Az angol sörök egy nagyon egyedi és izgalmas palettát alkotnak a világ söreinek térképén. Hagyományaik nem csak az egyedi angol sörstílusokban, hanem az angol pubok semmihez nem hasonlítható hangulatában is testet öltenek, ami legalább annyira a nemzeti kultúrájuk részét képezi, mint az ötórai tea. Az angol pubok és sörök népszerűségét az Angliában oly gyakori, esős időjárással is magyarázhatnánk, hiszen kevés jobb ellenszer létezik a rossz időre, mint a jó társaság és a kiváló sörök.
A siker titka azonban nem csak ez. Az angol sörök eredetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ez esetben is hosszú időre visszanyúló hagyományokról beszélhetünk, ahol nem egészen egyértelmű, hogy mikortól is hivatkozhatunk a mai értelemben vett angol sörökre. A brit sörfőzést ugyanis sokan a kelta hagyományok részeként tekintik, de mivel ekkoriban a sörök komlózása még nem volt elterjedt, (az első angliai komlóültetvényt a 15. században hozták létre), az mindenesetre biztos, hogy Angliában már a Római Birodalom részeként is aktív sörfőzés folyt, hiszen erről mindmáig írásos bizonyítékok állnak rendelkezésre.
A komlózás megjelenésével később új távlatok nyíltak, majd szép lassan kialakultak az olyan, igazi brit csemegék is, mint a 18. század elején megszülető porter, vagy a 19. században népszerűvé váló stout. Annak ellenére, hogy az alap sörstílusok világszerte elterjedtek, ám azoknak az egyes nemzeteknél kialakultak a rájuk jellemző vonásai és változatai. Az erősen komlózott, malátás ízjegyekkel bíró bitter sokkal inkább gyűjtőfogalom, mintsem egy konkrét sörstílus egyértelmű megjelölése. A bitter szó önmagában keserűt jelent, ám bitterek 19. századi elegáns története és variációi megannyi finom árnyalatot adtak ehhez a családhoz.
A legendás múltra visszatekintő, erősen komlózott, felsőerjesztésű IPA-t eredetileg az indiai gyarmatokon dolgozó brit munkások számára készítették, és szállították. A jól leeresztett, száraz lecsengésű, magas alkoholtartalommal és komlókeserűséggel bíró sör első ismertebb főzője George Hodgson volt, akinek a Bow sörgyárban készített IPA-ja hatalmas karriert futtatott be. A hagyományok szerint a porter eredetileg a strong ale, a pale és a mild keverékéből született, mely nem sokkal később azonban már önálló stílussá vált. Eredetének gyökerei egyes legendák szerint Harwood Ralph-hoz, egy londoni sörfőzőhöz vezetnek.
A mérsékelten erős, sötét barna ale sört pörkölt malátás karakterei és kávés, csokoládés-karamelles aromái teszik egyedülállóvá. Az angol porter az amerikai portereknél általában lágyabb, és édesebb, alkoholtartalma pedig alacsonyabb. Az angol porterből kifejlődött stílus a porternél valamivel erősebb, szárazabb, komlóaromái pedig szintén dominánsabbak. A stout-okra - a porterekkel szemben - kifejezetten jellemzőek a pörkölt maláta ízjegyei. A BJCP sörkalauza sötét, kis fajsúlyú, malátaközpontú, felsőerjesztésű „brit ivósörként” hivatkozik a sötét mild sörre, mely egy malátajegyekben dominánsabb, mérsékeltebb pörköléssel készített sör.
Az angol stílusú old ale-kat az átlagosnál hosszabb ideig, sok esetben akár évekig érlelik, innen ered a nevük is. Ízvilágukban gyümölcsös, észteres, mazsolás jegyek is felbukkannak, színviláguk a sötét borostyántól kezdve egészen a mélybarna árnyalatokig terjed. Ritka, amikor a Szent András Sörfőzde valamelyik tételi nem kerül be valamelyik hazai mezőny éllovasai közé, és nincs ez másként az angol sörök esetén sem. Az ugandai vaníliával és tonkababbal készített Alfa, illetve a harciasabb kedvű vállalkozóknak ajánlott Hathárom nevű tétel a Wembley Stadionban lejátszott futballmérkőzés margójára a sörmezőnyben is oda kíván csapni az angoloknak. A Horizont Brewery Morning Joe nevű söre egy zavarbaejtő remekmű: a kávé- és kakaóbabbal készülő karakteres stout-ot a hozzáadott zabpehely még lágyabbá teszi, olyannyira, hogy szó szerint akár egy capuccino-szerű reggeli felütést is adhat. A Fehér Nyúl Chococo Dreams nevű Imperial Pastry Stout-ja pedig valódi ízorgia ígéretével csábítja magához a különleges élményekre szomjazó sörrajongókat: csokoládéval és kókusszal megbolondított tételük az imperial jelzővel együtt is figyelmeztetés a magas alkoholtartalomra, 8,6%-ra.
Az Élesztőben is minden bevetünk, hogy mindezt átélhesd: garantáljuk, hogy kiváló söreinkkel, ételeinkkel nem csak az esős, hanem a kevésbé szürke napokon is garantált lesz a feltöltődésed!
Minden sörstílus magyarázata | WIRED
Főbb brit sörstílusok rövid áttekintése
- Porter és stout - sötét, pörkölt malátás karakter, a stout gyakran markánsabb pörkölést mutat.
- Bitter - a világosabb, aromás és kesernyés karakterű sörök gyűjtőfogalma.
- IPA - erősen komlózott sör, eredetileg a brit gyarmatokhoz kötődik, ma világszerte elterjedt.
- Old Ale - hosszú érlelést igénylő, gyümölcsös, észteres jegyeket hordozó stílus.
Az angol sörök sokszínűsége összhangban van a hagyományos pubkultúrával, ahol a sörök mellé jól illeszkedő ételek és a csendes beszélgetés is hozzátartozik az élményhez. A világ sörkultúrájában az angol ízvilág a malátás, kávés, csokoládés jegyekkel, a komlóeredő frissességgel és a történetismert hagyományokkal gazdagítja a sörrajongók repertoárját. A modern sörfőzdék pedig igyekeznek a klasszikus stílusokat megőrizni, miközben új, egyedi variációkkal gazdagítják a kínálatot, mint ahogyan az Alfa és a Hathárom is példát mutatnak a kreatív megközelítésre.