Lehet a chardonnay az egyik kedvenc szőlőfajtánk, vagy a világ borfogyasztási trendjének megfelelően unhatjuk is borát, mégsem tekinthetünk el tőle, hiszen kétségtelenül az egyik legfontosabb fehérszőlőfajtának számít.
Otthonának Franciaország Burgundia borvidékét tekintjük, ahol gyakorlatilag minden jelentősebb fehérbor kizárólag ebből a szőlőfajtából készül, míg a vörösborokat a pinot noir adja.
Sokáig nem ismertük pontos eredetét, de egy pár évtizeddel ezelőtt lezajlott DNS kutatás bebizonyította, hogy a szülei a pinot noir és egy kevéssé ismert gouais blanc nevű szőlőfajta.
Amíg a kilencvenes években a divatos chardonnay borokon az erőteljes hordós érlelés jegyei voltak érezhetőek, addig, ha nem is fordult meg teljesen a kép, és nem került ki a tölgyfahordóból a chardonnay, kétségtelenül sokkal óvatosabbak vele a borászok.
A karakteres aromák visszafogása érdekében rövidebb ideig tartják hordóban a bort, illetve nagyobb vagy öregebb hordót használnak.
A chardonnay-t szinte az egész világon chardonnay-nak nevezik.
A borászok körében elért óriási és általános népszerűségét valószínűleg annak köszönheti, hogy könnyen alkalmazkodik markánsan eltérő éghajlati viszonyokhoz, így készítenek belőle bort olyan hűvös klímán, mint Chablis, de olyan meleg helyen is, mint Kalifornia.
A legtöbb klón meglehetősen nagy életerővel bír, így a fajtával foglalkozó igényes szőlészeknek érdemes megfontolni egy sűrűbb telepítést vagy egy kevésbé aktív alany használatát, amely visszafoghatja a tőkék növekedését.
A szőlőfajta viszonylag hamar ébred téli álmából, így a tavaszi fagyok komoly kockázati tényezőt jelenthetnek számára.
Fontos erre tekintettel lenni, ha hűvösebb éghajlatú borvidékre szánjuk.
Bár általában is nagy jelentősége van a szüret időpontjának, a chardonnay-ra ez fokozottan igaz, hiszen az érés utolsó fázisában viszonylag könnyen elveszítheti finom savtartalmát.
A legtöbben az úgynevezett battonage technológiát a chardonnay-hoz kötik.
E munkafolyamat keretében a hordóban vagy tartályban érlelt bor alján összegyűlő seprőt időről-időre felkeverik, hogy az egyedi aromáival tovább gazdagítsa a bort.
A chardonnay-ból nem csak hagyományos borok készülnek, de a pezsgőházak is szívesen használják.
Ha Budapest felől a 8-as úton utazunk Körmend felé, Ajka után feltűnik a hegy.
Sokak szívét melengető, nyugodt tömegével régóta a borkedvelők kedvence.
Meglepve tapasztalom, hogy maga a Somló azok számára is kedves, akik nem is isznak bort.
Nem véletlenül volt egészen 1967-ig a tokaji mellett receptre felírható a Somló bora.
Sok helyen olvasható, hogy a somlói bor kemény és savas.
Ez a vélemény vélhetően kizárólag a háború utáni nagyüzemi idők boraira lehetett jellemző.
Ha nincs érett és egészséges szőlő, túl sok jót nem várhatunk a borától sem.
Ma viszont már tudjuk, hogy egészen más lehetett annak idején a filoxéra előtti somlói bor,más stílust kóstolhatott Márai Sándor vagy akár Hamvas Béla is.
Ami somlói bort annak idején megismertem, nyomokban mutatta a mai kínálat értékeit.
Persze mondhatjuk azt is, hogy nagyon jókor voltam nagyon jó helyen.
A ’90-es évek legelején ugyanis nem másba botlottunk bele a Somló rusztikus és elegánsnak semmiképpen nem nevezhető borai között, mint Györgykovács Imre olaszrizlingjébe.
Az első Somló-élmények Tornai Endre boraihoz köthetők, aki emlékeim szerint 1986-ban már palackozott saját neve alatt bort.
Ezt sokáig kóstoltam és tartogattam is belőle néhány palackot - családi kötődés okán is.
