Egy alkoholmámoros éjszakát követően gyakran előkerülnek a másnaposság kellemetlen tünetei, az émelygéstől a szomjúságérzeten át a fejfájásig. Ezek a tünetek, bár sokszor csak átmeneti kellemetlenséget okoznak, rávilágítanak az alkohol szervezetünkre gyakorolt komplex hatásaira. A másnaposság nem csupán fizikai kellemetlenség, hanem gyakran pszichés tünetekkel is jár, mint például a szorongás. Becslések szerint a másnaposság alatti szorongás az emberek nagyjából 12 százalékát érintheti, és a panasz egyénileg változó erejű lehet. A macskajaj növeli a stresszhormon, azaz a kortizol szintjét a szervezetben, továbbá hatására magasabb lesz a vérnyomás, a pulzus, és alacsonyabb a dopaminnal kapcsolatos agyi aktivitás. Ezek a tényezők mind-mind erősítik a szorongást.
Az alkohol toleranciaszintje és a problémás ivás
A szilveszteri eset kapcsán felmerült egyedi probléma rávilágít arra, hogy az alkoholfogyasztás tűrőképessége, és a mellékhatások jelentkezése nemcsak az alkohol mennyiségétől és minőségétől függ, hanem egyéni különbségek is vannak. Ezek közé tartozik például az etilalkoholt bontó enzim mennyisége is. A "toleranciaszint" kifejezés az alkohollal kapcsolatos tűrőképességet jelenti, vagyis azt, hogy mennyi alkoholt tudunk egyszerre elfogyasztani különösebb probléma nélkül. Ennek mértéke személyenként nagyon eltérő lehet, függ a nemtől, a genetikától, a testsúlytól és más tényezőktől.
A WHO bizonyos ajánlásai szerint a heti 14, illetve 21 egység alkohol fogyasztása még nem jelent gondot a felnőtt nők és férfiak esetében. Azonban ez a megállapítás kihagy egy nagyon fontos tényezőt: azt, hogy az alkohol pszichoaktív anyag, amelynek addiktív potenciálja van. Mielőtt az alkoholizmus szintjeivel kezdenénk foglalkozni, érdemes szólni a toleranciaszintről.
Ha valaki a szociális ivást meghaladó módon fogyaszt alkoholt, azt már kóros ivónak nevezzük. A kóros ivásnak két jellegzetes formája van: az egyik az úgynevezett „TV-ivás”, amely gyakori, heti több alkalommal, vagy akár mindennap történő ivást jelent. Ilyenkor a munka után elfogyasztott 2-3 sör vagy fröccs, vagy a munkatársakkal való közös italozás jelenti a "lazítást". A probléma az, hogy ez a fokozódó gyakoriságú és mértékű ivás vezet el az alkoholfüggőséghez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kóros ivás szakasza férfiaknál nagyjából 10-15 éves, míg nőknél 5-8 éves időszakot jelent, ezt követően pedig már alkoholbetegségről beszélhetünk. Ezt befolyásolja az örökölt hajlam, a személyiség adottságai, a családi minta, és hogy az illető hány évesen kezdte a rendszeres ivást.
A kóros ivás másik formája a „probléma ivás”, amikor az érintett vélt vagy valós problémákra hivatkozva iszik, és teszi ezt olyan meggyőzően, hogy a környezetében élőkből is megértést, elfogadást, sajnálatot, együttérzést vált ki. Aki ilyen hivatkozásokkal iszik, annak már biztosan alkoholproblémája van. A hivatkozásokra és a magyarázatokra a szégyen miatt van szükség, hiszen nehéz a valóságot felvállalni: azért iszom, mert szükségem van rá, szeretem a hatását, így érzem magam teljesnek, enélkül nem tudom elképzelni az életem. Fokozatosan kialakul a betegségre jellemző szégyen és vele együtt a tagadás is, mely az idő előrehaladtával szintén fokozódik. Ezek alatt az évek alatt elkezd megváltozni az italozó gondolkodása és észlelése. Ez az, amiről felismerhető a probléma egy képzett szakember számára. Az ivás az érzések kezelésének, elfojtásának begyakorolt módjává válik. Kialakul az italozó életmód, mely az élet, a mindennapok, a személyiség része lesz.
