Az összeesküvés-elméletek sorában talán az amerikai hadsereg és haditengerészet 1946 végén elindított rendkívül nagyszabású akcióját, az Antarktisz térségében végrehajtott Highjump (Magasugrás) műveletet övezi mind a mai napig a legtöbb találgatás és titkolózás. Hivatalosan a Highjump műveletet tudományos célú kutatóexpedíciónak minősítették az amerikai hatóságok, ám a vállalkozás dokumentációját 1947-ben száz évre titkosították, ami legalábbis furcsa egy szimpla tudományos vállalkozás esetében. A konteós találgatásokat csak még tovább szította, hogy a művelet levezénylésével megbízott Richard E. Byrd ellentengernagy a visszatérése után atombombák mielőbbi bevetését javasolta a kongresszusnak, holott az Antarktisz köztudomásúan lakatlan terület.
Egyesek összefüggést vélnek felfedezni az 1946-os Highjump művelet, valamint a náci Németország két egymást követő 1938-as és 1939-es antarktiszi expeditionioi között. Adolf Hitlerről, Heinrich Himmlerről és az SS-ről sokan feltételezik, hogy erősen vonzódtak az okkultizmushoz, és a „Reichsführer-SS” vezetője több tibeti expedíciót is megszervezett az árja ősök felkutatására. A német expedíciók céljaival kapcsolatban felmerült elméletek között kiemelkednek olyan állítások, amelyek Atlantisz nyomainak keresésére és titkos bázisok kiépítésére utalnak.
A Highjump-ügyről szóló hivatalos beszámolók szerint a flottát a nyár alatt a legkedvezőbb meteorológiai körülmények kényszerítették a Déli-sark közelébe, és a hat hónapos terveket alig több mint egy hónap alatt szüntették meg. Byrd ellentengernagy a hazatérés után jelentést tett Forrestal miniszternek, de a részletekről ma sem lehet pontosan tájékoztatni a nyilvánosságot, mert a dokumentáció államtitoknak számít. A hivatalos vélemény szerint az időjárási körülmények romlása volt a döntő ok, ami miatt a hadiflottát hazahívták, és a magyarázatok részletei soha nem kerültek napvilágra.
Az összeesküvés-elméletek szerint azonban a titokzatosság mögött sokkal nagyobb rejtély lapul: a német U-bootokkal való Déli-óceáni kapcsolat és a későbbi titkos náci bázisok felvetése állítólagos veszélyt jelenthetett az amerikai nemzetbiztonságra. A konteósok szerint a Highjump-dokumentáció száz évre történő titkosítása a valódi célokra utalhat, és azt is állítják, hogy a haditengerészetet egy ismeretlen forrásból érkező sugárfegyver-támadás érte, amely megmagyarázhatatlan körülmények között szakította félbe a kutatást. Ezek az intézmények közötti kapcsolatok és tevékenységek azonban erősen vitatottak, és a történészek többsége a valóságtól távolinak tartja őket.
A német expedíciók krónikájában az 1938-as és 1939-es antarktiszi missziók vezetője Alfred Ritscher volt, és a német haditengerészet kutatóhajója, a Schwabenland volt a felderítés fő eszköze. A náci expedíciók külterjedő céljai között szerepelt a tengeri kikötők felhajtóterületeinek azonosítása és titkos kísérleti telepek létesítésének tervezése, ám ezek közül semmi sem valósult meg bizonyítható módon. A konteók azonban kitartanak amellett, hogy egyes bázisok felépültek, és a modern fegyverek fejlesztése zajlott ezeken a helyeken, beleértve sugárfegyverek lehetőségét is.
A Highjump everése és a náci bázisok körüli mítoszok közvetve a 2047-es dátum felé terelődnek, mivel a dokumentáció száz évre történő titkosítása 2047-ben jár le. A legfrissebb hírek szerint az Origo Google News oldalán követhetőek az ehhez kapcsolódó fejlemények, de a tényleges dokumentumok nyilvánosságra hozása még várat magára. A történet elsődleges érdekessége, hogy egy tudományos kutatóexpedíciót állítólag a hadsereg és haditengerészet közös erőfeszítései révén szerveztek meg, miközben a valós célok és a végrehajtás részletei ma is ellentmondásosak.
Miért vonzzák ennyire a Highjump körüli teóriák a figyelmet?
Az egyes elméletek középpontjában az állandó titkolás és a dokumentáció 100 évre történő levédése áll, amelyet a hivatalos történetírás szerint a nemzetbiztonsági érdekek indokolnak. A lehetséges összefüggések a német és amerikai katonai fejlesztéseket, a hidegháború eseményeit és a korábbi atlantiszi legendákat érintik. A rekonstruált, ám a valóságtól elválasztott narratívák gyakran a részletek hiányában is képesek fennmaradni hosszú időn keresztül. A Highjump története rámutat arra, hogy a történelem során az információ kontrollja és a titkosítás milyen erősen formálhatja a közvélekedést, még akkor is, ha az adott információ végül nem bizonyult lényegesnek a valós események megértéséhez.
Az 1947-ben befejezett expedíció körüli ellentmondások és a művelet utóélete számos történész és kutató számára továbbra is izgalmas témát kínál. A kézről-kézre járó részletek, a bizonyítékok hiánya és a későbbi értelmezések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Highjump története a modern történelem egyik legvitatottabb fejezete maradjon.
"Magasugrás hadművelet" (angolul "Operation Highjump")
Az Antarktisz-konteó tehát nem csupán a múlt should-hívők meséje: olyan narratívák része lett, amelyek rávilágítanak, hogyan működnek a mítoszok és hogyan formálják azok a közvélekedést. A történet végső igazsága 2047-ben talán kiderül, amikor a száz éven belüli államtitok lejár, és a nyilvánosság hozzáférhet a dokumentációhoz. Addig is érdemes megfontolni a források megbízhatóságát és a történetek evolúcióját, miközben a Highjump kapcsán felmerülő kérdések megértéséhez a nyílt és többségében bizonytalan adatok között tájékozódunk.