Az akkori hazai fehérborkínálatból ezek a tételek igencsak kiemelkedtek, érezni lehetett bennük az egyedi somlói jegyeket.
Hiába fedte el ezeket sok kis pince borainál némiképp az oxidáció - és sokszor a nem tiszta hordók -, mégis átütő volt az a karakter, amit még a gyenge technológia sem tudott elrejteni.
Györgykovács Imre akkor még nem palackozott, csak néhány évvel később sikerült meggyőzni őt, hogy borai megérdemlik a különleges bánásmódot.
A SZŐLŐ ÉS A BOR
De nézzük, mit is jelent valójában maga a Somló mint borvidék.
A legkisebb hazai borvidék, az üzleti célú boreladás szempontjából nem lehet nagyobb területet számításba venni, mint 450 hektárt.
A fajtaszerkezet nagyjából kezd használható kereteket ölteni.
A legnagyobb mennyiségben ma is az olaszrizling terem, de a furmint, a juhfark és a hárslevelű egyértelműen meghatározzák ma már a borvidék sarokpontjait.
Nem is kell ennél több fajta ahhoz, hogy egy ilyen gazdag ásványianyag-tartalommal rendelkező borvidék meghatározhassa saját identitását, és a lehető legjobb borokat töltse palackba.
Természetesen e fajták mellett találunk mást is.
Kimondottan szép borokat ad itt a tramini, sokszor a chardonnay is.
A kérdés jogosan az: kellenek-e ezek a fajták a borvidék kiemelt és kommunikációra egyértelműen alkalmas borainak elkészítéséhez?
Én egyértelműen a „nem” mellett teszem le a voksomat, ami nem azt jelenti, hogy olykor-olykor ne fogyasztanám örömmel Györgykovács Imre traminiját, a Kreinbacher Birtok syrah-ját, vagy éppen Kiss Tamás kabarból készült borát.
De talán ezeket a fajtákat érdemesebb a finom és alapösszetevők (olaszrizling, furmint, juhfark, hárslevelű) mellett mintegy fűszerezésként használni.
A hegyet körüljáró lávanyelvek meghatározók a hegy és lakói életében.
Jobb kilátást adó pontokról sem tűnik fel, merre haladt az egykori vulkán kürtőjéből lefolyt láva.
Mégis vannak útjának és kiterjedésének olyan bizonyítékai, amelyek a laikus szemlélő számára is könnyen felfedezhetők.
Ez a rendszerint cseresznyeméretet meg nem haladó, gömbölyű darabokra mállott bazalt, a helybeliek által csak „srétes” talajnak hívott, úgynevezett kukoricabazalt.
Kisebb területen előfordul, hogy a humusz nem is látszik, csak a felszínt elborító apró kő.
A jelenség a képzeletbeli kráter felé haladva kisebb megszakításokkal folyamatosan látható.
Erre az irányra merőlegesen - szintvonalon haladva - éles határral szűnik meg.
Az ilyen talajon termő szőlők zamatban rendkívül gazdag borokat, ízkoncentrátumokat adnak - feltéve, hogy a szőlő hozama nem túl nagy.
Ezt az egyedi karaktert a hegy más részein termő szőlő borában is érezhetjük, ami az adott területre jellemző ásványianyag-tartalomnak köszönhető.
A somlói bor stílusa sokat változott az elmúlt évtizedekben.
A filoxéravészt megelőzően sokkal több vörösbor készült a hegyen, de igen nagy keletje volt és sokat fizettek az édes borokért is.
Tudjuk jól, hogy a maradékcukorral palackozott tételek alapvetően a borok eltarthatósága miatt voltak a mainál sokkal kelendőbbek, a somlói borok szállíthatóságát azonban azok szerkezete és kitűnő savai alapozták meg.
A bevezetésben jelzett „kemény” karakter már csak azért sem lehetett mindig jellemzője a somlói boroknak, mert számos utalást találunk gyógyhatásukra.
NÁSZÉJSZAKA ELŐTTA néhány évig érlelt „óbor” természetes gyógyborként élt elődeink tudatában.
A somlói bor gyógyító hatásával kapcsolatos és a régi gyógyszerkönyvekben sokszor idézett mondások tanúskodnak erről: „Vinum Somlaianum omni tempore sanum” (A somlai bor minden időben gyógyszer); „Vinum Somlaianum lac senum, pueris venenum” (A somlai bor tej az öregeknek, méreg a gyerekeknek).