Onnan lehet legkönnyebben felismerni, hogy a kóros ivás szintjéről az alkoholbetegségbe léptünk át, hogy a toleranciaszint nagyjából beáll. Hogy mennyi számít soknak, azt személye válogatja: lehet, hogy valakinek 3 felespohárnyi, míg másnak 1 liter házipálinka jelenti a toleranciaszintje felső határát - ettől függetlenül a problémájuk azonos. Az alkoholbetegség lefolyása hosszú, általában több évtizedes folyamat. Az évek alatt fokozatosan és észrevétlenül súlyosbodik.
Az alkoholizmus típusai és felismerésük
Az alkoholizmusnak három fő típusa különíthető el, bár ezek gyakran keverednek, és az idő előrehaladtával egyre inkább összeolvadnak:
A "normális" ivó típus: Ez az a típus, amit a legnehezebb egy külső szemlélőnek felismerni - és éppen ezért ez is a legveszélyesebb. Általános jellemzője, hogy rendszeresen iszik, a napi alkoholfogyasztás életének természetes része. A rendszeres ivást általában már tinédzserkorban elkezdi és egy-egy hosszabb megszakítást leszámítva folyamatosan jelen van az alkohol a mindennapjaiban. A rendszeres ivással nagyon gyorsan nő a toleranciaszintje, aminek köszönhetően úgy tud fogyasztani, hogy ez alig látszik rajta. Az egyértelmű jelek akkor kezdenek el mutatkozni, amikor nem tud hozzájutni az italhoz - ekkor jelennek meg a hiánytünetek: rosszkedv, ingerlékenység, türelmetlenség, feszültség, álmatlanság, agresszió. Fizikai hiánytünetként jelentkezhet kézremegés, étvágytalanság. Ezeket már a környezet is érzékeli, de mindemellett az alkohol egyéb fizikai hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni! Nem szabad azt gondolni, hogy a májkárosodás egyértelmű jel, ugyanis bizonyított, hogy egyes esetekben ilyen jellegű tünetek egyáltalán nem jelentkeznek. Utalhat alkoholbetegségre a magas koleszterinszint, ingadozó magas vérnyomás, szívritmuszavar, gyomor- emésztési- és felszívódási problémák, később 2-es típusú cukorbetegség.
A kontrollvesztő ivó típus: Szinte minden alkalom, amikor alkoholt fogyaszt, addig tart, amíg teljesen le nem részegedik - akár képszakadásig, emlékezetkiesésig. Őt a társadalom feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek, de neki is megvan a maga védekező mondata: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár hetekig, hónapokig is megvagyok alkohol nélkül”. És ez igaz is: a kontrollvesztő nem feltétlenül igényli folyamatosan az italt - de amikor hozzájut, akkor képtelen mértéket tartani. Fontos felhívni a figyelmet, hogy ő lehet az, aki már kamasz korban, amikor az itallal megismerkedett, az első alkalommal berúgott, illetve később is, ha ivott, jellemző volt rá a lerészegedés. Az ilyen személy tehát soha nem is volt normális ivó, hanem egyből kontrollvesztő módon ivott, ami az alkoholbetegség egyik legjellemzőbb tünete. Általában ők azok, akiket a szakmában született alkoholistának tekintünk: akiknek egyedi genetikai, szociális, mentális, érzelmi háttere gyakorlatilag egy biztos alapot ad az alkoholfüggőség kialakulásához.
A kevert típus: Az előbbi két típus keveréke: az az alkoholista, aki folyamatosan szinten tart, tehát magas toleranciával bír, de bizonyos esetekben elveszíti a kontrollt, átlépi a saját határait és lerészegedik. Általában persze ilyenkor valami problémára, eseményre hivatkozik.
