kábítószer iránti vágyat. A kutatók szerint ez a felfedezés segítheti a kábítószerfüggők kezelését is a későbbiekben.
A családi környezet jelentős szerepet játszik a függőség kialakulásában. A családminták, kommunikáció és a támogató légkör erős védő- vagy kockázati tényező lehet. Demetrovics, Zs., Komáromi, Éva szerint a családi tényezők szerepe különösen hangsúlyos a pszichoaktív szer-függőség kialakulásában és fennmaradásában. A diszfunkcionális családi működés növelheti a fiatalok kockázatát, ezért törekedni kell olyan kapcsolatrendszer kiépítésére, amelyben a gyerekek bizalommal fordulhatnak a szülőkhöz és megkaphatják a szükséges támogatást. A beszélgetések, a közös idő és a nyílt kommunikáció kulcsfontosságú a megelőzés és a gyógyulás szempontjából.
tags: #alkohol #drog #fuggosegek