Antall József orvos történész, Somló szülötte a somlói boroknak tulajdonított jótékony hatást így foglalja össze:
- A somlait kis adagokban, de rendszeresen kell fogyasztani, hogy az emberi szervezetet (étvágy, kiegyensúlyozott idegállapot, bélműködés) karban tartsa.
- Aranyér és székrekedés ellen hatásos.
- Borzongás és meghűlés ellen (forralva is) ajánlatos.
- Idős korban általános erősítő, vérképző, de hasonlóan erősíti a legyengült, beteg embert is.
- A savhiányban szenvedőknek, gyomorbántalmakra panaszkodóknak fiatal bort, a sok sav ellen pedig a somlai aszút vagy óbort ajánlanak.
- Férfiúi potenciál növelésére, a „fiúnemzés” elősegítésére.
- Étkélésnél az emésztés érdekében gyermekeknek is adtak, de bármilyen rossz közérzet alkalmával itattak somlait.
- Sebek kimosására is használták a szőlőhegyen.
A Habsburg-házban évszázados hagyomány írta elő valamennyi házasulandó király, főherceg, herceg számára nászéjszakájuk előtt egy-egy pohár somlói felhörpintését, hogy fiú utódaik szülessenek.
Lehet, hogy a Habsburg-ház hosszú története igazolja a bor efféle hatását, de ezeket az adatokat érdemes némi fenntartással kezelni.
Amúgy nagy valószínűséggel nem az adott alkalom előtti poharazgatás tűnik észszerűnek, sokkal inkább a somlói borok rendszeres és mértékletes fogyasztása.
Visszatérve a borra: van néhány olyan megállapítás, amit a somlói borra vonatkoztatva szinte tényként kezelhetünk.
Ma már mondhatjuk, hogy legtöbbször száraz.
Talán igaznak tekinthető az a mondás is, hogy Somlón a talaj legtöbbször fölülírja a fajtát.
Ha ez mind igaz, akkor milyen is a jó somlói bor?
Tiszta, határozott, de visszafogott illatú, elsősorban a termőhelyről szól.
Szájban többnyire száraz, legfeljebb néhány grammnyi maradékcukor van benne.
Savai lendületesek, szerkezete kifogástalan, kortya betölti a szájüreget.
A savak és az alkohol/cukor kiegyensúlyozottan érezhető benne.
Ízében tartós és elegáns, nem tolakodó, viszont hosszú.
Általában fehér, de az sem baj, ha éppen vörös.
Mondjuk, arányaiban támogatnám, hogy harminc jó somlói száraz fehérborra jusson egy vörös és két édes.
Számomra ez jelentené Somlót és a somlói bort.
MIHEZ IGYUK A SOMLAIT?
Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy természetesen bármihez ihatunk somlai bort, mert aki egyszer rákapott, azt már semmi nem tudja eltántorítani.
Jó szerkezet, határozott karakter.
A Somló nem a gyümölcsbombák lelőhelye.
A fajtajelleget alátámasztja a talaj, az a különleges Somló-hegyi talaj, ami egyedi ízeket kölcsönöz a boroknak.
Az érezhető ásványosság, a néha szinte sósnak tűnő íz nem ritkaság egy-egy szép furmintban, hárslevelűben.
(A somlói bor elsősorban a termőhelyről szól.)
A somlói borok tehát nagyon jó ételkísérők, mert relatíve magas savtartalmuk miatt sok olyan fogással jól párosíthatók, ahol erre szükség is van.
Ilyenek a káposztás, savanyított alapanyagból készült, vagy bármely más okból savas ízű fogások.
Egy zsírosabb étel szintén követeli, hogy jó savú bort kapjon kísérőül.
Ez az oka annak, hogy töltött káposztához minden esetben somlói bort kínálok, általában juhfarkot vagy furmintot.
Egy jó tejszínes vagy vajalapú mártás épp így meghálálja a jó savakat, ne féljünk tőlük.
Halételekhez mindig fiatalabb évjáratú bort keressünk, mert egy erőteljesebb ászkolási íz már ronthat a hal és a bor ízeinek összecsengésén.
Van két olyan, világszerte fogyasztott étel, ami egyszerűen imádja a somlói borokat: az egyik az osztriga.