Összefoglalva, a betegség mindhárom formájára jellemző, hogy az idő előrehaladtával, kezeletlenül csak súlyosbodik. Eljutunk az alkoholbetegség kései fázisába, amikor a fent említett mindhárom forma kezd összesimulni, az alkoholfogyasztás mindennapossá, állandóvá válik. Ez a már reggel kezdődő nagy mennyiségű kontrollálatlan ivás nagyon gyors állapotromláshoz, leépüléshez vezet. Ennek következményeként az alkoholista általában határára jut a válásnak, a család szétesésének, a munkahely elvesztésének stb. A legtöbben csak ilyenkor, vagy már ezt követően kérnek segítséget. Ahogy fentebb írtuk, a kóros ivás után már az alkoholbetegség következik, aminek lefolyása nagyon változatos időtartamot jelent (5-40 év), átlag 10-20 év. Mindkét esetben a teljes absztinencia jelenti az egyetlen megoldást: azaz, hogy soha többé nem ihatnak alkoholt, mert soha nem nyerhetik vissza azt a képességüket, hogy szociális ivók legyenek.
Kérj segítséget, mielőtt még késő! A fentebbi példában szereplő alkoholista, akinek „mindene megvan” előbb utóbb elkerülhetetlenül azzá válik, aki mindenét elvesztette - úgyhogy neki a legfontosabb, hogy még időben tegyen valamit a függősége ellen. Ha valaki az alkoholizmus fokozatait vizsgálja, gyakran csak egy mentséget keres, hogy azt mondhassa: „még nem olyan rossz a helyzet, tehát nem kell változtatnom az életemen”. Ne hagyd, hogy Te, vagy akár hozzátartozód, barátod, ismerősöd ebbe a csapdába essen! Ha felismered az alkoholizmus jeleit, kérj segítséget, és előzd meg a legrosszabbat - mert a gödör alja mindenkinek ott van, ameddig leássa.
Az alkohol fizikai hatásai és a májkárosodás
Az alkohol, mint általános sejtméreg, nincs olyan szerv, amire ne hatna, és nincs olyan betegség, aminek kialakulásának ne kedvezne. Már harminc másodperccel az első korty után az alkohol eléri az agyat. Lelassítja az információáramlást, ami hatással lehet a hangulatunkra, az egyensúlyérzetünkre, és a reflexeinket is lelassítja, ezen felül a hosszú távú memóriánkra is (negatív) hatással van. Kutatások igazolják, hogy a rendszeresen nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztók agya összezsugorodik. Ez negatívan hat a gondolkodásra, a tanulási képességekre és a memóriára is. Nehezebbé válik továbbá a testhőmérséklet szabályozása és mozdulataink irányítása. Az idegrendszeri károsodás, egy nagyon meghatározott agyi terület zavara miatt a rövidtávú megjegyző emlékezet sérül. Az idegkárosodás már az ideggondozó feladatkörébe tartozik, B1-vitamin adagolása szükséges, a kezelés elmaradása miatt a kór végzetes lehet.
Az alkohol irritálja a gyomor nyálkahártyáját és serkenti az emésztőnedvek termelődését. Emiatt egy bizonyos mennyiség elfogyasztása után hányingerünk lesz, esetleg hányni is kezdünk. A hosszú éveken át tartó italozás hatására gyomorfekély is kialakulhat. A magas gyomorsavszint az étvágyat is elveszi, ezért a rendszeresen alkoholizálók szervezete gyakran nem jut elég tápanyaghoz. Az alkohol a gyomron kívül a vékonybelet és a vastagbelet is irritálja. Megzavarja az emésztést is, ezért az alkoholfogyasztás van, akinél székrekedést, és van, akinél hasmenést okoz - utóbbi a gyakoribb. Nem beszélve a gyomorégésről - az ital ellazítja a nyelőcső izmait, így a gyomorsav könnyen visszajut a nyelőcsőbe, onnan pedig a szájüregbe.
