Az egyik legismertebb történet szerint az első aszúbort Szepsi Laczkó Máté készítette az 1620-as évek végén a sátoraljaújhelyi Oremus dűlő terméséből, és a késői szüret miatt a szőlőszemek töppedtek, így az ebből készített aszút 1631 húsvétján Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonynak ajánlotta fel. A tokaji aszú hírneve azonban nem csak a kivételes minőségén alapul: a magas cukor- és savtartalom hosszú utakat is kibírt, így Európa-szerte ismertté vált, és Franciaországban az arisztokrácia körében terjedt el, különösen XIV. Lajos udvarában, amikor II. Rákóczi Ferenc fejedelem emigrációs éveiben gyakran vendégként járt a francia királyi udvarban.
A tokaji aszú eredete és elterjedése szorosan összefonódik a borászati hagyományokkal és a történelmi kapcsolatokkal. A franciaországi Sauternes-ben is a botrytis élesztése és a késői szüret adja a világ egyik legjobb édes borát, a Château d'Yquem-et, amelyet a nobilitás és a terroir különleges kombinációja révén tartanak számon. A Château d'Yquem története a középkortól kezdve egy rendkívüli példát mutat a birtoklás és a borkészítés innovációinak összefonódására: az évjáratok közötti különbségek és a hordós érlelés részletei mind hozzájárulnak a bor egyedi karakteréhez és hosszú élettartamához.
A tokaji borvidék példája szerint a hagyományos eljárások megőrzése mellett a modern technológiák felé is nyitás megfigyelhető. A tokaji borászatban a puttonyos rendszer ismert módon adja meg az aszú szemek mennyiségét, és a régió hagyományai mellett a nemzetközi piacokra is felkészülve alakítják ki a termelést. A tokaji borvidék királynője a Furmint, amely magas savtartalmáról és kiváló érlelési képességéről ismert, míg a Hárslevelű és a Sárgamuskotály gazdagítják a borok ízvilágát. A fehér borok sokszínűségében a Tokajis szőlőfajták egyedi karaktert adnak: a Hárslevelű jellegzetes mézes, virágos, fűszercsokros aromákat hordoz, a Sárgamuskotály pedig különleges illat- és ízjegyeket adhat.
A tokaji aszú a történelmi jelentőségén túl a világ egyik legnemesebb desszertbora, amelynek gyökerei a 16. századra nyúlnak vissza. A legenda szerint XIV. Lajos király nevezte el a borokat, és a „vinum regum, rex vinorum” szlogen azóta is gyakran felidéződik. A bor iránti rajongás olyan történelmi alakokat is megihletett, mint Beethoven, Goethe, II. Magas cukor- és savtartalma miatt pedig évszázadokig megőrizheti minőségét. A tokaji aszút a modern világban is komoly figyelem övezi: a gyűjtők és a borrajongók között tovább él a bor különleges helye a nemzetközi piacokon.
A tokaji hagyományok közé tartozik a “puttony” rendszer, a késői szüret és a bathány módon történő érlelés. A régióban a borászok tiszteletben tartják a hagyományos eljárásokat, miközben a modern technológiák felé is nyitnak. A tokaji borvidék történelmi jelentősége messze túlmutat a határain, hiszen a régió olyan híres alakok tiszteletét élvezi, mint II. Péter cárnő vagy XIV. Lajos, és a borok minden bizonnyal a királyi és cári udvarok kedvelt italai közé tartoznak. A történet összefonódik a diplomácia és a kultúra kapcsolatával: a borok kísérték a dynastiákat és a művészeket, akik a világgal megosztották az élményt.
Az arany és a mítoszok kapcsolatáról szóló részek, bár nagyszabású legendákat idéznek, a tokaji aszú értékéhez és megbecsültségéhez továbbra is hozzájárulnak. A különböző országok kultúráiban a tokaji aszú továbbra is az édes borok csúcsának számít, és a francia, német és angol borászatok történeteiben egyaránt megjelenik. Egyúttal a borok királya és a királyok bora címek továbbra is a tokaji aszú különleges helyét hangsúlyozzák a világ borkultúrájában. A tokaji borvidék ugyanakkor nem csak a múlt értékeit őrzi, hanem a jelenben is élő tradíciókat és a szenvedélyes borászati kultúrát ápolja, amely a régió kiváló minőségű boraiban is megnyilvánul.
