A kilencvenes évek közepén Magyarország, bár még nem volt NATO-tag, jelentős szerepet vállalt a délszláv válság rendezésében. Ennek egyik kulcsfontosságú helyszíne lett a somogyi Taszár, ahol az amerikai hadsereg logisztikai bázist hozott létre. Ez a döntés nemcsak a helyi katonai életet, hanem a környék társadalmi és gazdasági viszonyait is alapjaiban formálta át. A cikk feltárja az amerikai katonai jelenlét hátterét, annak következményeit, valamint a bázis későbbi sorsát.
A Délszláv Válság és a Taszári Bázis Létrejötte
Az 1995-ös daytoni békeszerződés aláírását követően a NATO vezette békefenntartó erők, az IFOR (Implementation Force) bevonultak Bosznia-Hercegovinába. A sikeres hadműveletekhez elengedhetetlen volt egy megbízható, közeli hátországi bázis. Magyarország, mint lehetséges helyszín, felajánlotta segítségét, és az Országgyűlés 1995 novemberében engedélyezte NATO-csapatok átutazását és ideiglenes állomásozását. A számos lehetséges helyszín közül végül Taszár katonai repülőterét választották, stratégiai fekvése és hosszú kifutópályája miatt. Ezzel Taszár lett az első NATO-támaszpont a volt szovjet blokk területén.
- december 9-én délután érkezett meg az első amerikai katonákat szállító repülőgép, egy C-130E Hercules, fedélzetén 57 fővel. A Magyar Honvédség azonnal alkalmazkodott a történelmi helyzethez: felfüggesztette a repülőtéri vadászpilóta-kiképzéseket, átadta a bázis létesítményeit az amerikaiaknak, saját taszári alakulatát pedig áttelepítette a pápai repülőtérre. A somogyi falu lakói kíváncsian figyelték az idegen egyenruhásokat, akik hamar benépesítették a bázist és környékét. Az IFOR-misszió részeként főleg műszaki és logisztikai egységek települtek ide, hogy biztos hátországot nyújtsanak a Boszniába tartó csapatoknak.
2 órája! Az Egyesült Államok éppen nagy veszteséget szenvedett el fegyverközpontjának elvesztésével.
Az Amerikai Jelenlét Hatásai Taszárra és Környékére
1996 elejére már mintegy 3000 amerikai katona állomásozott Taszárón, és hetente további 6000 fő haladt át a bázison Bosznia felé. A repülőtér forgalma hihetetlen méretűre nőtt: naponta 5-12 vasúti szerelvény és 30-40 szállítógép futott be, a konvojok pedig egymást érték az országúton. Bill Clinton amerikai elnök személyes látogatása 1996. január 13-án tovább növelte a bázis jelentőségét. Clinton a taszári reptéren jelentette be az IFOR szolgálatáért adható új NATO-békemedál alapítását, és megköszönte a magyarok vendégszeretetét.
Az amerikaiak érkezése jelentős gazdasági pezsgést hozott Somogy megyének. Kaposváron és a környéken a vendéglők, boltok, szórakozóhelyek forgalma a sokszorosára nőtt; számos új vállalkozás települt a térségbe. Soha nem látott lakásépítési boom indult a városban, hogy szállást biztosítsanak a ki- és beutazó katonáknak, illetve a bázist kiszolgáló külföldi és magyar személyzetnek. A foglalkoztatás is fellendült: a munkalehetőségek száma 15-20%-kal bővült Kaposváron, a fizetések emelkedtek. A helyben működő amerikai logisztikai szolgáltató, a Brown and Root Services több mint 700 magyart alkalmazott a csúcsidőszakban, a bázison pedig magyar beszállítók egész sora jutott munkához a takarítástól az élelmezésig.
A helyiek vegyes érzésekkel fogadták az „amerikai inváziót”. Egyrészt izgalom és remény töltötte el a környéket, másrészt mindennapi kihívásokat is jelentett az idegen katonák betelepülése: a nagy teherautók és páncélozott járművek tönkretették a vidéki utakat, és nem egy baleset történt a megnövekedett forgalom miatt. A taszáriak addig megszokott csendes életébe váratlanul robbant be a zsúfolt sátortábor és a nonstop katonai légi forgalom.