Az alkohol növeli a vérnyomást. Hosszútávon pedig elősegíti mindazon betegségek - a többi között szívinfarktus, agyvérzés - kialakulását, amelyeknek a magas vérnyomás rizikófaktora. Ugyanez a helyzet a cukorbetegséggel is. Az alkoholtól kialakult enyhe, azaz tablettaszedéssel rendben tartható vércukorproblémák teljesen el is múlhatnak, de mindenképpen ellenőrizni kell és újra beállítani a szükséges inzulin-adagolást. Azok, akik magukat gyakorlatilag alkohollal "táplálják", hiánybetegségekkel is szembe kell nézzenek. Az alkohol energiatartalma ugyanis nem csekély (7 kalória/ml tiszta alkohol), így az éhségérzetet elnyomja, viszont nem biztosítja egyéb tápanyagok, vitaminok felvételét, a táplálkozás nagyon egyoldalú lesz.
Az alkoholos májkárosodás nem egységes kórkép, minden olyan betegséget magába foglal, aminek az oka a hosszabb időn keresztül, nagy mennyiségben fogyasztott alkohol. Az alkohol lebontása során a májban egy toxikus vegyület, az acetaldehid keletkezik, amely ha túlzottan felhalmozódik, először elzsírosodás, majd később gyulladás jön létre a májban. Ha az ártalom itt megáll, az újjászülető májsejtek még regenerálják a máj működését, viszont ha a máj kifárad, új sejtek már nem képződnek, és az elpusztultak helyét hegszövet (fibrózis) tölti ki. Az egyre kevesebb májszövet és egyre több hegszövet kialakulása okozza a májzsugorodást (májcirrózis), amitől a máj akár kétszeresére is nőhet annak ellenére, hogy egyre kevesebb a ténylegesen működő májsejt. Az alkohol okozta májkárosodás korai jelei még enyhék, sokszor évekig nem is okoznak panaszt.
- Alkoholos zsírmáj: Az alkohol okozta májkárosodás legenyhébb formája, amikor az alkohol elhagyásával és az életmód megváltoztatásával még visszafordítható az elváltozás.
- Májzsugor / májcirrózis: A májkárosodás legsúlyosabb, már visszafordíthatatlan formája.
Nem csak a mennyiség, de a minőség, a rendszeresség és az időtartam is fontos tényezők a májkárosodás kialakulása szempontjából. Nőknél 20 gramm tiszta szesz (azaz 4 dl sör, vagy 2 dl bor, vagy 1/2 dl tömény) éveken keresztüli fogyasztása okoz májkárosodást. A rossz minőségű alkoholos italok tovább rontják a betegség kimenetelét. A diagnózis megállapításához elengedhetetlen a máj szerkezeti vizsgálata. Legfontosabb kezelés az alkohol részleges, de súlyosabb esetben teljes elhagyása, ami a kezdeti stádiumokban már gyógyulást eredményezhet. Egyéni, a betegség stádiumának megfelelő, dietetikus által összeállított étrend javasolt.
A rendszeres, nagy mennyiségű italozás ártalmai nem múlnak el a másnapi rosszulléttel, fejfájással. Az elfogyasztott alkohol normál körülmények között 15-90 perc alatt szívódik fel a gyomorból és a vékonybélből. Éhgyomorra ennél még gyorsabban jut el a vérrel a szövetekbe. A máj hivatott lebontani a szervezet számára mérgező anyagok, így az alkohol nagy részét is; ő a beépített detoxikáló. Kapacitása azonban véges, ezért a mértéken felül fogyasztott etilalkoholnak lassan "megadja magát". A rendszeres, nagy mennyiségű italozás ártalmai nem maradnak nyom nélkül. Az alkoholos májkárosodás leggyakoribb kezdő tünete a zsírmáj, ekkor a májsejtekben túlzott mennyiségű zsír halmozódik fel. Kialakulása a huzamos ideig tartó, állandó megterhelés következménye. A zsírmáj a szerv enyhe megnagyobbodásától eltekintve tünetmentes, de a májfunkció-vizsgálat már képet ad állapotáról. A májkárosodás mértéke egy bizonyos enzim, a gamma-glutamil-transzpeptidáz (gamma-GT) nevű, a máj, a vese és a hasnyálmirigy által termelt enzim vérbeli koncentrációjával jellemezhető, amit az alkoholos májkárosodás jellegzetesen megnövel. A májzsugor (cirrózis) diagnosztizálása és elkülönítése a zsírmájttól nem könnyű feladat. A vérben a gamma-GT 50-60 U/l értékig normális, 150-300-as érték már alkoholbetegségre utal. E fölött mindenképpen komolyan kell venni. Ezres értékeknél sem biztos még a májzsugor, ami ugyanakkor 300-as értéknél is kialakulhat. Ameddig a zsírmáj működik, remény van a gamma-GT szint visszaállására, a máj megmentésére. Nehéz megmondani, hogy a májszövet elfajulása mikor csap át visszafordíthatatlan májzsugorba, mert szövete olykor még 75%-os károsodás esetén is tud regenerálódni. A pontos diagnózishoz májbiopsziát is végeznek. Férfiaknál napi 60 g, nőknél napi 20 g alkohol rendszeres fogyasztása már elkerülhetetlenül ilyen vagy olyan tartós károsodást okoz, természetesen elsősorban, de nem csupán a májban.
