A kékfrankos hazánk legnépszerűbb és legelterjedtebb kékszőlő-fajtája: országszerte közel 8000 hektáron termesztik, ami kb. 12-13%-át teszi a hazai szőlőskerteknek. Április 13-án, szombaton 14 órától a budapesti Danubius Hotel Gellértben 15 borvidék több mint 60 borászatának százötvennél is több bora lesz kóstolható a Winelovers Kékfrankos Április Nagykóstolóján. A fajta fontosságát hangsúlyozza, hogy a magyarországi termelők egybehangzó véleménye szerint komoly lehetőség előtt áll a kékfrankos: mind hazánkban, mind pedig a nagyvilágban egyre nagyobb figyelmet kapnak a helyi szőlőfajták, különösen akkor, ha könnyen értelmezhető, kiszámíthatóan jó minőségű, kiváló ár-érték arányú borok készülnek belőlük.
A nagykóstolót immár hagyományosan megelőző bortesztre kékfrankos fajtaborokat és kékfrankos alapú házasításokat, bikavéreket vártak a szervezők. „A fajta kétségkívül fontos, hiszen a legtöbbet telepített fajta az országban és a világon telepített kékfrankosok fele Magyarországon található.” A gyümölcsösség és diszkrét fűszeresség mellett nagyon jól hordozza a termőterület sajátosságait is a bor szerkezetében. Ugyanakkor figyelni is kell rá, hiszen a „brett” inkább kihúzza a gyümölcsösséget a borból; a több néha kevesebb, ez igaz a fahordó használatra is.
Március végén egy olyan szakmai esemény zajlott le, amely túlmutatott egy egyszerű borkóstolón: a kékfrankos jövőjéről, identitásáról és nemzetközi esélyeiről szólt. A kezdeményezés mögött id. Heimann Zoltán gondolata áll, aki már évekkel ezelőtt felismerte, hogy a kékfrankos több figyelmet érdemel. A szakmai értékelést Lippai Mihály vezette, aki rögtön egy kulcsproblémára világított rá: a kékfrankos sokszínűsége egyszerre áldás és átok. Egy fajta, amely lehet könnyed és gyümölcsös, lehet mély és terroir-fókuszú, és lehet a magyar vörösbor „gerince” is - kommunikációs szempontból nehezen megfogható.
Lippai egyik legfontosabb megállapítása talán az volt, hogy a fogyasztók többségét nem érdekli sem a borvidék, sem a szőlőfajta, sem a borász filozófiája. „Ők élményt keresnek.” A kérdés így hangzik: mi az az egy szó, ami a kékfrankost jellemzi? Friss, mint egy sauvignon blanc? Testes, mint egy malbec? A probléma viszont, hogy a három üzenet egyszerre nem működik. A mustrára egyébként 52 bor érkezett, de a cél nem a klasszikus verseny volt. Tolson szerint a kékfrankos ideális alapja lehet a modern bikavérnek, miközben nemzeti alapborrá válhat. És ami talán még fontosabb: míg itthon sokszor „eladhatatlan” fajtaként tekintenek rá, addig külföldön izgalmas alternatívaként jelenik meg a cabernet sauvignon vagy a syrah mellett.
Az aromatikában a frissesség domináljon: cseresznye, meggy, fűszeresség, virágosság - nem a lekváros, szilvás, túlérett jegyek. Az egyik legerősebb gondolati ívet Dorli Muhr prezentációja adta. Szerinte a kékfrankos nemcsak egy fajta, hanem Közép-Európa közös ügye. Egy olyan szőlő, amely országokat köt össze, mégis eddig kevés figyelmet kapott. A konferencia végső üzenete világos volt. Ez részben a sommelier-k felelőssége. Ismerniük kell a fajta legjobb példáit, és tudatosan ajánlaniuk is kell azokat. Nem azért, mert más - akár kiváló - magyar borok, például egy chardonnay vagy pinot noir ne lennének fontosak, hanem mert ezek nemzetközi fajták. A hangsúly tehát nem a versenyen van - különösen nem mondjuk egy bordeaux-i házasítással szemben -, hanem a saját érték felmutatásán. Ez azonban nem gyors siker ígérete. Sokkal inkább egy hosszú távú építkezés: egyfajta szakmai „ultramaraton”, amely ráadásul nem steril környezetben, hanem valós piaci terepen zajlik.