Tudom, hogy a Dunántúl közepén nem feltétlenül osztrigáról szoktunk álmodni, de ha épp nincs kéznél egy palack Muscadet vagy Champagne, hát ne habozzunk elővenni egy érleltebb somlói bort.
A másik étel pedig a nyers, ázsiai módon elkészített hal: a somlói borok az osztrigához hasonlóan jól élvezhetők az egyre népszerűbb szusi-, sashimi-félékkel is.
Ne gondoljuk, hogy a nyers hal könnyű, szinte légies borokat kér.
Sőt! Szükség van komolyabb testre és komplexitásra ahhoz, hogy a hal, a szójaszósz, a gyömbér és a vaszabi egysége kellő alátámasztást kapjon.
Érdekes módon a sajtokkal jóval kevésbé van jó viszonyban a somlói bor, mint a húsfélékkel vagy a zöldségekkel.
Markánsabb ízű sajtok csak a legömbölyödött, bársonyos borokat kedvelik, a somlói viszont érdesnek tűnik egyik-másik sajtféléhez.
Az érlelt kecske- és juhsajtok között találni időnként olyanokat, amelyek Somlón is megállják a helyüket.
Fontos tudnivaló a somlói borokról: mindig adjunk hosszabb-rövidebb időt a levegőzésre.
A bor sokkal inkább meg tud mutatkozni, ha fogyasztás előtt 10-15 percig akár a poharunkban, akár a palackban levegővel érintkezhet.
Szintén lényeges: ezeket a borokat mindig valamivel magasabb hőfokon fogyasszuk, mint ahogy tennénk azt más száraz fehérborokkal: 14-15 °C az optimális fogyasztási hőfok.
S hogy a sok dicsérő szó után mi lehet ellensége az ételek és a somlói borok megfelelő találkozásának? A gyenge minőségű bor.
Az alapfeltételezés ugyanis mindig az, hogy jó borokkal van dolgunk.
A Chardonnay fehérbor világszerte ismert és kedvelt borfajta, amelyet számos borászat készít különféle módon.
Hazánkban korábban kereklevelű néven is használták.
Itthon kb. Közepesen termő, korai érésű borszőlőfajta.
Fürtje kicsi (90g átlagtömegű) vállas vagy kúpos, közepesen tömött.
Bogyója kicsi, gömbölyű, zöldessárga, hamvas, vékony héjú.
Hazánkban az utóbbi tíz évet megelőzően zömmel csak az acéltartályos iskolázású chardonnay-val találkozhattunk.
A kilencvenes évek elejére tehető az új égetett kishordós érleléssel való ismerekedés.
Az acéltartályban erjesztett és érlelt chardonnay borok közül valójában csak az Etyek-Budai Borvidék jelentős pezsgő alapanyag termelése említést érdemel.
Új égetett kishordós érleléssel vagy erjesztéssel több borvidéken is találkozunk, meglehetősen változó klimatikus és geológiai adottságok mellett.
Így találjuk meg évről évre a legjobb barrique érlelésű chardonnay-kat az Aszár-Neszmélyi borvidéken, a Balatonboglári Borvidéken, a Villány-Siklósi borvidéken, Mátraalján és Egerben.
Miért menő, ha értesz a borokhoz?
A Chardonnay fehérbor világszerte ismert és kedvelt borfajta, amelyet számos borászat készít különféle módon.
Hiszen világszerte hatalmas jelentőséggel bír, és több régióban is megtalálható.
Népszerűsége töretlen az évek során, mivel egyedülálló ízprofilja és sokoldalúsága révén számos borfesztivál és gasztronómiai esemény kiemelt szereplője.
A borászatok szakemberei pedig folyamatosan kísérleteznek új érlelési technikákkal és keverési arányokkal, hogy új dimenziókat adjanak a Chardonnay fehérbor élvezetéhez.
Elterjedését a 20. században a Kaliforniai borászatok robbanásszerű fejlődése is segítette.
Az újvilági borászatok különböző klímák és talajok kihasználásával kísérleteztek, ami új ízprofilokat és egyedi karaktereket eredményezett.
A Chardonnay fehérbor története gazdag és változatos, amely a szőlőfajta eredetével kezdődik.
Az évszázadok során a Chardonnay fehérbor folyamatosan fejlődött, és a borászatok egyre több technikát és stílust alkalmaztak, hogy kihozzák belőle a legjobbat.