Miért ne igyál alkoholt?
Az alkoholelvonás tünetei és veszélyei
Az elvonási tünetek nem társult bajok, hanem az alkoholizmus betegség részeként jelennek meg és kezelendők. A legenyhébb tünetek az alkoholszomj, a kézremegés, izzadás, feszült lelkiállapot. Akkor jelentkeznek, amikor az alkohol már kellőképp kiürült a szervezetből, rendszerint az utolsó pohár alkohol elfogyasztása után 12-48 órával. Gyakran éjszaka zajlik, amikor alvás közben biztosan nem fogyaszt a beteg újabb adag alkoholt. A hiányt zavaros rémálmok is jelzik, amikre a beteg fölriad. Kiszámíthatatlan, hogy az egyre erősödő elvonási tünetek mikor csapnak át az életveszélyes, lázas, tudatvesztéses delírium tremens nevű állapotba. Akár egy ártatlannak látszó külső inger is kiválthatja.
Az alkoholelvonás súlyossága három szintre vagy szakaszra osztható: enyhe, közepes és súlyos.
- Enyhe elvonás: Az első tünetek általában enyhék, és fokozatosan kezdődnek. Az utolsó ital utáni 12-24 órában a legtöbb méregtelenítésen átesett ember észrevehetőbb tüneteket tapasztal. Ezek a tünetek továbbra is enyhék lehetnek, vagy súlyosbodhatnak.
- Közepes elvonás: Magában foglalja az enyhe tüneteket, kiegészülve olyanokkal, mint például a fokozott szorongás, álmatlanság, remegés, hányinger, hányás, izzadás, fejfájás, szapora pulzus.
- Súlyos elvonás (Delirium tremens): A legsúlyosabbak, és olyan tüneteket is magukban foglalnak, mint a hallucinációk (tipikus elemei az apró mozgó lények, egerek, patkányok), szélsőséges tájékozódási zavar, görcsrohamok, láz, eszméletvesztés. Az idegrendszer, anyagcsere, immunrendszer teljesen felborul. A kézremegés az egész testre kiterjedhet, a viselkedés kiszámíthatatlan lesz.
Az alkoholelvonási tünetek jellemzően az utolsó ital utáni 24-72 órában jelentkeznek a legerősebben. A legtöbb embernél az alkohol elvonási tünetei 72 óra elteltével enyhülni kezdenek. Az is előfordulhat azonban, hogy az elvonási tünetek több hétig is fennállnak. Ritka esetekben az alkoholméregtelenítésen átesett személy tartósabb elvonási tüneteket tapasztalhat.
A Delirium tremens további orvosi szövődményeket is okozhat, például szívritmuszavart, légzésleállást, túlzott szedációt vagy aspirációs tüdőgyulladást. Mindenképpen mielőbbi orvosi segítségre van szükség, a beteget pszichiátriai vagy belgyógyászati intenzív osztályra kell szállítani. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel 12-24 óra után állapota stabilizálódik. Az alkoholizmus halálos betegség, de maga az elvonás, az alkoholhiány is lehet hirtelen halálos.