Idővel azonban kialakult a kölcsönös tisztelet és kíváncsiság légköre. Az amerikaiak igyekeztek jó kapcsolatot teremteni: rendszeresen vendégül láttak helyi iskolásokat és árva gyerekeket a bázison, közös programokat szervezve nekik. A magyar tisztek megfigyelték, hogy az amerikaiak mennyire fontosnak tartják a civil közösséggel ápolt jó viszonyt. Ennek meg is lett az eredménye: az 1997-es NATO-népszavazáson Somogyban kiugró arányban, 90% feletti igen szavazattal támogatták a csatlakozást. A hétköznapokban is számos kedves történet született. Idős falusi nagymamák hívták meg vacsorára az amerikai katonákat, sajnálva a fiatal fiúkat, akik olyan messze vannak az otthonuktól. Ezek a gesztusok sokat oldottak a kezdeti idegenkedésen. Hamar megszokott látvány lett a gyakorlóruhás „ami” (amerikai katona) a kaposvári utcán vagy a taszári kocsmában, és barátságok is szövődtek.
A Magyar és Amerikai Hadsereg Együttműködése és Eltérései
A magyar és az amerikai hadsereg katonái között alapvető különbségek voltak. Az amerikai katonák önként vonulnak be, míg a magyarok sorkatonák. Az amerikai katona, ha szolgálatát jól teljesíti, maradhat a hadsereg kötelékében, ezáltal biztosítva magának a megélhetést, míg a magyar sorkatona nem feltétlenül célja a hosszabbítás. Kaszper József ezredes, a taszári helyőrség parancsnoka szerint az amerikai katonák ellátottsága és hangulata jobb, mert a US Army a világ egyik legjobb hadserege, és mert a Taszáron állomásozó amerikai katonák harci feladatot látnak el, bár ez nem jelentett közvetlen harcot.
A magyar és az amerikai katonák egyelőre nem voltak kompatibilisek. Egyrészt azért, mert teljesen különböző feladatokat láttak el, másrészt azért, mert a magyar hivatásosok és a sorállományúak túlnyomó része nem beszélt angolul. A laktanyakapunál például külön-külön volt a beléptetés is. A parancsnok, Kaszper ezredes beszélte a nyelvet, amerikai katonai iskolát is végzett, és munkatársai közül harmincan bírták valamilyen szinten az angolt. Eleinte ők kísérték mindenhová az amerikaiakat, ám nyelvtudásuk hiányosságai miatt az amerikaiak inkább civil tolmácsokat kezdtek el alkalmazni.
A NATO pontosan tisztában volt azzal, hogy az ezerszer hangoztatott csatlakozás mindenekelőtt politikai kérdés. Ezért hiba lenne az amerikaiak itt-tartózkodását és tartósabbnak tűnő berendezkedését megelőlegezett bizalomként értékelni. Ahogyan egyszer csak jöttek, úgy el is mehettek bármikor. Amikor 1995-ben megjelentek Taszárón, még nem lehetett annyit NATO-csatlakozásról meg kompatibilitásról hallani, mint manapság.
A Magyar Honvédség hivatalosan csupán épületeket biztosított a US Army részére. Természetesen együtt végezték a taszári reptérről fel- és leszálló repülőgépek be- és kiléptetését, újabban már az amerikaiak által szállított infrastruktúrára telepítve. Az Army fizetett a honvédségnek az objektumok és az "elhelyezési anyagok" (matrac, ágy, asztal stb.) használatáért, és ebből a taszári bázisnak is jutott többletforrás.
A Bázis Átszervezése és Bezárása
A helyőrség átszervezése jelentős elégedetlenséget váltott ki. Az amerikaiaknak sok helyre volt szükségük, és a haderőreform szele ide is elért, így a laktanya kétfelé költözött: a korábban itt folyó sorkatonai kiképzés Keszthelyre került a repülőezred egyik részével (az ezred másik része Pápára költözött). A személyi állomány Taszárón lakott egészen a tavalyi év végéig, és "heti hosszban" voltak átvezényelve a gépeik mellé Pápára.