A szőlőfajtát először a 14. században említik, és azóta számos borvidék hírnevét megerősítette.
A Chardonnay fehérbor ízprofilja az érlelési idő és a feldolgozás módja szerint változik.
Például a rozsdamentes acélban való érlelés általában friss, gyümölcsös és élénk borokat eredményez, míg a tölgyfában való érlelés komplexebb és ott gazdagabb aromákat ad a bornak.
A Chardonnay fehérbor aromatikája széles spektrumot ölel fel, így a borkedvelők számos különböző élményt tapasztalhatnak.
A citrusfélék és a zöldalma mellett a sárgabarack és a barack is gyakori jegyek, amelyeket a jól érlelt boroknál tapasztalhatunk.
A DAOU Vineyards Chardonnay 2022 bor nemcsak egy ízletes választás, hanem egy nagyszerű példa arra, hogyan különbözhetnek az egyes borok a Feldolgozás és a termőhely alapján.
Az ízek és textúrák sokszínűsége lehetővé teszi, hogy a borfogyasztók saját ízlésüknek megfelelően válasszák ki a Chardonnay fehérbor megfelelő stílusát.
A különböző borvidékek jellemzői, mint például a hőmérséklet és a talaj típusa, mind befolyásolják a bor ízét és aromáit.
A Chardonnay fehérbor sokoldalúsága miatt remek választás a gasztronómiai élményekhez.
A borok és ételek párosítása során fontos figyelembe venni a bor árnyalatait, hogy kiemeljük az étkezés ízét.
Az egyszerű salátáktól kezdve a gazdagabb, húsos ételekig mindenhez remekül illik a Chardonnay fehérbor.
A szőlőfajta Franciaországból, azon belül is Burgundia régióból származik.
A név maga pedig egy ott található település nevére vezethető vissza.
Bár a pontos történetet homály övezi, a szakértők egy része úgy véli, hogy a Chardonnay a Pinot Noir és a kevésbé ismert Gouais Blanc szőlőfajták keresztezéséből származik.
A fajta elsőként Európában, majd pedig Amerikában, Ausztráliában és Chilében is gyorsan elterjedt.
Mivel a szőlőfajta jól alkalmazkodik a különféle természeti adottságokhoz, számos területen vált lehetővé a termesztése.
A szőlőfajta különféle stílusú és ízvilágú borokat ad attól függően, hogy pontosan hogyan kezelik a borászok.
Általában szép, arany szín jellemzi, friss és gyümölcsös.
Azonban az érlelési folyamat függvényében ez módosulhat, és más aromákkal is gazdagodhat.
Figyelemre méltó a DAOU Vineyards Chardonnay 2022 bor, amely érzéki, zamatos ízében telt testet és élénk savasságot árul el.
Ezt a citromos habcsókos pite, ananász, zöld papaya, lime, pirított mandula és mézharmat dinnye ízei egészítik ki.
A szerecsendió, a sült fűszeres alma és a nektarin finom jegyei krémes textúrában bontakoznak ki, melyben érzékelhető némi karamellás aláfestés is.
Mivel a chardonnay fehérbor rendkívül sokoldalú, jól párosítható a különféle fogásokkal.
Friss, könnyed, savas változatai jól illenek a tenger gyümölcseihez, a grillezett halakhoz és a pulykamellhez is.
Testesebb típusai gazdagabb, krémesebb textúrával és mélyebb ízekkel rendelkeznek, így kiválóak vajas vagy tejszínes mártással készült ételekhez, például lazachoz, tőkehalhoz, csirkéhez, tésztaételekhez és sajtokhoz.
Bár nem kifejezetten desszertbor, azért néhány édességhez is érdemes fogyasztani.
A Chardonnay fehérbor karakteres és gazdag ital, amely minden borbarát számára élvezetes lehet.
A világ különböző borvidékein készített változatai lehetőséget adnak a borkedvelőknek, hogy felfedezzék az egyes termőhelyekre jellemző különbségeket és ízjegyeket.
Emellett a Chardonnay fehérbor sokszínűsége és a borászatok kreativitása lehetőséget teremt arra, hogy a borfogyasztók mindig új élményeket tapasztaljanak.
Ha Budapest felől a 8-as úton utazunk Körmend felé, Ajka után feltűnik a hegy.