Az alkoholmérgezés és az egyedi reakciók
Ha valaki hirtelen, viszonylag rövid idő alatt nagyobb mennyiségű alkoholt juttat a szervezetébe, kialakul az úgynevezett alkoholmérgezés, mely ellátását tekintve a sürgősségi orvostan keretei közé tartozik. A szervezetbe bekerülő alkohol felszívódása már a szájüregi nyálkahártyákon keresztül megkezdődik, s folytatódik a gyomor, majd a vékonybélrendszeren is.
- 1.5-2.5 ezrelékes véralkoholszint: Ekkor indul a részegség fázisa. Itt már kezd eltűnni az addig töretlen jókedv, sokan inkább álmosodnak, meg lassulnak, esetleg befelé fordulóvá - vagy éppen ellenkezőleg, kifejezetten agresszívvé - válhatnak. Hányinger, hányás jelentkezhet sápadtsággal, verejtékezéssel, a beszéd akadozóvá válásával.
- 2.5 ezrelék felett: Ekkor beszélünk alkoholmérgezésről: az illető eszméletlenül terül el, pupillái beszűkülnek, sokszor fényre nem reagálnak. Paradox módon, az alkoholmérgezés szempontjából általában nem az alkoholista egyének veszélyeztetettek; sokkal inkább azok, akik csak alkalmanként fogyasztanak alkoholt.
Az alkoholmérgezés viszonylag könnyen felismerhető a jellegzetes tünetekről, az illető alkoholos leheletéről. Mivel akut, életveszélyes állapotról van szó, mindenképpen minél hamarabb orvosi segítséget kell kérni, az illetőt tilos magára hagyni. A szakorvosi kezekbe kerülő alkoholmérgezettnél rendszerint gyomormosás történik. Ezt csak és kizárólag szakemberek végezhetik, laikusok, barátok, rokonok nem. Sőt, az eszméletlen beteget hánytatni sem szabad, mert állapotából eredően hiányzó garatreflex híján könnyen gyomortartalom kerülhet a légutakba, ami akár fulladásos halált is okozhat.
Az egyéni reakciók az alkoholra rendkívül változatosak lehetnek. A szilveszteri esetében a kérdező tapasztalatai azt mutatják, hogy egy korábbi, nagy mennyiségű fogyasztás után a szervezet érzékenyebbé vált az alkoholra, vagy valamilyen más, azóta kialakult tényező okozza a problémát. Dr. Birtos, a szakértő válasza arra utal, hogy az alkoholfogyasztás tűrőképessége, mellékhatások jelentkezése egyéni különbségekkel magyarázható, beleértve az enzimrendszert is. Kiemeli, hogy az életkor is fontos tényező, és az alkohol fogyasztása ebben a korban kifejezetten káros lehet az agysejtekre és a májra.
A boldog élet első számú feltétele, hogy jóban legyünk magunkkal. A legfontosabb kapcsolat, ami életünkben elkísér, az önmagunkkal való kapcsolat. Mégis, sokszor éppen magunkkal bánunk a legszigorúbban. Folyton méricskéljük, elvárásokkal és bírálattal figyeljük minden egyes lépésünket, miközben belül mindannyian arra vágyunk, hogy elfogadjanak - hogy mi is elfogadjuk saját magunkat. Vizsgálatok rámutattak arra a tendenciára, hogy másnaposság idején sokaknak nagyobb problémát okoz, és több erőfeszítést igényel érzelmeik feldolgozása, szabályozása, mint józan, tiszta állapotban. A kutatók arra jutottak, hogy vannak olyan személyiségtípusok, tényezők, amelyek hajlamosítanak a másnaposság alatti szorongás fokozott megélésére. Az általános szorongáscsökkentő módszerek, mint a meditáció vagy a mindfulness, tudatos jelenlét-gyakorlatok is segíthetnek enyhíteni ezeket a tüneteket.