Ripka Gergely rövid értékelései szerint a borászok közül többek között a Mátrában, Sopronban és Tokajban dolgozók mutatnak kiemelkedő teljesítményt. 2025-ben a szép közepes rubin színhez társuló illatok és ízek leírásai között megjelenik a gyümölcsösség, a frissesség és a hordóhasználat összhangja. Olvasóként olyan élmény bontakozik ki, amely a korty élményét a savak éles tisztaságával és a fűszeres jegyek harmonikus együttállásával adja át. A bemutatókon a kékfrankos különböző stílusai megmutatkoztak: gyümölcsös, könnyed mind a Mátrából, mind pedig a Sopronból vagy a Tokajból érkező borok között.
A beszámolók szerint a hobbi- és szakmai borászok között egyre több olyan fiatal tehetség jelenik meg, akik a kékfrankost a tokaji vagy a mátrai példáktól elinduló, modern stílusban mutatják be. A pezsgő- és a palackos érlelődés iránti törekvés pedig szélesebb körben is megfigyelhető: a borászok nemcsak a tradíciók tiszteletben tartására törekednek, hanem az innovációra is nyitottak. Tokajban például a Kulcsár-dűlő és Pollák Tibor közreműködése adhat új dimenziókat a fajta megjelenítéséhez, miközben a borvidéki hagyományokkal összhangban épül a minőségkép.
Az események és a kóstolók összegzése szerint a kékfrankos jellegzetesen sokrétű: egyszerre lehet könnyed és gyümölcsös, mély és terroir-fókuszú, és lehet a magyar vörösbor „gerince” is - bár kommunikációs oldalról ez sokszor nehezen megfogható. A fogyasztói igényekre válaszolva a borászok a frissességet, a vörös gyümölcsöket és a kevésbé butított hordóhasználatot hangsúlyozzák. Ez az irány pedig hosszú távon erősítheti a fajta nemzetközi pozícióját is.
Az évbodogulás jegyében a bodrogkeresztúri és tokaji borok bemutatói tovább erősítik a kékfrankos sokrétűségét és a helyi termőhelyek jelentőségét. A testet öltő projektek között a pezsgő- és palackos érlelés, a víz alatti érlelés és az automatizált klíma-rendszerek kísérletei mutatják az innováció irányát. A borralátogatások és a dűlős körkép továbbra is hangsúlyozza: a borvidékek értéke és a fajta integritása a termőhelyek megismerésében rejlik.
Részletezések a borászokról és évjáratokról
- Ripka Gergely 2023-2026: több küldetés a Mátrában, Sopronban és Tokajban; a borok intenzív jegyeket mutatnak, erős hordó- és gyümölcsösség jellemzi őket.
- Rövid áttekintés a Gereg-dűlő és a Hoop Wines által képviselt stílusokról: egyszerűen kiemelkedően igényes borok, a kínálatban a klasszikus és a modern megközelítés harmóniája.
- A Kulcsár-dűlő és Pollák Tibor kapcsolata, Judit és Józsi közreműködése Tokajban; a tradíció és a modernítás találkozása a dűlő környezetében.
- Domokos Attila tokaji Dobogó kapitányának projektjei: extrém kísérletek és innovatív érlelési módszerek a hordóhasználatban és palackozásban.
Összefoglalva, a kékfrankos egy olyan fajta, amely a magyar borászok szemében akár a „nemzetközi fajták” mellett is megállja a helyét, ha a tóparti borokra és a hegyvidéki terroirra jellemző frissességet és gyümölcsösséget hordozza. A borászok feladata, hogy a fajta legjobb példáit megmutassák és tudatosan ajánlják, miközben a fogyasztók élményre vágynak, és ezt a fajta sokféleségével nyújtják ki.
tags: #bognar #borbirtok #kekfrankos