Sokak szívét melengető, nyugodt tömegével régóta a borkedvelők kedvence.
Meglepve tapasztalom, hogy maga a Somló azok számára is kedves, akik nem is isznak bort.
Nem véletlenül volt egészen 1967-ig a tokaji mellett receptre felírható a Somló bora.
Sok helyen olvasható, hogy a somlói bor kemény és savas.
Ez a vélemény vélhetően kizárólag a háború utáni nagyüzemi idők boraira lehetett jellemző.
Ha nincs érett és egészséges szőlő, túl sok jót nem várhatunk a borától sem.
Ma viszont már tudjuk, hogy egészen más lehetett annak idején a filoxéra előtti somlói bor,más stílust kóstolhatott Márai Sándor vagy akár Hamvas Béla is.
Ami somlói bort annak idején megismertem, nyomokban mutatta a mai kínálat értékeit.
Persze mondhatjuk azt is, hogy nagyon jókor voltam nagyon jó helyen.
A ’90-es évek legelején ugyanis nem másba botlottunk bele a Somló rusztikus és elegánsnak semmiképpen nem nevezhető borai között, mint Györgykovács Imre olaszrizlingjébe.
Az első Somló-élmények Tornai Endre boraihoz köthetők, aki emlékeim szerint 1986-ban már palackozott saját neve alatt bort.
Ezt sokáig kóstoltam és tartogattam is belőle néhány palackot - családi kötődés okán is.
Az akkori hazai fehérborkínálatból ezek a tételek igencsak kiemelkedtek, érezni lehetett bennük az egyedi somlói jegyeket.
Hiába fedte el ezeket sok kis pince borainál némiképp az oxidáció - és sokszor a nem tiszta hordók -, mégis átütő volt az a karakter, amit még a gyenge technológia sem tudott elrejteni.
Györgykovács Imre akkor még nem palackozott, csak néhány évvel később sikerült meggyőzni őt, hogy borai megérdemlik a különleges bánásmódot.
De nézzük, mit is jelent valójában maga a Somló mint borvidék.
A legkisebb hazai borvidék, az üzleti célú boreladás szempontjából nem lehet nagyobb területet számításba venni, mint 450 hektárt.
A fajtaszerkezet nagyjából kezd használható kereteket ölteni.
A legnagyobb mennyiségben ma is az olaszrizling terem, de a furmint, a juhfark és a hárslevelű egyértelműen meghatározzák ma már a borvidék sarokpontjait.
Nem is kell ennél több fajta ahhoz, hogy egy ilyen gazdag ásványianyag-tartalommal rendelkező borvidék meghatározhassa saját identitását, és a lehető legjobb borokat töltse palackba.
Természetesen e fajták mellett találunk mást is.
Kimondottan szép borokat ad itt a tramini, sokszor a chardonnay is.
A kérdés jogosan az: kellenek-e ezek a fajták a borvidék kiemelt és kommunikációra egyértelműen alkalmas borainak elkészítéséhez?
Én egyértelműen a „nem” mellett teszem le a voksomat, ami nem azt jelenti, hogy olykor-olykor ne fogyasztanám örömmel Györgykovács Imre traminiját, a Kreinbacher Birtok syrah-ját, vagy éppen Kiss Tamás kabarból készült borát.
De talán ezeket a fajtákat érdemesebb a finom és alapösszetevők (olaszrizling, furmint, juhfark, hárslevelű) mellett mintegy fűszerezésként használni.
A hegyet körüljáró lávanyelvek meghatározók a hegy és lakói életében.
Jobb kilátást adó pontokról sem tűnik fel, merre haladt az egykori vulkán kürtőjéből lefolyt láva.
Mégis vannak útjának és kiterjedésének olyan bizonyítékai, amelyek a laikus szemlélő számára is könnyen felfedezhetők.
Ez a rendszerint cseresznyeméretet meg nem haladó, gömbölyű darabokra mállott bazalt, a helybeliek által csak „srétes” talajnak hívott, úgynevezett kukoricabazalt.
Kisebb területen előfordul, hogy a humusz nem is látszik, csak a felszínt elborító apró kő.
A jelenség a képzeletbeli kráter felé haladva kisebb megszakításokkal folyamatosan látható.
tags: #chardonnay #somloi #szaraz #feherbor