Hamarosan azonban életbe lépett az a döntés, hogy a repülőezred megszűnik, Taszár pedig bázisreptérré alakul. Vagyis Taszárón csak a kiszolgálóegységek maradnak, a pályákat csak fel- és leszállásra, meg üzemanyagtöltésre használják az amerikaiakkal együtt. A status quo annyiban változik, hogy míg eddig a Kapos Harcászati Repülő Ezred, ezután a bázisrepülőtér lesz a házigazda.
Sokan ebből arra következtettek, hogy Taszár a NATO-é marad. A helyőrség élén parancsnokváltás lesz, többen nyugállományba kerülnek, mások tartalékállományba, néhányan vállalják az átvezényelést más helyőrségekbe, noha a hadsereg már nem tud szolgálati lakásokat biztosítani. A civil közalkalmazottakkal pedig felbontják a szerződéseket. A Honvédszakszervezet (HOSZ) éppen ezért azon dolgozott, hogy minden leszerelő hivatásos megkapja a neki járó juttatásokat.
Az amerikaiak a helyi viszonyokról nemigen tudtak. "Teszik a dolgukat" - hallották a legtöbbször, ha afelől kíváncsiskodtak, mit is csinálnak valójában. A magyar katonák némelyike úgy érezte, ki vannak szolgáltatva az amerikaiaknak. Minden az Army igényei szerint volt beállítva, az amerikaiak megjelenése miatt szedték szét Taszárt. Sokan sérelmezték, hogy az amerikaiak miatt a honvédség legfelsőbb vezetői hátat fordítottak saját beosztottjaiknak.
Az amerikaiak profik voltak, a katonák csak katonai feladatokat láttak el. A kiszolgálók, a háttér civilekből állt, például a konyhájukat napi 24 órában működtették. Az amerikaiak lazán kifizettek akár öt-tíz dollárt is naponta a háromszori meleg étkezésért, míg a magyar sorkatonák a hideg beálltáig két, az udvaron felállított sátorban étkeztek.
A NATO-kompatibilitás gondolata is felmerült. Felmerült a kérdés, kell-e sorkatonai szolgálat, vagy a nyugati minták alapján elegendő-e csupán a szerződéses katonákból álló hadsereg. A jelenlegi struktúrában káros lehet, ha sorkatonák kezelnek nagy értékű berendezéseket. A fegyverhasználathoz elég a gyakorlat, de annak a haditechnikának a kezelését, amelyet egyesek évekig tanulnak a katonai felsőoktatásban, a sorozottak nem tudják néhány hét vagy hónap alatt elsajátítani.
Sokak véleménye szerint, bár a haderőreformra szükség van, erre külön összeget kellene elkülöníteni a honvédség költségvetéséből, így a Magyar Honvédségen belül megelőzhető lenne egy sor szociális feszültség. A NATO-csatlakozás állandó hangoztatása mellett ki kellene mondani, hogy milyen katonaság kell ennek az országnak.
Az amerikai taszári misszió kilenc éve alatt (1995-2004) összesen mintegy 90 ezer katona fordult meg a bázison. A reptér aktív műveleti szerepet is kapott: 1999-ben innen szálltak fel amerikai harci gépek Szerbia bombázására a koszovói háború során. 2003 elején pedig itt képeztek ki néhány tucat iraki önkéntest az Irak tervezett felszabadítására - ám ez a program politikai vihart kavart, és hamar leállt. Mire a Balkánon tartós béke lett, Taszár szerepe is megszűnt. 2004. június 30-án ünnepélyes ceremónián levonták az amerikai zászlót a taszári Kapos Bázisrepülőtéren, az utolsó amerikai katona is elhagyta Somogyot. A magyar honvédség visszavette a területet, majd egy évvel később bezárta a repteret. A valaha nyüzsgő támaszponton ma már csend honol, de az a kilenc év máig élénken él az emlékezetben.
tags: #amerikai #sor #volt #magyarorszag #taszar